Kiderült, miért söpörhette el Izrael a Hezbollahot

Hasszán Naszrallah egészen élete végéig nem hitte el, hogy Izrael meg tudja ölni. Amikor szeptember 27-én a Hezbollah egyik erődjében, 40 láb (12 méter) mélyen a föld alatt kuporgott, segítői sürgették, hogy menjen biztonságosabb helyre. Az Izrael által gyűjtött és később a nyugati szövetségesekkel megosztott hírszerzési adatok szerint ő ezt elhárította. Szerinte Izraelnek nem állt érdekében egy teljes körű háború,

A The New York Times egy friss oknyomozó cikkben ismertette a részleteket. Mint írták, izraeli F–15-ös repülőgépek több ezer kilogramm robbanóanyagot dobtak le, és a bunkert megsemmisítették.

A robbanás maga alá temette Naszrallahot és a Hezbollah más vezető parancsnokait. Másnap megtalálták a holttestét egy Libanonban állomásozó iráni tábornokkal együtt. Mindkét férfi fulladásos halált halt. Ez volt az eredménye annak a két évtizedes, módszeres hírszerzési munkának, amellyel egy totális háborúra készültek fel.

Így készítették elő

A The New York Times oknyomozása – amely több mint két tucat jelenlegi és volt izraeli, amerikai és európai tisztviselővel készített interjún alapul – feltárta, hogy az izraeli kémek milyen széles körben hatoltak be a Hezbollah szervezetébe.

Embereket toboroztak, hogy lehallgatóberendezéseket helyezzenek el a Hezbollah bunkereiben. Nyomon követték az egyik csúcsvezető és négy szeretője közötti találkozókat, és szinte állandó rálátásuk volt a milíciacsoport vezetőinek mozgására.

Ez a történet a hírszerzési áttörések története, mint például amikor 2012-ben az izraeli 8200-as egység − az ország Nemzetbiztonsági Ügynökségének megfelelője − rengeteg információt szerzett meg, beleértve a vezetők titkos rejtekhelyeinek részleteit és a csoport rakétaarzenáljának dokumentációját.

Nem sokon múlt, hogy nem bukott le a Moszad

Voltak botlások, mint például 2023 végén, amikor a Hezbollah egyik technikusa gyanút fogott az adó-vevő készülékek akkumulátoraival kapcsolatban. És voltak összecsapások, hogy megmentsék erőfeszítéseiket, mint szeptemberben, amikor a 8200-as egység olyan információkat gyűjtött, hogy a Hezbollah ügynökei eléggé aggódtak a csipogók miatt ahhoz, hogy néhányat elküldjenek Iránba ellenőrzésre.

Mivel aggódtak, hogy a művelet lelepleződik, a hírszerzés vezető tisztviselői meggyőzték Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt, hogy adjon ki parancsot a robbantásokra − és ezzel elindult a kampány, amely Naszrallah meggyilkolásában érte el csúcspontját.

A 2006-os háborúban Izrael és a Hezbollah között patthelyzet alakult ki. Izrael 34 napnyi harc után kivonult Libanonból. A háború, amelyben Izrael nem érte el céljait, egyfajta megaláztatás volt, ami miatt vizsgálóbizottságot kellett felállítani, lemondatták a vezető tábornokokat, és Izrael biztonsági apparátusán belül számot vetettek a hírszerzés minőségével.

A háború alatti, az izraeli hírszerzésen alapuló műveletek azonban megalapozták az ország későbbi megközelítését. Az egyik művelet nyomkövető eszközöket helyezett el a Hezbollah Fajr rakétáin, amelyek három volt izraeli tisztviselő szerint információkat adtak Izraelnek a titkos katonai bázisokon, polgári raktárakban és magánházakban elrejtett lőszerekről. A 2006-os háborúban az izraeli légierő bombázta ezeket a helyszíneket, megsemmisítve a rakétákat.

„Most már megtámadhatja Iránt” – Izraelnek sikerült mélyen beépülnie a Hezbollahba

Ahogy a Hezbollah ujjászervezte önmagát, a Moszad, Izrael külföldi hírszerző szolgálata 10 jelenlegi és volt amerikai és izraeli tisztviselő szerint bővítette a milícián belüli emberi forrásokat használó hírszerzői hálózatát.

A Moszad embereket toborzott Libanonban, hogy segítsenek a Hezbollahnak titkos létesítményeket építeni a háború után. A Moszad forrásai információkat szolgáltattak az izraelieknek a rejtekhelyek elhelyezkedéséről és segítettek azok megfigyelésében − mondta két tisztviselő az amerikai lapnak. 

Az izraeliek általában megosztották a Hezbollah hírszerzési információit az Egyesült Államokkal és az európai szövetségesekkel. A jelentős pillanat 2012-ben következett be, amikor a 8200-as egység számos információhoz jutott a Hezbollah vezetőinek konkrét tartózkodási helyéről, rejtekhelyeikről és a csoport rakéta- és rakétaütegeiről – legalábbis öt jelenlegi és volt izraeli védelmi és európai tisztviselő elmondása szerint.

Ez a művelet növelte az izraeli hírszerző ügynökségek bizalmát abban, hogy – amennyiben Netanjahu beváltja az iráni nukleáris létesítmények megtámadásával kapcsolatos fenyegetéseit – az izraeli hadsereg segíthet a Hezbollah megtorlóképességének felszámolásában.

Netanjahu nem sokkal a művelet után meglátogatta a 8200-as egység tel-avivi főhadiszállását. A látogatás során a 8200-as egység vezetője bemutatót tartott, és kinyomtatta az információhalmazt, és egy magas papírköteget készített belőle. Az anyag mellett állva azt mondta Netanjahunak:

Most már megtámadhatja Iránt.

Izrael azonban nem indított támadást. Az ezt követő években az izraeli kémügynökségek azon dolgoztak, hogy a korábbi műveletben összegyűjtött hírszerzési információkat finomítsák, és olyan információkat állítsanak elő, amelyeket a Hezbollah elleni háború esetén fel lehetne használni.

Két, izraeli védelmi tisztviselő szerint, amikor a 2006-os háború véget ért, Izraelnek csaknem 200 Hezbollah-vezetőről, ügynökről, fegyverraktárról és rakétaindító helyszínről volt „célportfóliója”. Mire Izrael szeptemberben megkezdte hadjáratát, ez a szám már több tízezer volt.

(Borítókép: Emberek a Hezbollah libanoni zászlóit lengetik Hasszán Naszrallah portréja előtt egy Izrael-ellenes tüntetésen Teherán belvárosában, Iránban 2024. szeptember 27-én. Fotó: Morteza Nikoubazl / NurPhoto / Getty Images)