Szövetségnek indult, mára kibékíthetetlennek tűnik az ellentét

„A harag rossz tanácsadó. Tudjuk, mi a konfliktus oka köztünk. 2018-ban jelentős szerepet játszottam abban, hogy ön nem lehetett bizottsági elnök. Én támogattam volna önt, meg is ígértem, hogy támogatni fogom. Csak ön azt nyilatkozta utána, hogy nem akar a magyarok szavazataival bizottsági elnök lenni. Hát, nem lett. Ott akar ülni abban a székben, ahol most Ursula von der Leyen ül, miattam nem ül ott, ezért haragszik rám, de ezen én nem tudok segíteni” – így foglalta össze Orbán Viktor az Európai Parlament ülésén a konfliktus alapját a Manfred Webernek adott válaszában.

Manfred Weber kritizálta többek között a magyar kormány Ukrajna-politikáját, Orbán Viktor békemisszióját, a magyarországi korrupciós helyzetet, valamint megjegyezte azt is, hogy százezrek vándoroltak ki Magyarországról. Weber kijelentette, hogy nem fogják engedni az Európai Unió működésének akadályozását. A vitáról szóló részletes beszámolónk itt olvasható.

Orbán Viktor még támogatta is

2018 őszén az Európai Néppárt Manfred Webert választotta a 2019. tavaszi európai parlamenti választások csúcsjelöltjévé, akit akkor még Orbán Viktor is támogatott. Manfred Weber később közölte, ha a fideszes szavazatoknak köszönhetően nyerné el a bizottság elnöki pozícióját, akkor inkább nem vállalná a tisztséget – Orbán Viktor erre a kijelentésre utalt szerdai felszólalásában. A felek konfliktusát tovább mélyítette a magyar kormányt elítélő Sargentini-jelentés elfogadása, amelyet Weber is támogatott.

Ezzel párhuzamosan egyre feszültebbé vált a Fidesz és az Európai Néppárt kapcsolata. Az Európai Néppárt vezetése elsősorban a jogállamiságot, a szabadságjogokat és a korrupciót érintő kritikákat fogalmazott meg a magyar kormánypárttal szemben, miközben Orbán Viktorék azzal vádolták a Néppártot, hogy az baloldali irányba tolódik.

Manfred Weber három feltételt szabott a Fidesz néppárti tagságának megőrzéséhez: Orbán Viktor kérjen bocsánatot a Néppárt azon tagjaitól, akiket megsértettek a néppárti Jean-Claude Junckert is ábrázoló plakátokkal, emellett állítsák le a Brüsszel-ellenes kampányt, valamint rendezzék a CEU ügyét.

A konfliktust végül nem sikerült megoldani, a Néppárt először felfüggesztette a Fidesz tagságát, vizsgálóbizottságot küldtek Magyarországra – Manfred Weber is Budapestre látogatott –, majd a Fidesz először a frakcióból, végül a pártcsaládból is kilépett. A fideszes képviselők ezután a függetlenek között foglaltak helyet az Európai Parlamentben, a KDNP-s Hölvényi György ugyanakkor a 2024-es EP-választásig még maradt a néppárti frakció tagja.

A szakadék a két fél között a 2024-es európai parlamenti választás után tovább mélyült: az Európai Néppárt frakciója ugyanis felvette soraiba a Magyar Péter vezette Tisza Párt képviselőit, miközben Orbán Viktorék Patrióták Európáért névvel megalapították az EP harmadik legnagyobb frakcióját.

Személyes jellegűvé vált a konfliktus?

„2014-ben, amikor Manfred Weber bekerült az uniós körforgásba, még kifejezetten jó volt a viszony, ami a stabil magyar–német kapcsolatok következménye is volt” – fogalmazott lapunknak Biró András, a XXI. Század Intézet kutatója.

