A Fidesz ügyei csak minket érdekelnek, az Európai Parlamentet nem nagyon

Ezekben a hetekben alakul meg az új Európai Parlament (EP). A választás eredményei ismertek, az alakuló ülést július 2-án tartják Strasbourgban. A színfalak mögött azonban addigra már meg kell, hogy egyezzenek arról, hogy ki melyik frakcióba ül be és milyen pozíciókat kap. Mindegyik frakció és mindegyik nemzeti küldöttség abban az arányban szerez tisztségeket az EP-ben, amilyen arányban képviseltetik magukat a parlamentben. Ebből jön létre az egyensúly, ami öt éven át biztosítja a törvényhozás működését.

A Fidesz nagyon jól szerepelt a választáson, eggyel növelte a képviselői számát, a néppárti frakcióban pedig a többi nagy párt gyengült. Ezért a pozíciók elosztásánál a Fideszben számíthatnak rá, hogy a mostaninál több fontos tisztség jut nekik. Június elején kiderült, hogy az egyik jelentős szakbizottság elnökségét célozzák meg.

Végignézzük, hogy milyen beosztásokat lehet szerezni az Európai Parlamentben, ez hogyan történik, és mire számíthat a Fidesz az egyezkedés végén. Közben kiderül, hogy miért vehető szinte biztosra, hogy a magyar kormánypárt képviselői az Európai Néppárt (EPP) frakciójában maradnak.

Milyen pozíciókat osztanak el?

Ezekben a hetekben körülbelül 175 vezető pozíciót osztanak szét egymás között az európai parlamenti képviselők. Megegyeznek róla, hogy kik legyenek 

• a frakcióvezetők (kb. 8 fő, attól függően, hogy hány frakció lesz),
• a frakcióvezető-helyettesek (kb. 40 fő, frakciónként változik),
• a parlamenti szakbizottságok elnökei (attól függ, hogy hány szakbizottság lesz, most 22 fő),
• a parlamenti szakbizottságok alelnökei (szakbizottságonként 4, összesen kb. 88 fő),
• az EP adminisztratív- és pénzügyeiért felelős quaestorok (5 fő),
• az EP alelnökei (14 fő),
• és ki lesz az EP elnöke (1 fő).

Az EPP és az EPP-frakció két teljesen különböző intézmény

Először a frakciókon belül választják ki a frakcióvezetőt és a frakcióvezető-helyetteseket. Az Európai Néppártban a frakcióvezetőt legtöbbször a legnagyobb nemzeti küldöttség adja, a helyettesek pedig a többi nagy küldöttségből kerülnek ki. Fennállásának 66 évéből 34-ben német politikus vezette az EPP-frakciót, 14 éven át francia, a maradék 17 évben pedig belga, holland és olasz frakcióvezetők voltak.

Ennek tudatában nem meglepő, hogy június elején újból a német Manfred Webert választották a képviselőcsoport élére, és hogy a Fidesz-KDNP küldöttségnek sem volt ez ellen kifogása.

A frakcióban az ugyanabból az országból érkező pártok közös küldöttséget alkotnak. A négy legnagyobb küldöttség most a német CDU-CSU (29 képviselő), a lengyel Polgári Platform – Lengyel Néppárt (15+2 képviselő), a román Nemzeti Liberális Párt – Népi Mozgalom Párt – RMDSZ (10+2+2 képviselő) és a Fidesz-KDNP (13 képviselő).

A Fidesz-KDNP az előző ciklusban a hatodik legnagyobb küldöttséget adta, és egy frakcióvezető-helyettesi posztjuk volt: Szájer Józsefé. Most a negyedik, illetve ha a hivatalosan a román delegációba tartozó, de a Fidesszel szorosan együttműködő RMDSZ-t a magyar csoporthoz számítjuk, a harmadik legnagyobb erő lettek a Néppártban. A frakcióvezető-helyettesi beosztásról mégis lemondott a magyar kormánypárt. A nyilvános magyarázat szerint azért, mert inkább a frakción kívüli törvényhozási munkába szeretnének valakit magas polcra ültetni.

Manfred Weber azt mondta: személyesen tiltakozott ellene, hogy a Fidesz vezető tisztséget töltsön be a frakcióban. Az Európai Néppártban a Fidesz tagsága fel van függesztve, és habár ez nem kellene, hogy bármire kötelezze a frakciót a Fidesz-KDNP-s képviselőkkel szemben, úgy látszik, jelezni szerették volna, hogy a parlamenti munkában is van némi következménye a Fidesz ellen folyó vizsgálatnak.

