Kielemezték: ez lehet Vlagyimir Putyin legkomolyabb védőbástyája

A cikk szerzői – Maria Snegovaya, Michael Kimmag és Jade McGlynn, akik mind a washingtoni Center for Strategic and International Studies (CSIS) kutatóközpont kiemelt munkatársai – úgy fogalmaztak, hogy

Véleményük szerint ez azokat a nyugatiakat lephette meg a leginkább, akik arra számítottak, hogy a szankciók és a háborús emberveszteség társadalmi feszültségeket okozhat Oroszországban. Mint írták, azok, akik így kalkuláltak, vélhetően a száraz társadalmi-gazdasági tényezőkből indultak ki, és alábecsülték azt, hogy Putyin „túlélésében” az ideológiai tényezők is kulcsszerepet játszanak.

A Kreml sikeresen hozott létre olyan világlátást, amely magyarázatot ad az oroszoknak arra, hogy miért kell elviselniük a háború nehézségeit. Mindezt sok elemző elmulasztja figyelembe venni, és abból indulnak ki, hogy Putyin egyszerű hatalompolitikai eszközökkel biztosítja teljhatalmát, vagy egyenesen úgy vélik, hogy Putyinnak nincs is koherens ideológiája.

Putyin 2022. januárban például egy különleges elnöki rendeletben foglalta össze Oroszország spirituális és morális értékeit; 2023-ban frissítették az orosz kulturális alapelveket tartalmazó állami dokumentumot; és eközben az orosz iskolákban is egyre határozottabban előírják azt, hogy milyen ideológiát kell oktatni – sorolták a cikk szerzői, akik azt is megjegyezték, hogy Putyin már hatalomra kerülése óta igyekezett saját céljaira felhasználni az oktatás-, emlékezet- és identitáspolitikát. 

Ezek a legfontosabb pontjai

Véleményük szerint Putyin ideológiájának központi eleme egy olyan, nagy orosz civilizáció képzete, amely állandóan harcban áll azért, hogy visszaszerezze az őt megillető helyet a világban.

Szerintük az ideológia első alaptétele az, hogy csak az erős, stabil orosz állam garantálhatja az orosz nép jövőjét, mindent az államnak kell megvédenie. Ezt tükrözi vissza például az is, hogy Oroszország nemrég elfogadott, hivatalos külpolitikai iránymutatásában „egy sajátos állami civilizációként” emlegetik Oroszországot, amely „történelmileg egyedi küldetést” hajt végre az emberiség érdekében.

A második alaptétel az, hogy ez a civilizáció bármikor összeomolhat az Oroszország megsemmisítésére törekvő Nyugat támadásai miatt, amit a történelmi példákkal (pl. az 1917-es, I. világháborús összeomlás vagy a Szovjetunió felbomlása) is próbálnak igazolni. Ennek jegyében a Kreml azt állítja, hogy a Nyugat már évszázadok óta kitervelten törekszik Oroszország leigázására és kifosztására (erről Putyin személyesen is beszélt idén februárban, a háború egyéves évfordulóján, megemlítve még az Osztrák–Magyar Monarchiát is).

Fontos szerepet játszik még az ideológiában a II. világháború emlékezete, amelyben egy összeesküvés-elméletet alapul véve még a náci agressziót is egy szovjetellenes nyugati kreálmányként ábrázolják. Ennek fontosságát jelezheti az is, hogy a mostani háborúban is azt állítja Oroszország, hogy a Nyugat által is támogatott „náci” Ukrajna ellen folytatják a harcukat. Továbbá az ideológia által kínált jövőkép is lényegében a nagy orosz múltra és annak visszahozására épít. 

Vlagyimir Putyin legkomolyabb védőbástyája, de van-e ellenszere?

A szerzők úgy vélik, hogy a Kreml ezt az ideológiát alaposan bebástyázta az utóbbi évtizedekben, és a háború alatt is gőzerővel folytatódik a terjesztése. Megjegyezték azt is, hogy mivel nincs egy szöveghez kötve az ideológia lényege, ezért az orosz politikai vezetés gyakorlatilag tetszés szerint alkalmazhatja azt. Nincs ráerőltetve kötelező dogmaként az állam részéről az orosz lakosságra: a Kremlnek épp elég az, ha részben elfogadják vagy eltűrik az emberek. 

Már a háború előtt is nagyjából 7-8 százalék lehetett Oroszországban azok aránya, akik Nyugat-párti liberálisnak vallották magukat. A konfliktus kezdete óta közülük sokan – a szerzők szerint legalább 800 ezren – külföldre menekültek, vagy teljesen felhagytak a tiltakozással, amelyet a törvény is egyre szigorúbban büntet. Ebből pedig az következik, hogy Oroszország még inkább leuralhatja Putyin saját ideológiája. 

A szerzők ezzel együtt úgy látják, hogy a putyinizmus nem sebezhetetlen. Egyrészt felhívták a figyelmet arra, hogy az ideológiát idővel kikezdhetik az elhúzódó harcok, a sok veszteség és az, ha az egyszerű orosz emberek tényleg elkezdik érezni a bőrükön a háború következményeit. Ezzel kapcsolatban jelzésértékű lehet, hogy az Ukrajnához közel eső régióban (amelyek közül jó néhányat már ért egy pár ukrán dróntámadás) már azt mutatják a közvélemény-kutatások, hogy egyre kevésbé támogatja a lakosság a fegyveres konfliktus folytatását. Az sem elképzelhetetlen, hogy a háborús katonai kudarcok és veszteségek miatt – a Prigozsin-féle puccskísérlet példájához hasonlóan – a háborút még jobban eszkalálni kívánó szélsőjobb irányából próbálják meg leváltani Putyint (lehetséges elnökjelölt erre nemrég bejelentkezett).

Ugyanakkor a cikk szerzői is úgy vélik, hogy egyelőre ezekből az eshetőségekből nem sokat lehet látni. „Putyin ideológiai gépezetének rugalmassága, a narratíváinak egyszerűsége és az oroszok fogékonysága a történelmi alapú mítoszteremtésre azt jelzik előre, hogy ez a világnézet megmarad, sőt még jobban meggyökerezhet az orosz társadalomban.

Minden hibája ellenére Putyin ideológiai kampánya sikeresen szerzett támogatást az orosz közvéleményben. A világnézet, amelyet inspirál, egyfajta védőbástyaként szolgálhatja a rendszert a jövőbeli kihívások ellen. És ahogy Putyin agresszív háborúja Ukrajnában megmutatta, a Kreml által képviselt geopolitikai és civilizációs gondolkodás szélsőségesen destabilizáló hatással bírhat Oroszország határain kívül

– foglalták össze a szerzők.

Cikkük végén azt is megjegyezték, hogy Washingtonból nem lehet lebontani a putyinista narratívát. Az Egyesült Államok ezzel szemben mindössze annyit tehet, hogy az ideológia ismeretében megpróbálhatnak felkészülni Oroszország lépéseire, és Ukrajnával, Európával együtt törekedhetnek az agresszív orosz külpolitikai lépések meghiúsítására. Fontos azonban, hogy Oroszországot ne keverjék össze az orosz néppel, kultúrával, és a „másik Oroszországot” ne büntessék a Kreml agresszív lépései miatt, sőt lehetőség szerint segítsék őket – írták. 

Az orosz–ukrán háború fejleményeit kedden is percről percre követjük – ebben a cikkünkben. 

(Borítókép: Vlagyimir Putyin 2016. október 19-én. Fotó: Adam Berry / Getty Images Hungary)