Fekete, ázsiai és nő: ő lehet a világ legismertebb senkije

Abban hiszek, hogy az országunk olyan vezetést akar és igényel, ami olyan képet ad az országról, amelyben mindenki láthatja magát

– vallja a New York Times szerint Kamala Harris, aki kedd óta hivatalosan is a demokrata elnökjelölt, Joe Biden alelnökjelöltje. Márpedig az 55 éves politikus bevándorló szülők gyermekeként, fekete és ázsiai felmenőkkel rendelkező nőként egy személyben képvisel több olyan társadalmi csoportot, amelynek tagjai tradicionálisan alulreprezentáltak az Egyesült Államok politikájában. 

Harrist a feketék képviseletének kérdésében korábban egyébként azért is támadták  –  igaz, akkor főként jobboldaliak  –, mert  nem találták igazi amerikai feketének , mivel ő maga ugyan a kaliforniai Oaklandben született, de a mellrákot kutató tudós édesanyja Indiából, a közgazdaságtant a Stanfordon oktató professzor édesapja pedig Jamaicából vándorolt be az Egyesült Államokba.

Az, hogy Biden végül Harrist választotta maga mellé a kampánya arcának, nem volt meglepő. Nem csak azért, mert a 77 éves demokrata politikus már korán kijelentette, hogy női alelnökjelöltet fog választani. Azért sem, mert idős fehér férfiként az etnikailag egyre színesebb Demokrata Párton belül erős nyomás nehezedett rá, hogy jelöltje legyen fekete is. De mit lehet tudni Kamala Harrisről, aki tavaly egyetlen mondatával kis híján kinyírta Biden kampányát, amikor még maga is versenyben volt a demokrata elnökjelöltségért?

Mindig az első valamiben

Kamala Harrisnek gyakorlatilag az egész karrierje arról szól, hogy olyan pozíciókat tölt be, amelyekben ő az első különböző társadalmi csoportok (nők, feketék, ázsiaiak) képviselőjeként. Harris 39 éves korában lett San Francisco államügyésze, ezzel ő volt az első fekete és az első nő is, akit megválasztottak ebbe a pozícióba. Hét évvel később ő lett az első fekete nő, aki megszerezte Kalifornia állam legfőbb államügyészi pozícióját.

Azért döntöttem úgy, hogy ügyész leszek, mert úgy gondoltam, hogy vannak olyan kiszolgáltatott és meg nem hallgatott emberek, akik megérdemlik, hogy legyen beleszólásuk a rendszerbe

– mondta Harris, aki azt vallja, hogy lehet, hogy sok mindenben, amit tesz, ő az első nőként, feketeként vagy épp indiai felmenők leszármazottjaként, de azért kell dolgoznia, hogy ne ő legyen az adott pozícióban az utolsó.

Kamala Harris 2019 januárjában jelentette be, hogy indul a Demokrata Párt elnökjelöltségéért. Az első elnökjelölti vitán pedig olyan keményen támadta Bident, főleg a faji szegregációval kapcsolatos nézetei miatt, ami kis híján a Biden-kampány végét jelentette. Harris kampányát azonban az ilyen fellángolások sem tették elég sikeressé. Sokak szerint abban hibázott, hogy nem választott oldalt a párton belüli ideológiai vitában, és nem köteleződött el sem a Bernie Sandersszel és Elizabeth Warrennel azonosított, balra tartó demokratákkal, sem az inkább a centrumhoz húzó Bidénékkel, miközben a kampányüzenete és a politikai programja sokat változott. A nagy reményekkel induló szenátor kampánya így összességében csalódást keltett, Harris pedig tavaly decemberben ki is szállt az elnökjelöltségért folytatott versenyből.

Végül ő lett az első olyan alelnökjelölt, aki fekete és indiai szülők gyermekeként indulhat ezért a posztért.

Mit akarnak a feketék Amerikában?