Az Európai Néppárt EP-frakciója teljesen függetlenül működik az Európai Néppárttól, a saját szabályait és az Európai Parlament szabályait követi. A frakcióban nem függesztették föl a Fidesz tagságát, erre nincs is lehetőség. A frakció azt tehetné meg, hogy többségi szavazással egyenként kizárja a Fidesz-KDNP-s képviselőket, vagy pedig megkérik a Fidesz-KDNP-t hogy lépjenek ki. A tavaszi történések ellenére, úgy látszik egyikre sem kerül sor. Többek között azért nem, mert a Néppárt rá van utalva a Fideszre, a Fidesz pedig a Néppártra a tisztségek elosztásának az eheti szakaszában.

Az EPP-frakció jobb pozíciókra pályázik a Fidesszel, mint nélküle

Minél nagyobb egy frakció, annál több pozíciót választhat magának az Európai Parlament vezetőségében. Egy jól bejáratott módszerrel számolják ki, hogy pontosan hányat, hogy a fő tisztségek eloszlása tükrözze a választás eredményét. Ugyanazzal a d’Hondt nevű módszerrel egyébként, amellyel az EP-választáson leadott szavazatokat fordítják át mandátumokká. A módszer a nagyobb frakcióknak kedvez valamennyire a kisebbekkel szemben.

A szakbizottsági elnöki helyek elosztásánál a leglátványosabb a metódus. Egymás után választanak közülük a frakciók, nagyságuk szerinti sorrendben. A legfrissebb összesítés alapján úgy fest, hogy az Európai Néppárt frakciójának fog jutni az első, a negyedik, a kilencedik, a tizenkettedik, a tizenkilencedik és a huszonkettedik választás a 22 szakbizottság közül. Ebben a táblázatban megnézhetik, hogyan jönnek ki ezek a számok – ilyen táblázatokat böngésznek az EP-frakciókban is egész júniusban. A számok nem véglegesek: nem biztos, hogy újból 22 szakbizottság lesz, és a frakciók létszáma sem alakult ki teljesen, de az erőviszonyok majdnem pontosan ugyanezek maradnak.

Ha a Fidesz átlépne a Néppártból a lengyel kormánypárt képviselőcsoportjába (ECR), akkor egy kicsit rontaná az EPP-frakció választási lehetőségeit. Ebben a másik táblázatban látszik, hogy ebben az esetben két választásnál hátrébb sorolnák az EPP-t.

Ha pedig Matteo Salvini, Marine Le Pen és a német AfD újonnan alakult frakciójába ülne át a Fidesz, akkor egyenesen megfosztaná az EPP-t az egyik szakbizottsági elnökségtől, a most előrelátható képviselőszámok alapján.

A Fidesznek csak a néppárti frakcióban juthat vezető szerep

Miért fontos, hogy ki vezet egy szakbizottságot? Azért, mert a szakbizottság elnökének van a legnagyobb ráhatása arra, hogy egy politikaterületen milyen témákkal, milyen gyakran és hogyan foglalkozik az Európai Parlament. Tehát, ha például a Fideszé lenne a külügyekkel foglalkozó szakbizottság, ahogy azt többen emlegették az elmúlt két hétben, akkor fontos szerepe lenne annak az alakításában, hogy mondjuk Kínával vagy Izraellel kapcsolatban milyen állásfoglalásokat tesz az Európai Parlament.

Mivel a Fidesz-KDNP a harmadik-negyedik legnagyobb küldöttség a néppárti frakcióban, lobbizhatnak azért, hogy őket illesse az EPP-frakció hat szakbizottsági elnöksége közül az egyik, ráadásul az első négy választásból valamelyik. A Fidesz semelyik másik képviselőcsoportban nem lenne ilyen jó helyzetben. A konzervatív ECR-ban nem jutna neki vezető szerep a lengyel és a brit kormánypárt mellett, ahogy a bevándorlás- és EU-ellenes Identitás és Demokráciában sem Salvini és Le Pen erős küldöttségeinek az árnyékában. Ez az egyik oka annak, hogy a Fidesz a néppárti frakcióban szeretne maradni, és a magyar kormány gesztusokat is tesz ezért: például, hogy elnapolták a közigazgatási bíróságok felállítását.

Ha szakbizottsági elnökséget mégsem, akkor mit kaphat még a Fidesz?

Az EP arányos tisztségelosztási rendszere valószínűleg hozzásegíti a Fideszt ahhoz, hogy megkapjon egy szakbizottságot. De meg kell küzdeniük érte: a fideszes képviselőknek úgy kell tárgyalniuk ezen a héten, hogy meggyőzzék először a saját frakciótársaikat, hogy támogassák őket, azután pedig a többi frakció vezetését, hogy bólintsanak rá. Legvégül a leendő szakbizottság tagjai is jóvá kell, hogy hagyják az elnök személyét júliusban. Ez utóbbi általában csak egy formalitás, mert a frakcióvezetők előre megegyeznek róla, hogy melyik szakbizottság melyik pártnak jut.

