Unatkoznak és heroinoznak az amerikaiak Afganisztánban

2007.08.30. 02:00
Két év alatt csaknem megduplázódott az ópium és a heroin alapanyagául szolgáló mák afganisztáni termesztése. Afganisztán így önmagában előállítja a világ termelésének 93 százalékát. Az amerikaiaknak ennél is nagyobb gondot okozhat, hogy a heroin könnyen hozzáférhető, az unatkozó amerikai katonák pedig meg is szerzik.
Ópiumfogás

Az amerikaiak legnagyobb afganisztáni bázisához vezető utat sötét kis vályogkunyhók szegélyezik, írja bagrami riportjában Shaun McCanna amerikai dokumentumfilmes. A helyi szlengben csak Bagram Bazárként ismert piac boltjaiban egy éve még amerikai repeszálló mellények, laptopalkatrészek, vízhordó hátizsákok sorakoztak. A javak egy részét a bázis afgán dolgozói lopták ki, a másikat amerikai katonák cserélték el különböző javakra - leginkább töményre, viagrára és heroinra.

Fellendülőben a máktermelés

A herointermelés az elmúlt két évben megduplázódott Afganisztánban, idézi a BBC az ENSZ Drog- és Bűnügyi Irodájának éves jelentését. Az elmúlt évben harmadával nőtt a herointermelés, és 17 százalékkal nagyobb, a beszámolók szerint a történelemben még sosem látott méretű területen, 193 000 hektáron folyik máktermesztés Afganisztánban, főként a tálibok fellegvárának számító déli Helmand tartományban - itt önmagában 48 százalékkal nőtt a termelés.

A történelmi rekordról szóló híradásoknak ugyanakkor ellentmond az amerikai kormány egyik drogügyi csúcsszervének, a Nemzeti Kábítószerszabályozási Iroda (ONDCP) jelentésének. Eszerint a rekordév 2004 volt, amikor 206 700 hektáron termeltek, ezt 2005-ben 48 százalékos visszaesés követte, csak azután kezdett ismét felfelé ívelni a termelés.

Tiltás után termelnek a tálibok

Az Afganisztánban megtermelt heroin fő felvevőpiaca Európa, Oroszország, Ázsia és Észak-Amerika, bár az Egyesült Államokban a mexikói drogkereskedőknek is erős a pozíciója. A drog ára Európában 7500-60 000 forint között változik grammonként, a két véglet Görögország és Írország, áll az Europol jelentésében. Az európai rendőrségek becslése szerint a világon 16 millió ópiátfüggő, közöttük 11 millió heroinfüggő él.

Az ENSZ adatai alapján Afganisztán önmagában a világ heroinkészletének 93 százalékát termeli - ez különösen megdöbbentő akkor, ha tudjuk, hogy a tálibok rémuralma idején gyakorlatilag megszünt a máktermelés az országban.

Most mégis azok az országrészek jelentenek problémát, ahol még aktívak a tálibok. Az északi tartományokban jelentős sikereket értek el a drogtermelés visszaszorításában, a tavalyi hattal szemben idén már 13 tartomány tekinthető teljesen ópiummentesnek.

Az ENSZ jelentése és a szakértők szerint a máktermesztés és a heroingyártás kapcsolatban lehet a lázadók tevékenységével, akik ezekből a bevételekből finanszírozhatják harcukat.

Beütött a Cheney bomba

Az pedig már csak a helyzet sajátossága, hogy bevételeik egy jelentős része maguktól az Afganisztánban szolgáló amerikai katonáktól származhat. McCanna riportja szerint a bagrami bazárban idén, kisebb változásokkal, de nagyjából hasonlóan zavartalanul folyik az üzlet.

Nem képzelt riport

Shaun McCanna amerikai dokumentumfilmes egy 2004-ben, rejtélyes körülmények között lelőtt amerikai katonáról szóló filmje forgatása közben kezdett el foglalkozni az Irakban és Afganisztánban szolgáló amerikai katonák heroinfüggőségével. A katona, John Torres halála előtt a bargrami bázisra jellemző, nagymértékű heroinhasználatról mesélt családjának és barátainak, ezért úgy gondolták, halála összefüggésben állhat a droghasználattal. Mint kiderült, nem, de McCanna időközben gondos terepmunkával próbálta feltárni a heroinhasználat mértékét.

Riportja jellemzően csak a terepmunka eredményeire tud hivatkozni. A hadsereg nem igazán igyekezett segíteni munkáját, így nem tudott hivatalos adatokat szerezni a függőség elterjedtségéről. Heroinfüggő katona ismerősei pedig általában nem kívántak nyilatkozni - vagy mert retorziótól féltek, vagy mert feletteseik, felügyelőik eltanácsolták őket ettől.

