Emmanuel Macron 19-re lapot húz – összejöhet-e a hazárdjáték a francia elnöknek?

Még június 9-én, az európai parlamenti választások utolsó napján jelentette be Emmanuel Macron francia elnök, hogy a pártja EP-választásokon elért veresége, illetve a Marine Le Pen fémjelezte Nemzeti Tömörülés (RN) kiemelkedő eredménye miatt feloszlatja a jelenlegi, egyébként töredezett parlamentet és új választásokat ír ki.

Ugyan öt évvel ezelőtt is vereséget szenvedett az EP-választásokon a francia elnök pártja, a liberális-centrista Reneszánsz (RE, korábbi nevén En Marche!), viszont akkor mindössze néhány tized százalékkal maradt el a Nemzeti Tömörüléstől, idén viszont Le Penék több mint kétszer annyi szavazatot kaptak, mint a Macront támogató lista.

amellett érvelve, hogy majd a választók eldöntik, hogy az elnök szerint köztársaságpártiak és a szélsőségesek közötti politikai térben kire bízzák Franciaország irányítását – szerinte az előrehozott választás Franciaország érdekét szolgálja, annak ellenére, hogy annak közelsége miatt a világ egyik legrövidebb kampányidőszaka kezdődik egy hosszú EP-kampány után.

A bejelentésére érkeztek pozitív és negatív reakciók is: a Nemzeti Tömörülés például üdvözölte a hírt és azonnal szervezkedésbe kezdett, hogy a többi szélsőjobboldali erővel közösen induljon, így növelve az esélyüket a minél több mandátum megszerzésére – ezt egyébként a szélsőbaltól a balközépig terjedő pártok is megtették –, míg a mérsékeltebb pártok szerint Macron a tűzzel játszik, hiszen látható, hogy a Nemzeti Tömörülés elutasítottsága csökken, ezzel pedig Macron tulajdonképpen asszisztál Le Penék kormányra kerüléséhez. 

Meglovagolni a sokkhatást

A francia elnök elsősorban abban bízhat, hogy az RN ilyen nagyságú győzelme kijózanító pofon a szélsőségeket ellenző franciák körében, és belőlük felépíthet egy olyan, középen álló választói koalíciót, ami beáll majd pártja mögé, hogy így szorítsák vissza Le Pent, illetve a szélsőballal összeálló baloldalt.

Ez a hatás akár még sikerrel is járhat, hiszen a vereség felrázhatja eddigi táborát, illetve a balközéptől a jobbközépig terjedő mérsékelt szavazókat, akik a választási rendszer miatt majd Macron pártjára vagy annak szövetségeseinek a jelöltjére leszavaz – ugyanis a francia parlament alsóházának, a Nemzetgyűlésnek a tagjait 577 egyéni körzetben választják, ahol a kétfordulós versenyben a legtöbb szavazatot szerző jelölt győz.

Továbbá az előrehozott választással megpróbálja azt is elérni Macron, hogy az eredetileg 2027-ben tartandó választásokig ne tudja még inkább magát jobbközép erőként pozicionálni Marine Le Pen és pártjának az elnöke, Jordan Bardella, hanem a jelenlegi kampányban továbbra is szélsőséges, a köztársaságra veszélyt jelentő pártnak próbálja beállítani őket – a franciák ugyanis nagyon büszkék az 1958-ban létrejött ötödik köztársaságukra.

Emellett az előrehozott választással esélyt adott annak is, hogy a 2027-es mandátumának kitöltéséig megszüntesse a megosztott parlamentet, ahol jelenleg pártjának és a kormányát támogató pártoknak nincs többsége, így a balközép vagy jobbközép pártok alkalmi együttműködésével tudnak csak törvényeket elfogadni – igaz, jelenleg a közvélemény-kutatások szerint a többséghez csekély az esélyük.

A legfrissebb, május végi – tehát még az EP-választások előtti – kutatás szerint a franciák mindössze 29 százaléka elégedett a munkájával, míg 64 százalékuk elégedetlen. Ez ugyan valamennyire javult az áprilisi, eddigi legalacsonyabb támogatottságával szemben – akkor mindössze a franciák 25 százaléka volt vele elégedett, 71 százalékuk pedig elégedetlen, de még így is sok a vele szemben felmerülő kritika.