Egyszer mégis előfordult, hogy egy szakbizottság tagjai fellázadtak az aprólékosan kiegyensúlyozott megállapodás ellen, és leszavazták az előre kiválasztott elnököt. 1994-ben Silvio Berlusconi Forza Europa frakciójának jutott a kutatás-ügyi szakbizottság. Az olasz jelölt, Umberto Scapagnini 13-12-re mégis elvesztette a beiktatási szavazását, mert a baloldali tagok nagyon nem szívlelték Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök politikáját, és ezúton tiltakoztak ellene. Egy szocialista jelöltet, Claude Desamát választottak meg helyette, a szakbizottság korábbi, népszerű elnökét. A helyzet hónapokig feszültséget okozott a parlamentben, és az lett a vége, hogy Desama lemondott az eredetileg kijelölt, jobboldali olasz jelölt javára.

Ennyire erős az arányos képviselet elve az EP-ben, és ez az, ami segít a Fidesznek is: bármennyire nem szereti a parlament többsége Orbán Viktort, mindenki tiszteletben tartja azt a szabályt,  hogy a választási eredményeknek a pozíciókban is látszódniuk kell.

Frissítés: Olvasónk felhívta a figyelmünket, hogy volt még egy alkalom, amikor egy szakbizottság nem fogadta el a frakciók által választott jelöltet elnöknek, sőt, sikeresen el is mozdította. 2014-ben a petíciókkal foglalkozó bizottság vezetése az olasz populista, meglehetősen EU-ellenes 5 Csillag Mozgalom képviselőjének, Eleanora Evinek jutott volna. A szakbizottság a jóváhagyó szavazáson elsöprő többséggel, 23-8 arányban elutasította, és a svéd liberális Cecilia Wikströmöt választották meg helyette. Az 5 Csillag frakciója erkölcstelennek és antidemokratikusnak nevezte az eljárást. A zöldpárti és a radikális baloldali frakciókból is kiálltak az 5 Csillag jelöltje mellett. Wikström ennek ellenére a helyén maradt, és kitöltötte az ötéves ciklust.

Ugyanebben az évben két szakbizottsági alelnökre is nemet mondott a szakbizottság tagsága. Beatrix von Storchot a nőjogi bizottság alelnökségére jelölték ki, Bernd Luckét pedig a gazdasági és pénzügyi szakbizottságba. Mindketten az euroszkeptikus, és később bevándorlásellenessé vált Alternatíva Németországnak (AfD) pártból jöttek. Az AfD politikája miatt utasították el őket a bizottságbeli képviselőtársaik, többek között azért, mert az AfD nagy ellenzője a közös európai pénznek, az eurónak. Egyikük sem kapott más pozíciót.

Ha mégsem kap szakbizottsági elnökséget a Fidesz-KDNP, akkor kevésbé látványos pozíciókból, például szakbizottsági alelnökségekből vagy frakció-koordinátori helyekből fognak többet kapni. A most távozó parlamentben három szakbizottságban van Fidesz-KDNP-s alelnök: Bocskor Andrea a kulturális és oktatási szakbizottságban, Gál Kinga az állampolgári jogi, igazság- és belügyi szakbizottságban, Tőkés László a külügyi szakbizottság emberi jogi albizottságában.

Ezen kívül az Európai Parlament 14 alelnöke közül az egyiket már tíz éve mindig a Fidesz-KDNP adja. 2017 óta Járóka Lívia tölti be ezt a feladatot. A pozíciókkal való sakkozás egyik kimenetele az lehet, hogy a Fidesz feláldozza ezt a posztot egy szakbizottsági elnökségért.

A külföldiek nem fognak harcolni a Fidesz kizárásáért

Dobrev Klára és Gyurcsány Ferenc május végén azt mondták: az Európai Parlamentben a DK nyomás alá fogja helyezni az Európai Néppárt frakcióját, hogy ne vegyék föl a tagjaik közé a Fideszt. Ezt úgy teheti meg a DK, hogy a saját frakciójától, a szociáldemokratáktól azt követeli: ne lépjenek koalícióra a néppárti csoporttal, amíg a Fidesz-KDNP-sek a soraik között ülnek.

Szinte biztos, hogy ilyen nyomásgyakorlás nem fog működni, mert igazából csak a magyar pártoknak fontos, hogy melyik frakcióban van a Fidesz. A külföldiek együtt tudnak élni vele, akárhol is legyen. Egyszerűen nem elég nagy horderejű a Fidesz által előidézett probléma ahhoz, hogy ezekben a hetekben érdemes legyen emiatt bárkinek harcba szállnia az Európai Néppárttal, a Néppárton belül pedig a Fidesz ellenzékének a Fidesszel.

