Az ember, akit egész életében királynak szántak, de csak nyugdíjasan kapta meg a munkát

Károly, teljes nevén Károly Fülöp Artúr György 1948. november 14-én látta meg a napvilágot, az akkor még trónörökös Erzsébet hercegné és Fülöp edinburgh-i herceg első gyermekeként.

Szinte egész életét trónörökösként töltötte: mindössze háromévesen, nagyapja, VI. György 1952-es halála után vált a brit korona örökösévé. Ugyanakkor a trónörökösséggel járó walesi herceg címet csak 1958-ban kapta meg, koronázására pedig csak 1969. július 1-jén került sor, amikor édesanyja, II. Erzsébet a tévében is közvetített ceremónián a fejére helyezte a koronát a Walesben található Caernarforni várban.

Károly ugyanakkor nem teljesen élte a brit trónörökösök megszokott életét: ugyan gyerekkorában sokáig házi tanító oktatta, de ő volt az első a trónörökösök közül, aki iskolába járt. Hogy ez javára várt vagy sem, nem könnyű eldönteni, mivel Károly korábban azt nyilatkozta, hogy gyerekként nem igazán szeretett iskolába járni, jobban szeretett otthon lenni.

Emellett szüleivel való kapcsolatára is rányomta a bélyegét az, amikor apja, Fülöp herceg a bentlakásos skóciai Gordonstounba iskolába küldte tanulni – egy 1994-ben megjelent könyvben Károly azt állította, az iskolában zaklatták, többször megverték, és bullying áldozata lett, amiért apját okolta.

A középiskola után a megszokottól eltérően nem a kötelező katonai szolgálatot teljesítette, hanem helyette a Cambridge-i Egyetemre ment továbbtanulni, ahol régészetet és antropológiát hallgatott. Alap-, majd mesterszakos diplomáinak megszerzése után vonult be a királyi család férfi tagjaira jellemző katonai szolgálatra –

A tabloidok címlapjain

Ennek ellenére, ha hihetünk a Jonathan Dimbleby által írt önéletrajznak, Károly sokáig nem élt boldog életet: gyerekként úgy élte meg, szülei fizikailag és érzelmileg is távolságtartóak voltak, és nem voltak tekintettel a trónörökös érzékeny természetére.

Édesanyjának, II. Erzsébetnek már trónörökösként is sokszor magára kellett hagynia legidősebb fiát, majd amikor apja halála után, 26 évesen királynő lett, az akkor ötéves Károllyal még inkább formális, a királyi etikett szerinti kapcsolatot tartott fent.

A trónörökös első feleségét sem ő választotta ki: Diana Spencerrel úgy házasodott össze, hogy elmondása szerint ő el se szerette volna venni. A házasságuk két fiuk születése ellenére igazán sosem működött: kapcsolatukkal a sajtó sokat foglalkozott; Diana hercegnő és a nála 13 évvel idősebb Károly nem igazán jött ki egymással viharos házasságuk alatt, a brit pletykalapok pedig tele voltak a pár különböző, házasságon kívüli viszonyaival, miközben a hercegnő igen népszerűnek számított.

Diana 1997-es tragikus halála után még az is felmerült, hogy az autóbaleset mögött Károly állhat, hogy így házasodhasson újra, ugyanakkor a vizsgálatok ezt kizárták.

2005-ben, 57 évesen vette el a nála egy évvel idősebb, szintén elvált, kétgyerekes Camilla Parker Bowlest, akivel már a Dianával folytatott házassága alatt is viszonyt folytatott, de ellentétben Dianával, ebből a házasságból nem született gyermeke.

Erzsébet árnyékában

Trónörökösként Károly életét leginkább a magánéletével kapcsolatos botrányok mellett a jótékonyság tette ki: több jótékonysági szervezetet is támogatott, segíteni próbált a hátrányos helyzetű gyerekek oktatásán, de a trónörökösként birtokolt ingatlanokból származó bevételek egy részét is képzőművészetek támogatására költötte.

2007-ben indította a Herceg Esőerdők Projektjét, ami leginkább a trópusi erdők irtásának káros hatásaira próbálja felhívni a figyelmet, emellett kormányokkal, cégekkel és más, nonprofit szervezetekkel együtt azon dolgoztak, hogy visszaszorítsák az erdőirtást.

