Ehud Barak volt izraeli miniszterelnök: Netanjahu történelmi katasztrófába vezeti az országot

A háború megmutatta az Izraeli Védelmi Erők taktikai képességeit, nagyfokú egységet teremtett a csapatok között, és elősegítette a szolidaritás érzését az izraeli polgárok körében, akiket a Hamász által végrehajtott, október 7-i barbár terrortámadások kollektívan traumatizáltak. Másrészt a háború rávilágított az izraeli kormány elképesztő stratégiai inkompetenciájára és a csúcson uralkodó súlyos vezetői vákuumra.

A kormánykoalíció tagjai húzódoztak a kritikus döntések meghozatalakor, nem tudtak együttműködni egymással a háború irányításának kérdésében, támadták az IDF vezető beosztású tagjait, és kínosan közömbösnek és fókuszálatlannak tűntek, amikor Izrael legfontosabb szövetségesével, az Egyesült Államokkal való kapcsolatok kezeléséről volt szó – írja a Foreign Affairs hasábjain megjelent írásában Ehud Barak, az izraeli hadsereg volt főparancsnoka, 1995 és 1996 között, Simón Peresz alatt Izrael külügyminisztere, illetve 1999–2001 között Izrael állam miniszterelnöke.

Véleménye szerint így nem lehet kormányozni az ország történelmének az 1948-as függetlenségi háború óta legveszélyesebb időszakában. Izraelnek David Ben-Gurion józan, határozott és előrelátó döntéshozatalára van szüksége. Ehelyett Benjamin Netanjahu narcisztikus, manipulatív, rövidlátó megközelítése létezik.

Ehud Barak szerint a vezetési válság akut szakaszba ért. A Biden-kormányzat egy olyan új, háború utáni regionális rendre vonatkozó javaslatot terjesztett Netanjahu elé, amely véget vetne a Hamász azon képességének, hogy Izraelt fenyegesse, és Gázát uralja, a terület ellenőrzését egy „újjáélesztett” Palesztin Hatóság kezébe adná (az arab kormányok segítségével), normalizálná az izraeli–szaúdi kapcsolatokat, és létrehozna egy hivatalos amerikai–szaúdi védelmi szövetséget.

Mindennek az lenne a feltétele, hogy Izrael beleegyezzen egy olyan politikai folyamatba, amelynek hosszú távú célja a kétállami megoldás, az Egyesült Államokkal baráti viszonyban álló, de Iránnal és annak partnereivel és megbízottjaival szemben álló arab kormányok támogatásával. A vízió egy olyan folyamatról szól, amely végül egy erős és biztonságos Izraelt hozna létre, amely a megállapodás szerinti és biztonságos határok mögött élne egymás mellett egy életképes, demilitarizált palesztin állammal Ciszjordániában és a Gázai övezetben.

1996 óta Netanjahu elvben négy alkalommal fogadta el ezt a célt, de mindig megtorpedózta, amikor eljött a cselekvés ideje. Biden most Netanjahut kemény választás elé állította. Beszállhat az Egyesült Államok által támogatott, a gázai „másnapra” vonatkozó tervbe, miközben továbbra is megfogalmazhatja az izraeli fenntartásokat. Vagy kapitulálhat a kormánykoalícióban lévő rasszista, messianisztikus szélsőjobboldali partnerei előtt, akik a palesztin területek annektálására törekszenek, és így elutasítanak minden olyan javaslatot, legyen az bármilyen feltételes és hosszú távú, amely egy palesztin állam létrehozását foglalja magában.

Történelmi katasztrófa felé halad Izrael? 

Ha Netanjahu enged Washingtonnak, azt kockáztatja, hogy elveszíti e szélsőjobboldali figurák támogatását, ami kormányának végét jelentené. Ha továbbra is elutasítja Biden megközelítését, Netanjahu azt kockáztatja, hogy még mélyebbre rántja Izraelt a gázai mocsárba; egy harmadik intifádát szít Ciszjordániában; újabb háborúba kezd a Hezbollahhal, az Irán által támogatott libanoni milíciával; komolyan szétzilálja a kapcsolatokat az Egyesült Államokkal, amelyre Izrael támaszkodik a lőszerek, a pénzügyi támogatás és a létfontosságú diplomáciai támogatás tekintetében; veszélyezteti az úgynevezett Ábrahám-megállapodásokat, amelyek normalizálták Izrael kapcsolatait Bahreinnel, Marokkóval, Szudánnal és az Egyesült Arab Emírségekkel (és a reményt, hogy Szaúd-Arábia is csatlakozik a klubhoz); és még Izrael Egyiptommal és Jordániával régóta fennálló békemegállapodásait is megkérdőjelezi. Ezek közül bármelyik eredmény borzalmas lenne; bármelyek kombinációja pedig történelmi katasztrófa – írja a volt miniszterelnök. 

Biden válaszra vár. Az amerikai elnök tanácsadóinak egy része a tapasztalatok alapján attól tart, hogy Netanjahu a novemberi amerikai elnökválasztásig mindkét fél megtévesztésével próbálkozik. Magyarán nyilvánosan azt fogja állítani, hogy kész megvitatni Biden javaslatát és módosítani saját, nemrég bemutatott tervét, de négyszemközt azt fogja kérni, hogy a Fehér Ház értékelje politikai nehézségeit, és ne bírálja nyilvánosan. Eközben héberül suttogni fog szélsőjobboldali szövetségeseihez: „Ne hagyjatok itt. Átvertem Obamát, átvertem Trumpot, és át fogom verni Bident is – és túl fogjuk élni. Bízzatok bennem!” Ez lenne a klasszikus Netanjahu – és ez rossz lenne Bidennek, és egyenesen szörnyű Izraelnek.

Csak a választás jelenthet megoldást

Az egykori izraeli kormányfő szerint csak egyetlen módja van annak, hogy Netanjahu megakadályozza, hogy Izraelt egy hosszú regionális háborúba vezesse, és valószínűleg megtévessze mind a kormányt, mind az izraeli közvéleményt: általános választások. Jair Lapidnak (a legjelentősebb ellenzéki pártot vezető politikusnak) és Benny Gantznak, valamint Gadi Eisenkotnak (a nyugalmazott tábornokoknak, akik Netanjahu politikai ellenfelei lettek, mielőtt október 7-e után beleegyeztek, hogy a rendkívüli háborús kabinetjében szolgáljanak) általános választásokat kellene kiírnia, amelyeket legkésőbb 2024 júniusáig kellene megtartani.

Egy összehangolt ellenzéknek azzal az ígérettel kellene indulnia, hogy feltételesen elfogadja Biden ajánlatát, hogy egy „igen, de” válasszal reagáljon rá. És kifejezetten nemet kellene mondaniuk a rasszista, messianisztikus fanatikusoknak, akikkel Netanjahu összekötötte a sorsát.

Ez a „de” döntő fontosságú. Mielőtt Izrael beleegyezne Biden tervébe, számos, főként biztonsággal kapcsolatos feltételhez kellene ragaszkodnia, amelyek közül néhányat Washington nehezen fogadna el. Biden megközelítése azonban az egyetlen járható út ahhoz, hogy Izrael visszatérjen egy reális, gyakorlatias és fenntartható cselekvési irányhoz, és hogy újra visszaszerezze az erkölcsi tőkéjét – amelyet Netanjahu évei alatt elvesztett.

(Borítókép: Ehud Barak 2019. július 25-én. Fotó: Amir Levy / Getty Images Hungary)