Mennyire túlfizetettek az eurokraták?

Zord szelek fújnak Brüsszelben, és nem csak arról van szó, hogy május közepén stabilan tíz fokot mutat a higanyszál és esik az eső. Úgy tűnik, hogy az európai megszorítási hullám az eurokratákat is elérte, és a tagállami kormányok komolyan elhatározták, hogy megregulázzák a „semmittevő” brüsszeli adminisztrációt. Az uniós tisztviselők létszámát, fizetését, szabadságát és juttatásait csökkenteni, munkaidejét és nyugdíjkorhatárukat pedig növelni kívánják.

Ugorjunk fejest a mélyvízbe: egy felsőfokú képzettséget igénylő, ún. AD besorolású uniós tisztviselő kezdő fizetése kb. havi 4300 euró, azaz nagyjából 1,2 millió forint. Ezért heti 37,5 órát kell dolgozni, viszonylag sok éves szabadság mellett. Nem rossz, nem rossz, az uniós állások még brüsszeli viszonylatban (magyar árszínvonal 2-2,5-szerese) is igen kedvezőnek számítanak. A zsigeri reakció erre az, hogy bőven belefér a vágás. A közép- és kelet-európai országokban azért, mert a közszféra és a versenyszféra átlagos fizetési szintje messze elmarad ettől. A dél-európai országokban azért, mert Brüsszel a megszorítások szinonimájává vált. Nyugat-Európában meg azért, mert ha otthon elvesz a kormány a néptől, akkor külföldön kétszeresen kell megszorítania, hogy mutassa a választóknak, máshol sincs kolbászból a kerítés.

Az európai bürokrácia józanabbik fele már jó ideje megérezte a hangulatot, és az Európai Bizottság év elején saját megszorító csomagot tett le az asztalra. Ez azonban kevésnek bizonyult, a tagállami kormányok további létszám- és fizetéscsökkentést, 67 éves nyugdíjkorhatárt, alacsonyabb nyugdíjat, heti 40 órás munkahetet, és az egyéb juttatások megvágását követelik.

A legjobbak közül is a legjobbak

Mielőtt heves hurrázásban kezdenénk, vessünk egy pillantást az érem másik oldalára is. Az eurokraták fizetését 2011-ben befagyasztották és 6 százalékos válságadót vetettek ki rá, tehát a válság hatására csökkent a keresetük. Másodszor a kedvező munkafeltételeknek köszönhetően elképesztő, nagyjából százszoros túljelentkezés van egy-egy meghirdetett állásra. Az EU tehát a legjobb jelöltek közül is a legjobbakat válogathatja ki, ami egy közfeladatot ellátó intézménynél nem hátrány. Harmadrészt az uniós intézményeknél mindent összevetve kevesebb, mint 50 000 ember dolgozik (a legtöbb, kb. 31 000 az Európai Bizottságnál).

Ezzel szemben a magyar központi közigazgatásban (az önkormányzatokat és helyi közigazgatási szerveket nem számítva), 2011 áprilisában, többszörös létszámleépítés után több, mint 61 000-en dolgoztak. Végül érdemes azt is figyelembe venni, hogy az EU büdzsé mindössze 6 százaléka megy el működési kiadásokra, azaz épületfenntartásra, fizetésre, nyugdíjakra, utazásokra, és misztikus szarvasgombás-kaviáros fogadásokra. Ez körülbelül megegyezik a magyar költségvetési kiadásokkal, ami figyelembe véve, hogy a brüsszeli bürokrácia 27 tagállamot szolgál ki 22 nyelven, nem rossz arány.

Az EUrologus mindent összevetve úgy gondolja, hogy inkább fizessék meg rendesen a köztisztviselőket, és cserébe támasszanak velük szemben magas elvárásokat. Legyenek profik, hatékonyak, megvesztegethetetlenek, a közjó szempontjait és a közérdeket tartsák szem előtt. Nem állítjuk, hogy a brüsszeli adminisztráció teljesen megfelelne ennek az ideálnak, de mérföldekkel közelebb áll hozzá, mint az uniós tagállamok többségének közigazgatása.