Durván lábon lövik magukat a britek

A BBC World Service jelenleg több mint 40 nyelven sugároz, és hetente mintegy 365 millió embert ér el a rádión és a digitális csatornákon keresztül. Az Egyesült Királyság legnagyobb közszolgálati műsorszolgáltatója működteti.

A BBC − legalábbis elméletben − független a napi kormányzati beavatkozástól, és királyi charta védi, amely szerint a brit parlamentnek, nem pedig a kormány minisztereinek vagy tisztviselőinek tartozik felelősséggel.

A BBC-t főként a televíziós licencdíjból finanszírozzák, amelyet az Egyesült Királyságban mindenki köteles fizetni, aki a BBC műsorát nézi, akár hagyományos formában, akár online − írta meg elemzésében a Foreign Affairs.

Ma a BBC azt állítja, hogy világszerte soha nem látott számú ember fogyasztja híreit, egyes becslések szerint a globális közönség száma meghaladja az 500 milliót. Ennek a közönségnek az oroszlánrészét a World Service adja, és ezért az Egyesült Királyság joggal állíthatja, hogy még mindig kiemelkedő befolyása van világszinten.

A növekvő nemzetközi feszültségek idején nyilvánvaló fontossága ellenére a World Service a közelmúltban pénzügyi veszélybe került.

2022 szeptemberében a BBC bejelentette, hogy jelentős megszorításokat hajt végre a csatornánál, amely várhatóan közel 400 munkahelyet veszít el, valamint megszünteti a rádióadások sugárzását (a digitális kínálat továbbra is folytatódna) számos ázsiai nyelven.

Januárban a World Service megszüntette arab nyelvű adásait, amelyek 85 éve működtek. 

A World Service-t azért veszélyeztetik az ilyen megszorítások, mert nem a brit kormány vagy egy állami műsorszolgáltató, hanem a BBC működteti, ugyanaz a szervezet, amely a hazai, brit közönség számára a hírek és a szórakoztató műsorok nagy részét szolgáltatja.

Ezáltal hozzáférhet hatalmas technikai erőforrásokhoz, valamint a BBC hírnevéhez, amely a hiteles és megbízható hírek közvetítéséről szól. A nemzetközi és a belföldi műsorszórás összefonódása azonban őt is kiszolgáltatottá teszi.

A brit közélet bizonyos csoportjainak, különösen az országot több mint egy évtizede kormányzó konzervatívoknak a BBC-vel szembeni ellenséges magatartása jelentős korlátokat szabott a közszolgálati műsorszolgáltatás finanszírozásának.

Mivel jelenleg a BBC maga fizeti a World Service számláinak nagy részét, a BBC általános finanszírozásának csökkentésére tett kísérletek azt is is sújtották.

A BBC hazai ellenzői, látszólag nem törődve a műsorszolgáltató elleni kampányuk nemzetközi következményeivel, veszélybe sodorják az Egyesült Királyság egyik legfontosabb globális soft power eszközét.

A világ szolgálatában

A BBC és a brit kormány közötti kapcsolat mindig is összetett és ellentmondásos volt: a műsorszolgáltató elvileg független az államtól, de gyakran együttműködik vele. A BBC-t alig több mint egy évszázaddal ezelőtt hozták létre, és az Egyesült Királyságban az összes műsorszolgáltatás állami monopóliumával rendelkezett.

Az 1955-ig tartó monopóliumot belpolitikai okokból adták meg, többek között azért, hogy elkerüljék a szabályozatlan, amerikai típusú zűrzavart és káoszt az éterben. Egy ilyen erős műsorszolgáltató létrehozása otthon lehetővé tette az ország számára, hogy a globális rádiós színtéren a súlya fölé kerekedjen.

1932-től, amikor az Empire Service formájában létrehozta első rendszeres nemzetközi adásait, a BBC lett az Egyesült Királyság hangja a külföldi rádióhallgatók számára.

A nemzetközi műsorszórás terén a BBC és a kormány között gyakran szoros háttérbeszélgetések folytak a színfalak mögött. A Külügyminisztérium például 1938 elején felkérte a BBC-t, hogy arab nyelven sugározzon a közel-keleti hallgatóknak a fasiszta Olaszország által gyártott arab nyelvű propaganda ellensúlyozásaként.

Ugyanebben az évben a BBC − szintén a Külügyminisztériummal szorosan egyeztetve − számos európai nyelven kezdett sugározni, válaszul a náci rádiópropagandára és Hitler területi törekvéseire. A háború kitörése Európában a BBC idegen nyelvű szolgáltatásainak hatalmas bővülését hozta magával, amelyet közvetlenül a brit állam finanszírozott.

Ezek jelentős hallgatóságra tettek szert a megszállt és ellenséges területeken: 1944-re a Gestapo becslése szerint a BBC-nek 15 millió hallgatója volt a náci Németországban.

A hidegháború idején a BBC továbbra is a brit kormány alvállalkozójaként működött, 1946-ra 19 különböző nyelven sugározta adásait, beleértve egy új orosz nyelvű szolgáltatást is.

Ekkorra a Birodalmi Szolgálat már nem létezett, és a BBC az úgynevezett Külső Szolgálatok széles skáláját működtette, amelyek együttesen a BBC személyzetének több mint negyedét foglalkoztatták.

A hidegháború alatt és az azt követő évtizedekben a World Service vezetői egyensúlyoztak a brit külpolitikai érdekek és programok kiszolgálásának vágya és a közönség bizalmának megőrzése között.

Hangsúlyozták a BBC szerkesztői függetlenségének fontosságát: végső soron a BBC munkatársainak kellett meghatározniuk, hogy mi kerüljön adásba, még akkor is, ha a kormánytisztviselők információkkal és tanácsokkal látták el őket.

A BBC külső szolgálatai arra szolgáltak, hogy a keleti blokkban élő hallgatókat tájékoztassák a demokrácia dinamizmusáról és a nyugati vitákról, miközben finoman megkérdőjelezték a kommunista politikát, és éket vertek a Szovjetunió és szatellitállamai közé.

A BBC kulcsszerepet játszott a keleti blokk hallgatóinak tájékoztatásában a hidegháború válságos pillanataiban, például az 1956-os magyar forradalom idején, amikor a Londonból érkező hírek megbízhatóbbak voltak, mint a helyi médiumok híradásai.

1988-ban a Külügyi Szolgálatot átnevezték Világszolgálatnak (World Service), és ebben a formában jelentős szerepet játszott az európai kommunizmus végének közvetítésében. Az 1991-es szovjet puccskísérlet idején, amikor Mihail Gorbacsovot bebörtönözték krími dácsájában, a World Service követte a moszkvai eseményeket.

Belviszályok

A World Service számára nem volt mindig zökkenőmentes a helyzet. A brit belföldi közszolgálati műsorszolgáltatás és a nemzetközi rádiózás egyetlen szervezetben való elhelyezésének megvoltak a maga hátrányai.

A legfontosabb, hogy ez az elrendezés kulcsfontosságú pillanatokban kiszolgáltatottá tette a Világszolgálatot a BBC ellen háborút indítani kívánó brit politikusokkal szemben.

Anthony Eden miniszterelnök felháborodva azon, hogy a BBC 1956-ban a szuezi válságról tudósított, azzal fenyegetőzött, hogy megvonja a finanszírozást, és a Világszolgálatot közvetlen kormányzati ellenőrzés alá vonja.

Ezt követően más miniszterelnökök továbbmentek, és még a hidegháború kellős közepén is csökkentették a BBC-nek nyújtott külügyminisztériumi támogatást, és arra kényszerítették a BBC-t, hogy bezárja vagy csökkentse néhány idegen nyelvű szolgáltatását.

A kommunizmus összeomlása további megszorításokat hozott, mivel a nemzetközi műsorszolgáltatás finanszírozásának egyik fő oka megszűnt.

