Mexikó választott egy nőt az ország élére, de ezzel óriási kockázatot is vállalt

Claudia Sheinbaum a szélsőbaloldali Morena párt és az azt vezető, októberben leköszönő elnök – a gyakran csak AMLO-ként emlegetett – Andrés Manuel Lopez Obrador támogatásával indult a választásokon. A 61 éves, zöldenergiával foglalkozó tudós győzelme világszerte óriási örömmel töltötte el a nőjogi aktivistákat és belföldön a kormánypárt támogatóit. Azonban a balos populista párt egyre riasztóbb antidemokratikus tendenciákat mutat, így a történelmi jelentőségű választás ellenére a kormány politikáját ellenzők körében eléggé fagyossá vált a hangulat. A Washington Post című lap szerkesztősége közös állásfoglalásban hívta fel a figyelmet az Egyesült Államok déli szomszédjában zajló, általuk baljósnak ítélt folyamatokra. Mint írják,

Sheinbaumék a koalíciós pártokkal kiegészülve egyértelmű alkotmányozó többséget tudnak majd felmutatni a Kongresszusnak nevezett mexikói parlament alsó- és felsőházában egyaránt. Így a korábbi elnök demokratikus intézményeket célzó tervei hamarosan keresztülmehetnek a törvényhozáson is. 

Mi történhet?

AMLO – aki még pár hónapig elnök lesz – már korábban is törekedett arra, hogy visszanyesse a mexikói Legfelsőbb Bíróság és a Nemzeti Választási Intézet függetlenségét. Ugyanis jelenleg ez az a két intézmény, amely még valamennyire képes kordában tartani a kormánypárt kezében lévő másik két fontos hatalmi ágat, azaz a végrehajtó hatalmat (az elnököt és az általa kinevezett kabinetet), valamint a hatalom lényegi részét birtokló törvényhozást.

Lopez Obrador elnök hatalomkoncentrációs törekvéseit eddig Mexikó legfelsőbb bírósága kétszer is sikeresen elkaszálta. A két próbálkozást az októberben leköszönő elnök „A” és „B tervnek” nevezte. A szavak mögött megbújó parlamenti indítványok sorában olyan intézkedéstervezetek szerepeltek, amelyek többek között

Miután a bíróság érthető okokból tavaly mindkét indítványcsomagot visszadobta, Lopez Obrador gengsztereknek titulálta az ország legfelsőbb bíráit. A választásokat megelőzően pedig bejelentette a „C tervet”, és ebben már ügyelt arra, hogy a Morena párt a politikai csoportosulás korlátlan hatalmával szembeszegülő utolsó tisztviselőket is képes legyen kiszorítani a hatalomból.

A jelenlegi politikai környezetben pedig borítékolható, hogy ezeken a választásokon kormánypárti jelöltek lennének a befutók. Ezzel mindhárom fontos hatalmi ágat (a törvényhozást, végrehajtást és az igazságszolgáltatást is) ellenőrzése alá vonná a Morena. Vagyis a kormánypárt, amelynek így többé nem kellene aggódnia, hogy valamilyen indítványt a bírák esetleg antidemokratikusnak tartanak.

Báb vagy a demokrácia utolsó reménye?

A leköszönő elnök és a kormányzó Morena párt terve most az, hogy a Legfelsőbb Bíróság reformját még Sheinbaum hivatalba lépése előtt keresztülvigye. Ugyanis az új kormánypárti, alkotmányozóképes többség már szeptember 1-jén feláll mindkét kamarában, de a vétójoggal rendelkező új államfő csak októberben veheti át az elnöki széket. Ezzel Lopez Obrador elnök és a kormánypárt elől

Az intézkedéseknek pedig csak és kizárólag a múlt hét végén megválaszott Claudia Sheinbaum tud majd ellentartani. Egy olyan politikus, aki az egész politikai karrierjét a korábbi elnöknek köszönheti, és a rendszer továbbélését jelképezi. Lopez Obrador többször nem jelöltethette magát elnöknek, ugyanis Mexikó alkotmánya tiltja, hogy az államfő egynél több cikluson keresztül kormányozza az országot, ezért Mexikóváros korábbi polgármesterét sokan csak AMLO politikai bábjának tartják.

