Bokros bajusza, Gurmai szoknyája vagy Deutsch odamondásai rángatnak el jövőre az urnáig voksolni? Click and play á la Európai Parlament!

„Göncz Kinga, Deutsch Tamás és Gurmai Zita. Mi a pék?” - szisszentek fel az EUrologus szerzői kínjukban, amikor az említett nevek jöttek ki, mint a leginkább hozzánk hasonlóan szavazó magyar EP képviselők. A kábult értetlenség ellenére nem tudunk rosszat mondani a www.myvote2014.eu játékról, amely elárulja, hogy melyik EP képviselő álláspontja áll a legközelebb a sajátunkhoz.

A néhány 10 ezer eurós fejlesztés lelkét a VoteWatch nevű szoftver adja, amely évek óta statisztikát vezet az EP képviselőkről és munkájukról, aktivitásukról, s nem ritkán passzivitásukról.

A Myvote2014 megalkotói szándéka szerint a fiatal választók részvételi aktivitását akarja emelni, és a maga kategóriájában ötletes Ki, Mit tud-ot kínál. A program néhány kiemelt, vagy az átlagemberhez közel álló kérdésben kéri ki véleményünket, és azt összeveti a VoteWatch adatbázisában tárolt több millió szavazattal. Itt aztán elválik a szar a májtól, és kiderül, hogy a politikai önmeghatározás nem sokat ér. Aki lelkes liberálisnak gondolta magát, az a konzervatív Twitter-császárhoz, vagy a baloldali nőmozgalom szülőanyjához vált hasonlatossá. Az is lehet persze, hogy a képviselők merőben másképp szavaznak, mint, ahogy utána kommunikálnak, és nem a mi álláspontunk torzult hozzájuk, hanem titokban az övéké hozzánk.

Aki ennek ellenőrzésére is vállalkozna, annak a VoteWatch alkalmazását kicsit tovább kell bűvölnie. Viszont mivel a szoftver minden szavazást rögzít, így világosan kiderül, mit gondol Glattfelder Béla, Őry Csaba vagy Bánki Erik az uniós tranzakciós adóról, a tengerek túlhalászásáról, a románokat és bolgárokat érintő uniós munkaerő piaci korlátozásokról vagy az Gyed egységesen 20 hétre növeléséről.

Vagy, hogy mit gondol Bokros Lajos, Tabajdi Csaba, Morvai Krisztina a homofóbia elleni közösségi fellépésről, a fiatalok foglalkoztatását célzó programokról vagy az atomenergia európai kivezetéséről. Hasonlóképpen annak is utána lehet járni, hogy kedvenc kormányunk és a mögötte álló kormánypártunk egésze hogy viszonyul ezekhez a kérdésekhez a brüsszeli szavazásokon.

A német kereszténydemokrata párt, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) nemrég óriásplakátot helyezett el Berlinben a főpályaudvar, a Hauptbahnhof mellett a vasárnapi választásokra készülődve.

A Merkel-támogatókat ábrázoló 2150 képből álló, 70x20 méteres mozaikplakáton semmilyen szöveget nem helyeztek el (csak az épület másik oldalán),

és csak két kéz volt rajta, ahogy egy rombuszt formál.

Nem kellett nagyon magyarázni, minden német állampolgár tudja: ez Angela Merkel kancellár védjegye, a nyugodt erő, amely elemzi a helyzetet, nem kapkod, megfontoltan lép, ha nagyon muszáj. Az utóbbi idők legkifejezőbb politikai kommunikációs eszköze, jelképe ez a kéztartás, a "Merkel-gyémánt", amit Európa-szerte a német kancellárasszonnyal azonosítanak.

Az Economist egyik szerzője azt írja, amikor Merkelt kérdezik a kéztartásról, a szokásos pléhpofával és szenvtelenséggel válaszol. Meg kellett oldani azt, mit tegyen a kezeivel, hogyan tartsa őket, amikor nyilvánosság előtt áll. Margaret Thatcher egy retiküllel oldotta meg, mely szintén szimbólum lett.  "Semlegesíteni" kellett a kezeket, ezért fordította őket szembe, kellemes szimmetrikus képet alkotnak, ráadásul - mondja a brit lap szerint Merkel - a vállat is emeli a kéztartás, jobb az ember tartása tőle. Praktikus megoldás.

Ezekért a praktikus megoldásokért szeretik Angie-t, akit jó eséllyel újraválasztanak a német szavazók vasárnap, igaz, a koalíciós felállás még nagyon bizonytalan, a tárgyalások akár heteket is igénybe vehetnek. S hiába próbálja felrázni a lakosságot Peer Steinbrück, a szocdem kihívó azzal, hogy például a Süddeutsche Zeitung Magazin címlapján bemutatja a középső ujját,

a Merkel-rombusz bénító, szuggesztív varázsereje alól ilyen olcsó trükkökkel nem lehet felszabadítani a szunnyadó protesztszavazót.

Európa nagy részén azt várják, hogy Merkel egyszer csak széttárja karjait, és keblére öleli a gazdaságszerkezeti átalakításokkal, megszorításokkal küzdő periféria államait. Ám erre kicsi az esély. A Merkel-rombusz kitart. A kancellárasszony úgy tűnik, elmozdult arról az álláspontról, hogy Brüsszelnek minél több felügyeleti jogot adva ellenőrizze Berlin a többi országot - egyre inkább bizonyos közösségi jogok visszavétele, a kormányközi megoldások felé hajlik. Európa nagy vízióját, - amit oly sokan várnak tőle -, aligha fogja felfesteni, és erre Steinbrück sem vállalkozna.

Az ellene megkísérelt negyedik merénylet után már Brüsszelben is két fegyveres testőrrel mászkált. A szicíliai maffia ellen 2007-ben indított háborút, azóta rendszeresen kap halálos fenyegetéseket. Politikusi karrierje kezdete óta nyíltan vállalja homoszexualitását, mégis tavaly ősszel a konzervatív-keresztény Szicília kormányzójává választották.

Rosario Crocetta az eddigi legkeményebb EP képviselő!

Az olasz politikust 2007-ben választották a szicíliai Gela polgármesterévé, ahol harcot hirdetett a maffia ellen. Összefogta azokat a vállalkozókat, akik megtagadták a maffiának járó védelmi pénz (pizzo) fizetését, kirugdosta a maffia embereit a közhivatalokból, lefújta a korrupt közbeszerzéseket, és közben elképesztő népszerűségre tett szert. Mindennek persze ára volt.

A halálos fenyegetéseket saját bevallása szerint már rég nem számolja.

Az olasz rendőrség eddig négy merényletet akadályozott meg ellene. A legutóbbi akcióban tavaly tavasszal négy, a szicíliai maffiához köthető bérgyilkost kapcsoltak le. Crocetta élete ezért elég macerás: páncélozott autóban mászkál, Olaszországban állandó rendőri védelem alatt áll, és saját testőrei is vannak.

Crocetta 2009-ben került Brüsszelbe, ahol azzal keltett feltűnést, hogy mindenhova két testőr kísérte. Az Európai Parlament biztonsági szolgálata még a kormányfők fegyveres kíséretét is csak kivételesen engedélyezi, és ezt a negyedik merénylet-kísérletig Crocettának sem engedélyezték. Az EP-ben kitartóan lobbizott a szervezett bűnözés elleni különleges bizottság felállításáért, amely egyébként jövő héten mutatja be a szervezett bűnözés európai helyzetéről szóló jelentését az Európai Parlamentben. A korrupció egyébként a gazdasági válság kitörése óta Európa-szerte erősödik, ahogy arra a Transparency International tavalyi jelentése is rámutatott.

A szicíliai politikus viszont időközben elhagyta az EP-t, ugyanis tavaly ősszel szicíliai kormányzóvá választották. 1947 óta ez egyetlen baloldali politikusnak sem sikerült a konzervatívok fellegvárának tartott, az elmúlt évtizedben Silvio Berlusconi pártja által uralt szigeten. A 62 éves politikus a kampányban mindvégig nyíltan vállalta homoszexualitását: „Meleg vagyok. Ezt isteni áldásnak tartom, és nem, egyáltalán nem akarom rejtegetni.” Crocetta a hírek szerint kezdeményezte a maffia-ellen hozott törvények szigorítását, és nekilátott a szicíliai kormányhivatalok megtisztításának. Népszerűsége töretlen.

A brit bulvársajtó szellőztette meg, hogy az Európai Bizottság berkeiben nemrég felmerült az Intelligens Sebességszabályozó Rendszerek alkalmazásának európai bevezetése. Az ilyen rendszerek a gépjármű GPS pozíciója és a helyi KRESZ szabályok figyelembe vételével maximálja a gépjármű haladási sebességét, így a sebességkorlátozások átléphetetlenné válnak.

