Már nem csak a kommunistákkal vív háborút Duterte

A mai napig sajátos romantika övezi a fülöp-szigeteki hegyekben, dzsungelekben megbújó kommunisták mozgalmát. A gerillák sarló-kalapácsot ábrázoló, piros-sárga arcfestését szereti a kamera, de katonai, politikai akcióikkal is felhívják magukra a figyelmet. Tavaly például a Fülöp-szigeteki Kommunista Párt (CPP) tartotta meg az első, leszbikus pár által kötött esküvőt a többségében muszlimok lakta, Mindanao-szigeten. Maymay és Diane románcának beteljesülését a mozgalom kellő külsőségek között ünnepelte meg.

A CPP-t egyébként Ázsia legrégebben létező baloldali ellenállásaként tartják számon. Hivatalosan 1968-ban, Mao Ce-tung születésnapja alkalmából hozták létre, a Kínai Kommunista Párttal azonban a Peking által 1978-ban meghirdetett nyitás politikája miatt megromlott a kapcsoltuk. A CPP hű maradt forradalmi elveihez, amit azóta is véres merényletekkel kíván beteljesíteni. Leghíresebb akciójukat 1971-ben követték el, mikor négy gránátot dobtak a Liberális Párt egy manilai kampányrendezvényére. A támadásban gyakorlatilag az ellenzéki párt teljes vezetése odaveszett, az ügy pikantériája, hogy ezért sokáig az akkori vezetőt, a jobboldali autoriter vezető, Ferdinand Marcost vádolták a merénylet kitervelésével.

A fülöp-szigeteki kommunisták megalakulásuk óta adnak munkát a mindenkori manilai kormánynak. Sem a tárgyalások, sem a fegyveres harc nem vezetett eredményre, pedig utóbbiban eddig csaknem 40 ezer ember vesztette életét. Az ázsiai országot most vezető Rodrigo Duterte tavaly szeptemberben indított „többfrontos” háborút a kommunisták ellen, a beszólásairól is elhíresült elnök azt ígérte,

Az eddigi tapasztalatokból kiindulva azonban a 2022-ben esedékes elnökválasztásig Duterte aligha rendezi a több mint 52 éve fennálló, történelmi problémát. Összefügg az elnök felelőtlen ígéretével, hogy a kommunisták elleni küzdelem már a baloldali ellenzék szimpatizánsai, emberjogi aktivisták ellen is kiterjedt. A baloldaliak üldöztetésére már korábban felfigyelt a sajtó, és vizsgálatot indított a törvényhozás felsőháza is. A kritikák középpontjában a kormány úgynevezett vörös-listázás tevékenysége áll.

Egyre többen büntetnék a vádaskodást, novemberben tiltakozott a politika ellen az Amnesty International is. Manilában emberi jogi szervezetek tüntetését törte le a kormány, miközben a Szenátus érintettekkel, illetve a védelmi erő tagjaival egyeztetett az ügyben. Duterte mégis úgy véli: agyrém, hogy bárki büntetőjogi kategóriává tenné a kommunisták felcímkézését.

Őrültség. Ez olyan, mintha a névadást büntetnénk. Mi a helyzet azokkal, akiket lefasisztáznak? Vagy akiket nárcisztikusnak hívnak? Akkor ugye azt sem szabad. Vagy akiket sárgának hívnak. Akkor azt is megtiltjuk?

– reagált a címkézés büntethetőségéről szóló hírekre a Fülöp-szigetek elnöke. 

Egyre többen vélik azonban úgy, hogy a nyilvános lekommunistázáson túl  a szélsőbaloldaliság vádja nagyobb kockázattal is jár. November végén a fegyveres erők egy kommunista gerillacsoporttal csaptak össze Mindanaon, az akcióban egy ellenzéki politikus 22 éves lánya is életét vesztette. Az áldozat, Jevilyn Cullamat édesanyja a Baya Muna nevű baloldali párt képviselője a törvényhozásban. Cullamat felcserként segítette a gerillák csapatait, meggyilkolása óta azonban nem csak a szélsőbal tekint mártírként a fiatal lányra. Az elmúlt időszakban olyanokat is kivégeztek, akikről az sem bizonyított, hogy közvetetten kötődtek volna a szélsőbaloldali szervezetekhez. Zara Alvarez emberjogi aktivistát augusztusban az utcán lőtték agyon, a 39 éves nő volt a Karapatan jogvédő szervez tizenharmadik tagja, akivel Duterte kormányzása alatt végeztek. A múlt héten pedig Negros-szigeten, egy kisváros egyetlen orvosát és férjét öltek meg. Őket korábban a fülöp-szigeteki hadsereg gyanúsított meg azzal, hogy összejátszottak a kommunistákkal. 

A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) szintén a múlt héten jelezte, hogy vizsgálat indulhat Duterte drog-ellenes háborúja következtében. A kábítószerkereskedők és használók, az üzletben résztvevő korrupt rendőrök ellen 2016-ban indult hadjárat során több mint 5500 ember vesztette életét, legtöbbjüket a nyílt utcán, civil ruhás fegyveresek végezték ki. A Negros-szigeten meggyilkolt orvos ügyével kapcsolatban azonban most civil szervezetek arra kérik az ICC-t: vizsgálják ki a kommunista címkézések és az egyre szaporodó, rejtélyes gyilkosságok kapcsolatait is.