Orbán Viktor: A NATO-tagországok csapatai már az ukrán front közelében vannak

A NATO vízválasztó pillanathoz közeledik. Érdemes emlékezni arra, hogy a világtörténelem legsikeresebb katonai szövetsége békeprojektként indult, és jövőbeli sikere a béke fenntartásának képességétől függ. Ma azonban a béke helyett a háborúra való törekvés van napirenden, a védelem helyett a támadás. Mindez ellentétes a NATO alapító értékeivel. Magyarország történelmi tapasztalata, hogy az ilyen átalakulások soha nem vezetnek jó irányba. A feladat ma az kellene legyen, hogy a szövetséget mint békeprojektet megőrizzük – írja a Newsweekben megjelent véleménycikkében Orbán Viktor.

Azokon az alkalmakon, amikor a NATO-ról kell nyilatkozni, mi, magyarok különleges helyzetben vagyunk. A NATO-hoz való csatlakozásunk több évszázad óta az első alkalom volt, hogy Magyarország önként csatlakozott egy katonai szövetséghez. Tagságunk jelentősége csak Magyarország történelmének fényében válik érthetővé − írja a magyar miniszterelnök. 

Orbán cikke szerint a 20. századi Magyarország története sajnos a háborús vereségek története is. Kollektív tapasztalatunk az olyan szövetségi rendszerekben időszakosan vívott háborúkról szól, amelyeknek eredetileg nem akartunk részesei lenni, és amelyek valamilyen hódítási céllal – vagy legalábbis valamilyen kifejezetten militarista céllal – jöttek létre. Bármennyire is igyekeztünk kimaradni a két világháborúból, és bármennyire is vehemensen próbáltuk figyelmeztetni azokat az országokat, amelyekkel szövetségre kényszerültünk, minden alkalommal olyan vereséget szenvedtünk, amely majdnem eltörölte Magyarországot a föld színéről.

Bár a legrosszabb nem következett be, veszteségeink mégis kolosszálisak voltak. Ezen háborúk miatt Magyarországnak nem volt befolyása a jövője felett. 1945 után akarva-akaratlanul a szovjet blokk és így a Varsói Szerződés, az akkori keleti blokk katonai szövetségének is részesei lettünk. A magyarok minden porcikájukkal tiltakoztak. Mindent megtettünk a Varsói Szerződés bukása érdekében. 1956-ban a mi forradalmunk verte be az első szöget a kommunizmus koporsójába, és amikor a rendszer végre megdőlni látszott, akkori miniszterelnökünk volt az első vezető a volt keleti blokkban, aki kijelentette (Moszkvában!), hogy a Varsói Szerződést fel kell bontani. A többi már történelem. A ránk kényszerített katonai szövetség szinte azonnal felbomlott, és alig néhány nappal a híres moszkvai találkozó után a magyar külügyminiszter Brüsszelben tárgyalt NATO-csatlakozási folyamatunk megkezdéséről – írja Orbán Viktor. 

Természetes vágyunk volt, hogy csatlakozzunk a Nyugathoz

Orbán elmondása szerint amikor a magyar nemzet csatlakozott a NATO-hoz, már régóta – talán ötszáz éve – nem volt tagja önként katonai szövetségnek. Ennek a körülménynek a jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Azon természetes vágyunk mellett, hogy megszabaduljunk a szovjet uralomtól, és csatlakozzunk a Nyugathoz, egy különleges tényező tette vonzóvá számunkra a NATO-t: végre egy olyan katonai szövetséghez csatlakoztunk, amely nem a háború, hanem a béke megőrzése, nem a támadó terjeszkedés, hanem önmagunk és egymás védelme mellett kötelezte el magát. Magyar szempontból ennél jobbat nem is kívánhattunk volna.

Elmondása szerint továbbra is ezt a nézetet valljuk, és eddig még soha nem volt olyan körülmény, amely ezt megkérdőjelezte volna. Mégis érdemes röviden kitérni arra, hogy 25 évvel ezelőtt miért láttuk a NATO-ban a béke és a védelem garanciáját. A 20. század második felében Magyarország el volt vágva természetes civilizációs környezetétől – a Nyugattól – és még közvetlenebbül egész Európától. Jól tesszük, ha felidézzük Harry S. Truman amerikai elnök szavait, aki a szövetség megalakulásakor a következő szavakkal foglalta össze annak lényegét:

E paktummal reméljük, hogy pajzsot hozunk létre az agresszióval és az agressziótól való félelemmel szemben – egy olyan védőbástyát, amely lehetővé teszi számunkra, hogy a kormányzat és a társadalom igazi feladatával foglalkozzunk, azzal, hogy minden polgárunk számára teljesebb és boldogabb életet teremtsünk.