Brüsszel a brit sofőrök szabadságát akarja korlátozni! A brüsszeli bürokraták lába a fékünket taposná!” – dörögték bele a mikrofonba brit konzervatív politikusok, akik mindjárt közölték, hogy ha az Európai Parlamentben szembetalálkoznának egy ilyen szabállyal, akkor természetesen ők ellene szavaznának. Az Európai Bizottság mindjárt sietett közölni, hogy felesleges aggódni, mert ilyen jogszabály egyelőre nem lesz, igaz a téma valóban felmerült a Bizottság és a közúti közlekedésben érintett ágazati szereplők egyeztetésein. És miért is ne merülhetne fel? A gyorshajtás a mai napig a halálos és súlyos sérüléssel járó közúti balesetek leggyakoribb kiváltó oka.

Hiába csökkent ugyanis az uniós statisztikák alapján 1999 és 2009 között 40 százalékkal, 57600-ról, 34500-ra a halálos kimenetelű közúti balesetek száma, a közlekedési balesetek áldozatainak 90 százaléka még mindig közúton veszíti életét (a tíz százalék hajón, vonaton, repülőn stb.). Ezek felében pedig szerepet játszik a gyorshajtás, a bódult vezetés és a biztonsági öv be nem kötése.

A sebességkorlátozás betartását a teherautókon és buszokon már a 90-es évek óta úgy igyekeznek elérni, hogy egy szerkezet rögzíti a jármű sebességét, és azt a rendőr igazoltatásnál jogosult visszanézni. Mivel a szerkezet nem tudja, hogy hol mennyi volt a sebességkorlátozás, ezért leginkább az autópályán megengedett maximális sebesség túllépésének kiszűrésére alkalmas. De a statisztikákból világosan látszik, hogy a „tachográf” kötelező bevezetése így is jelentősen javította a közúti biztonságot és csökkentette a balesetek számát. Egy nemrég elfogadott uniós jogszabály hasonló korlátozást vezetne be a kisteherautók és mikrobuszok esetében is. Logikus lépés, hogy a technológiai fejlődés adta kereteken belül továbbfejlesszék ezeket a rendszereket, adott esetben összekapcsolják a jármű pozícióját rögzítő GPS-egységgel, esetleg arra is képessé tegyék, hogy beavatkozzon a vezetésbe, és szépen lelassítsa a száguldó autót. Kevesebb baleset lenne, és csökkenne a gépjárművek által okozott légszennyezés.

Korlátozza-e ez a személyes szabadságot. Persze. Annak idején a biztonsági öv kötelező bevezetése ellen is a személyes szabadság korlátozásával érveltek. Az is igaz, hogy borzalmasan unalmas úgy vezetni, hogy minden sebességkorlátot betart az ember. De aki izgalmakra vágyik, az vehet egy autósjátékot, kimehet a versenypályára, vagy választhat más közlekedési eszközt magának, például elég izgalmasnak tűnik ez alapján a TED video alapján az elektromos gördeszka. Gyorshajtani egyébként is egyre nehezebb. Az európai városokban az autós közlekedés átlagsebessége 20 km/óra körül alakul. Vezetési élményről ilyen tempó mellett nem nagyon beszélhetünk.

Ezért aztán az EUrologus úgy gondolja, hogy az Európai Bizottságnak fel kellene vennie a kesztyűt, amit a brit konzervatívok dobtak. Ideje értelmes vitát kezdeményezni arról, hogy miként csökkenthetőek az autós közlekedés ártalmai, lehetőleg úgy, hogy az abból fakadó előnyöket megőrizzük. A kötelezően kikényszerített sebességkorlátozás ilyen szemmel nézve nem tűnik ördögtől való ötletnek.

Most bebizonyítjuk, hogy nem mindig olyan töketlen az EU kommunikációja, mint amilyen általában. Összeszedtük a közel- és régmúlt pár jól sikerült uniós kampányvideóját.

Meztelen felsőtest, pogózó kémiai elemek, cuki rajzfilm és slowmotion érzelmi zsarolás!

Az első, s talán leghíresebb reklámmal az európai egészségbiztosítási kártya kiváltására ösztönzik a külföldön nyaraló utazóközönséget. Figyelem, majdnem 18+ tartalom! Akit ezzel sem lehet meggyőzni, azt semmivel…

A nők átlagosan 17 százalékkal kevesebb fizetést kapnak ugyanazért a munkáért, mint a férfiak. Az EU szerint ez nem ok, az alábbi kisfilmben meggyőzően demonstrálják, hogy miért nem.

Kaját pazarolni egyszerűen bunkóság. Ezt viszont ilyen szép képekben is el lehet mondani.

A geekek kedvence lesz ez a kisfilm, amiben azzal fényezi magát az unió, hogy kutatási támogatásokat oszt (nagyon helyezesen).

Végül egy cuki rajzfilm az energiapazarlásról, az éghajlatváltozásról, és, hogy ki mit tehet a jegesmedvék megmentéséért.

Ismét jól felidegesítették belga szomszédaikat a hollandok, a marihuána-kereskedelem terén is mindent felülíró libertáriánizmusukkal. Ezúttal három belga falu lázad a határ mellé tervezett holland “feltankoló” coffeeshopok nyitása ellen.

Történt, hogy néhány éve egyre jobban kiakadtak a dél-holland városkák lakói, hogy coffeshopjaikba özönlenek a shop and go belgák, franciák, németek és luxemburgiak, akik buliznak, zajonganak és szemetelnek. Mivel hiába javasolták szomszédaiknak, hogy legalizálják a füvet, ezt nem fogadták meg, ezért úgy érezték, más megoldáshoz kell folyamodniuk.

Legelőször Roosendaal városa csukatta be  az összes coffeeshopját. Később a konzervatív kormány bevezette, hogy Limburg és Észak-Brabant tartományokban csak holland személyivel lehessen füvet venni, ami viszont felélénkítette az utcai feketekereskedelmet. Az idén januártól kiterjeszteni kívánt “fűengedély” kiváltását végül az új kormány elvetette. Utóbbi nem is meglepő, miután Amszterdam és több másik város vezetése is jelezte, ha be is vezeti a kormány, nem fogják betartani a szabályt.

Eközben idén tavasszal egy bírósági határozat első fokon kimondta, hogy jogellenes volt a maastrichti coffeeshopokból kitiltani a külföldi vevőket (a hivatkozás az európai uniós szabályok a szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférésről volt). Több coffeeshoptulaj jelezte is, hogy visszaáll a régi rendszerre, és kiszolgálja a fűvásárló turistákat. Erre a városvezetés megbüntette őket 2500 euróra, ami ellen most viszont a coffeeshopok fellebbeznek.

Ettől az ügytől függetlenül, már korábban úgy döntött a maastrichti városvezetés, hogy a coffeeshopok körüli gangelés kiszorítására a város hét sarkába száműzi a könnyűdrogokat árusító boltokat. Ezek közül három a városon kívül, a belga határ melletti ipari területen telepedhet le.

Na erre pöccentek be végül a fent említett három település, Voeren, Riemst és Lanaken polgármesterei annyira, hogy egyenesen a határ lezárásával fenyegetőznek - számolt be a Nos televízió.

Voeren polgármestere, Huub Broers úgy foglalmazott: az európai szabályok lehetővé teszik számára, hogy minden autót, mely Maaastrichtből visszatér, ellenőrizzenek. (Ugyanerre hivatkoztak nemrég a magyarországi Sun és az O.Z.O.R.A. fesztivál elé telepített rendőri ellenőrző pontok felállításánál, melynek dicsőséges eredménye kb. 100 uniós polgár bekísérése a a megyei kapitányságokra drogok, jellemzően kenderszármazék birtoklásáért.)

A belga települések próbáltak bírósági úton megálljt parancsolni a határ menti kannabisz-tankolóhelyek létrehozásának, de végül a holland legfelsőbb bíróság nem osztotta az érveiket.

A belgák hozzáállása azért is sajátos, mert miközben a kormány 2003-ban dekriminalizálta fejenként két kender növény tartását és kb. három gramm birtoklását, nem lépett tovább a holland modell irányába.

A dolgos belgák így miközben országszerte nyíltan szívhatnak - amit a statisztikák és az EUrologus empirikus tapasztalatai szerint is legalább annyian, mint a hollandok, meg is tesznek - továbbra is kénytelenek átruccanni, ha legális forrásra és primőr minőségre vágynak.

Románia 2007-es csatlakozásakor még csak gyakornokként fordult meg az intézmény falai között, 2009-ben már képviselőként tért vissza Traian Basescu román elnök lánya. Amikor bejelentette EP-képviselői ambícióit, még saját pártja is kivetette soraiból, de a rossz nyelvek és az oknyomozó újságírás tanúsága szerint atyai hátszéllel sikerült 200.000 szavazatot szereznie, és ez épp elég volt ahhoz, hogy a bukaresti éjszakai életben otthonosan mozgó politikuscsemete Brüsszelben folytathassa karrierjét.

A felfújható Barbie-nak és román Paris Hiltonnak csúfolt Basescu lány az intellektusát érő, valamint logikus szövegalkotási képességeit vitató vádakat azzal utasítja el, hogy a modellkedést évekkel ezelőtt feladta, közgazdász diplomát szerzett, az EP-ben pedig felelősségteljes munkát végez.

