A fél világ lángba borult, és nem látni a végét

Körülbelül 233 ezer ember halt meg fegyveres konfliktusban 2024-ben, tavaly ez a szám 179 ezer volt, vagyis idén mintegy 30 százalékkal többen estek áldozatul valamilyen csoportok közötti erőszakos cselekménynek, mint tavaly. Becslések szerint a Földön minden nyolcadik ember aktív harcok által dúlt övezetben él, és Ausztrália, valamint az Antarktisz a két kontinens, ahol nem zajlik valamilyen nagyszabású fegyveres összetűzés.

Azonban egyik konfliktus sem töltött be olyan kiemelt szerepet a hazai hírfolyamban, mint a szomszédunkban dúló orosz–ukrán háború – amely továbbra is az egyetlen államok közötti háború a világon. Eltérő becslések vannak arról, hogy Oroszország és Ukrajna mennyi halottal zárta az idei évet – a fegyveres összetűzéseket számon tartó ACLED szerint a két szláv nemzet harcában idén 72 ezren vesztették életüket, az összes fegyveres konfliktus közül itt haltak meg a legtöbben 2024-ben.

Európában a helyzet változatlan

Európában továbbra is ez az egyetlen fegyveres konfliktus – legalábbis akkor, ha Törökországot nem tekintjük a kontinens részének. Egyik harcoló fél sem tudott érdemi eredményeket felmutatni 2024-ben, a háború azonban többször is magában hordozta a világháborús eszkaláció veszélyét.

A frontvonal nagyjából befagyott. Oroszország és Ukrajna is csak apró sikereket tudott elkönyvelni. Oroszország stabilan tartja a megszállt területeket, és rendkívül lassan, de előrenyomul. Augusztusban a háborúban először az Ukrán Fegyveres Erők behatoltak orosz területekre Kurszk közelében – lassan azonban kiszorítják őket onnan. Októberben Észak-Korea Oroszország oldalán csatlakozott a háborúhoz, és több ezer katonát küldött Ukrajnába. Washington és az Európai Unió eközben komoly pénzügyi segélyeket juttatott Ukrajnának, sőt Joe Biden elnök jóváhagyta az amerikai fegyveradományok Oroszországban történő bevetését is – amelyre válaszul az oroszok ismét a nukleáris arzenáljukkal kezdtek fenyegetőzni. Novemberben amerikai elnökké választották Donald Trumpot, aki azzal kampányolt, hogy tárgyalóasztalhoz ülteti a feleket – valamint azzal is, hogy ha a NATO tagjai nem fizetnek, az USA kilép a szövetségből. A megválasztott republikánus elnököt január 20-án iktatják be.

A Közel-Kelet egyre instabilabb

A Közel-Kelet valósággal felrobbant azóta, hogy a Hamász nevű terrorszervezet 2023. október 7-én támadást indított Izrael ellen. Ezt követően a zsidó állam hadserege behatolt a gázai övezetbe, ahol azóta is aktív fegyveres harcok dúlnak a Hamász és az IDF (Izraeli Védelmi Erők) között. Az összecsapásokban több tízezer civil vesztette életét, aminek következtében Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök ellen Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott ki. A döntéssel szemben Jeruzsálem szövetségesei – például Orbán Viktor magyar miniszterelnök – éles kritikákat fogalmaztak meg.

Idén Gáza mellett Izrael újabb frontot nyitott, és októberben – történelme során immáron hatodik alkalommal – részben megszállta északi szomszédját, Libanont is, ugyanis ez az ország ad otthont a Hezbollah nevű, Irán által támogatott Izrael-ellenes síita szervezetnek. Az inváziót megelőzően Izrael pusztító légicsapásokat mért Libanon déli részére, valamint egy nagyszabású titkosszolgálati művelet keretében kiiktatta a Hezbollah vezetésének jelentős részét, továbbá több száz Hezbollah-fegyveressel végzett a „csipogós támadások” néven elhíresült merényletsorozatban.