Ráadásul Macron elnökségét gyakran a válságok és a társadalmi elégedetlenség jellemzi – elég csak a sárgamellényes tüntetésekre gondolni, a nyugdíjreform utáni elégedetlenségre, a tavaly nyári zavargásokra vagy az Afrikában elszenvedett külpolitikai vereségekre. 

A Macronnal elégedetlenek ugyanis úgy vélik, az elnök megnyilvánulásaiban sokszor túl arrogáns, lekezelő, a nyugdíjreform miatt pedig sokan úgy gondolják, a franciák valóságától távol áll és elitista.

A Politicónak egy Macron-párti képviselő név nélkül elmondta, hogy az ő plakátjain nem fog szerepelni se Macron arca, de még csak az elnök neve sem, ugyanis szerinte a franciák elnökkel szembeni elégedetlensége miatt Macron csak nehezítene újraválasztási esélyein.

Szervezkedik a szélsőjobb

Macron legnagyobb kihívójaként Marine Le Pen és az RN már az EP-választás másnapján szervezkedésbe fogott: Le Pen és a pártelnök Bardella ugyanis leült tárgyalni az RN-től még inkább jobbra álló, alapítóját, Eric Zemmourt többször rasszista megjegyzések miatt elítélt Reconquête-vel, hogy a június 30-án, illetve július 7-én esedékes választásokon közösen induljanak.

A párt egyik vezető személyisége, Marion Maréchal azzal vádolta meg Bardellát és a Nemzeti Tömörülést, hogy valójában nem kívánnak együttműködni és a tárgyalás során elutasították a szövetségkötést.

Ennek az egyik oka az lehet, hogy a két párt valójában nem tudott megállapodni a közös indulás feltételeiről valamilyen okból kifolyólag, vagy pedig Le Penéknek nem is állt érdekében,

Ez pedig már a legutóbbi, 2022-es parlamenti választásokon, illetve most az EP-választásokon is kifizetődő volt, hiszen 2022-ben Zemmourék be se jutottak a Nemzetgyűlésbe, míg a mostani EP-választáson mindössze 5 százalékot értek el, amivel így 5 mandátumot szereztek – azaz Le Penék úgy is gondolhatják, a Zemmourékkal való összeállás többet vihet, mint hozhat, így nem éri meg.

Emellett pedig Le Pen akár más partnerek után is nézhetne: az egykoron még nagyobb reményekkel induló jobbközép, gaulle-ista Köztársaságiak (les Républicains, LR) elnöke, Éric Ciotti kijelentette, hogy Franciaországnak szüksége van a változásra, ezért pártja akár együtt is működne Marine Le Penékkel, amivel kapcsolatosan titkos tárgyalásokba is kezdett.

Ugyanakkor nem telt el 24 óra, de kijelentései miatt Ciottit már ki is zárta a pártból a párt politikai bizottsága, mondván, a titkos tárgyalásokkal megszegte a párt szabályzatait – ugyanakkor a pártelnök nem tartja jogosnak kizárását, így a Köztársaságiak épp egy nagy belső válsággal kezdenek bele a mostani kampányba.

Még vissza is üthet a francia elnöknek a hazárdjáték

Akár összejön az RN–LR-együttműködés, akár nem, Macron és pártja nincs túl fényes helyzetben.

Az EP-választások utáni első közvélemény-kutatás szerint a Le Pen előnye tetemes: országosan jelenleg 35 százalékon áll, majd őt a szélsőbaltól a balközépig összefogó baloldali koalíciója, az Új Népfront (NFP) követi 25 százalékponttal, és csak ezután érkezik a Macront támogató Ensemble! (jelentése Együtt) koalíciója 18 százalékponttal.

Így jelenleg valószínűbb, hogy a francia elnök és pártja sokkal rosszabbul jön ki az előrehozott választásokból, mint a jelenlegi, béna kacsaként működő parlament állapotánál, hiszen az is elképzelhető, hogy végül egy, az ötödik köztársaság történetében mindössze háromszor előforduló társbérlet jöhet, azaz az elnök és a parlamenti többséget maga mögött tudó miniszterelnök eltérő politikai platformról érkezhet.

Egy ilyen esetben pedig szinte biztos lenne, hogy a második ciklusát politikai hagyatékának építésére fókuszáló Macron mozgástere rendkívül lecsökkenne.

(Borítókép: Emmanuel Macron 2022. január 25-én. Fotó: Kay Nietfeld / Getty Images)