A parlament falai között gigantikus tűsarkúkban közlekedő képviselőnő valóban a legtekintélyesebb parlamenti bizottságokban rendelkezik tagsággal: az európai gazdasági kormányzás, vagy a bankunió felállításáért felelős Gazdasági és Monetáris Bizottságban, illetve a külpolitikáért és bővítésért felelős külügyi bizottságban. Emellett az uniós polgárok panaszfórumaként működő Petíciós Bizottság alelnöke, és elképesztően aktív az EP plenáris ülésein.

2009 óta 1041 alkalommal szólalt fel, míg például a komplett 14 fős Fidesz delegáció összesen 1501-szer.

Ha ehhez hozzátesszük, hogy összesen 223 parlamenti állásfoglaláshoz, és 54 Európai Bizottsághoz intézett kérdéshez csatlakozott, akkor nem túlzás azt állítani, hogy az EP egyik legaktívabb tagja. A kiemelkedő aktivitás azzal magyarázható, hogy a politikusnő lényegében minden témába belefolyik, a fekete-tengeri delfinpopuláció megmentésétől az egyiptomi civil társadalom helyzetén át a norvég mezőgazdasági termékekre kivetett importvámok ügyéig bezárólag. A néppárti viszonyokat ismerő forrásunk szerint Elena Basescut ezért saját frakciójában is inkább megmosolyogják, mintsem komolyan vennék.

Azzal viszont nem lehet vádolni, hogy kerülné a kemény témákat. A 2009-es EP kampányban a marihuána romániai liberalizációja mellett emelt szót. Emiatt a KDNP-s Surján László azt követelte egy levélben az Európai Néppárti Frakciótól (sikertelenül), hogy akadályozzák meg Basescu csatlakozását (egy másik, hasonlóan vicces Surján akcióról itt olvashat). Kérdés, hogy a jövőre esedékes EP választáson milyen esélyekkel indul a román sajtóban "EBA"-ként emlegetett politikusnő. Apja ugyanis tavaly csaknem elvérzett a román szocialistákkal vívott politikai csatározásban, és a hírek szerint már korántsem rendelkezik olyan erős befolyással, mint az előző EP választások idején 2009-ben.

Ne kerteljünk ilyen melegben: a Twitter az EU-buborék egyik legfontosabb kommunikációs platformja lett. Sokkal gyorsabb, mint bármelyik hírügynökség, és mindent azonnal meg lehet kapni egy helyen, videót, képet, hosszabb szöveghez mutató linket. A maratoni EU-csúcsokon a Twitter bevált formája a hírek, híresztelések, a csúcs valódi narratívájának terjesztésére.

A brüsszeli buborékban alapvetően a Financial Times brüsszeli irodavezetője, Peter Speigel (@SpiegelPeter), és Matina Stevis (@MatinaStevis), a Wall Street Journal eurózónára állított görög származású újságírója a meghatározó arcok. (Stevis ezen a a Youtube-videón ad elő a Twitterről, görögül tudók előnyben.)

Brüsszelben elég sokan rá vannak csavarodva a Twitterre, és ezért olyan üdítő, amikor az ember valami poént olvas a sok világvége-hír között.

Az Eurologus két álprofilra szeretné felhívni most a fegyelmet, de olvasóinktól várjuk a további vicces, EU-s témában posztoló Twitter-profilokat is.

Egyszer Orbánt is megvédte

Berlaymonster öreg rókának tűnik, s feltételezésünk szerint brit lehet. Neve az Európai Bizottság központi épületére utal, aminek Berlaymont a becsületes neve. 3749 tweet, 2314 követő. Utóbbi nem mennydörgő szám, de az Európai Bizottság szóvivői közül például többen követik. Általában a Bizottság, illetve az EU anomáliáira, hülyeségeire hívja fel a figyelmet, és szórakoztatja a nagyérdeműt. Olivier Bailly, a Bizottság egyik vezető szóvivője többször is beszélgetett vele a Twitteren. Amikor Olli Rehn, pénzügyekkel foglalkozó EU-biztos, euró-cár francia nyelvű blogbejegyzésében méltatta az Asterix képregényt, Berlaymonster azon filózott egy bejegyzésben, mi is lenne a megszorító politikákat még ma is védő finn politikus neve az Asterixben. A legjobb válasz Bailly-tól jött a megszorítás angol megfelelőjére (austerity) hajazva: Austerix!

Na jó, tudjuk, tudjuk, de Brüsszelben EZ a poén.

Berlaymonster egyszer Orbán Viktort is megvédte, amikor a magyar kormányfő tavaly áttételesen Moszkvához hasonlított Brüsszelt. A bizottság ezt kritizálta, és Jose Manuel Barroso elnököt idézve egy szóvivő úgy reagált: "Azok, akik az EU-t a Szovjetunióhoz hasonlítják, teljesen félreértik a demokrácia alapjait". Berlaymonster szerint ilyet nem az isten adta nép által választott vezető nem mondhat. Hmmmm....Ismerős, nem?

Angie nem szereti Silviót

Európa királynője ellenben nem kerülgeti a forró kását. Megmondja. Angela Merkel német kancellárasszony fake accountja elég beszólogatós, még a Twitternél is kiverte a biztosítékot, le is vették, valószínűleg mert nem tette egyértelművé, hogy ő tényleg nem Merkel. A szerzőről megint nem sokat tudunk, csak azt, hogy nagyon képben van az uniós eseményekkel kapcsolatban, mert mindig nagyon jókor és nagyon pontos, értő poénokat posztol. Lehet, hogy mégiscsak Angie?

A @Queen_Europe 1768 tweetnél tart, és 44 179 követője van. Az alaptematika: mindenki szarfej, mindenki csak Angela pénzére hajt, mindig Merkelnek van igaza, és az eurózóna jelenlegi formájában menthetetlen. A fenyegető uniós tiltás miatt mentolos cigiket bespájzoló Helmut Schmidt kancellárról a minap azt írta: megerősítheti, hogy Deutschmarkból is bespájzolt az öreg.

Ó Silvio, nem volt elég szétbasznod az eurót?

- írta Berlusconi volt olasz kormányfőről, aki egyszer pofátlanul megváratta az őt fogadó Merkelt (erről a nagyon kemény videó itt). Nem túlzás azt álllítani, hogy Merkelt nem sikerült a háremébe édesgetni. Berlusconi rendszeres céltáblája a tweeteknek.

Bocsánatkérés Washingtonból. Kiderült, hogy valójában a NASA figyelte meg az EU-hivatalnokokat idegen élet után kutatva - írja az NSA-megfigyelési botránnyal kapcsolatban. A brüsszeli eurokratákba mindenki szívesen belerúg, mint tudjuk.

Ez a legnagyobb izgalom, ami a németek okoztak Londonban azóta, hogy...őőő

- írta álMerkel a Wembley stadionban játszott német-német Bajnokok Ligája meccs után.

Az ebédidei italozás, a strasbourgi juttatások, az őrült költekezési tervek és Brüsszel utálatán kívül Nigel Farage egyáltalán nem hasonlít az eurokraktákra - szólt be egy tweet a brit eurószkeptikus UKIP vezetőjének. És így tovább.

Vurstlira, eufemizmussal majálisra emlékeztetett leginkább a belga föderális parlament és a királyi palota közti brüsszeli parkban megrendezett össznépi királyváltó hepaj – melyet az EUrologus is emelt fényével.

A hideg belga sörre, fagyira és körhintára nagy szüksége is volt a forró nyarat talán szökő évente megélő vallon és flamand érdeklődőknek, akik főként az „Éljen a király” és a „Fülöp Fülöp” szlogenek skandálásával koronázták meg az amúgy a belga függetlenség napjára, július 21-re időzített eseményt.

A hetedik belga király, Fülöp mai beiktatását mindössze kiválasztottak egy kis csoportja tekinthette meg élőben. A plebsznek a palota erkélyéről integető királyi család látványával kellett beérnie.

A különösebb pompát és fényűzést az „emberarcú királyság” imázs megőrzése érdekében nélkülöző ceremóniára alig két héttel II. Albert bejelentése után került sor, hogy fia javára lemond a trónról. A 79 éves eddigi uralkodó a korábbi holland királyné Beatrixhoz hasonlóan, ám uralkodókra nem jellemző módon, lemondott a trónörökös javára.

Visszatekintve a számos magánéleti botránya (házasságon kívül született gyermekek) ellenére Albertől, mint a flamand és vallon függetlenedés ellen hatékonyan fellépő és az országot a 2009-2011 közti 500 napos kormányválság idején is összetartó uralkodóról ír a megosztott nemzeti sajtó.

Az új uralkodó, az 53 éves Oxfordban és Stanfordban tanult Fülöp kapcsán azonban elég szkeptikus a belga média. Sokan kételkednek abban, képes lesz e kellő tekintélyt kivívni a hagyományosan erős diplomáciai kapcsolatokkal bíró Belgium élén.

