Így működik valójában a kínai állami Big Brother

Az elmúlt két évtizedben a kínai vezetők egy rendkívül kifinomultnak tűnő high-tech megfigyelőrendszert építettek ki. Az arcfelismerő szoftverek, az internet megfigyelése és a mindenütt jelen lévő videókamerák azt a benyomást keltik, hogy az uralkodó Kínai Kommunista Párt (KKP) végre megvalósította a diktátorok álmát, hogy olyan felügyeleti államot építsen ki, mint amilyet George Orwell az 1984 című művében elképzelt – írja a Foreign Affairs hasábjain Minxin Pei, a Claremont McKenna College professzora. 

Ma már az egész országot egy csúcstechnológiás megfigyelőhálózat fedi le, és e rendszer ereje 2022 novemberében teljes mértékben megmutatkozott, amikor a koronavírus-zárlat elleni országos tiltakozások zajlottak. Bár a tüntetők maszkokkal és sapkákkal fedték el az arcukat, a rendőrség a mobiltelefonok helymeghatározó adatai alapján követte őket. Ezután tömeges letartóztatások következtek.

A kínai megfigyelőállam nem csak technológiai bravúr. Egy rendkívül munkaigényes szervezetre támaszkodik. Az elmúlt nyolc évtizedben a KKP több millió informátorból és kémből álló hatalmas hálózatot épített ki, akiknek a munkája kritikus fontosságú a rezsim túléléséhez. Ezek az emberek tették lehetővé – sokkal inkább, mint a kamerák vagy a mesterséges intelligencia – Peking számára, hogy minden ellenvéleményt elnyomjon. Enélkül a hálózat nélkül a rendszer nem működhetne. Ez azt jelenti, hogy a párt minden erőfeszítése ellenére a kínai megfigyelőapparátust lehetetlen exportálni.

Erős, de nem túlzottan

Kínának két fő belbiztonsági szerve van. Az egyik az Állambiztonsági Minisztérium (MSS), amely a külső hírszerzésért és a belföldi kémelhárításért felelős. Nem kémkedik kínai állampolgárok után, kivéve, ha külföldi kapcsolatokkal gyanúsítják őket. A belföldi megfigyelésért pedig a Közbiztonsági Minisztérium (MPS) Politikai Biztonsági Védelmi Egysége felel. Az MPS speciális egységeket, valamint kiemelt járőröket foglalkoztat. Az MSS és az MPS között egyértelmű munkamegosztás van, és külön toborozzák az informátorokat is. Peking nem tesz közzé naprakész információkat az MSS-ről, bár egy évtizeddel ezelőtt nyilvánosságra hozta, hogy az egyenruhás rendőrök teljes létszáma körülbelül kétmillió.

A felügyeleti apparátus kiépítése összetett feladat egy autokratikus rezsim számára. A kínai vezetők idővel megtalálták a kényes egyensúlyt aközött, hogy a titkosrendőrség elég erős legyen ahhoz, hogy elvégezze a munkáját, de ne legyen olyan erős, hogy veszélyeztesse magát a rezsimet. Bár a kínai vezetőknek sikerült ezt a feladatot megoldaniuk, az így létrejött biztonsági apparátus nem olcsó. 2022-ben Peking 1,44 billió jüant (mintegy 202 milliárd dollárt) költött a belbiztonságra, amely kiadási kategóriába a rendőrség, az MSS, a Népi Fegyveres Rendőrség, a bíróságok, az ügyészség és a börtönök tartoznak – ez nagyjából megegyezik az ország védelmi kiadásaival.

Ráadásul ez a szám valószínűleg növekedni fog, ahogy Peking bővíti és fejleszti arcfelismerő programjait, a Skynetet és az Éles szemeket. Egyik sem olcsó: amikor az Éles szemek 2016-ban bevezetésre került, Peking csak a hardverre és a telepítésre 300 milliárd jüant költött.

Annak érdekében, hogy elkerülje, hogy saját magának épít fel vetélytársat, a KKP a biztonsági erők különböző egységei és más, az államhoz kötődő szereplők között osztja szét a felügyeleti feladatokat. Ennek a szervezeti rendszernek két határozott előnye van. Megakadályozza egy erős titkosrendőrség kialakulását, amely képes lenne ellenőrizni az információ felfelé irányuló áramlását, és veszélyt jelentene a pártra nézve. Emellett lehetővé teszi a párt számára, hogy hasznot húzzon az állami tulajdonú vállalatok, egyetemek és más, a kormányhoz információkat továbbító szervezetek bevonásából anélkül, hogy a titkosrendőrség létszáma növekedne.

Ez a modell szoros koordinációt igényel, ezért a KKP fenntart egy politikai-jogi bizottságot, amely az állam minden szintjén átfogóan felelős a belbiztonságért. A párt duplán ellenőrzi magát a felügyeleti rendszert is azáltal, hogy minden biztonsági egységben KKP-tisztviselőket helyez el, és öt évre korlátozza a legfelsőbb biztonsági vezetők, köztük a két miniszter hivatali idejét.

Nem olcsó

A finanszírozási korlátok már régóta akadályozzák a KKP-t, hogy fenntartson egy nagy létszámú belbiztonsági erőt, nem is beszélve egy elit, jól fizetett és jól felszerelt titkosrendőrségi hálózatról. Tanulságos a kelet-német Stasival való összehasonlítás. A berlini fal 1989-es leomlása előtt a Stasi volt relatív értelemben a világ legnagyobb titkosrendőrsége, 165 keletnémet állampolgárra jutott egy tiszt. Emellett a Stasinak 189 ezer informátora volt (a lakosság nagyjából 1,1 százaléka).