Tavaly, még az elnökjelöltségért folytatott kampányában Kamala Harris olyan  politikusként igyekezett pozicionálni magát, aki a progresszívok és mérsékeltek számára is vonzó lehet. Olyan jelöltként, aki történelmet írhat nemcsak pusztán a származásával, de azzal is, hogy politikájában a gazdaság élénkítése helyett az általa képviselt marginalizált társadalmi csoportok igényeire fókuszál. Ez összességében kevésnek bizonyult ahhoz, hogy idén ő lehessen Donald Trump kihívója, de a New York Times szerint a George Floyd halálát követő időszakban megtalálta azt az üzenetet, ami egy évvel korábban még hiányzott a kampányából. 

A fekete amerikaiak azt akarják, hogy ne öljék meg őket

– állt bele a rasszizmus elleni küzdelem legújabb hullámába Harris, aki például arról is beszélt, hogy országos szinten kellene szabályozni azt, hogy hogyan alkalmazhatnak erőszakot a rendőrök.

Csakhogy ez az álláspontja ellentmondásos a progresszív vonal képviselői szerint, ugyanis Kalifornia legfőbb ügyészeként ő felügyelte azokat az erőszakszervezeteket, amelyekkel szemben most épp fellép a radikális baloldal. Kritizálják többek között azért, ügyészként igyekezett feljebb tornászni az óvadékot bizonyos bűncselekmények esetén, illetve amiért 2014-ben sem volt hajlandó független vizsgálatot támogatni egy rendőrségi lövöldözési ügyben.  

A Szilícium-völgyben már bontják a pezsgőt

Harris személyét több szempontból is jó kompromisszumnak tartják az elemzők, de van egy olyan csoport, amely különösen örül, hogy rá esett Joe Biden választása: az egyre nagyobb befolyással bíró techszektor meghatározó szereplői elégedetten dőlhettek hátra az alelnökjelölt nevének hallatán. A Szilícium-völgy négy évvel ezelőtt egyértelműen Hillary Clinton győzelmének örült volna, és bár rögtön a megválasztása után együttműködést ajánlottak Donald Trumpnak, a Fehér Ház és a techszektor viszonya az elmúlt ciklusban közel sem volt felhőtlen.

Kamala Harris azonban mindkét fél szempontjából ideális választásnak tűnik, mert segíthet az elmérgesedett kapcsolat helyrepofozásában, illetve már a választási kampányban is nagy hasznot hozhat Biden konyhájára, hogy kifejezetten közeli viszonyt ápol a techszektor több fontos figurájával is. San Franciscó-i kerületi, majd Kalifornia államügyészeként, később az állam szenátoraként pályafutása során Harris mindig is otthonosan mozgott a nyugati parti elit köreiben – illetve a felemelkedését is nagyban köszönheti ezeknek a befolyásos támogatóknak.

Ez már a techcégek felemelkedése előtt is így volt, de a technológiai boom idején ügyesen bővítette a támogatói körét ebbe az irányba is. Elismerően beszélt róla a Salesforce-alapító Marc Benioff; ott volt az egykori Facebook-elnök Sean Parker esküvőjén; az elnökjelölti kampányát olyan befolyásos technológiai befektetők is segítették, mint John Doerr vagy a Linkedin-társalapító Reid Hoffman; közeli kapcsolatot ápol a fontos demokrata pénzembernek számító Laurene Powell Jobszal, Steve Jobs néhai Apple-vezér özvegyével; a kerületi ügyészi kampánya menedzsere ma a Google-nél dolgozik; a sógora, Tony West az Uber jogi főtanácsosa; és olyan jó viszonyban van a Facebook második emberével, Sheryl Sandberggel, hogy még utóbbi könyvét is segített reklámozni.

A Szilícium-völgyben azért is örülhetnek, mert az utóbbi hónapokban, sőt években aggodalommal figyelhették az elsősorban a Demokrata Párt bal szárnya által képviselt keményebb fellépést, amely a nagy techcégek hatalmának szűkebb mederbe terelésére irányult. Ezt a vonalat a legmarkánsabban az az Elizabeth Warren képviselte, aki a Facebook, a Google, az Amazon és az Apple feldarabolását tűzte kampánya zászlajára, és mivel eleinte az elnökjelöltség elnyerésére is esélyesnek tartották, a neve Biden lehetséges alelnökjelöltjeként is felmerült.