Amerikaiak a bagrami bazárban

McCanna 2006-ban egy boltba betérve a helyszínen tudott 30 dollár értékben heroint vásárolni - ezt az Egyesült Államokban ezer dollár feletti áron lehetett volna piacra dobni. Akkor a boltokban még könnyedén lehetett amerikai felszereléseket is vásárolni a játékok, dvd-k, videójátékok mellett. Most a helyzet kicsit más, amikor 2007-ben McCanna újra betért egy boltba próbavásárlásra, a boltos egy kamaszfiút küldött el a heroinért a bolttól távoli rejtekhelyre.

"A Cheney bomba miatt kisöpörték a boltokat" - magyarázta a boltos. A helyiek a Dick Cheney elleni februári merényletet nevezik így. Akkor a bagrami bázis kapujában robbantotta fel magát egy öngyilkos merénylő, azóta az amerikaiak megszigorították a tábor környékének ellenőrzését.

A katonai felszerelések már korábban eltűntek a polcokról, amikor egy újságíró érzékeny adatokat, többek között a bagrami bázis biztonsági terveit tartalmazó pendrive-ot vásárolt.

A szigorú ellenőrzés azonban nem változtat a forgalmon. A bázis hatalmas, a kerítések mentén komoly kereskedelem folyik. Hogy ez mennyire ellenőrizhetetlen, azt bizonyítja, hogy bár tilos, McCanna két órányi filmet tudott forgatni a kerítések mentén anélkül, hogy bárki rászólt volna.

Azt, hogy a heroinhasználat mennyi amerikai katonát érint, nehéz megmondani. "A katonai rendőrség kevés jelentést kap ivási vagy drogozási ügyekről" - nyilatkozta McCannának Chris Belcher őrnagy, a bázis szóvivője. Az amerikai veteránok egészségbiztosítója, a VA - ami egyben az Egyesült Államok legnagyobb, függőket ellátó biztosítója is - adatai szerint az összes amerikai veterán közül 350 000-en küzdenek függőségi problémákkal. Az iraki és az afganisztáni harcok veteránjai közül kilencezret kezelnek valamilyen függőség miatt.

Ezek az adatok azonban nem feltétlenül tükrözik a valós képet. A McCannának nyilatkozó szakértők szerint az adatokban nagy a latencia. Mostanában igazából azok a drogfüggő veteránok kezdenek felbukkanni a rendszerben, akik még az első, az 1991-es öbölháborúban harcoltak.

Pedig akkor más volt a helyzet. A katonák hosszú ideig a szomszédos, puritán Szaúd-Arábiában állomásoztak, Irakban csak rövid háborút vívtak. Az iraki és az afganisztáni harcok viszont jellegükben inkább a vietnami háborút idézik, ahol nagy arányban - szakértők becslése szerint minden ötödik amerikai katona kipróbálta a heroint, a statisztikák szerint a Vietnamban szolgált 2,5 millió katona 4,5 százaléka tért vissza függőként - próbálták ki a drogokat, főként az állandó járőrözések és a rajtaütések okozta posttraumatikus stressz miatt.

Demonstratív heroin és opium égetés

Unalmukban drogoznak

Afganisztánban a veszély mellett még egy ok merült fel. A McCannának csak névtelenül beszélő, függő és nem függő katonák mind az unalomra panaszkodtak. Tizenkét órás műszakokban dolgoznak, a munkaidő felében pedig semmit nem kell csinálniuk. Ráadásul olyan munkákat is végeztetnek velük, amiért a szerződéses vállalkozók négyszer annyi pénzt kapnak.

Több veterán elmondása szerint is sokan ezért fordulnak a heroinhoz. Ráadásul még retorzióktól sem kell különösebben tartaniuk.

Egyrészt a hadsereg szerint igazából nem is létezik a drogprobléma. A seregben végzett, véletlenszerű drogtesztek eredménye szerint az állomány átlag 98 százalékban tiszta. Ha valakit mégis rajtakapnak, a hivatalos álláspont szerint a parancsnoka a katonai törvénykönyv szellemében jár el vele szemben.

A hadsereg viszont túlterhelt, Irakban és Afganisztánban is jelentős számban vetnek be tartalékosokat. Azaz az ügyeket általában elsikálják. "Akit rajtakaptak, azt hazaküldték" - mesélte egy katona McCannának. "De nem szerelték le, most is a hadosztályban szolgál, csak pihen" - teszik hozzá.

A helyzetet nehéz lesz felszámolni. Ugyan az északi tartományokban, ahol sikerült helyreállítani a rendet, sikerült felszámolni a termőterületeket, de Dél-Afganisztán mindig is nagyobb termelő volt. Itt ráadásul a tálibok fegyveresen őrzik az ültetvényeket. A parasztságot meg amúgy is nehéz megnyerni, hogy mást termeljen, hiszen nincs olyan termény, aminek a haszonkulcsa a mákéval vetekedhetne. Ennek ellenére az egyetlen elképzelhető akcióterv mégiscsak a termőterület felszámolását irányozza elő - bár ez a módszer már Kolumbiában sem jött be a kokaintermelők elleni harcban.