A World Service mindazonáltal jól végezte munkáját, amikor a hidegháborút követően a brit nemzetközi menetrendek szolgálatába állította magát. Szakértelmével és programjaival számos helyi demokratikus médiumot, oktatási és közösségépítési kezdeményezést támogatott a volt keleti blokkban és a globális délen.

Globális televíziós csatornákat, később pedig online szolgáltatásokat hozott létre, hogy új közönségeket érjen el, és kihasználja az új médiaplatformokat.

A 2001-es terrortámadások és az azt követő amerikai vezetésű afganisztáni és iraki invázió után a World Service energiáinak nagy részét a közel-keleti és afganisztáni közönség elérésére összpontosította, tükrözve a brit kormány változó prioritásait.

Lemondás a soft powerről

Úgy tűnik, hogy a brit kormány a BBC-vel szembeni ellenséges magatartása és annak felismerése között tépelődik, hogy a World Service a globális soft power egyik legfontosabb eszköze, amely az Egyesült Királyságot a fókuszában tartja annak, ahogyan a hallgatók elképzelik a világot, és segít a nemzetközi ügyekkel kapcsolatos brit nézőpontok finom népszerűsítésében.

Az eredmény az időnkénti válságok kezelésére szolgáló szórványos, vonakodó vészhelyzeti finanszírozás, amely kevés bizonyosságot hagy a jövőre nézve.

Például a BBC azon céljának támogatása érdekében, hogy a globális közönségnek hiteles és megbízható híreket kínáljon − ami az álhírek és az orosz és kínai propaganda korában kulcsfontosságú −, a kormány 2021-ben egyszeri, nyolcmillió font összegű támogatást nyújtott a World Service-nek a dezinformáció elleni küzdelemre irányuló kezdeményezések finanszírozására.

2022-ben a kormány további 4,2 millió font vészhelyzeti támogatást bocsátott rendelkezésre a BBC oroszországi és ukrajnai közönségnek szánt szolgáltatásainak fejlesztésére.

A BBC újraindította a rövidhullámú rádiószolgálatokat, hogy a brit forrásokból származó hírek eljussanak az oroszországi és ukrajnai hallgatókhoz egy olyan időszakban, amikor a helyi független médiát leállíthatják, a műsorszóró és internetes infrastruktúrát megtámadhatják, és tűzfalakat emelhetnek a külföldi digitális hírek blokkolására.

Márciusban a World Service újabb 20 millió font egyszeri kormányzati kifizetést kapott, hogy a veszélyeztetett idegen nyelvű szolgáltatásokat további két évig fenntartsa.

Valószínűnek tűnik, hogy rövid távon a Worls Service a jelenlegi formájában fog tovább működni, egy olyan, kormánytól származó ad hoc finanszírozásra támaszkodva, amely nincs meggyőződve a közszolgálati műsorszolgáltatás fenntarthatóságáról vagy kívánatos voltáról.

Végül a kormány gyökeres reformot hajthat végre a brit műsorszolgáltatásban, ami mélyreható következményekkel járhat a Világszolgálatra nézve. De az is lehet, hogy a jelenlegi zűrzavar folytatódik, ami tovább erodálja a brit soft powert és globális befolyást, amely az ország Európai Unióból való kilépése után máris csökkent.

A World Service-nek és a BBC szélesebb körű globális kereskedelmi tartalomterjesztésének köszönhetően az Egyesült Királyság továbbra is a súlya fölé emelkedik a világ médiaarénájában.

Az ebből fakadó puha hatalom minden bizonnyal fontosabb, mint valaha, egy olyan időszakban, amikor az Egyesült Királyság szövetségesei és riválisai egyaránt erőforrásokat fordítanak a figyelem megnyerésére.

Önszabotázs lenne, ha a brit politikai döntéshozók − véletlenül vagy szándékosan − tönkretennék a bizalom és a jóindulat eszközeit, amelyek a II. világháború óta kulcsfontosságúak országuk hangjának fenntartásához a nemzetközi színtéren.

(Borítókép: Oli Scarff / Getty Images)