Tetszhalott állapotban az EU Merkel újraválasztásáig

Egyre gyakrabban hallani Brüsszelben, hogy valamit nem lehet megcsinálni, elfogadni,

sőt, még csak rágondolni is csak óvatosan,

mert szeptember végén Németországban választást tartanak. Sokak szerint Németország ahelyett, hogy az EU motorjaként előrevinné az integrációt, inkább nemzeti érdekeinek megfelelően fékezi azt. Legutóbb az EU adatvédelmi irányelve, illetve a gépjárművek szén-dioxid kibocsátásának szabályozása kapcsán vált egészen egyértelművé a mindent elsöprő német lobbi ereje.

Az adatvédelmi irányelv körüli vita már jóval azelőtt fellángolt, hogy a kiugrott NSA dolgozó nyilvánosságra hozta volna az amerikai PRISM rendszert leleplező előadást, amelyből kiderült:

az összes európai ország közül Németország állt a legintenzívebb megfigyelés alatt.

Az adatvédelmi jogszabály – amelyhez már eddig is több mint 3000 módosító javaslatot tettek az Európai Parlamentben – ezzel az epizóddal az őszi német választási küzdelem egyik fő témájává vált.

Állandó vitatéma a kormányzó kereszténydemokraták és az ellenzéki pártok között, hogy Angela Merkel kancellár és kormánya vajon mennyit ismert a PRISM működéséről, arról, hogy a rendszer igen kiterjedt megfigyelést folytat a német állampolgárok körében, és, hogy együttműködött-e a német titkosszolgálat az amerikaiakkal. Merkel eddig kitérő válaszokat adott ezekre a kérdésekre, ugyanakkor belügyminisztere amerikai látogatása során természetesnek nevezte, hogy a hírszerző szolgálatok a 21. században a legmodernebb eszközökkel harcolnak a globális terrorizmus ellen, s ennek során együttműködnek egymással.

A magánélet védelme rendkívül fontos Németországban.

A németek a náci, illetve a kelet-német időszakból közvetlen tapasztalattal bírnak arról, hogy milyen következményekkel járhat, ha a kormány széles körben megfigyeli a magánembereket.

Merkel ezért határozottan kijelentette, hogy az adatvédelmi irányelvnek szigorúnak kell lennie (bármit is jelentsen ez), és a német állampolgárok adatai nem kerülhetnek ellenőrizhetetlen módon a jórészt amerikai internetes cégekhez, vagy külföldi hírszerző szolgálatokhoz. Az EU legerősebb tagállama vezetőjének szájából elhangzott kijelentés megtette hatását: a témával foglalkozók szerint az ügyben eddig elért megállapodásokat egytől egyig újra kell tárgyalni, figyelemmel a német érdekre.

A minap nyilvánosságra került másik eset durvább: a német lobbi meglehetősen határozottan lépett fel azért, hogy nemzeti érdekeiket az uniós jogalkotásban érvényesítsék – miután kiderítették, mi is a német érdek. 2009. óta uniós jogszabály írja elő a gépjárművek maximális káros-anyag kibocsátását. A szint évről-évre csökken, amely a legérzékenyebben a nagy motorral gyártott német autókat érinti.

Állítólag a német környezetvédelmi és gazdasági minisztérium más álláspontot képviselt, ezért a német autóipar intenzív lobbit folytatott annak érdekében, hogy a kormány kivételeket harcoljon ki számukra az idén megújításra kerülő szabályozás alól.

A jelek szerint sikerrel: tagállami diplomaták azt mondják, a német diplomácia bizonyos helyzetekben zsarolással igyekezett kikényszeríteni a német álláspont elfogadását, de volt amikor elég volt egy telefon Merkeltől.

Egyes pletykák szerint például az uniós elnökséget adó írekkel közölték, ha nem állnak be a német álláspont mögé, akkor búcsút inthetnek az ír gazdaság szempontjából kulcsfontosságú EU-IMF mentőcsomag következő részletének.

Politikai elemzők szerint a választás évében Merkel nem szeretné magára haragítani a német autógyárakat, és az ott dolgozó, szakszervezetekbe tömörülő több százezer alkalmazottat.

Mindenesetre az agresszív német lobbizás az Európai Bizottságnál is kiverte a biztosítékot. Az Európai Bizottság nyilvános szerepléseket csak elvétve vállaló főtitkár asszonya, Catherine Day ritka megszólalásainak egyikében aggodalmát fejezte ki, hogy a német törekvések az uniós jogalkotási folyamat integritását veszélyeztetik.