A kínai belföldi megfigyelésért felelős politikai biztonsági védelmi tisztek száma titkos. Azonban a szerző által gyűjtött, titkosság alól valószínűleg tévedésből feloldott, kis számú településről származó adatok szerint mindössze 60 ezer és 100 ezer közötti ilyen személy van, ami azt jelenti, hogy körülbelül 14 ezer kínai állampolgárra legfeljebb egy tiszt jut.

Ennek következtében a KKP-nak az államhoz kötődő társadalmi és gazdasági intézményekben, valamint a helyi közösségekben való szervezeti jelenlétre kell támaszkodnia, hogy nagyszámú informátort toborozzon. Ezek az állampolgárok kémkedhetnek kollégáik vagy szomszédaik után, és mivel részvételüket a rendszerben kényszerítéssel vagy lekenyerezéssel biztosítják, annak fenntartása nem kerül sokba. A 30 helyi önkormányzat által nyilvánosságra hozott adatok azt mutatják, hogy Kína lakosságának 0,73-1,1 százaléka – talán 15 millió ember – szolgál informátorként.

A közösségekben és munkahelyeken az informátorok száma a helyi hatóságok igényei és belátása szerint változik. Egyes egyetemeken például minden tancsoportban van egy informátor, aki kéthetente vagy havonta jelentést tesz tartójának, aki általában egy pártfunkcionárius. 

A mintából származó informátorok révén keletkezett információk elemzése azt mutatja, hogy az informátoroknak csak körülbelül 40 százaléka aktív. Mindazonáltal annak tudata, hogy diáktársaik, munkatársaik és szomszédaik kémkedhetnek utánuk, valószínűleg visszatartja az átlagembereket attól, hogy olyan tevékenységekben vegyenek részt, vagy olyasmiről beszéljenek, ami bajba sodorhatja őket.

A kamerák mögött

Az impozáns technikai eszközök ellenére a kínai leninista pártállam szervezeti képességei azok, amelyek lehetővé teszik, hogy a megfigyelés páratlan hatékonysággal működjön. Ez a modell tehát nem exportálható kevésbé szervezett autokráciákba, amelyek társadalomba és gazdaságba nem nyúlnak bele ilyen mélyen. Az ilyen országok importálhatják a kínai hardvert. De nem importálhatják Peking rendszerét, ami azt jelenti, hogy nem valószínű, hogy egyenértékű megfigyelési képességeket tudnak kifejleszteni.

A kínai felügyeleti állam segíthetett megakadályozni a KKP-vel szembeni szervezett ellenzék kialakulását a Tiananmen utáni korszakban, de a politikai stabilitás az ország általánosan magas szintű gazdasági növekedésének is köszönhető. A kínai felügyeleti államot még nem tesztelték kevésbé kedvező gazdasági környezetben. Az azonban korántsem biztos, hogy a jövő nem errefelé halad. Az ingatlanbuborék kipukkadt, ami nyomást gyakorol a helyi önkormányzatok költségvetésére, amelyek korábban a földeladásokból származó bevételekre támaszkodtak működésük finanszírozásához, továbbá nagyjából minden ötödik fiatal munkanélkülivé vált.

Ezek a gazdasági problémák megnehezítik Peking számára, hogy kezelje a csúcstechnológiás megfigyelőberendezések fenntartásának és korszerűsítésének egyre növekvő költségeit. Ez különösen nagy problémát jelenthet a Skynet és a Éles Szemek projektek számára, amelyeket az eladósodott helyi önkormányzatok finanszíroznak, és ezért az elkövetkező szűkös években valószínűleg egyre nagyobb kihívások elé néznek.

Az elhúzódó gazdasági válság hatása valószínűleg három problémát is fog okozni Kína munkaigényes felügyeleti apparátusának. Először is, a munkanélküliség, a csökkenő jövedelmek és a csökkenő lehetőségek felerősítik a társadalmi elégedetlenséget, növelve a biztonsági szolgálatokra nehezedő terheket, mivel egyre több ember vesz részt olyan tevékenységekben, amelyeket a párt fenyegetőnek tart. Másodszor, a növekvő elégedetlenség megnehezítheti az új informátorok toborzását. Harmadszor, ha a jövedelmek stagnálnak, az informátorok nagyobb kompenzációt követelhetnek, ami megnöveli a hírszerzés költségeit.

A gyengélkedő felügyeleti állam több lehetőség elé állítja a kínai vezetőket. Peking dönthet úgy, hogy jobban bánik polgáraival, abban a reményben, hogy ezzel elejét veszi a tiltakozásoknak. Vagy az ország vezetői kevesebbet követelhetnek a biztonsági apparátustól, amely jelenleg sok olyan embert vesz célba, akik nem vagy csak kevéssé jelentenek valós veszélyt a párt uralmára. A legvalószínűbb azonban az, hogy amikor a felügyelet révén megvalósuló puha elnyomás kudarcot vall, a párt kemény elnyomáshoz folyamodik. A megfigyelőállamot tehát valami sokkal rosszabb válthatja fel.

(Borítókép: A rendőrség ellenőrzi és javítja az iskolai térfigyelő kamerát Zhoushan városában, Zhejiang tartományban, Kínában 2023. augusztus 31-én. Fotó: Costfoto / NurPhoto / Getty Images Hungary)