A két ország november 26-án francia és amerikai közvetítéssel tűzszünetet kötött, azonban Jeruzsálem továbbra is megszállás alatt tartja Libanon egyes részeit. Az offenzíva miatt az izraeli hadsereget háborús bűncselekmények elkövetésével vádolják. A Hezbollah és Izrael konfliktusába egyébként becsatlakozott Irán is. Teherán 2024-ben két alkalommal is rakétaesőt zúdított Izraelre, azonban ezeknek jelentős részét a zsidó állam Vaskupola néven emlegetett rakétaelhárító-rendszere kivédte. Ezzel a siíta állam azonban eszkalálta a konfliktust Izraellel, amit eddig csak megbízottjain – például a Hezbollahon – keresztül folytatott. 

(Ezen a térképen a közel-keleti fegyveres konfliktusok halálos áldozatainak száma látható – a pontos adatokért mozgassa a kurzort a piros körökre.)

Az év legnagyobb meglepetését a térségben Szíria szállította, ahol 14 évvel a polgárháború kirobbanása után egy iszlamista milícia sikeresen megdöntötte a véreskezű Bassár el-Aszad diktátor uralmát, aki ezután Oroszországba menekült.

A Nyugat most reménykedik, hogy a 14 éves véres polgárháború végére pont kerülhet. Ez a konfliktus volt az, amely amellett, hogy komoly menekültválságot okozott, a történelem egyik legbrutálisabb szervezetének, az Iszlám Államnak a felemelkedését is elhozta. Több elemző azonban óva intett attól, hogy a Nyugat túl nagy reményeket fűzzön ahhoz, hogy a vallási szélsőségesek új rendszere Aszadénál emberségesebb lesz. Eközben tovább dúl a jemeni polgárháború is.

Afrikát etnikai és vallási konfliktusok szabdalják

Afrikában jelenleg több polgárháború zajlik. Az áldozatok számában azonban kiemelkedik a szudáni polgárháború – nem tudni pontos adatot, de 16 ezren már biztosan meghaltak. Szudánban a hadsereg két szárnya vív véres harcot egymással az ország irányításáért. A felek az emberiesség elleni bűncselekményektől sem riadnak vissza. A hatalmas országban felmérhetetlen mértékű humanitárius katasztrófa készülődik, az európai és a közel-keleti háborúk azonban jelenleg elvonják a figyelmet Szudánról. Hasonlóan pusztító belső konfliktus zajlik Etiópiában, ott az áldozatok száma megközelíti a tízezret. 

Eközben Észak-Afrika többi részén a harcok 2024-re csillapodtak. Líbiában a két harcoló fél (a Nemzeti Egység és a Nemzeti Stabilitás Kormánya) csak korlátozott mértékben bonyolódott harcba egymással. Azonban Afrika államainak jelentős része továbbra is belső konfliktusokkal küzd. A legkomolyabbak a Száhel-övezetben, vagyis a Szaharán túli államokban zajlanak. Itt az etnikai és politikai konfliktusoktól elkezdve a szélsőséges iszlám terrorizmusig bezárólag bármi előfordul (akár mindezek egyszerre is). Jól lemodellezi ezt például a Maliban dúló polgárháború, ahol négy fél harcol egymással: a mali kormány, a tuareg szeparatisták és két különböző iszlamista szervezet (az iszlám állam száheli ágazata és az al-Kaida). Ráadásul ezeket a konfliktusokat tovább bonyolítják, hogy néha bizony az északi félteke országai is proxyháborút vívnak Afrikában egymással – azaz ellentétes feleket támogatnak egy-egy konfliktusban (Maliban ez úgy néz ki, hogy a tuaregeket az ukránok, míg a kormánycsapatokat az oroszok támogatják.) 

(A térképen a piros színnel jelölt államokban voltak aktív fegyveres konfliktusok, a kurzort az egyes országokra mozgatva bővebb információkat is megtudhat ezekről.)