Mire jó a demokratikus intézmények megszállása?

Ahhoz, hogy megértsük a kormánypárt terveit, először meg kell értenünk Sheinbaum politikai mentorát, Lopez Obrador elnököt. Sokat elárul már az, hogy a politikus a saját államfőségét megelőző 18 demokratikus évre legkedvesebb hangulatában is csak „neoliberális korszakként” hivatkozik.

A Morena párt világszemléletében és politikai kommunikációjában kulcsfontosságú elem, hogy magukra nem ennek a demokratikus, neoliberális államnak a folytatásaként tekintenek, hanem rendszerváltóként, és ez az alapvető gondolatmenet a hatalmi ágak leuralása melletti érvelésükben is.

AMLO erre a neoliberális, korrupcióból hízó ellenségképre építette egész politikáját, és populista politikusként odafigyelt arra, hogy intézkedéseivel azoknak a társadalmi csoportoknak kedvezzen, amelyek az ország 24 évvel ezelőtti demokratizálódásából leginkább rosszul jöttek ki. Belőlük pedig aztán bőven akad: a nyugdíjasok, a lecsúszó középosztály és a legszegényebb réteg sokat köszönhet Lopez Obradornak.

A szociális háló kiterjesztése és a szegények melletti gazdasági beavatkozások mellett azonban nem elhanyagolható kritika a leköszönő elnökkel szemben, hogy ugyanúgy előre lepacsizott állami tenderekhez juttatta a vele szövetséges üzletembereket, mint elődei. Ezzel a baloldali államfő kiépített egy új, azonban szintén korrupt gazdasági elitet. Emellett az sem kétséges, hogy az országot évtizedek óta sújtó erőszakhullámot egyáltalán nem volt képes megfékezni. Sőt, ez a választási kampány az egyik legvéresebb volt a mexikói történelemben. Ugyanis, ahogy arról az Indexen is beszámoltunk, a kartellekkel lepaktált helyi politikusok több tucat rivális jelöltet ölettek meg.

Végig az állam elfoglalása lehetett a cél

A Morena párt szép lassan, lépésről lépésre hitette el a mexikói választók többségével, hogy a bajok forrása az ország túlzottan demokratikus berendezkedése. Narratívájuk szerint a fékek és ellensúlyok rendszere meggátolja a valós politikai fordulatot, gyöngévé és cselekvésképtelenné teszi az államot a kartellekkel és a szegénységgel szemben, és csak a korrupt elit hatalmon maradását szolgálja.

Ugyanis a mexikói intézményeket olyannyira átszövi a korrupció, hogy az állam a különféle érdekcsoportok által lefizetett tisztviselők miatt tehetetlen. Ezért nem hatékony semmilyen kormányzati beavatkozás az olyan problémák kezelésére, mint a teljes megyéket uralmuk alatt tartó kartellek, a szegénység, a nők elleni erőszak és a közforrásokon élősködő, Mexikót rettegésben tartó bandákkal lepaktáló önkormányzati politikusok. 

Az elkövetkezendő évek legfontosabb kérdései Mexikóban, hogy miként lehet úgy megtartani a baloldali kormányzás elvitathatatlan eredményeit a vagyon igazságosabb újraelosztásában, valamint leszámolni a kartellekkel és a korrupcióval, hogy közben nem számolnak le a törékeny demokráciával. A következő hat évben ez nagyrészt Claudia Sheinbaumon fog múlni, meg az is, hogy az első női elnököt ne egy autoriter tendenciákkal rendelkező férfi irányítsa a háttérből.

(Borítókép: Claudia Sheinbaum 2024. június 3-án Mexikóvárosban. Fotó: Manuel Velasquez / Getty Images)