Egy biztos: Albert után Fülöpnek sem dukálnak koronaékszerek, a belga királyoknak ugyanis se jogara, se palástja de még egy árva korona sem osztályrésze.

 

Az EUrologus leleplezte a magyar kormány elleni zöld összeesküvés titkos csodafegyverét!

Az EUrologus a minap gyanútlanul bolyongott az Európai Parlament brüsszeli épületében. Még alig voltak az épületben. A múlt heti strasbourgi plenáris ülés kifárasztotta a társaságot. Mert ugye ott volt a méltán híres-hírhedt Tavares-jelentés, de azért az EP-képviselőknek más dolguk is volt: például az uniós költségvetésről szóló állásfoglalás, az amerikai megfigyelési botrány vitája, és annak hatása az USA-EU szabadkereskedelmi tárgyalásokra, az emissziós kvótarendszer sorsa, a lett euró, az OLAF megreformálása, az ír elnökség búcsúztatása, a litván elnökség köszöntése - csak, hogy párat említsünk.

A kihalt épületben kóborolva a Magyarország-ellenes nemzetközi összeesküvés egyik idegközpontjába, a "zöldek folyosójára" tévedtünk, ahol ezt találtuk.

A fideszesek rémálmait megtestesítő kétméteres zöld medveszörny szemeiben azonnal felfedeztük a magyarok felé megnyilvánuló izzó gyűlöletet. Éreztük, hogy megpróbál tudatunkba hatolni, és elfojtani a a genetikailag belénk kódolt szabadságvágyat, hogy megpróbál minket is a zöld medvebirodalom silány kis alattvalójává tenni.

Azonnal megértettük, hogy milyen kegyetlenül nehéz lehet a magyar kormánynak, és a zöld medve hatalmával nap, mint nap szembesülő fideszes EP-képviselőknek.

Ahogy óvatosan hátráltunk és kivontuk magunkat a fenevad bűvköréből, megpróbáltuk kideríteni, hogy ki kezelheti a fegyvert, és mikor várhatjuk bevetését. Egy unott asszisztens annyit közölt velünk, hogy "biztos valami kampányhoz kell". Szóval kampány, azaz hadjárat, tehát az ország lerohanásának terve készülődik, a zöld medve vezetésével.

 

A fényképes dokumentációt eljutattjuk Szaniszló Ferencnek az Echo TV műsorába, hogy hitelesen tájékoztatni tudja a magyar közvéleményt.

 

Ez most nem az a csúcs volt, ahol meg kellett menteni Európát. A szeptemberi német választások miatt most semmi fajsúlyosról nem lehetett döntést hozni.

David Cameron brit kormányfő el is hozott magával egy kifestőfüzetet, amiről egyébként nemrég az EU-t nem igazán szívlelő Daily Telepraph írt. A füzetke Mr és Mrs MEP-ről, azaz parlamenti képviselőről szól, akik lerepülnek Strasbourgba a plenáris ülésre, limuzin szállítja őket, jól esznek, és egy asszisztens, egy futár és egy postai dolgozó kell ahhoz, hogy az EP-n belül elküldjenek egy levelet A-ból B-be. Cameron azért vitte be a 7 éven aluli gyerekeknek négy nyelven készült füzetkét, hogy bebizonyítsa, ha ilyen hülyeségekre tud az EP költeni, akkor még igazán van hely arra, hogy csökkentsenek az EU büdzséjén.

Cameron előszeretettel harcol a kisebb uniós költségvetésért, mondván, a tagállamokban is meg kellett szorítani.

A füzetke Angela Merkel német kancellár kezébe is eljutott a tanácsülésen. Ő állítólag először azt hitte, ez az EP képviselőket lejártó poén. Cameron szólt neki, hogy épp a parlament által kiadott népszerűsítő füzetet forgatja. Merkelnek annyira megtesztett a dolog, hogy kért a brit kollégától egy saját példányt.

Brit diplomaták szaladgáltak a brüsszeli éjszakában, hogy beszerezzenek a csodából 30 példányt, és minden uniós állam- és kormányfő kezébe nyomtak egyet.

Cameron a csúcs utáni sajtótájékoztatón elmondta: a többieket sokkolta a kifestős füzet. Először mindenki azt hitte, hogy a Telegraph találta ki az egészet, de sikerült meggyőznöm őket, hogy ez bizony valódi, botrányos pénzpazarlás, és elég szexista is, mert Mrs MEP csak este hatig dolgozik, hogy elmehessen bevásárolni. Mr MEP ellenben 6:40-ig dolgozik a füzetben - mondta Cameron később.

 

A parlamentben egyébként 6200 közalkalmazott dolgozik,

teljes munkaidőben a Telegraph szerint, több ezer asszisztenst és adminisztrátort fizetnek az évi több mint egymilliárd eurós büdzséből. A füzetkét 15 ezer példányban adta ki az Európai Parlament, amit a nyílt napon osztogatnak.

 

Hát ennyire volt érdekes ez a mostani EU-csúcs! Az EUrologus kellemes hétvégét kíván!

Július 1-től megint csökken a külföldi telefonálás (roaming) költsége, jövőre pedig teljesen megszűnik a különbség a hazai és a külföldön indított/fogadott hívások ára között.

Az EU-hoz épp július 1-én csatlakozó horvátoknál szolgáltatótól függően akár tizenötszörös is lehet az árcsökkenés.

Az Európai Bizottság 2007 óta birkózik a mobilszolgáltatókkal, évről-évre előírva nekik a maximális roaming díjakat. Július 1-től ÁFA nélkül legfeljebb 24 euró cent, azaz kb. 68 forint számlázható a külföldön indított hívásokért, 7 cent, azaz kb. 20 forint a fogadásért, 8 cent, kb. 22 forint az SMS küldéséért (akit a további részletek érdekelnek ide kattintson).

A roaming díjak csökkentésének ötletét még 2009-ben, az EP választások évében Viviane Reding dobta be. A népszerű intézkedést szerette a nép, a telekom cégek viszont arra panaszkodtak, hogy a kieső bevételek miatt tovább romlott az amúgy sem túl rózsás pénzügyi helyzetük. Szerintük az iparág évek óta veszteséges, mert egyre kevesebb a hanghívás, amit nem tudnak kompenzálni a megnövekedett adatforgalom bevételeiből.

A valódi probléma a Bizottság szerint az, hogy az európai mobilszolgáltatási piac a tagállami határok mentén töredezett.

Európában csaknem 100 mobilszolgáltató létezik, míg az Egyesült Államokban hat, Kínában pedig három.

Hiába van pl. a Vodafone-nak, a Deutsche Telekomnak, vagy a Telefonicanak egy-egy leányvállalata az európai országok többségében, ezek sok szempontból egymástól függetlenül működnek, külön hálózatokat üzemeltetnek, és feldarabolják a fogyasztói piacot.

Ennek próbál véget vetni Neelie Kroes, digitális ügyekért felelős EU biztos, aki őszre ígéri az egységes európai telkommunikációs piacról szóló bizottsági javaslat előterjesztését. A javaslatok között szerepel például, hogy bármilyen európai uniós telefonszámmal ugyanolyan feltételekkel lehessen telefonálni az EU-n belül bárhonnan.

Az országkódok ugyan nem szűnnének meg, de számlázási szempontból jelentőségük a belföldi előhívószámok szintjére csökkenne.

Kétharmad ide vagy oda, azért mégis a legszebb öröm káröröm. Tegnap este adták át a Parlament Magazin által alapított Év EP Képviselője díjakat nagyon sok kategóriában, és ma megérkezett az erről szóló sajtóközlemény. Az igazságügy és állampolgárság kategóriában Járóka Lívia elhappolta a díjat Rui Tavares elől, akit a Fidesz EP delegációja még jól le is baloldalizott sajtóközleményében, pedig szegény olyan zöld, mint a levelibéka.

A szintén fideszes Kósa Ádám a foglalkoztatási és szociálpolitikai területen a fideszes közlemény szerint „nehéz mezőnyben” aratott győzelmet az EP egyik quaestora, azaz magas rangú tisztviselője ellen. Figyelemmel arra, hogy a quaestorok döntenek arról például, hogy hány látogatót hozhatnak a képviselők a parlamentbe, mikor szerezzenek be új autókat a régiek helyett, és kik rendezhetnek állófogadást az épületben, ez valóban lehengerlő teljesitmény.

A diadalmas közlemény retorikai fordulatai felett érzett derültségünk mellett természetesen gratulálunk a díjazottaknak. Járóka Lívia az európai romák helyzetének előmozdítása, Kósa Ádám pedig a fogyatékosok jogainak képviseletéért végzett munkájáért kapta az elismerést. Ennyit pont elég lett volna leírni.

Remegő térdekkel közelített a VIP sajtósarok felé az EUrologus amikor megtudta, hogy maga a nagy Arnold Schwarzenegger tart villám sajtótájékoztatót az Európai Bizottság elnökével karöltve.