akire rá is fér a segítség ezen a téren, mert – szemben például a 2016-os Clinton-kampánnyal – eddig nem igazán derült ki, mit kezdene a Szilícium-völgyet érintő kérdésekkel, ezért a techszektor képviselői sem igazán tudták, hogyan viszonyuljanak hozzá. Bár az elmúlt hetekben már elkezdtek áramolni az adományok a Szilícium-völgyből is, sokan kivártak, amíg kiderül, ki lesz Biden társa a kampányban. Míg egy Warren-jelölés feltehetően többeket elriasztott volna, Harris jó eséllyel segít a pénztárcák kinyitásában – ami egyúttal persze nagyobb függőséget is jelent ezektől az adományozóktól.

Azzal nem vádolható, hogy a nagy techcégek lobbistájaként funkcionált volna valaha is, Mark Zuckerberg Facebook-vezérnek például keményen nekiment a Cambridge Analytica-botrányt követő kongresszusi meghallgatáson. A saját elnökjelölti kampányában ugyanakkor kerülte a határozott kiállást a témában, még akkor is, amikor konkrétan a Facebook feldarabolásáról kérdezték. Összességében nehéz előre látni, hogy épp a techszektort potenciálisan kényelmetlenül érintő szabályozások elfogadtatását vagy felpuhítását fogja-e segíteni, de annyi biztos, hogy a személyében olyan alelnök költözne a Fehér Házba, aki legalábbis szót ért a Szilícium-völgy prominenseivel.

A világ leismertebb senkije lesz?

Egy külföldinek az Egyesült Államok testőrök és titkárok seregével körülvett, kormányfőkkel parolázó és díszfogadásokon koccintgató alelnöke élet és halál urának tűnik, de odahaza inkább élcek és froclizások állandó célpontja.

Ahogy arról korábban az Index is írt már, az alelnök nem az elnök helyettese, ráadásul hazájában a legtöbbet gúnyolt politikus, vagy ahogy még mondani szokás, „a világ legismertebb senkije”. Az USA alkotmányának szerzői ugyanis elfelejtettek neki feladatokat adni, ezért a mai napig a főnökén múlik, kap-e valódi hatalmat, vagy az elnökválasztási kampány után betámasztják a Fehér Ház egyik eldugott szobájába.

Ez felvetheti a kérdést, hogy Kamala Harris, aki sikeres politikus, nemrég még elnökjelölt-aspiráns volt és egy csomó olyan adottsággal rendelkezik, amelyekkel és kis szerencsével akár tényleg lehetne belőle elnök is egy szép napon, miért is vállalta el, hogy Biden győzelme esetén ő legyen az ország második embere, akinek pozíciója nevetség tárgya? Nos, a válasz, egyszerű: pontosan azért, mint szinte minden más alelnökjelölt, mert minden nevetségessége mellett van egy vitathatatlanul értékes vonása:

Az alelnök két módon válhat elnökké:

1. A drámaibb út az, ha az elnök meghal, vagy képtelenné válik feladatai ellátására. 
2. Az unalmasabb út az, ha az alelnök az alkotmányban maximált két elnöki ciklust követően maga is elindul az elnökségért, és felhalmozott politikai tőkéjét felhasználva el is nyeri azt. 

Az előbbi kapcsán a Harrisről szóló cikkek meg-megemlítik, hogy az Egyesült Államokban még mindig tombol a koronavírus-járvány, és az idős Biden a járvány által legveszélyeztetettebb csoportba tartozik. Az utóbbira koncentrálva pedig azt hangsúlyozzák sokan, hogy az unalmas út talán nem is lenne ilyen hosszú Harris számára Biden győzelme esetén sem. Mivel Biden – aki minden idők legidősebb demokrata elnökjelöltje – 82 éves lenne, mire lejárna az első ciklusa, korántsem biztos, hogy duplázna. Így pedig az USA potenciálisan első fekete, ázsiai és női alelnöke akár már négy év múlva demokrata elnökjelölt lehetne.

(Borítókép:  Joe Biden és Kamala Harris az Alexis Dupont Középiskolában egy kampányeseményen, 2020. augusztus 12-én, Wilmingtonban. Fotó: Drew Angerer/Getty Images)