Redingnek vége: kivel pöröl ezután Orbán?

További Eurologus cikkek

Viviane Reding, a belemenős igazságügyi EU-biztos úgy látszik, kiírta magát a nagypolitikából. Miért bukott ekkorát?

Tizenöt éve tagja az Európai Bizottságnak (EB), három különböző tárcát is vezetett, legutóbb a Bizottság alelnöke volt. Az egyik legtapasztaltabb és legbefolyásosabb európai politikusnak számít, mostantól viszont csak mezei EP-képviselő lesz. Hol számította el magát?

Hol vannak ilyenkor a barátok?

Minden tagország egyetlen biztost küldhet a testületbe, és a szintén luxemburgi Jean-Claude Juncker elnökké választásával egyértelművé vált, hogy Reding nem tarthatja meg a pozícióját. Számára azért különösen fájó ez a döntés, mert hosszú időn keresztül őt is emlegették, mint lehetséges elnökjelöltet. Ő lehetett volna az első nő az intézmény élén. A kulisszák mögött kampányolt is a jelöltségért, politikai családja, a Néppárt azonban a kevésbé megosztó személyiség mögé sorakozott föl.

Reding két hete az Európai Parlamentbe igazolt, ahol először alelnök szeretett volna lenni, majd a jogi és igazságügyi szakbizottság vezetését ambicionálta. Mindkét terve kútba esett, megint csak azért, mert saját pártcsaládja nem támogatta.

Ennyire messzire érne Orbán keze?

Csábító lenne annak a számlájára írni Reding bukását, hogy az elmúlt években többször is összerúgta a port a magyar kormánnyal, többek között a

Tobin-ügyben,
az Alaptörvény kapcsán,
a bírák kényszernyugdíjazásának ügyében,
vagy amikor olyan híresztelések kaptak szárnyra, hogy a Fidesz kizárásáért lobbizik a Néppártban.

Az igazság azonban az, hogy kifejezetten aktív biztosi tevékenységének nem csak a magyar kormány került a célpontjába. Jó néhány erősebb tagállam vezetőségével, és befolyásos üzleti körökkel is szembeszállt, ha úgy ítélte meg, hogy azok az EU szabályaival vagy szellemiségével ellentmondó döntéseket hoznak.

Fellépett a francia hatóságok ellen, amikor azok 2010 őszén cigánytáborok felszámolásába és romák kitelepítésébe kezdtek. Az intézkedést szégyenteljesnek minősítette, és kötelességszegési eljárás megindítását helyezte kilátásba Párizzsal szemben a szabad mozgásról szóló uniós irányelv megsértése miatt.

Az előző ciklusában, média- és telekommunikációs biztosként ő állt ki a roamingdíjak drasztikus csökkentéséért az EU-n belül. Akkoriban úgy fogalmazott, hogy a telefonhívások után „az adatszolgáltatások árát is erőszakkal lenyomja, ha a mobilszolgáltatók semmit sem tesznek”. A munka mostanában ért be: az EU messze leghangosabban népszerűsített intézkedése értelmében 2015 végén teljesen megszűnhetnek a külföldi mobilhívásokért felszámolt extra költségek.

2011-ben szigorúbb adatvédelmi szabályokat terjesztett elő, elsősorban az internetes közösségi oldalak adatkezelésének megregulázására. Elszánt támogatója annak az irányelvnek, mely szerint 2020-ig a nagyobb, tőzsdén jegyzett vállalatok felügyelőbizottságában legalább 40 százalékos arányt kell elérniük a női tagoknak, és amelyet többször kritizált a német vezetés. Idén tavasszal előterjesztett egy javaslatot, ami lehetővé tenné a jogállamiság felügyeletét az európai uniós tagállamokban. A kezdeményezést nem titkoltan a magyarországi alapjogi dilemmák ihlették, de az ötlet komoly felháborodást váltott ki például Olaszországban is.

Végül idén februárban odaszúrt Nagy-Britanniának is egyet, amikor azt mondta, hogy a „britek túlságosan tudatlanok” ahhoz, hogy népszavazáson dönthessenek az EU-ból való kilépésükről.

Így számításaink szerint Redingnek az elmúlt években sikerült magára haragítania a német, a francia, az olasz, a brit képviselőket, az üzleti lobbit, és mindazokat, akiket rámenős politikai stílusával vérig sértett.

Hogyan tovább?

A politikai buldózer hírében álló Reding sem tudja azonban felülírni az EU-s intézmények alapvető szabályát: kicsi ország, kis hatalom. Az Európai Bizottságban nem maradhat, az Európai Parlamentben pedig saját nemzeti delegációja nem elég nagy ahhoz, hogy a frakción belül komoly súlya legyen.

Nem úgy, mint a Fideszé: az alelnökségéért folyó szavazáson többek között a magyar Pelczné Gáll Ildikóval szemben maradt alul, aki a Hír TV-ben azt vetette a volt biztos szemére, hogy a saját pártcsaládjával szemben kötött alkukkal próbált előrejutni. A frakció úgy büntette, hogy a jogi ügyekkel foglalkozó szakbizottság elnöki posztjára sem őt, hanem cseh frakciótársát, Pavel Svobodát jelölte.

A történet már csak akkor lehetne ironikusabb, ha a Reding távozásával megüresedő igazságügyi biztosi helyet Navracsics Tibor kapná meg a következő öt évre.