José Manuel Barroso  a volt kaliforniai kormányzóval, mostanában pedig a klímaváltozás elleni küzdelmet zászlajára tűző R20 NGO-t pörgető osztrák-amerikai színésszel kevesek meglepetésére az éghajlatváltozás elleni fellépésről egyeztetett.

Az EUrologus által is megörökített találkozó azonban nem az első, hiszen korábban a Fenntartható Vidékfejlesztés és Energiatermelés című, az R20 által szervezett konferencián már találkozott januárban Bécsben az EB elnök és a Terminátor - idézte fel az egyik bizottsági szóvivő a hiteles krónikaírás kedvéért a múltat. Ahogy akkor, most is a helyi és regionális üzleti, civil és nemzetközi szervezetek közti együttműködés felpörgetése a cél a klímaváltozás elleni küzdelem kapcsán - tette hozzá Olivier Bally.
Schwarzi persze nem csak a portugál nagyemberrel akart kezet rázni, hanem az Európai Polgármesterek Konvencióján is felbukkan hétfőn.

Ez a 2008 óta létező kezdeményezés, melyet több mint 5000 polgármester írt alá Európában azt célozza, hogy a városok és kistérségek is hozzájáruljanak az EU 2020-ra kitűzött 20 százalékos kibocsátáscsökkentési céljának valóra váltásában.

Újra itt a kemény EP képviselők. Ezúttal Párizsra vetjük vigyázó szemünket...

A lázadás már a középiskolában elkezdődött: a francia-amerikai értelmiségi családból származó Josét rövid úton kivágták a párizsi jezsuitáktól, mert nem volt hajlandó imádkozni. Az egyetem alatt az anarchista mozgalom szippantotta fel,

majd birkapásztornak állt, és roquefortot kezdett termelni.

Az első komolyabb balhéját 1976-ból jegyezhetjük fel: a helyi katonai bázis bővítése ellen több száz fős tüntetést szervezett a parasztok körében, akik egyszerűen bevonultak a katonaság számára elkerített területre, és elkezdték azt használni.

Bovét ugyan három hétre lecsukták, de a katonák mentek, a parasztok pedig maradtak.

A nyolcvanas évektől kezdve hevesen ellenezte a genetikailag módosított növények termesztését, illetve a nagyipari méreteket öltő állattartást. 1985-ben csatlakozott a Greenpeace-hez, és részt vett a Rainbow Warrior csendes-óceáni akciójában, melynek során francia titkosszolgálat felrobbantotta a francia nukleáris kísérletek helyszínére igyekvő hajót, megölve egy aktivistát.

Visszatérve Franciaországba beszállt a francia globalizáció-ellenes és zöld mozgalom szervezésébe. Országos ismertséget 1999-ben szerez, amikor néhány társával

kalapácsot ragadtak, és szétvertek egy épülő McDonalds éttermet Franciaországban.

Bové az akcióval arra kívánta felhívni a figyelmet, hogy a McDonalds hormonkezelt marhahúst használt hamburgereihez, illetve tiltakozott az amerikaiak által a francia roqueforttal szemben életbe léptetett embargó ellen. Bové ekkor három hónap börtönt kapott, de 44 nap után szabadult.

Közben már egy másik eljárás is folyamatban volt ellene:

Bové egy kombájnnal letarolt több hektár génmódosított gabonát,

amivel vádlói szerint több millió frank kárt okozott a cégeknek. A francia politikust ezúttal hét hónapra ítélte a bíróság, ám a döntés komoly felháborodást keltett és Bové hívei az utcára mentek. 2003-ban Jacques Chirac, akkori köztársasági elnök részleges kegyelemben részesítette, majd a másodfokú bíróság négy hónapra csökkentette büntetését, amit le is ült.

Az amerikaiak úgy látszik nem felejtettek: 2006-ban, amikor a neves Cornell Egyetemre utazott előadást tartani a reptéren feltartóztatták, majd visszafordították.

Állítása szerint az amerikai hatóságok „erkölcsi okokra hivatkozva” tagadták meg az országba való belépését.

Bové 2007-ben elindult a köztársasági elnökségért, de a versenyben hamar elvérzett, a szavazatok alig másfél százalékát kapta. 2009-ben viszont a francia zöldpárt listáján simán bejutott az EP-be, és azóta a Mezőgazdasági Bizottság alelnökeként tevékenykedik. Emellett, mint az alábbi képen is látható a magyar médiatörvény ellen is tiltakozott.

 

Határozottan jön a nyár, ezt még Brüsszelben is érezni, ahová két napra trópusi időjárás költözött, és a szürke felhőréteg helyett ezerrel süt a nap. S hiába hinné azt az ember, hogy a jóravaló eurokrata, lobbista, EP-képviselő is kezdene már bepunnyadni, inkább a sörös pohár felé kacsingat, mint a nyomtató felé, de nem. Az EU rendületlenül dübörög, mégha kevéssé szexi témákban is.

Kedden például Sadullah Ergin, török igazságügy-minisztert hallgatja meg az Európai Parlament a Törökországban történtekről, Amikor ugyanis már majdnem újranyíltak tárgyalási fejezetek több éves kihagyás után, a tüntetések és azok kezelése miatt felmerült, hogy talán mégsem kéne pont most új lendületet adni a csatlakozási tárgyalásoknak.

Bár az EP utolsó plenáris ülése július első hetében lesz (naná, hogy utána majdnem két hónapig pihegjenek a képviselők), a parlament komoly hajrát nyom a szünet előtt. (Ebbe esik bele például Magyarország is, hiszen a Tavares-jelentésről szerdán voksol a szakbizottság.) Az EP havonta egyszer vonul le Strasbourgba, hogy a franciák kedvéért ott tartsák a látványosabb részét a munkájuknak. Mindenki utálja ezt a vándorcirkuszt, de annyi előnye tényleg van, hogy a képviselők kicsit kiszakadnak a brüsszeli mókuskerékből. A francia-német határvárosban nyugodtabb körülmények között lehet dolgozni, még ha a meló ugyanolyan intenzív is.

Mini-plenárist egyébként tartanak Brüsszelben is, hogy egyszerűsítsék az életet. A plenárisok környékén pedig felpörög a bizottsági munka is a huszonhárom szakbizottságban, amit albizottságok egészítenek ki. Emellett rengeteg munkacsoport, támogatói csoport, platform létezik, amitől a lobbisták melegágya a parlament - hiszen a 751 tagot senki sem tudja rendesen ellenőrizni. De nem csak a lobbistákról írjunk: rengeteg keményen dolgozó EP-képviselő is van, aki meggyőződésből dolgozik valóban nemes célokért. És nem Nigel Farrage-ra gondolunk!

AZ EP körüli nyüzsgés nem olyan látványos az Európai Bizottságban, amely mint egy úthenger megy előre a tagállamok által számára kijelölt úton. A biztosok szerdánként ülnek össze, akkor hozzák a döntéseket, kommünikékat adnak ki, rendeletekről, irányelvekről, javaslatokról határoznak. Havonta egyszer döntenek arról, milyen ügyekben indítsanak kötelezettségszegési-eljárásokat. Valamiért ezek az eljárások nagyon titkosak: a folyamat kezdetét jelentő "letter of formal notice" elküldését nem is kommunikálják, csak a döntés után pár nappal kerül fel a tény a bizottság főtitkárságának honlapjára. Állítólag ez azért van, mert ez még "csak" információkérés, és ha a tagállam meggyőzi a bizottságot adott kérdésben, akkor el is hal az ügy. Így viszont a Bizottság és a tagállam közti mutyinak is tűnhet a dolog, pedig az állampolgároknak is joguk van tudni, milyen uniós szabályt nem tart be országuk.

A papírtologatás nem csak a bizottságban kedvelt versenysport. A tagállamokból álló tanácsban is szeretnek papírozni. Ez a végső döntéshozó szerv az unióban - sokszor az EP-vel együttműködve. A tanácsban munkacsoportok pörögnek naponta, amelyeken a szakdiplomaták az adott tagállami elnökség vezényletével megpróbálják előkészíteni a döntéseket, olyan szintre jutni a kompromisszum terén, hogy a fentebb ülő diplomatáknak a lehető legkevesebb gondjuk legyen az adott dossziéval. A tagállamok nagykövetei is rendszeresen találkoznak, akár órákra összezárják őket, hogy egyezkedjenek a részletekről a fővárosok utasításai alapján. Persze minél politikaibb az ügy, annál feljebb tolódik a táplálékláncon, az igazán érzékeny kérdésekről az Unió állam-, és kormányfői döntenek az Európai Tanácson. Utóbbira legközelebb jövő hét csütörtökön, június 27-28-án kerül sor.

