A nép elégedetlen, bástyák dőlhetnek az Egyesült Királyságban

Mint arról az Indexen részletesen beszámoltunk, Boris Johnson még június elején váratlanul lemondott képviselői mandátumáról, akit még ugyanazon a héten két szoros Johnson-szövetséges, Nigel Adams és Nadine Dorries követett, bár utóbbi még hivatalosan nem nyújtotta be a lemondáshoz szükséges papírokat. Akkor a Konzervatív Pártban többen is attól tartottak, hogy a lemondások lavinát indíthatnak el.

Ugyan az végül elmaradt, azonban a lemondások itt végül nem álltak meg. Június közepén egy újabb tory képviselő, David Warburton hagyta ott a brit parlamentet, miután ismét szexuális zaklatással és droghasználattal vádolták meg és újranyitották az erről szóló parlamenti vizsgálatot. Az ezekért a tory-párttagságát 2022 áprilisában felfüggesztő politikus úgy érezte, az eljárás során nem bánnának vele tisztességesen, ezért az elől elmenekülve inkább lemondott az először 2015-ben megszerzett mandátumáról.

Mindhárom körzet – Johnson Londonhoz tartozó Uxbridge and South Ruislip, Adams észak-angliai Selby and Ainisty, illetve Warburton délnyugat-angliai Sommerton and Frome – igazi konzervatív bástyának számít: Johnson és Adams körzetét 2010-ben alapították, azóta ott csak tory képviselők nyertek, míg Warburton 2015 óta látta el választókörzetének a képviseletét, de legutóbb közel 30 százalékpontos előnnyel győzött.

Egyszerre utolérték a torykat a folyamatos válságok

Hiába nem tudott labdába rúgni az utóbbi 13 évben a Munkáspárt, és nyerte magabiztosan a választásokat az időközben teljesen brexiter párttá váló Konzervatív Párt, a jelenlegi megélhetési és gazdasági válságból gyökerező problémák miatt a kormányzó párt támogatottsága már régóta nagyon elmarad az időközben megtáltosodó Munkáspártétól.

Liz Truss kérészéletű miniszterelnöksége óta a Munkáspárt előnye az országos közvélemény-kutatásokban két számjegyű, de a tavalyi év vége óta stabilan 18–20 százalékpontos előnyt mérnek a mértékadó cégek a Keir Starmer vezette pártnak.

Ennek oka, hogy Rishi Sunak hiába ígérte meg Truss bukása után, hogy vezetésével a pártot és az országot is szélirányba fordítja, továbbra is több a megoldandó probléma, mint a megoldás, ráadásul az ötpontos ígéretcsomagja is inkább csak célnak, mintsem valódi cselekvésnek felel meg.

Teljesség igénye nélkül az inflációt még mindig nem sikerült megfelezniük Sunakéknak, ráadásul a lakhatási költségek az alapkamat folyamatos növelése miatt még nőttek is mind a hitelre ingatlant vásárló, mind az albérlők számára, emellett pedig továbbra is folyamatosak a sztrájkok – legutóbb a rezidens orvosok sztrájkoltak ismét. (Hogy ők miért, azzal bővebben ebben a cikkünkben foglalkoztunk.)

Ennek ellenére a tory jelöltek próbálják kihasználni a lehetőséget, és egy erős kampánnyal országos hírnevet szerezni, ugyanakkor ebben még párttársaik sem mindig segítik őket. Az időközben újságíróként visszatérő Johnson például nem is túlzottan erőltette meg magát az utódjának kinézett Steve Tuckwell segítésén. Maga Tuckwell árulta el, hogy Johnsonnal mindössze egy félperces telefonbeszélgetést folytatott le, ami azzal zárult, hogy a bukott miniszterelnök megkérdezte tőle, olvasta-e legújabb publicisztikáját, majd miután erre igenlő választ kapott, egyszerűen elbúcsúzott párttársától.

Johnson annak ellenére nem volt jelen a kampányban, hogy hivatalosan a párt nem kérte meg a távolmaradásra – bár népszerűtlensége miatt érthető lenne, ha erre kérték volna –, bár az egykori miniszterelnök elképzelhető, hogy új gyerekének világra jövetele miatt vonult vissza lemondása óta a közéleti szerepléstől a heti egy cikkén kívül.

Starmer bebizonyíthatja, hogy képes-e választást nyerni

Így érthető módon a brit sajtó leginkább két dologgal foglalkozik:

• sikerül-e Starmernek olyan győzelmeket aratnia, amivel megmutathatja, hogy képes lehet a következő parlamenti választáson egyedül többséget szerezni a pártjával;
• illetve Rishi Sunak hogyan próbálja keretezni a vereséget és menteni a menthetőt.