„Mint sok esetben, úgy itt is a 2015-ös migrációs válság jelentette a fordulópontot, amikor Angela Merkel kancellárként és egyben a CDU elnökeként meghirdette a Willkommenskultur politikáját, miközben Orbán Viktor a kezdetektől fogva szembehelyezkedett ezzel. A két ország kapcsolata, ezzel együtt pedig Orbán Viktor és Manfred Weber kapcsolata is egyre terheltebbé vált. Ebben az időszakban váltak egyre gyakoribbá az ideológiavezérelt támadások, amelyek Magyarországot, és sok esetben Orbán Viktort személyesen is visszaélésekkel vádolták jogállamisági és korrupciós ügyekben, valamint a szabadságjogok állítólagos megsértése miatt” – tette hozzá a kutató. 

Bíró azzal folytatta, hogy ezek a vádak különböző jelentésekben is testet öltöttek, talán a legismertebb ezek közül a Sargentini-jelentés 2018-ból, „Weber ennek elfogadása mellett kardoskodott, meg is szavazta azt. Itt már detektálni lehetett, hogy a Néppárt balra tolódik, és a valósághoz képest eltorzított jelentést a képviselők többsége megszavazta.”

Biró András kitért arra is, hogy 2018-ban Orbán Viktor támogatta Manfred Webert abban, hogy a Néppárt csúcsjelöltje legyen az Európai Bizottság élére. Ezt követte a Sargentini-jelentés, a már említett magyarországi plakátkampány, valamint a CEU-ügy. Ebben az időszakban még az sem dőlt el, hogy a Fidesz a Néppárt tagja marad-e, egy néppárti vizsgálóbizottság érkezett Magyarországra, valamint Weber is Budapestre látogatott.

„A két politikus konfliktusának súlyosbodása a 2019-es bizottsági elnökválasztásnál csúcsosodott ki, amikor Weberrel a párttársai egy része is szembefordult, mert nem tartották alkalmasnak a bizottság vezetésére, amiért nem elég határozott a fellépése Orbán Viktorral szemben. Weber azzal próbált kompenzálni, hogy kijelentette, nem akar a magyarok szavazataival a bizottság elnökévé válni. Ezzel elveszítette a fideszes szavazatokat, és még azoknak a képviselőknek sem tudott eleget tenni, akik megkérdőjelezték az alkalmasságát. Végül Ursula von der Leyent választották az Európai Bizottság elnökévé” – foglalta össze az akkor történteket Biró András.

A kutató szerint Manfred Weber részéről már

személyes része is van a konfliktusnak, tekintve, hogy a karrierje csúcsa lett volna az Európai Bizottság elnöki pozíciója. Weber Orbán Viktor akkori cselekedetét úgy is értelmezheti, hogy a magyar kormányfő a személyes ambícióját torpedózta meg. Az ügy mellékága, hogy Weber a másik ellenlábasként Emmanuel Macront nevezte meg. A francia elnök az egész Spitzenkandidat-rendszert kritizálta, és Leyen kompromisszumos megválasztásával Macron álláspontja érvényesült.

Biró András arra a kérdésünkre, hogy lát-e esélyt az Orbán–Weber-kapcsolat javulására, elmondta: „A szerdai európai parlamenti ülés a képviselők részéről egy önhergelő szeánsz is volt, mindenki elmondta a sérelmeit Orbán Viktornak, Weber is így tett, nem gondolom, hogy innen lenne visszaút az ő kapcsolatukban. Ráadásul a néppárti frakció Weber vezetésével betagozódott a föderalista fősodorba, ami a szerdai performanszuk nyomán is megerősítést nyert. Ha meghallgatjuk a felszólalókat, gyakorlatilag nincs különbség egy szociáldemokrata, egy zöld, egy liberális és egy néppárti képviselő mondandója között, annyira egy kánonból zúdították Orbán Viktorra a vádjaikat. Nem látom, hogy a Weber vezette néppárti frakció közös alapra tudna helyezkedni a Patriótákkal, még annak ellenére sem, hogy az EPP soraiból – például Janez Jansa pártjából – voltak olyanok, akik a magyar kormányfőt támogatólag szólaltak fel.”

(Borítókép: Manfred Weber és Orbán Viktor az Európai Parlament plenáris ülésén 2024. október 9-én. Fotó: Yves Herman / Reuters)