Észak- és Dél-Amerikában a drog legnagyobb baj

Mexikóban idén is csaknem nyolcezer ember életét követelte a drogháború. Az észak-amerikai országban a drogkartellek olyan elképesztő erővel bírnak, hogy egyes területeken szinte független államokként működnek. A két legerősebb szervezet az Öböl-kartell és a Sinaloa-kartell, ezeken kívül pedig rengeteg más fegyveres csoport is aktívan harcban áll a mexikói kormánnyal. Ezek a szervezetek a közép- és dél-amerikai országokban is aktívak, és folyamatosan harcban állnak az államokkal. Honduras és El Salvador az utóbbi időben minden eddiginél erőszakosabban lép fel bandákkal szemben – ennek következtében a bűnszervezetek komoly veszteségeket szenvedtek.

(A kurzort a piros árnyalataival jelölt országokra mozgatva pontos adatokat tudhat meg az egyes konfliktusok áldozatainak számáról.)

A karibi térségben Haiti is komoly gondokkal küzd. Itt a szegénység és drogbűnözés miatt a lakosság egy jelentős része bandatag. Az év elején félő volt, hogy a kormány összeomlik, és a bandák átveszik az állam felett az irányítást. A főváros nagy részét továbbra is a bűnszervezetek uralják. Választásokat a biztonsági helyzet miatt lehetetlen tartani, az országnak 2021 óta nincs sem elnöke, sem parlamentje.

A drogkartellekkel valódi háborúkat vívnak a dél-amerikai országok kormányai is. Brazíliában Rio de Janeiro faveláinak – nyomornegyedeinek – irányításáért folyik elkeseredett harc a bűnszervezetek és a brazil kormány között, Ecuadorban a börtönök és a kikötővárosok ellenőrzéséért küzd az állam, Kolumbiában pedig a dzsungelben garázdálkodnak a kartellekkel szövetkezett szélsőjobb- és szélsőbaloldali milíciák.

(A kurzort a zöld árnyalataival jelölt országokra mozgatva pontos adatokat tudhat meg az egyes konfliktusok áldozatainak számáról.)

Ázsiában csaknem évszázados harcok sem csitulnak

Ázsiában évtizedek óta húzódó regionális villongások nehezítik az emberek mindennapjait. Mianmarban például totális a káosz. Az ország régióit más és más fegyveres csoportok tartják ellenőrzésük alatt. Az etnikai csoportok között dúló harcok már lassan 80 éve tartanak, és idén is mintegy 19 ezer ember életét követelték.

Afganisztánban a tálibok továbbra sem képesek a teljes országot az ellenőrzésük alatt tartani. A még náluk is szélsőségesebb iszlamista, radikális lázdók gerillaharcot vívnak a hegyekben a tálib kormánycsapatokkal. A felkelők egy része ráadásul Pakisztánból indítja műveleteit, ezért a két ország között rendszeresek a határvillongások. Pakisztán hasonló incidensekbe szokott keveredni egy másik szomszédjával, Indiával is. A két ország vitatja, hogy kihez tartozik az úgynevezett Kasmír régió. A területért mintegy 77 éve, váltakozó intenzitással folynak a harcok.

Kisebb regionális konfliktusok előfordulnak még Délkelet-Ázsia szigetvilágaiban is. A Fülöp-szigeteken pedig egy drogháború szedi áldozatait.

(A térképen a piros színnel jelölt államokban voltak aktív fegyveres konfliktusok, a kurzort az egyes országokra mozgatva bővebb információkat is megtudhat ezekről.) 

Cikkünk elkészítéséhez az Armed Conflict Location and Event Data nonprofit szervezet által gyűjtött adatokat használtuk fel, amely minden évben beszámolót készít a világ fegyveres konfliktusairól.

(Borítókép: Ukrán katona tüzel az orosz állásokra 2024. július 5-én a Toretsk régióban. Fotó: Libkos / Getty Images)