A Nyugat elképzelni sem tudja, mit jelentene Ukrajna végső győzelme

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a közelmúltban a nyugati fővárosokba utazott, hogy támogatást szerezzen „győzelmi tervéhez”. A terv központi elemei – amelyeket Zelenszkij az ukrán parlament előtt ismertetett – egyszerűek. Az ország szövetségeseinek hivatalosan is meg kell hívniuk Ukrajnát a NATO-ba és több fegyvert kell biztosítaniuk az orosz támadás visszaszorításához. Vlagyimir Putyin orosz elnök csak ezután fog odaülni a tárgyalóasztalhoz.

Eközben Putyin a saját győzelmi tervét követi. Miután hadereje szeptemberben a háború legnagyobb veszteségeit szenvedte el, október 1-jén 133 ezer új katona besorozását rendelte el, és bejelentette a védelmi kiadások 25 százalékos növelését, amely Oroszország 2025-ös szövetségi költségvetésének megdöbbentő 32 százalékát teszi majd ki.

Az augusztus eleji sikeres ukrán behatolás ellenére a kurszki térségbe az orosz erők tovább nyomulnak a Donbászban, ahol a védők továbbra is létszám- és technikai hátrányban vannak – különösen azóta, hogy az Egyesült Államok csökkentette a fegyverszállítások ütemét.

Korlátozott támogatás

Kijev szövetségesei mindeddig nem voltak hajlandók többet tenni annál, mint hogy támogassák Zelenszkij bejelentett célját, azaz Ukrajna összes megszállt területének helyreállítását – beleértve a Krím visszaszerzését is. Azt mondják, nem akarják aláásni az ukrán nép jogát, hogy maga döntsön a jövőjéről – egy olyan jogot, amelyért vért és könnyeket áldoznak.

Mivel azonban nincs kilátás arra, hogy Ukrajna jóval több támogatás nélkül elérje végső célját – és mivel az oroszok Ukrajnából való kiűzésének korábban szilárd és népszerű célja egyre csökken –, a nyugati támogató nyilatkozatok kiüresedtek. Céljuk, hogy elrejtsék azt, hogy ők maguk sem tudják, mivel járna egy teljes győzelem.

Ez a visszafogottság mára politikailag önpusztítóvá vált. Az Egyesült Államokban a Biden-kormányzat kudarca a célok meghatározásában az Ukrajnának nyújtott amerikai támogatást a pártpolitika bugyraiba rántja.

Európában azok a populista vezetők, akik már Ukrajna lerohanása előtt is szimpatizáltak Putyinnal, egyre nagyobb teret nyernek azzal, hogy Ukrajna támogatása az értékes erőforrások pazarlása. Putyin azzal erősíti ezeket a megosztottságokat, hogy még szemtelenebb szabotázsakciókat engedélyez Európában és egyre szokatlanabb fenyegetéseket fogalmaz meg a nukleáris eszkalációról.

Muszáj kitűzni a célokat

Ha a nyugati kormányok nem fogalmazzák meg, mit értenek Ukrajna győzelme alatt, és milyen lépéseket tesznek ennek elősegítése érdekében, akkor végül hozzájárulhatnak ahhoz az ukrán vereséghez, amelyet meg akarnak akadályozni.

A győzelem nyugati definíciójának egyszerűnek kell lennie és szorosan egyeznie kell Kijevével. Ukrajnának fenntarthatóan szuverén demokráciának kell maradnia, amelynek joga van ahhoz az európai jövőhöz, amelyért polgárai küzdenek – és amelyet Putyin meg akar tagadni tőlük. Egy sikeres Ukrajnának hiteles védelemmel kell rendelkeznie a hosszú távú orosz fenyegetéssel szemben is. Ez az eredmény anélkül is elérhető, hogy Ukrajna katonailag visszaszerezné saját területének egészét.

Azonban egy ilyen győzelem legfontosabb előfeltétele az orosz előrenyomulás megállítása. Ahhoz, hogy Ukrajna ezt elérje, szövetségeseinek egyetlen elvet kell követniük: minél jobban előrenyomulnak oroszok erők, annál fontosabb lesz a katonai támogatásuk. Ennek alapján az Egyesült Államoknak zöld utat kellene adnia Ukrajnának, hogy az Storm Shadow/SCALP rakétákat használhasson a további ukrán területek elfoglalásáért küzdő orosz erőkkel szemben. Még akkor is, ha azok mélyen Oroszország belsejében helyezkednek el. Ez az üzemanyag- és lőszerraktárakat, valamint a frontvonalat kiszolgáló kulcsfontosságú közlekedési infrastruktúrát és logisztikai csomópontokat érintené.

Ukrajna NATO-integrációja hosszú távú cél, és nem lehetséges, amíg az ország háborúban áll. Még ha a béke helyre is áll, a NATO-tagok között nem biztos, hogy meglesz a felvételhez szükséges egyhangú támogatás. A jelenlegi prioritás ezért jelenleg kétoldalú biztonsági megállapodások megkötése, például a skandináv országok, a balti államok, Lengyelország, Nagy-Britannia, Franciaország és Hollandia között. A francia, olasz és német kormány kulcsfontosságú lesz egy másik fronton is, amely Ukrajna európai uniós tagságának felgyorsítása és a teljes körű csatlakozás felé való előrelépés biztosítása.

Senki sem szeretne ilyen szomszédot

Ezen katonai és politikai lépések megtétele Európa és az Egyesült Államok alapvető érdeke. Ha Ukrajna veszít, akkor Oroszországgal lesz határos – egy ilyen szomszédnak pedig senki sem örülne. Ha Európa nem tud sikeresen összefogni egy közös külső fenyegetés ellen, az aláássa a közösség hatékony működéséhez szükséges belső kohéziót. A NATO ígéretei pedig, amelyeket demokratikus szomszédja támogatására tett, üresnek bizonyulnak, ami világszerte gyengíti a szövetségbe vetett bizalmat és az amerikai elrettentés hitelességét.

A stabil és szuverén Ukrajna fennmaradása politikai akarat kérdése. E győzelem központi akadálya az, hogy Oroszországnak és Ukrajna szövetségeseinek különböző a motivációja. Putyin nagyobb politikai akaratot mutat arra, hogy Ukrajnát vazallussá vagy bukott állammá változtassa, mint az Egyesült Államok és Európa arra, hogy támogassa Ukrajna mint szuverén ország túlélését.

Amennyiben a szövetségesek nem rögzítik pontosan, hogy milyen kimenetelt tekintenek győzelemnek, és hogyan érhetik azt el, akkor a háború még hosszú ideig folytatódni fog. És valószínű, hogy korántsem úgy záródik le, hogy az megfeleljen az érdekeinek.

(Borítókép: Ukrán katonák 2022. április 8-án Hosztomelben. Fotó: Alexey Furman / Getty Images)