„Tíz másodperc alatt több halált láttam, mint egész addigi életemben” – megszólaltak a túlélők

Izraelben napokkal ezelőtt szabadult el a pokol, aminek számos magyar is szemtanúja lehetett. Sokakat a honvédség gépe hozott haza az utóbbi napokban Izraelből, míg mások nagy nehezen szereztek egy jegyet valamelyik járatra. A minap egy olvasónk is beszámolt a tapasztalatairól.

Nemrég a Tényeknek nyilatkozott egy magyar házaspár, akik testközelből élték át a borzalmakat.

Szombat reggel arra ébredtünk, hogy sziréna van Jeruzsálemben

– mondta Kozák István, aki családjával és 120 kereszténnyel utazott ki a Nemzetek felvonulása nevű rendezvényre a magyar romák képviseletében. 

„Bunkerekbe irányítottak minket, nagyon rövid ideig tartott, hamar fel is engedtek a szállodából mindenkit onnan. Aztán utána elmesélték, hogy ez miért volt, hogy légitámadás érte Izraelt” – mondta a felesége, Kozákné Szendrei Gina. A férfi ezután azzal folytatta, hogy mindezek után azon kezdtek gondolkodni, hol lennének nagyobb biztonságban, Jeruzsálemben vagy a reptéren.

Végül így vették fel a kapcsolatot a konzulátussal. Mint mondta, fontos döntéseket kellett meghozniuk, meg kellett őrizniük a higgadtságot, de szerencsére végül „a józanság diktált”, és 3-4 embernek sikerült vezetőként a társaságuk élére állnia. Azzal viszont nekik is meg kellett küzdeniük, hogy kizárják a félelmet.

Énbennem is voltak olyan képek, hogy bármikor bejöhetnek ide terroristák, és lelőnek minket, vagy bedobálnak bombákat […] szóval az, hogy egy európai embernek ez nem megszokott, mi nem vagyunk ehhez hozzászokva

– fogalmazott Kozák István. Mint a videóból kiderült, őket végül honvédségi repülővel menekítették ki Izraelből, és érkeztek meg Magyarországra vasárnap este.

„Tíz másodperc alatt több halált láttam, mint egész addigi életemben” – mondta a magyar DJ megmentője 

Korábban írtunk arról, hogy egy magyar DJ is fellépett azon a fesztiválon, amelyet a gázai határ közelében tartottak szombat hajnalban, és ahol rengeteg helyi és külföldi fiatalt megöltek a támadók. 

DJ Wegha jelezte, hogy a fesztivál egyik szervezőjének, Noa Beernek köszönheti az életét. A Trancentral nevű oldal bejegyzése szerint a fiatal nő részletesen beszámolt arról, hogy mit élt át. Elmondása szerint először még csak a fejük fölött elszálló rakétákat látta, később azonban 20 méteres közelből láthatta a gépkarabélyos terroristákat.

Felidézte, a fesztiválhelyszínre helyi idő szerint 2.45-kor érkezett meg, és a feladata az volt, hogy egy külföldi DJ-t [ez lehet Dj Wegha – a szerk.] fuvarozzon. Miután az említett DJ letudta a produkcióját, bement táncolni a fesztiválozók közé, majd később, 6.20 körül visszatért a színpadra, hogy fellépés közben levideózza egy barátját, egy másik DJ-t. 

Az utolsó telefonos videóm 6.28-kor készült, másodpercekkel azelőtt, hogy észrevettük a rakétákat az égen. A helyzet szürreális volt, mert semmit sem hallottunk a hangos zene miatt, de hirtelen elkezdtük észrevenni őket az égen. A következő néhány pillanat rémisztő volt, lekapcsoltuk a zenét, és azt kiabáltuk a tömegnek, hogy a rakéták miatt mindenkinek a földre kell feküdnie, fedezékbe kell vonulnia

– mondta Noa Beer. Vélhetően ez a telefonos videó látható a Trancentral által megosztott bejegyzés elején is.  

Elbeszélését azzal folytatta, hogy ezután a backstage-be mentek, ahol nagyjából húszan gyűltek össze, mindannyian megrettenve, és nem tudták, mi lesz velük. „Pár perc múlva valaki hangosbemondón szólt, hogy el kell hagyni a fesztiválterületet, amint csak lehet, ezért azt mondtam a DJ-nek, aki velem volt, hogy most odafutunk az autóhoz, és elmenekülünk – mondta Beer, hozzátéve:

Az elsők közt voltunk, akik autóval el tudták hagyni a bulit. Nagyon szerencsések voltunk, mert akkor még mi se tudtuk, mi jön ezután.

„Öt perccel később nagyjából négy másik autóval voltunk az úton, a mienk volt a harmadik, de a legtöbben megálltak, hogy a menedékhelyre vonuljanak, én viszont megpróbáltam mielőbb hazajutni. A következő néhány percet nehéz elbeszélni: a két, előttem lévő autó hirtelen fékezett és egymásba szaladt, és volt egy motorkerékpár az út szélén, amely mellett egy ember feküdt, ezért azt hittem, elütötték a motorost, és megálltak.”