De hogy még egy példát hozzunk a nyári brüsszeli pörgésre: szerdán lesz a Brussels Economic Forum. Ez az a get togther, ahol mindenki ott van, aki számít és elmondja, mit gondol az európai monetáris unióról. Érdemes fülelni, és ami biztos, hogy itt aztán sok névjegykártya cserél gazdát, rengeteg lesz a hátba veregetés, az elismerő, biggyesztő mosoly s izgága lobbisták sürögnek-forognak majd a tömegben. Brüsszelben egy héten kb. kétszáz konferenciát tartanak mindenféle témában, iszonyatosan jó terepet biztosítva a névjegykártyagyűjtőknek, illetve olyanoknak, akik komolyan és tudatosan építik a networkjüket.

Bár állandó az igény, hogy legyen minél átláthatóbb, ellenőrizhetőbb a brüsszeli döntéshozás, ahogy egy dohánytól rekedt hangú brit eurokrata nemrég megjegyezte: ebben a városban még mindig az ebéd-, és vacsoraasztaloknál köttetnek a megállapodások.

A franciák megvétóznák az EU-USA szabadkereskedelmi tárgyalások megkezdését, ha az európai audiovizuális (film, TV) ágazat nem mentesül a jövőbeni megállapodás hatálya alól.

Az uniós tagállamoknak pénteken kellene mandátumot adniuk az Európai Bizottságnak a tárgyalások megkezdésére. A válságból kikapaszkodó két kereskedelmi nagyhatalom komoly reményeket fűz az egyezményhez, amely hosszabb távon jelentős GDP-növekedést eredményezhet. Európában évi 65 milliárd eurós gazdaságbővülést várnak. (Korábban itt fejtegette ennek jelentőségét az Eurologus)

A franciák az egész audiovizuális szektort kivennék a tárgyalások témái közül, féltve az úgynevezett "kulturális kivételek" rendszerét, amelynek keretében állami támogatáson, kvótákon, és egyéb eszközökön keresztül védik a nemzeti filmet, zenét, kultúrát a - gyakran Hollywoodból - beözönlő „szennytől”. „Ez az identitásunkról szól, ez a mi küzdelmünk” - mondta Jean-Marc Ayrault francia kormányfő, a francia vétó lehetősége mellett érvelve.

Az Európai Bizottság nevében Karel De Gucht kereskedelemmel foglalkozó EU-biztos azt a kompromisszumot javasolta, hogy a kivételek továbbra is maradjanak érvényben a "hagyományos média" területén, de a digitális teret, például a zeneletöltést, online filmnézést, online tévét nyissák meg a szabad verseny előtt. A Bizottság szerint a kulturális kivételek mindig is részét képezték a szabadkereskedelmi egyezményeknek, de az audiovizuális szektor teljes kivétele példa nélküli lenne. A Koreával kötött egyezményt hozzák fel példaként, ahol ezt a megoldást alkalmazták, igaz akkor még nem tartott másfél milliárd letöltésnél a Gangnam Style.

Németország, Nagy-Britannia, és több más tagállam viszont attól tart, hogy ha az EU eleve nem hajlandó bizonyos dolgokról tárgyalni, akkor válaszlépésként az USA levesz egyes kérdéseket az asztalról, például a közbeszerzések megnyitását. Ez pedig jóval nagyobb gazdasági veszteséget okozhat az európaiaknak, mintha belemennének a tárgyalásokba, és egy méltányos megoldást alkudnának ki. William Kennard, az amerikaiak EU-hoz rendelt nagykövete is kerek-perec kijelentette: mindent lehet, de "természetesen ennek ára lesz".

Berenice Bejo, francia színésznő, a „The Artist - A némafilmes” című film főszereplője eközben Strasbourgban kampányolt a kulturális kivételek rendszere mellett. Mint mondta, a film sosem jöhetett volna létre állami támogatás nélkül. Mint emlékezhetünk, a The Artist végül több Oscar-díjat is nyert.

A tárgyalások megkezdéséhez konszenzusos döntés kell, ezért mindenki a franciák torkának fog esni pénteken. Persze csak finoman, európai módon. Egyelőre nem tudni, mi lesz, ha a franciák kitartanak. Az biztos, hogy nem lehet az EU második legnagyobb gazdaságának jóváhagyása nélkül belefogni egy ekkora jelentőségű egyezmény tárgyalásába.

Az EUrologus egyébként a magyar megoldást ajánlja a franciák figyelmébe: a filmgyártásban felszámoltuk az állami támogatás eddig működtetett rendszerét, majd odaadtuk a pénztár kulcsát egy hollywoodi producernek. Valószínűleg ez a megoldás elnyerné az amerikai tárgyalópartnerek tetszését is.

Új rovattal jelentkezik az EUrologus Brüsszelbe ágyazott kis csapata. A Kemény EP-képviselőkben hetente egy-egy cikket szentelünk magyar és külföldi EP képviselők vicces, kínos vagy szimplán figyelemreméltó teljesítményének.

A sort egy nemrég a postaládánkban landolt fénykép publikálásával nyitjuk. Az Európai Parlament garázsában lőtt fotó egy BMW X7 típusú gépjárművet ábrázol, mely a Magyarországon kiváltott MEP-333 rendszámot viseli. Az EUrologus fülébe suttogók azt rebesgették, hogy egy fideszes EP-s honatya a büszke tulajdonos, aki nem rejti véka alá azt sem, hogy melyik kasztba tartozik.

Miután azonban az interneten mindössze egy fórumbejegyzést találtunk a MEP-333 kapcsán, megkerestük a gépjármű vélt tulajdonosát, Bagó Zoltán képviselő urat. Bagó Úr a kérdésünkre készségesen válaszolva elmondta, hogy övé a kocsi, 2011. elején vette anno L-sorozatú rendszámmal egy használtautó kereskedésben, miután “több éves pereskedés után az MDF kifizette a bíróság által megítélt kártérítést a részemre”.

A képviselő kérdésünkre, hogy mennyit fizetett a speciális rendszámért, harmincnéhány ezer forintot jelölt meg. Elmondása szerint Magyarországon 2012. nyarán értek el a rendszámok a MEP betűkombinációig, az alkalmat megragadva mindössze kivárta a MEP-333 rendszámtábla kiosztását és “az illetékes okmányirodában erre cseréltette korábbi L-es rendszámát”. Bagó hangsúlyozta “a kombináció nem úgynevezett egyedi rendszám, amelynek költsége ennek a többszöröse lett volna”.

Végül megcsillantva az európai politikai arénában ráragadt átláthatósági elvek legjavát, a képviselő azt is az EUrologus orrára kötötte (erre irányuló kérdésünk nélkül), hogy “a gépjármű forgalmi értéke tekintettel a futás teljesítményére, felszereltségére és az állapotára, ma körülbelül megegyezik egy új Suzuki terepjáró, vagy egy Skoda Superb árával.”

Szerkesztőségünket ezek után már csak az foglalkoztatja ezen a napos brüsszeli pénteken, miért pont 333 lett a rendszám és miért nem például MEP-444!?!

Ma sztrájkolnak az uniós közszolgák, sőt tüntetést is szerveznek. Arról, hogy miért, itt olvashatsz. A menet délelőtt tízkor indul a brüsszeli Orban szobortól. Csak szólunk.

BRÉKING! Az EUrologus megszerezte Barroso EB-elnök Orbán Viktor születésnapjára küldött köszöntő-levelét! Portugál érzelgősség és fejmosás, csak nálunk!

Kedves Viktor!

Engedd meg magyar barátom, hogy 50. születésnapod alkalmából szeretettel felköszöntselek az egész Európai Bizottság, még Viviane Reding nevében is!

Egyben hadd gratuláljak Neked és hazádnak ahhoz, hogy 9 év után kikerültelek a túlzottdeficit-eljárásból. Őszintén örülök, hogy a kétharmados többségeddel sikerült a költségvetési egyenleget megfelelően korrigálni. Így sem volt egyszerű Viktor, megküzdöttél érte, képzeld, milyen durva lett volna, ha lenne normális ellenzéked. Mondjuk normális európai országokban senki nem tudja, hogy mi az a túlzottdeficit-eljárás, és hogy vajon az ő országa benne van-e vagy sem. De Te ragaszkodtál ahhoz, hogy ebből óriás politikai csatát vívjunk, és bejött Neked, gratulálok. Ugyan kellett tavaly adni egy óriáskokit azzal, hogy belengettük a kohéziós támogatások felfüggesztését, hogy - mi is a neve a kancsal haverodnak? - a nemzetgazdasági minisztered felfogja, mi a tét, de aztán felfogta, éljen.

Kerek szám ez az 50 Viktor, pont annyira kerek, hogy tudjam, Te is elmorfondírozol azon, hol vagy, honnan jöttél, hova tartasz. Remélem, a felcsúti házadban (ahova még mindig várom a meghívást) már behűtötted a születésnapi bort, készül az ünnepi ebéd családi körben. Nem akarom elrontani ezt a meghitt pillanatot, de engedd meg, hogy - 57 évesen - hadd adjak néhány tanácsot.

Megérkeztél Viktor. Izgága gyerek vagy Te, de beértél. Szerintem Te vagy az egyik legtapasztaltabb az Európai Tanácsban, talán csak a Juncker öregedett bele jobban a politikába, de tudod, ő 18 éve miniszterelnök Luxemburgban, ami azért magunk között szólva elég gáz, de hát ez mégis Luxemburg. (Ne, ne izgasd fel magad Viktorom, ez nem kettős mérce, hanem miniállam!)

