Az amerikai elnökválasztás megmutatta, hogy a hagyományos újságírásnak végleg befellegzett

Októberben, az elnökválasztás utolsó napjaiban Joe Rogan podcaster rendkívüli kijelentést tett. Éppen Donald Trumpot látta vendégül egy háromórás beszélgetésre a texasi Austinban található stúdiójában, és világossá akarta tenni, hogy hasonló megállapodásról tárgyalt Kamala Harris kampányfőnökével is. „Felajánlottak egy időpontot, de nekem kellett volna elutaznom hozzá, és csak egy órát engedélyeztek a beszélgetésre” – posztolta az X-en. Miután nem az ő feltételeit fogadták el, Rogan visszautasította, hogy interjút készítsen az alelnökkel.

Ez első látásra arroganciának tűnik. Aki interjút akar készíteni egy elnökjelölttel, a legkevesebb, hogy felszáll egy repülőgépre. Ebben az esetben azonban Rogan diktálhatta a feltételeket. Ő nem a washingtoni újságírás közegében versenyez, ahol egy ilyen adás státuszszimbólumnak számít. Ő a legnépszerűbb podcaster, akinek elkötelezett közönsége jobboldali beállítottságú férfiakból áll, akik szeretik a vegyes harcművészeteket, a stand-up comedy-t és a földönkívüliekről szóló vad spekulációkat. Nézői nem a politikai hírek megszállott fogyasztói. Rogan tudta, hogy Harrisnek nagyobb szüksége van rá, mint fordítva – írja elemzésében a The Atlantic. 

Semmi sem szimbolizálja jobban az elmúlt választások alatt megváltozott médiateret, mint Rogan hozzáállása. Egy hét alatt a Trumppal készített interjúja csak a YouTube-on több mint 40 millió megtekintést ért el. A Harris–Trump vitán kívül egyetlen eseménynek sem volt nagyobb közönsége ebben a választási ciklusban. Összehasonlításképpen: Harris vitatott interjúja Bret Baierrel a Fox Newson (a legnépszerűbb kábelhálózaton) 8 millió nézőt vonzott élő adásban, és további 6,5 milliót a YouTube-on.

Ma már Elon Musk és Joe Rogan a mainstream média

Ezek a számok azt mutatják, hogy mennyire abszurd dolog mainstream médiáról beszélni. A Pew Research Center 2021-es felmérése szerint a különböző politikai nézetekkel rendelkező amerikaiak általában egyetértenek abban, hogy mely csatornák tartoznak ebbe a kategóriába: az olyan újságok, mint a The New York Times és a The Wall Street Journal, valamint az olyan televíziós csatornák, mint a CNN. Mindenki mást, aki széleskörűen terjeszti az információkat, úgy kezelnek, mint „hipszterek, akik kézműves sörfőzdét üzemeltetnek, és hősiesen versenyeznek a Budweiserrel” – fogalmaz a lap. 

Ez azonban nem így van. Ma már Joe Rogan és Elon Musk maga a mainstream média. A 2024-es kampányban mindkét elnökjelölt inkább online influenszereknek nyilatkozott. Ennek eredményeképp mind Trump, mind Harris számára elegendő volt a szlogenek ismételgetése, ahelyett, hogy szakpolitikáról kellett volna beszélniük. Trump nem vázolta fel, hogyan működhetnének a gyakorlatban a beígért tömeges kitoloncolások, és az is homályban maradt, hogy Harris továbbra is kitart-e korábbi álláspontja mellett, például a halálbüntetés eltörlése és a szexmunka dekriminalizálása esetében.

A mainstream média fogalma a 20. században alakult ki, amikor a közönség tömeges elérése infrastruktúrát – nyomdát, műsorszóró frekvenciát vagy fizikai kábelt – és intézményeket igényelt. A médiát emiatt érték támadások.

A sajtó azért lett „a média”, mert a szónak volt egy manipulatív, Madison Avenue-i, mindent átfogó konnotációja, és az újságírók utálták

– írta 1975-ös emlékiratában William Safire, Richard Nixon beszédírója.

A korábbi üzleti modell nem működik többé

Az az elképzelés, hogy a mainstream médiát nagyvállalatok képviselik, továbbra is fennmaradt, annak ellenére, hogy az internet, az okostelefonok és a közösségi média lehetővé tette, hogy bárki milliós közönséget érjen el.

Ma a mainstream és az azon kívül álló szereplők közötti szakadékot nem az elérhető fogyasztók száma mutatja. Az amerikai felnőttek 63 százaléka legalább részben a televízióból, 42 százaléka a rádióból, 26 százaléka pedig a nyomtatott kiadványokból szerzi be a híreket – derül ki a Pew 2024-es jelentéséből. De 54 százalék legalább részben a közösségi médiából jut információkhoz – ami azt jelenti, hogy a bevett csatornák mellett olyan forrásokra támaszkodnak, mint a Facebook-mémek és az X-en közzétett posztok. Trump magamutogató és agresszív stílusa illik ehhez az új környezethez. Következetlensége nem jelent problémát. Ezek az interjúk a szórakoztatást szolgálják, nem pedig a szakpolitikai kérdések kifejtését.

A média két típusra osztása nem is az erőforrásokról szól. Bár a hagyományos médiumok egy része még mindig nagy, jól finanszírozott vállalat, a feltörekvők közül is sokan azok. Például Vivek Ramaswamy, volt republikányus elnökjelölt és techmilliárdos is befektetett a Rumble nevű videóplatformba, amely 2022-ben 2,1 milliárd dolláros bejelentett értékeléssel került a tőzsdére.

És mi következik ezután? A lap számára a kép komornak tűnik: még több összeesküvés-elmélet, még több médiazaj és még több álszakértő.

A hirdetési pénzek átvándorlása a Google és a Meta felé azt jelenti, hogy – kevés kivételtől eltekintve – az újságírás 20. századi modellje nem fog visszatérni. 

(Borítókép: Donald Trump a Pennsylvania Convention Centerben 2024. szeptember 10-én Philadelphiában. Fotó: Kevin Dietsch / Getty Images)