Kinyitottam az ajtót, hogy segítsek a sérültnek, és akkor láttam meg az első terroristát, aki 20 méterre volt tőlem, és őrült módon tüzelt egyenesen felém, a szemembe nézve

– mondta. Hozzátette: „Azt kiabáltam a DJ-nek, hogy szálljon ki az autóból, és menjen fedezékbe. Azt hittem, hogy katonák lőnek a terroristára, de rémülten láttam, hogy azok is terroristák, körbevettek minket, és nem tudunk elmenekülni. A többi autóban életben maradt ember is felénk kúszott, sérülten és rémülten, összesen öten bújtunk el az autók közt.”

Egy másodperc töredéke alatt hoztam döntést, és azt kiáltottam, hogy »mindenki szálljon be a kocsiba!«, és beültem a vezetőülésre. Nagyon lassan sikerült beindítani a parkoló autót, és a sérültek beültek a hátsó ülésekre, de nagyon rémült voltam, mert egy terrorista közvetlenül szemből, gyilkos nézéssel, őrült módon tüzelt rám.

Elmondása szerint először tolatott az autóval, majd megfordult, de ott is terroristákkal találta szembe magát, és a többi autóval, amelyek a pánikban egymásnak ütköztek.

A sofőröket a szemünk előtt lőtték le, sokan futva próbáltak menekülni, de agyonlőtték őket. Tíz másodperc alatt több halált láttam, mint egész addigi életemben. Aztán megláttam őt, egyenesen rám nézett, és felemelte a fegyverét, hogy lelőjön, mire padlógázt nyomtam. Nagyjából két méterről lőtt ránk, és épphogy elvétette az ablakot. Ezután mentem tovább, miközben hátulról továbbra is lőttek az autóra, de nem néztem hátra

– idézte fel Noa Beer.

Hozzátette azt is, hogy az autóban két sérült volt, akik közül egyik a lábán, a másik a kezén sebesült meg. Elmondása szerint ezután felhívta egy szervező barátját, hogy szóljon neki, a lövöldözés miatt senkit se engedjen arra a területre, ahonnan ők elmenekültek. Mint mondta, a terroristák ezekben a percekben érkeztek meg a fesztiválterület színpadi részére.

„A következő fél órában teljesen arra koncentráltunk, hogy biztonságos helyre érjünk, a rakéták másodpercenként szálltak el a fejünk fölött. Sikerült eljutnunk a kórházba, ahol a sérültek orvosi ellátást kaptak, én pedig csak ott várakoztam, nem tudva, mit tegyek. Utána még több sérült érkezett, a barátaim, lőtt, vérző sebekkel és megrémülve, sokan sírtak, akik látták a szeretteiket meghalni, a szülők a gyerekeiket keresték. Négy órát töltöttem a sürgősségin, miközben próbáltam segíteni, nyugtatgatni a körülöttem lévő embereket” – fogalmazott, majd azzal zárta a Trancentral oldalán megosztott beszámolóját:

A történet vége nem örömteli. Én hazaértem, és csupán egy kis karcolás árulkodott a lábamon a reggeli szörnyű eseményekről, amelyeknek a szemtanúja voltam, de a barátaim nem értek haza. Több száz embert elfogott a Hamász, több százan meghaltak, és több százan eltűntek. Mi, akik a szeretet és a trance [zene] gyermekeiként azért jöttünk ide, hogy a szabadságot és a szeretetet ünnepeljük, vérző sebeket és fájdalmat kaptunk, és nem lehet leírni szavakkal a szörnyűségeket, amelyeket megtapasztaltunk. Remélem, hogy minél többen hazaérnek. 

Noa Beer azóta az NBC Newsnak is beszélt arról, mit élt át. Abban a nyilatkozatban annyival egészítette ki a fentieket, hogy ők a fesztiválterületről keletre menekülve tudtak biztonságba jutni, és hogy két terrorista legalább hat másodpercen keresztül lőtt rájuk akkor, amikor az autóval sikerült kitörniük közülük. 

A szemembe néztek. Látták a félelmet, és egy pillanatig sem érdekelte őket

– mondta. 

Beszélt arról is, hogy a menekülés után mentőt hívott, és azt mondták neki, hogy álljanak félre az út mentén, de nem hallgatott rájuk, ezért mentek egyenesen a legközelebbi kórházba. Az autójában utazók közül végül mindannyian túlélték, de még a kórházban is robbanásokat hallottak, és emiatt több órán át nem tudták elhagyni az épületet. Megjegyezte azt is, hogy a fesztiválozók közösségét „a béke és a szeretet” jellemezte, semmi közük nem volt a politikához vagy az izraeli hadsereghez, és védtelen emberekként váltak a gyilkosok áldozataivá.

A fesztiválnak több mint 3000 vendége volt, és a legfrissebb adatok szerint közülük legalább 260-an meghaltak.