A szociáldemokrata frakció nem arra fogja használni a saját ütőkártyáit, hogy a Fideszt kitetesse az EPP-frakcióból, sokkal inkább arra, hogy az EPP-frakció adja nekik például a költségvetési ellenőrző bizottság vezetését.

Ráadásul van még egy erős hagyomány az Európai Parlamentben: hogy a frakciók nem szólnak bele abba, hogy a másik frakció hogyan intézi az ügyeit. Minél inkább nyomják őket kívülről, hogy büntessék a Fideszt, valószínűleg annál inkább összezárna a néppárti frakció.

Pénteken Dobrev Klára azt nyilatkozta: a DK mindent megtesz annak érdekében, hogy ne fideszes politikus vezesse az Európai Parlament külügyi szakbizottságát. Erre a döntésre már jobban rá tud hatni, például azzal, hogy lobbizik a külügyi szakbizottság leendő tagjainál, hogy tiltakozzanak egy ilyen döntés ellen. Szívós munkával elérhetik azt, hogy egy másik szakbizottságot kapjon a Fidesz, vagy hogy csak alelnökségeket kapjon.

A frakciók vezetői minden ilyen nyomásgyakorlást annak a fényében mérlegelnek, hogy mennyire veszélyezteti a kialakulóban lévő egyensúlyt, hogy meddig lehet még húzni a húrt mindenféle kérésekkel és követelésekkel, mielőtt valaki asztalt borít. A liberálisok egyik Macron-párti leendő tisztviselője arról beszélt az EUrologusnak a napokban, hogy persze, örülnének neki, ha a Fideszt kitessékelnék a néppárti frakcióból, de annak is van egy határa, hogy Macron mennyire lehet ellenséges a Néppárttal szemben. „Szükségünk van az EPP képviselőire” – mondta.

Elvileg lehetne baloldali többség, de nem lesz

Ugyanis az a feladat áll az Európai Parlament előtt a következő hónapokban, hogy megalakítsanak egy stabil többséget, amit az Európai Néppárt frakciója nélkül nem lehet megtenni. Persze elvileg elképzelhető, hogy Emmanuel Macron francia elnök a megújuló egységes Európa eszméjétől vezetve addig nem nyugszik, amíg össze nem állít egy tisztán Európa-párti többséget, és mindegyik frakcióból kipucolja az EU-ellenes populistákat. Papíron az is lehetséges, hogy az Európai Néppárt frakcióját kihagyják az egész buliból, és megalkotnak egy baloldali koalíciót a kommunistákkal, a Zöldekkel, a szociáldemokratákkal és a liberálisokkal.  

De nem ez fog történni. Egyrészt: a frakciókat kívülről nem nagyon lehet szétszakítani, egy tisztán baloldali koalíciónak pedig csak szűk, pár fős többsége lenne a parlamentben. Erre öt év munkáját alapozni meredek vállalkozás. Egyetértés mutatkozik abban, hogy inkább egy széles koalícióra van szükség a Zöldekkel, a szociáldemokratákkal, a liberálisokkal és a Néppárttal. Emmanuel Macron is ennek a megoldásnak a híve.

Másrészt: az EU-s intézmények nem a forradalmi megoldásaikról híresek. A konszenzuskeresés, nem pedig a politikai szembenállás mozgatja alapvetően az európai parlamenti politikát.

Harmadrészt: nagyon erős az az elv, hogy a képviselő-testületnek tükröznie kell a választások eredményét. Nem igazán történhet meg, hogy a legtöbb szavazatot kapott pártcsalád, az Európai Néppárt ne kerüljön irányító szerepbe. Ezért, akkor sem nagyon tudná senki zsarolni a Néppártot, ha akarná.

Az Európai Parlamentet irányító többség a frakciók alkudozásából jön létre. Ennek úgy kell befejeződnie, hogy mindenki belenyugodjon az eredménybe, és elkezdjen működni a rendszer. Ezért egyeztetnek a háttérben a frakcióvezetők július első hetéig, amikor megalakul az új Európai Parlament. Az egész megállapodásra pedig az nyomja rá a pecsétet, hogy ősszel ez a többség jóváhagyja az Európai Bizottság új elnökét, aki olyan ember lesz, akit elfogad a Néppárt, elviselnek a szocialisták, megtűrnek a liberálisok és talán kibékülnek vele a Zöldek is.  A Fideszhez és a leendő pozícióihoz is így fognak hozzáállni.

Borítókép: Az Európai Bizottság elnöki posztjára pályázó Manfred Weber az Európai Néppárt (EPP) frakcióvezetõje (b) és Joseph Daul EPP-elnök üdvözli egymást az európai parlamenti pártcsalád alelnökeit megválasztó brüsszeli ülésen 2019. június 5-én. MTI/EPA/Stephanie Lecocq

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !