Mi a valódi célja a FIFA-elnök iráni látogatásának?

Néhány héttel ezelőtt Tádzsikisztánban tartották a közép-ázsiai szövetség (CAFA) találkozóját, amelyen a tagállamok futballért felelős vezetői vettek részt. Nem sokkal ezt követően jelentette be az iráni szövetség, hogy vendégül látja a világ egyik vezető sportvezetőjét, a FIFA-elnök Gianni Infantinót. Az aktuális témák között szerepel a videobíró-rendszer (VAR) felállítása, valamint a női szurkolók részvétele.

A videobíró-rendszer bevezetéséről 2022 januárja óta folyik a vita az iráni labdarúgás irányításában – számolt be róla a farszi nyelvű híroldal, a Tasnim. Az irániak szerződtek volna az EVS belga céggel a VAR felállításáról, azonban az Irán ellen elrendelt nemzetközi szankciók lehetetlenné tették a rendszer megvásárlását és felszerelését a stadionokban. Vélhetően ennek a kérdésnek a megoldása is szóba kerül majd Infantino tárgyalásain.

Már ez sem tűnik egy perc alatt megoldható problémának, még a FIFA és Infantino közbenjárásával sem, a többi kérdés megoldása viszont ennél jóval bonyolultabb lehet, lévén, nem elsősorban gazdasági, hanem politikai és vallási kérdőjeleket kellene eltüntetni.

A probléma megoldódott, vagy továbbra is él?

Bár az Iszlám Köztársaság legfelső vezetése szereti szépíteni a dolgokat, és váltig állítja, hogy nők is mehetnek szurkolni a focimeccsekre a stadionokba, ezt a képet azonban érdemes árnyalni.

Elsősorban a válogatott meccseire, ha azokat az ország legnagyobb stadionjában, az Azadiban rendezik, vagy olyan népszerű csapatok rangadóira látogathatnak ki, mint a Perszepolisz és az Eszteglal.

Ezekre a mérkőzésekre csak korlátozott számban adtak el eddig belépőket nőknek, akik a kizárólag nők számára fenntartott lelátóról figyelhették a pályán zajló küzdelmet. Mielőtt beengedték volna őket, egyenként ellenőrizték, hogy ruhájuk, megjelenésük megfelel-e az iszlám öltözködési szabályoknak.

Ennek a beléptetésnek a lazítása érdekében Infantino és a FIFA, valamint az iráni szövetség nagyon komoly levelezésbe bonyolódott az elmúlt évben. Ennek végén az iráni sportminiszter csak annyit mondott tájékoztatásul: a meccslátogató nők és a stadionok kérdése megoldódott.

Nos, azért erről alighanem majd a helyszínre látogató Infantinót is meg kell győzniük.

Az a megszakított élő adás

Az ugyancsak farszi nyelvű Isna híroldal arról írt, hogy Infantino a legutóbbi CAFA-találkozón nagyon elégedetten beszélt az iráni válogatott teljesítményéről a katari világbajnokságon, azonban elismerte, hogy erőfeszítéseiket végül nem koronázta siker.

Szakértők a sikertelenséget eltérő okokkal magyarázták, mindez már decemberben komoly nemzetközi visszhangot váltott ki. Van, aki felhívta a figyelmet arra, hogy az emberek egy része elfordult a válogatottól, mert annak tagjai csendben maradtak, és nem számoltak be egy ilyen, világszerte nagy érdeklődésre számot tartó nemzetközi eseményen azokról a durva emberi jogi sérelmekről, amelyeket a teheráni rezsim követett el a tavaly szeptemberben kezdődött tüntetéssorozat résztvevőivel szemben.

Mások azt tartották szégyenteljesnek, hogy az iráni válogatott éppen az amerikai és az angol nemzeti tizenegytől kapott ki. (Az angoloktól elszenvedett 6–2-es vereség után a walesi csapatot 2–0-ra legyőzték – a 97. percig gól nélküli döntetlenre álltak a felek –, majd zárásként a 2026-os vb egyik társházigazdájától, az amerikaiaktól kaptak ki 1–0-ra. Irán a csoport harmadik helyén végzett, és búcsúzott a tornától.)