De nemcsak jótékonysággal próbálta a környezetvédelemre felhívni a figyelmet, hanem walesi hercegként is. Például felszólalt a skóciai Glasgowban tartott 26. ENSZ Klímakonferencián (COP 26), amiért többen is kritizálták, és nem csupán azért, amiért oda magánrepülőgéppel érkezett:

2015-ben, tízéves pereskedés után a Guardian tárta fel, hogy Károly hercegként egyenesen minisztereknél lobbizott bizonyos ügyekben, legyen az a halászat, vagy Tony Blair miniszterelnök esetében az iraki háború kapcsán a hadseregnek nyújtott felszerelések ügye.

Ezek a lobbitevékenységek pedig nem egyeztethetőek össze az elméletileg pártatlan uralkodói magatartással: annak ellenére, hogy az uralkodó minden héten találkozik a mindenkori miniszterelnökkel, nyíltan nem politizálhat, csupán konzultálhat, bátoríthat és figyelmeztethet, mivel a parlamentáris monarchiában a király uralkodhat, de nem kormányozhat.

Botrányos ügyletek

Ugyanakkor ennél jóval nagyobb botránynak számított, az, hogy Károly neve is felmerült a 2017-ben kirobbantott ún. Paradise-iratok kapcsán, amikor egy nemzetközi oknyomozás összesen 13,4 millió dokumentumot vizsgált.

Ennél súlyosabb ügynek számít, amikor azzal vádolták meg, hogy Károly környezetvédelmi alapítványa adományokért cserébe szívességeket tett külföldi donoroknak – egy szaúdi iparmágnás állítólag állami kitüntetésért cserébe adott sok pénzt a herceg alapítványának, míg egy orosz bankár a donációért cserébe egy személyes találkozót kért Károlytól – a leendő király elmondása szerint nem tudott ezen esetekről, az alapítványából pedig három vezetőt is elbocsátottak a hír kirobbanása után.

Tavaly nyáron pedig azzal vádolták meg, hogy hárommillió eurónyi, azaz jelenlegi árfolyamon közel 1,13 milliárd forintnyi készpénzt kapott Katar egykori miniszterelnökétől, amit egy alkalommal készpénzben, másik alkalommal pedig táskákban adhattak át. Károly tagadja a vádakat, szerinte semmi rosszat nem tett.

Nehéz helyzetben veszi át a trónt

Ugyan uralkodóként a politika felett álló személyként kell viselkednie, de Károlynak királyként egyesítenie kellene a mára kissé megtépázott brit identitást.

Ugyan az emberek körében a monarchia intézményét még mindig támogatja a többség, de ez már a 35 és 64 év közöttiek körében is csak egy szűk, 53 százalékpontos támogatottságot jelent, míg a 35 év alattiak körében többségben már azok vannak, akik eltörölnék a mára kicsit idejétmúltnak számító intézményt.

Károly személyes támogatottsága ennél rosszabb: összességében csak a britek 51 százaléka gondolja úgy, hogy jó vezetője lesz az országnak, a fiatalok körében azonban a monarchia mellett ő sem népszerű – ráadásul az Egyesült Királyság országaiban is elég megosztó a monarchia intézménye és Károly is: ugyan Walesben többségben a monarchisták vannak, a korona 56 százalékpontos támogatottságával, de a végletekig megosztott északírek esetén ez már csak 47 százalék, míg a régóta függetlenedéssel kacérkodó skótok mindössze 37 százaléka támogatja a monarchia intézményét.

Ráadásul a britek számára még nem is Károly a legnépszerűbb tagja a királyi családnak: a YouGov mérései szerint II. Erzsébet még halála után is magasan a legnépszerűbb a britek körében, akit lánya, Anna hercegnő követ, majd Károly legidősebb fia, Vilmos herceg és felesége, Katalin hercegnő – Károly család- és államfőként csak az ötödik helyre fér fel a listán a maga 55 százalékos népszerűségével.

(Borítókép: III. Károly 2023. április  14-én. Fotó: Dan Kitwood / Getty Images)