Egyet nem értek Viktor, de más sem érti, miért akarsz még mindig mindenkit letolni a pályáról? Legyél már államférfi! Ne utáld már annyira a magyar baloldali értelmiséget, megaláztad őket már rendesen, vagy ha nem Te, megalázták ők magukat. Vond be őket is a nemzeted fogalmába! Vond be a többieket is, akiket nem szeretsz, vagy idegesítenek, legyenek azok a szoci nyugdíjasok, a libsik, a kisebbségek, a hajléktalanok, a diákok.

Inkább védd meg őket, meglátod, mi mindenre képesek ők is, ha igazi vezetőt látnak benned. Tudod, keresztény értékek. Teremtsél konszenzust, teremtsél nemzetet, ha még nem késő! Történelmi esélyed volt, hogy megteremtsd a magyar nemzet egységét, és figyelj, bevallom Neked, amennyien járnak ide panaszkodni, nem úgy tűnik, hogy ez a része a miniszterelnöki feladatnak megy Neked. Az nem megy Viktor, hogy erkölcsileg nullába veszed a politikai ellenfeleidet otthon és a világban, ha netalán valaha is volt az illetőnek vörös szegfű a kezében.

Bár több mint 30 éve a jobboldalon politizálok (a jobboldali pártot mi tréfásan Portugál Szociáldemokrata Pártnak nevezzük), rendre lekommunistáztok. Nem akarlak a fiatalkorommal untatni, de egyet hadd meséljek el. Tudod, nálunk jobboldali diktatúra volt. Ezért nem meglepő módon, mi ez ellen baloldalról lázadtunk fel. Az egyetemen diákvezér voltam, mint te, igaz, én egy maoista földalatti csoporthoz kötődtem, mert nem akartam a kommunista párt irányítása alatt álló diákmozgalomhoz tartozni.

(Itt egy izgi felvétel rólam, nézd, milyen jóképű voltam)

Nem voltam még tizennyolc éves, amikor letartóztatott a katonai rendőrség, betuszkoltak egy dzsipbe, és onnantól kezdve bármi történhetett volna velem. De észnél maradtam. Közöltem a katonával, hogy úgy sincs bátorsága lelőni, és leugrottam a dzsipről. Ezt tavaly karácsonykor a Volkskrant holland napilapnak meséltem el, de jó, ha Te is tudod: messziről érkeztem én is, és pontosan tudom, mi az a szabadságharc. Azt is tudom, hogy mit jelent egy szabadságharcosnak Európa. Európa a demokrácia és a szabadság szinonimája. Nekünk az volt Portugáliában a diktatúra évei alatt, és bár ezt feledtetni akarod talán, lefogadom, hogy Nektek is az volt Magyarországon a kommunizmus évtizedeiben.

Ezért csak annyit mondok így Neked születésnapodra: Európában a barátaid vannak, Viktor. Tudom, most azt gondolod, Neked akkor már ellenségekre nincs szükséged. De ez egy ilyen világ, Brüsszelben baráti körben vagy, még ha az egymás ellen nyert politikai csatákon keresztül akarunk néha előrébb jutni. Az azeriek, beloruszok, kínaiak nem a barátaid. Persze, menjél, szerezzél piacot ott, az nekünk is jó. De közben ne csinálj hülyeségeket, és ne fordítsd a magyarokat Európa ellen. Így is eléggé el vannak tévedve szegények a világban, tántorognak kontinenseken át bő egy évszázada, ne nehezítsd meg a dolgukat.

Na, elég a patetikusságból, inkább bontsd meg a mellékelt portóit! És ne szívasd már a Redinget, tudod milyen hisztis. Amúgy is neki köszönheted, hogy olcsón tudod sms-ezni a hülyeségeidet az EU-csúcsok alatt, amikor már Te is kibuktál az Hollande-tól! Jaj, el sem hiszed, hogy hiányzik a Sarkozy, bár ő sem volt teljesen normális!

Na, vigyázz magadra, találkozunk a bíróságon Luxemburgban!

José

(A helyreigazítások elkerülése végett jelezzük, ez csak vicc volt... - az EUrologus)

Üres oldalakat írt alá 1957-ben hat kormányfő az EU elődjének számító Európai Gazdasági Közösség létrehozásakor. Az aláírásakor a jelenlévők beszámolói szerint a Római Szerződésből csak az első és az utolsó oldalt nyomtatták ki, a kettő között üres oldalak voltak. Szakállas sztorit rángat elő rejtekhelyéről az EUrologus, mentségünkre szolgáljon, hogy a magyar sajtóban még nem találkoztunk vele.

A BBC még 2007-ben készített interjút a mai Európai Unió kiindulópontjának tekinthető Római Szerződés fogalmazásakor, tárgyalásakor és aláírásakor jelen lévő Marie-Helene Von March-al. Von March titoktartási kötelezettség mellett dolgozott a kormányközi egyeztetések során betűről betűre kialkudott szövegen. Az európai projekt legnagyobb rákfenéje már akkor is az volt, hogy a nyilvános összeveszések elkerülése érdekében a kormányok a közvélemény kizárásával, a színfalak mögött igyekeztek megegyezni arról, hogyan is nézzen ki a második világháborús horrorból kikecmergő Európa jövője. Ráadásul a nacionalizmusból kiábrándult vezetők attól tartottak, hogy a nemzeti szuverenitás megerősítésével kampányoló, és az 58-as francia köztársasági elnökválasztáson legesélyesebb De Gaulle hatalomra kerülésével az egész terv mehet a levesbe.

A nyugat-német, francia, olasz, belga, holland és luxembourgi vezetés ezért 1956 nyarán a belgiumi Val Duchesse kastélyban hat magas szintű tárgyalódelegációt zárt össze, akik rákövetkező tavaszra elő is álltak a Római Szerződés szövegével. A cél, az 50-es években létrehozott Európai Szén- és Acélközösséghez, illetve az EURATOM szerződéshez hasonlóan az volt, hogy az évszázadok óta egymással harcoló országok között olyan erős gazdasági összefonódások jöjjenek létre, amelyek egyszerűen lehetetlenné teszik a jövőben az európai háborúk kirobbantását.

Az utolsó pillanatokig egyeztetett, és négy nyelvre lefordított szöveg aztán az olasz állami nyomdában akadt el. A nyomda egyszerűen nem teljesítette határidőre a feladatot, ezért az aláírási ceremóniára csak hat címoldal és hat aláírási ív érkezett meg. A szerződés érvényességét ettől függetlenül senki, még a hamarosan valóban hatalomra lépő De Gaulle sem kérdőjelezte meg. Talán majd valaki a 2014-es kampányban?

A teljes sztori angolul itt elérhető.

Pom-Pom meséjében egészen Gombóc Artúr beavatkozásáig kellett várni egy megvadult háztartási eszköz megfékezésére, a valóságban a veszélyesnek talált árucikkekre az EU külön riasztórendszert üzemeltet. A neve RAPEX.

Ha egy tagállamban veszélyes terméket találnak, ez a rendszer biztosítja, hogy az információ a lehető leggyorsabban eljusson az Unió összes tagállamába. Veszélyes termékekből sajnos nincs hiány Európában: 2012-ben 2278 esetben történt valamilyen intézkedés, vagyis naponta több, mint féltucatnyi árucikk ellen kellett megvédeni a gyanútlan európai polgárokat.

Bár lesből támadó ruhaszárító-kötél csak a mesében létezik, Csukás István érzékét mutatja, hogy a legtöbb esetben (az összes bő egyharmadában) ruházati cikkek illetve divatáruk voltak veszélyesek. Ráadásul a sérülésveszély és a kémiai kockázatok – vagyis mérgező anyagot tartalmazó áruk – után a legtöbbször a fulladási veszély miatt kellett lépéseket tenni. (Az élelmiszerek nem ebbe a rendszerbe tartoznak.)

Valószínűleg keveseket lep meg, hogy messze a legtöbb veszélyes áru Kínából származik (58%), hiszen a távol-keleti óriás az egyik legnagyobb ipari termelő a világon. Az már inkább meglepő, hogy a rendszer legaktívabb használója 2012-ben Magyarország volt.

Az Európai Bizottság hetente teszi közzé, hogy milyen cikkek ellen milyen lépéseket kellett tenni, és miért. Amennyiben Ön szeretné megtudni, mi mindentől kell félnie, itt tanulmányozhatja, de előre szeretnénk mindenkit figyelmeztetni: bármi lehet veszélyes. Adott esetben akár egy ruhaszárító-kötél is.

Botrány körvonalazódik az Európai Parlamentben, amelyben a fideszes Gál Kinga is érintett. Két hete EP-képviselőkből álló delegáció járt az indiai Kalkuttában.