Ugyanakkor nem szabad elfelejteni – hívta fel a figyelmet riportjában a CNN –, hogy a csapat tagjait és családtagjaikat elutazásuk előtt határozottan megfenyegették: amennyiben beszélnek, nyilatkoznak, bajba kerülhetnek, illetve búcsút mondhatnak további sportkarrierjüknek.

A szurkolók nem számítottak erre a fordulatra, sokan pont azzal vádolták a nemzeti együttest, hogy a világbajnokság előtt kiállt az állam erőszakos fellépése mellett. Azzal, hogy a játékosok csöndben maradtak – ami arra késztette az iráni televízió szerkesztőjét, hogy megszakítsa az élő adást –, nagy bajba kerülhetnek, amennyiben a rezsim úgy dönt, példát statuál azzal, hogy keményen megbünteti őket. Iránban ugyanis a politikai véleménykülönbség a halálbüntetéssel sújtott bűncselekmények közé tartozik.

Az iszlám forradalom nem tett jót a focinak (sem)

Bármilyen hihetetlen innen Európából nézve, de Iránban már 1919-ben megalakultak az első focicsapatok, amelyek ugyan rendszeresen összemérték erejüket, de nemzeti válogatottja Perzsiának csak 1941-ben lett. A sah rendszerében, amely egészen 1979-es bukásáig a Nyugathoz igyekezett felzárkózni, a futball általánosan elfogadott és talán a legnépszerűbb sportág volt. Ez azóta sem változott, csak az államforma, amely iszlám köztársaság lett.

Persze a múlt század hatvanas éveitől az iráni foci a Közel-Keleten, illetve az ázsiai régióban nagyon jól teljesített. Mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az Ázsia-bajnokságon hétszer végeztek érmesként, legutóbb 2004-ben voltak bronzérmesek, és három alkalommal (1968, 1972, 1976) elsők lettek, az Ázsia Játékokon szintén háromszor (1974, 1990, 1998) diadalmaskodtak. A válogatott három olimpián vett részt, 1964-ben, 1972-ben és 1976-ban, utóbbin negyeddöntőbe jutott.

Amikor elindították az AFC Bajnokok Ligája elődjét, akkor 1970-ben az iráni Eszteglal (korábbi nevén Taj Club) nyerte az akkor ugyan még gyerekcipőben járó, de a térségben mindenképpen rangos kupasorozatot. Ami szintén az iráni foci erősségét mutatja, hogy válogatottjuk 1978 és 2022 között hat világbajnokságon vett részt.

Síita hittudósok és vallási vezetők irányításával 1979-ben megdöntötték Iránban Reza Pahlavi sah rendszerét. Értelemszerűen a polgárháborús felfordulás nem kedvezett semmiféle sportnak, így a futballélet is leállt. A dolgot csak nehezítette, hogy 1980-ban kitört a háború a szomszédos Irakkal, amely nyolc éven át tartott, és milliós emberáldozatot követelt mindkét oldalon.

A harcok véget értek, az iráni rendszer megszilárdult, ezért egy évvel az iraki–iráni háborút követően meghirdették a sportág első hivatalos bajnokságát Azadegan Liga néven.

1979 után nagyon komolyan vették a nők öltözködését, mármint azt, hogy minden nő, aki utcán mutatkozott, szigorúan az iszlám által előírt szabályok szerint kellett, hogy öltözködjön. Aki megsértette az előírásokat, arra rögtön lecsapott az erkölcsrendészet. Ezzel együtt már a sah rendszerében – 1970-ben – létrehozták a női futballt az országban. A szakág nemzeti válogatottat is kiállított már, bár anyagi lehetőségei messze elmaradnak a férfiakétól.

A szigorú öltözködési szabályok azonban a sportoló iráni nőkre is vonatkoznak. 2012-ben például nem vehettek részt az olimpián, mert az iráni futball női szakágának irányítói ragaszkodtak ahhoz, hogy futballisták hosszú nadrágban, hosszú ujjú dresszben és kendővel a fejükön álljanak pályára. A vita a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) és az irániak között szerencsére még abban az esztendőben rendeződött, és már szerepelhetnek az előírásaiknak megfelelő ruházatban, ahogyan azt korábbi nemzetközi fellépéseiken is tették.

(Borítókép: Irán csapata a 2022-es katari labdarúgó-világbajnokságon 2022. november 21-én. Fotó: Ulrik Pedersen / DeFodi Images / Getty Images)