Truman elnök szavai egybeestek a magyar történelem törekvésével: a békével. Ma olvasva őket, világossá válik, hogy a NATO alapjául szolgáló koncepció hangsúlyozottan a védelmi célú katonai szövetség volt. Elsődleges feladata egy olyan geopolitikai környezet megteremtése volt, amelyben a szövetség tagjai kölcsönösen megvédik egymást. Ez nemcsak biztonsági garanciát, hanem versenyelőnyt is jelentett. A kölcsönös garanciák lehetővé teszik az egyes tagországok számára, hogy erőforrásaikat a katonai fenyegetések elhárítása helyett a gazdasági fejlődésre irányítsák. De Truman elnök beszédének volt még egy fontos eleme: A NATO nemcsak védelmet és elrettentést nyújt, hanem a külső szereplőket is megnyugtatja.

Ma a NATO messze a legerősebb katonai szövetség a világon, mind a védelmi kiadások, mind a katonai képességek tekintetében. Magyarország a védelmi képességek fejlesztése, a missziókban való részvétel és a haderőfejlesztés terén a súlya fölött teljesít.

De amikor a NATO jövőjéről van szó, akkor nem értünk teljesen egyet a tagországok többségével.

Ma a NATO-n belül egyre több hang szólal meg a világ más geopolitikai erőközpontjaival való katonai konfrontáció szükségessége – sőt elkerülhetetlensége – mellett. Az elkerülhetetlen konfrontációnak ez a felfogása önbeteljesítő jóslatként működik. Minél inkább úgy gondolják a NATO vezetői, hogy a konfliktus elkerülhetetlen, annál nagyobb lesz a szerepük annak előidézésében – írja Orbán. 

A konfrontáció mint önbeteljesítő jóslat

Orbán szerint ma egyre nyilvánvalóbbá válik ennek a konfrontációs próféciának az önbeteljesítő jellege, hiszen a hírek szerint megkezdődtek az előkészületek egy esetleges ukrajnai NATO-műveletre, sőt

magas szintű jelentések szerint a NATO-tagországok csapatai már az ukrán front közelében vannak.

Szerencsére azonban Magyarország fontos megállapodást kötött a NATO-val, amely elismeri a szövetségben betöltött alapvető szerepünket, ugyanakkor felment bennünket az ukrajnai közvetlen – akár katonai, akár pénzügyi – támogatási erőfeszítések alól. Békeszerető nemzetként a NATO-t védekező szövetségként értelmezzük – amit ez a megállapodás segít biztosítani. Azok, akik a konfrontáció mellett érvelnek, jellemzően a NATO és a nyugati világ katonai fölényére alapozzák érveiket – írja a magyar miniszterelnök. 

A nagy történész, Arnold Toynbee szerint

a civilizációk végét öngyilkosság okozza, nem pedig gyilkosság

− idézi Orbán Viktor.

A világ valaha létezett legerősebb katonai szövetségeként nem egy külső ellenségtől való vereségtől kell tartanunk. Egy külső ellenség, ha van egy kis esze, nem mer majd támadást indítani egyetlen NATO-tagország ellen sem. De nagyon is tartanunk kell attól, hogy mi magunk elutasítjuk azokat az értékeket, amelyek szövetségünket létrehozták. A NATO létrehozásának célja a béke biztosítása volt a stabil gazdasági, politikai és kulturális fejlődés érdekében. A NATO akkor teljesíti célját, ha békét nyer, nem pedig háborút. Ha az együttműködés helyett a konfliktust, a béke helyett a háborút választja, akkor öngyilkosságot követ el – írja a magyar miniszterelnök. 

Orbán szerint természetesen minden egyes tagország feladata, hogy a saját világnézete és tapasztalata mellett új meglátásokat is bevigyen a stratégiába; de ezek a világnézetek a különböző országok eltérő tapasztalataiból táplálkoznak. Ebben a tekintetben a nyugati országok egységes tapasztalata a győzelem – ők egymás után nyerték meg az elmúlt évszázadok háborúit. Amikor a háború vagy béke kérdésére kerül a sor, nem csoda, hogy kevésbé óvatosak.

A magyar történelmi tapasztalat azonban az, hogy amikor egy katonai szövetség a védekezésről a támadásra, a konfliktuskerülésről a konfliktuskeresésre vált, akkor megváltja magának a jegyet a vereségre.

Ez történt velünk, magyarokkal is a 20. században ránk kényszerített szövetségi rendszerekkel. Ezek a szövetségi rendszerek a konfliktust és a háborút részesítették előnyben, és a háborúban alaposan megbuktak. Ezzel szemben a NATO a kezdetektől fogva védekező szövetségként létezett. Ezért a mi feladatunk, hogy megőrizzük azt, aminek létrehozták: egy békeprojektnek.

(Borítókép: Orbán Viktor 2024. június 5-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)