A Hezbollah szétzúzása, közvetlen összecsapás Iránnal és az elpusztíthatatlan Netanjahu – Izrael háborújának egy éve

A háború 2024-ben visszatért Libanonba. Izrael szeptember végén nagyszabású légi offenzívát indított a Hamász szövetségese, a Hezbollah ellen. Az Irán által támogatott Hezbollah a gázai háború kezdete óta szórványosan rakétákat lőtt ki Izraelre. Izraeli repülőgépek és drónok nyolc héten át bombázták a Hezbollah erődítményeit Dél-Libanonban, a Bekaa-völgyben, valamint a fővárosban, Bejrútban.

Az izraeli offenzíva nem sokkal azután indult, hogy a Hezbollah több tucat libanoni tagját analóg személyi hívók távolról való felrobbantásával megölték, majd szeptember 27-én meggyilkolták a csoport vezetőjét, Haszan Naszrallahot. Naszrallah, aki több mint három évtizeden át volt a Hezbollah vezetője, egy 20 méter mélyen lévő föld alatt lévő teremben tartott megbeszélés közben halt meg. A robbanást 40 kilométerre is érezni lehetett.

Legalább nyolc izraeli repülőgép másodpercek alatt több mint 80 bombát dobott le a Hezbollah Bejrút déli külvárosában lévő főhadiszállására, amely így romhalmazzá vált. 

Szeptember 30-án izraeli csapatok és tankok a 2006-os libanoni háború óta először lépték át a libanoni határt.

Izrael október elején fokozta határokon átnyúló szárazföldi műveleteit, célba véve a Hezbollah infrastruktúráját és több támadást hajtott végre Dél-Libanonban.  

Mindez a civil lakosságot is súlyosan érintette, mintegy 1,2 millió ember, vagyis a lakosság 20 százaléka kényszerült lakóhelye elhagyására a harcok következtében. A csaknem két hónapig tartó súlyos harcok mintegy 4000 halálos áldozatot követeltek Libanonban és 49-et az izraeli oldalon, mielőtt november 27-én életbe lépett az Egyesült Államok és Franciaország közvetítésével létrejött tűzszüneti megállapodás.

Nyílt összecsapások Irán és Izrael között

Izrael 2024-ben legalább két alkalommal nyíltan összecsapott Iránnal, két évtizedes fenyegetőzést, titkos műveleteket és proxyháborúkat követően.

Április 1-jén Izrael bombázta Irán damaszkuszi nagykövetségét, megölve Mohammed Reza Zahedit, az Al-Kudsz Erők (a Forradalmi Gárda elit egysége) szíriai és libanoni parancsnokát. Irán a merényletre válaszul Zahed drónokkal és ballisztikus rakétákkal lőtte Izraelt. Az izraeli hatóságok szerint a Teherán által kilőtt 300 lövedék szinte mindegyikét az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Jordánia segítségével semmisítették meg, és nem találták el egyik célpontot sem – írja a France24.

Négy hónappal később Iszmail Haníjét, a Hamász politikai vezetőjét július 31-én meggyilkolták egy teheráni védett házban, miután részt vett Maszúd Peszkian iráni elnök beiktatásán.  

A The New York Times szerint Haniyeht egy két hónappal korábban a helyszínre csempészett bomba ölte meg. Izrael csak december végén vállalta magára a felelősséget haláláért.

Szeptember 27-én Haszan Naszrallah, a Hezbollah vezetője is életét vesztette a szervezet dél-bejrúti központját ért izraeli csapás következtében. Válaszul Irán 180 ballisztikus rakétát lőtt ki Izraelre, egy fokozott támadással, amelynek célja Tel-Aviv védelmi rendszereinek legyőzése volt. Bár a legtöbb lövedéket az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Jordánia együttes erőfeszítéseinek köszönhetően repülés közben megsemmisítették, néhány rakéta célba talált Izraelben. Megtorlásként Izrael mintegy száz vadászgépet vetett be, hogy október 26-án kora reggel több légicsapást hajtson végre Irán felett.

A csapások mintegy 20 helyszínt céloztak, köztük olaj- és gázipari létesítmények légvédelmi rendszereit, valamint rakétagyártó létesítményeket és más katonai célpontokat, amelyek Teherán nukleáris programjának otthont adnak – írja a The New York Times.

Elemzők szerint Izraelnek sikerült súlyos károkat okozni az iráni légvédelmi és rakétakapacitásokban, egy izraeli szakértőt pedig a Le Monde idézett: „Iránnak már csak egyetlen elrettentő ereje maradt: a nukleáris kapacitása.”

A támadást követően Irán legfelsőbb vezetője, Ali Khamenei ajatollah „megsemmisítő válasszal” fenyegetett a csapásokra.

Netanjahu az elpusztíthatatlan

Több mint egy évvel az Izrael és a Hamász közötti háború után a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) elfogatóparancsot adott ki Netanjahu és Joav Gallant volt védelmi miniszter ellen a Gázai övezetben állítólagosan elkövetett háborús és emberiesség elleni bűncselekmények miatt.

A hágai székhelyű Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott ki Mohammed Deif, a Hamász katonai parancsnoka ellen is, akit azonban a hírek szerint júliusban egy izraeli csapásban megöltek.

Netanjahu visszavágott az ICC november 21-i bejelentésének, „antiszemitának” minősítve azt, és közölte, nem enged a nyomásnak. Bár Izrael – az Egyesült Államokkal együtt – nem ismeri el az ICC joghatóságát, Netanjahu azt kockáztatja, hogy őrizetbe veszik, ha a bíróság 125 tagállamának egyikébe utazik, amelyek kötelesek végrehajtani az elfogatóparancsot.

Úgy tűnik azonban, hogy az ICC döntése nem befolyásolta belföldi népszerűségét. Az izraeli miniszterelnök tetszési indexe az utóbbi időben emelkedett – még azok között az izraeliek között is, akik az október 7-i támadások után ellene voltak.

Izrael sikeres libanoni és iráni katonai műveletei segítettek javítani a miniszterelnök megítélésén, és a közvélemény-kutatások szerint Netanjahu Likud pártja valószínűleg az élen végez, ha előrehozott választásokat tartanak.

Donald Trump újraválasztásával az Egyesült Államokban pedig Netanjahu most már Washington feltétel nélküli támogatására számíthat a ciszjordániai izraeli telepek létrehozására és a Közel-Kelet átformálására irányuló terveihez, Irán és megbízottjai ellen irányulva.

(Borítókép: A Khan Yunisba visszatérő palesztinok 2024. április 26-án. Fotó: Ali Jadallah / Anadolu / Getty Images)