Starmerék igen aktív kampányt folytatnak, leginkább Johnson és Adams korábbi körzetében, mivel a délnyugat-angliai Sommerton and Frome-ban a Liberális Demokraták jobban állnak a Starmer vezényletével leginkább Tony Blair-i harmadik utas politikáját követő Munkáspártnál.

Erre már csak azért is szüksége lenne, hogy visszaszerezze a párt azon korábbi munkásosztálybeli szavazóit, akik a brexit következtében gazdasági kérdések helyett kulturális ügyek mentén a Munkáspárttól átpártoltak a Konzervatív Párthoz. Másrészt Starmer két magabiztos győzelemmel azt is üzenni akarja, hogy a tory kormány lecserélésére az egyetlen lehetséges válasz a Munkáspárt – ezzel pedig az inkább Liberális Demokratákra szavazó vidékibb körzetekben élőket akarja a következő parlamenti választáson taktikai szavazásra késztetni.

A Liberális Demokraták legkeményebben a délnyugat-angliai Sommerton and Frome körzetben kampányolnak, aminek a képviseletét még 2015-ben vesztették el. A párt kampányának a célkeresztjébe leginkább az egészségügy, a farmerek és helyi ügyek kerültek – az Ed Davey vezette párt ezzel egy új arcképet próbál teremteni a libdemek számára, amit a legtöbb szavazó 2015 óta leginkább a brexitellenes jelzővel illeti.

Ugyanakkor a Munkáspárt erősödése miatt nincsenek könnyű helyzetben, és még e győzelemért is keményen meg kell küzdenie a pártnak – Daveyék abban reménykednek, hogy a munkáspárti szavazók inkább rájuk szavaznak, hogy ezzel egy újabb mandátumtól fosszák meg a Konzervatív Pártot.

Sunak új tervekkel, Johnsonnal és egy reshuffle-lel takarózna

Mint azt legutóbbi cikkünkben is megjegyeztük, Rishi Sunak egyáltalán nincs könnyű helyzetben, hiszen miközben kormánya nem tudja megfelelően kezelni az ország problémáit, addig pártja zuhanását sem tudja megállítani.

A konzervatív képviselők közül sokan még mindig Boris Johnsonra fogják, amiért a párt ilyen tetemes hátrányban van a Munkáspárttal szemben,

Így még ha valóban fenn is áll az a helyzet, amit egy tory képviselő egyszerűen a long covidra utalva 'long Boris' állapotnak nevez pártja kapcsán, Sunak ennyivel nem magyarázhatja a vereségét – a pártban a keményvonalas brexiter Johnson-pártiak már a májusi önkormányzati választáson elszenvedett bukásért is a jelenlegi miniszterelnököt okolták.

Ettől függetlenül azonban nem várható, hogy a legkésőbb 2025 januárjában tartandó parlamenti választás előtt újabb, a nyilvánosság előtt zajló harcra kezdődjön a pártban. A toryk közül mindenki tisztában van, hogy azzal csak még inkább megnehezítenék sorsukat a következő választáson, ráadásul a Johnson-pártiak inkább udvariasan átengednék a bukás lehetőségét Sunaknak, hogy aztán a következő pártelnöki kampány során majd közülük kerüljön valaki a párt élére – emiatt egy csendes kampány már el is kezdődött a választás után várható pártelnökválasztás kapcsán.

Így alapvetően Sunak két dologgal próbálhatja a várható vereségről a figyelmet elterelni: annak ellenére, hogy a kormányfőnek a januárban lefektetett ötpontos tervét nem sikerült befejezni, pénzügyminisztere szerint Sunak újabb öt ponttal állhat elő, hogy ezzel próbálják a pártot ismét felfelé ívelő pályára állítani. Másrészt pedig a sajtó egyre többet foglalkozik azzal, hogy

Az már biztos, hogy Ben Wallace védelmi miniszter távozni fog – ezt ő maga jelentette be –, sőt, Wallace még arról is beszélt, hogy már a héten civil karrierre válthat, ami után elindultak a feltételezések, hogy akár még ezen a héten megtörténhet a brit politikában ún. reshuffle-nek nevezett átalakítás, bár Sunakék hivatala ezt tagadja.

(Borítókép: Rishi Sunak 2023. május 3-án. Fotó: Andy Rain / EPA / MTI)