A hivatalos program keretében ellátogattak egy kalkuttai kórházba, ahol HIV-vírussal fertőzött nőket kezelnek. Pontosabban szólva csak a delegáció fele volt jelen, ugyanis a néppárti lengyel Lena Kolarska Bobinska, a fideszes Gál Kinga, és a szinté a jobboldali pártcsaládból való német Birgit Collin Langen az érkezes után rögtön le is léptek a helyszínről.  A vádak szerint azért, mert attól tartottak, hogy elkapják a HIV-vírust, és inkább elmentek shoppingolni.

A képviselők tagadjak a vádakat. Azt állítják, hogy a kórházban más, egzotikus betegségekkel kezelt betegek is voltak, és nem a HIV-fertőzés, hanem a közelebbről meg nem nevezett trópusi nyavalyák késztették menekülésre őket. Hogy pontosan mi, azt nem lehet tudni, így azt se, hogy az indiai utazáshoz elrendelt fél tucat kötelező védőoltás vajon immunizálta-e őket a veszélyekkel szemben. A képviselők viselkedése azért is kifogásolható és váltott ki megrökönyödést az EP-ben, mert a HIV Indiában máig stigmának számít és éppen ez ellen igyekezett volna tenni a delegáció látogatása szimbolikusan.

Ráadásul a képviselők ellen emelt panasz szerint a három politikusnő a többieket a kórházban hátrahagyva felült a delegációt szállító 50 fős buszra, és vásárolni indult a városba. A távozók válasza erre az, hogy a vásárlásra csak a hivatalos programban szereplő időpont után került sor, a delegáció programja azonban megcsúszott, egyébként is meleg volt és fáradtak voltak.

A panasz az EP politikai vezető testületnek (Elnökök Értekezlete) csütörtöki ülésének napirendjén szerepelt, ahol Martin Schulz EP-elnök ígéretet tett az eset kivizsgálására. Az ügyre június 6-án a következő ülésen térnek vissza.

Az EUrologus megkereste az ügyben a Fidesz EP frakcióját, választ a képviselőasszony irodája később ígért, melyet mihelyt megkapunk közölni fogunk.

UPDATE: Gál Kinga, másik két érintett párttársával tisztázó levelet hozták nyilvánosságra, mely szerint: egy kis szobában találkoztak a kórház illetékeseivel, melybe csak a betegek zsúfolt váróján áthaladva lehetett bejutni. Állításuk szerint a látogatásuk a kórházban másfél órán át tartott és csak azért döntöttek végül a hirtelen távozás mellett mert, megbeszélt találkozójuk egy orvossal késett és a látogatott SAAHTI projekt jogi tanácsadójával elmaradt.

Zord szelek fújnak Brüsszelben, és nem csak arról van szó, hogy május közepén stabilan tíz fokot mutat a higanyszál és esik az eső. Úgy tűnik, hogy az európai megszorítási hullám az eurokratákat is elérte, és a tagállami kormányok komolyan elhatározták, hogy megregulázzák a „semmittevő” brüsszeli adminisztrációt. Az uniós tisztviselők létszámát, fizetését, szabadságát és juttatásait csökkenteni, munkaidejét és nyugdíjkorhatárukat pedig növelni kívánják.

Ugorjunk fejest a mélyvízbe: egy felsőfokú képzettséget igénylő, ún. AD besorolású uniós tisztviselő kezdő fizetése kb. havi 4300 euró, azaz nagyjából 1,2 millió forint. Ezért heti 37,5 órát kell dolgozni, viszonylag sok éves szabadság mellett. Nem rossz, nem rossz, az uniós állások még brüsszeli viszonylatban (magyar árszínvonal 2-2,5-szerese) is igen kedvezőnek számítanak. A zsigeri reakció erre az, hogy bőven belefér a vágás. A közép- és kelet-európai országokban azért, mert a közszféra és a versenyszféra átlagos fizetési szintje messze elmarad ettől. A dél-európai országokban azért, mert Brüsszel a megszorítások szinonimájává vált. Nyugat-Európában meg azért, mert ha otthon elvesz a kormány a néptől, akkor külföldön kétszeresen kell megszorítania, hogy mutassa a választóknak, máshol sincs kolbászból a kerítés.

Az európai bürokrácia józanabbik fele már jó ideje megérezte a hangulatot, és az Európai Bizottság év elején saját megszorító csomagot tett le az asztalra. Ez azonban kevésnek bizonyult, a tagállami kormányok további létszám- és fizetéscsökkentést, 67 éves nyugdíjkorhatárt, alacsonyabb nyugdíjat, heti 40 órás munkahetet, és az egyéb juttatások megvágását követelik.

A legjobbak közül is a legjobbak

Mielőtt heves hurrázásban kezdenénk, vessünk egy pillantást az érem másik oldalára is. Az eurokraták fizetését 2011-ben befagyasztották és 6 százalékos válságadót vetettek ki rá, tehát a válság hatására csökkent a keresetük. Másodszor a kedvező munkafeltételeknek köszönhetően elképesztő, nagyjából százszoros túljelentkezés van egy-egy meghirdetett állásra. Az EU tehát a legjobb jelöltek közül is a legjobbakat válogathatja ki, ami egy közfeladatot ellátó intézménynél nem hátrány. Harmadrészt az uniós intézményeknél mindent összevetve kevesebb, mint 50 000 ember dolgozik (a legtöbb, kb. 31 000 az Európai Bizottságnál).

Ezzel szemben a magyar központi közigazgatásban (az önkormányzatokat és helyi közigazgatási szerveket nem számítva), 2011 áprilisában, többszörös létszámleépítés után több, mint 61 000-en dolgoztak. Végül érdemes azt is figyelembe venni, hogy az EU büdzsé mindössze 6 százaléka megy el működési kiadásokra, azaz épületfenntartásra, fizetésre, nyugdíjakra, utazásokra, és misztikus szarvasgombás-kaviáros fogadásokra. Ez körülbelül megegyezik a magyar költségvetési kiadásokkal, ami figyelembe véve, hogy a brüsszeli bürokrácia 27 tagállamot szolgál ki 22 nyelven, nem rossz arány.

Az EUrologus mindent összevetve úgy gondolja, hogy inkább fizessék meg rendesen a köztisztviselőket, és cserébe támasszanak velük szemben magas elvárásokat. Legyenek profik, hatékonyak, megvesztegethetetlenek, a közjó szempontjait és a közérdeket tartsák szem előtt. Nem állítjuk, hogy a brüsszeli adminisztráció teljesen megfelelne ennek az ideálnak, de mérföldekkel közelebb áll hozzá, mint az uniós tagállamok többségének közigazgatása.

Attól függ, milyen pénz. Jelen esetben arról a mintegy 46 milliárd darab 1 és 2 eurócentes érméről van szó, amit az Unióban senki sem használ.

Na jó, nem senki: az eurózóna kereskedői használják a visszajáró kifizetése során, hogy aztán az érmék eltűnjenek. Az egy- és kétcenteseknek ugyanis minimum negyede, de van, ahol 100 százaléka soha nem kerül újra forgalomba.

Ennek következtében ma már csaknem minden második európénzérme egy- vagy kétcentes. Ami persze nem lenne baj, ha ez nem lenne egy igen drága mulatság: a kibocsátott, mintegy 714 millió euró értékű centek eddig kétszer annyiba, vagyis 1,4 milliárd eurójába kerültek az európai adófizetőknek.

Az Európai Bizottság megpróbálta kideríteni, mégis mitől ilyen drága az eurócent. Nem túl nagy meglepetés, ha eláruljuk: a nyersanyagköltségek teszik ki a kisebb részt, a veszteség alapvetően a tagállami pénzverdéknek köszönhető.

Mit lehet tenni?

Lehet például folytatni, amit eddig. Az amerikaiak is veszteséggel termelik a maguk egycentesét – igaz, az éves veszteség jóval kisebb, mivel ők ezt a hobbit nem 2002-ben kezdték. Esetleg annak ellenére megpróbálják csökkenteni az eurócentek költségeit, hogy a pénzverés alapvetően a tagállamok joga, és az adott országok pénzverde-lobbijai aligha hagynák annyiban forgalmuk sokmilliós csökkenését a nemzeti függetlenség ilyen durva megsértését.

Vagy, a finn és a holland példát követve, meg is lehetne szüntetni akár az egy-, akár a kétcentes előállítását. A hollandok a gazdasági liberalizmus nevében kerekítési szabályokat sem vezettek be – mindenki arra kerekít, amerre akar, és ha három cent miatt nem tud megegyezni, akkor nem lesz üzlet.

A viszonylag lassú európai döntéshozatalban gyors megoldást mindenesetre nem várhatunk pusztán azért, mert egy intézkedés gazdaságilag ésszerű. Az Egyesült Államokban 1980-ban nyújtották be az első törvényjavaslatot, ami az amerikai egycentes megszüntetését célozta. 33 év alatt odáig jutottak, hogy idén Obama elnök is kijelentette, legszívesebben kivonná a forgalomból. Ennél azért nem vagyunk lassabbak.