Kvótaper: a kormány szerint az EU bírósága sem szólhat bele, hogyan védjék a közrendet

Megtagadhatja-e egy uniós ország menedékkérők átvételét Olaszországtól és Görögországtól a közrend és a belső biztonság fenntartására hivatkozva? Főleg ezt a kérdést járták körül a „kvótaper” tárgyalásán az Európai Unió bírái a magyar, a lengyel, a cseh kormány és az Európai Bizottság ügyvédeivel szerda délelőtt. 

Egy 2015-ös uniós határozat kötelezte Magyarországot, Lengyelországot és Csehországot arra, hogy vállalják át menedékkérelmek elbírálását a két dél-európai államtól. Abban az időszakban történt ez, amikor a legnagyobb volt a Földközi-tenger felől érkező bevándorlási nyomás, és szerette volna a görögökre és olaszokra nehezedő terheket csökkenteni az Európai Unió.

Magyarországnak legfeljebb 1294, Csehországnak 1591, Lengyelországnak 5082 menedékkérő ügyét kellett volna kivizsgálnia a görög és az olasz hatóságok helyett. Az előírás szerint háromhavonta kellett volna felajánlaniuk elhelyezési lehetőségeket menedékkérőknek.

Magyarország ennek ellenére egyáltalán nem tett lépéseket ebben az ügyben, Lengyelország 2015 decemberében, Csehország pedig 2016 nyarán leállt a vállalásokkal. 2017 nyarán az Európai Bizottság ezért eljárást indított ellenük. Ez az eljárás a legmagasabb szintre, az Európai Unió Bíróságáig jutott, ezt a tárgyalást tartották szerdán Luxembourgban.

Lengyelország: Mi próbálkoztunk, de lehetetlent kértek

A lengyel és a magyar kormány amellett érvelt, hogy túl kockázatos lett volna a menedékkérők átvétele, és a közrend fenntartása érdekében tagadták meg. Rámutattak: az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a 72. cikkében) leszögezi, hogy az uniós menekültpolitikai döntések nem csorbíthatják a tagállamoknak azt a hatáskörét, hogy fenntartsák a közrendet és a belső biztonságot. Az Európai Unióról szóló szerződés pedig (a 4. cikkében) kimondja, hogy a nemzeti biztonság az egyes tagállamok kizárólagos feladata marad.

Lengyelország az elején részt akart venni a programban, idézte föl a lengyel kormány képviselője, de hamar kiderült, hogy lehetetlen biztonságosan kivitelezni. Az Olaszországba és Görögországba érkező menedékkérők nagy részének a személyazonosságát ugyanis nem lehetett megállapítani, ahogy azt sem, hogy pontosan honnan jöttek, és milyen céllal érkeztek Európába. Megemlítette, hogy nagyon sok menedékkérőnek nem voltak személyi okmányai, vagy hamis papírjaik voltak, és azt is sérelmezte, hogy az olasz hatóságok nem biztosítottak rá lehetőséget, hogy a lengyel tisztviselők Olaszországban meginterjúvolják a bevándorlókat.

Ezeket a körülményeket nem lehetett előre látni, érvelt a lengyel kormány. A kockázatok miatt pedig úgy látták a legjobbnak, ha leállítják az egész programot.

Magyarország: Nem akartuk végrehajtani, és ebben mi döntünk

A magyar kormány továbbment a lengyel érvelésnél, és kijelentette, hogy az uniós intézmények nem is szólhatnak bele egyáltalán, hogy milyen módszerekkel tartja fönn a közrendet egy tagállam. Az uniós országok kizárólagos hatásköre ugyanis azt jelenti, hogy a kormány meg is tagadhat egy uniós döntést, ha úgy ítéli meg, hogy annak biztonsági kockázata van. Még az Európai Unió Bíróságának sincs rá joga, hogy azt vizsgálja, a biztonsági kockázattal arányos volt-e a tagállam lépése, ha a biztonság és a közrend fenntartásának érdekében lépték meg.

A bíróságnak az ügyben kijelölt főtanácsnokát, a brit Eleanor Sharpstont nem győzte meg ez a megközelítés. Vissza is kérdezett, hogy jól érti-e: tényleg ez-e a kormány álláspontja. Az ő értelmezésében ugyanis ez az ügy pontosan olyan, mint amivel az EU Bírósága rutinszerűen foglalkozik: eldönteni, hogy egy uniós intézmény túllépi-e a saját jogköreit a tagállamok kárára.

A magyar kormány sérelmezte azt is, hogy nem egyértelmű, mi alapján indítottak eljárást éppen Csehország, Magyarország és Lengyelország ellen. Ugyanis az összes többi ország sem teljesítette az elvárásokat a menekült-áthelyezéssel kapcsolatban: a 120 ezres keret harmadát sem sikerült kitölteni, ebben nyilván minden tagállam együttesen ludas, tehát mindegyiket felelősségre lehetne vonni.

Bizottság: Megvolt a lehetőség a nemzetbiztonsági ellenőrzésekre

Az Európai Bizottság a közrenddel kapcsolatos kockázatokra azt felelte: mindegyik ország hatóságának adott volt a lehetőség, hogy visszautasítsanak menedékkérőket. Egyenként megvizsgálhattak minden kérelmet és átvizsgálhattak minden kérelmezőt. Az ezzel kapcsolatos nehézségeket előre lehetett látni, és a többi tagállam meg tudta őket oldani, vagy legalábbis megtette az erőfeszítést.

Azért ez ellen a három ország ellen indult eljárás, magyarázta a Bizottság képviselője, mert ők voltak azok, akik több, mint egy éven át nem ajánlottak föl helyeket és nem fogadtak embereket.

Nem világos, hogy milyen szankció jöhet

A menekült-áthelyezési művelet már másfél éve, 2017. szeptemberében lezárult. Ezért, ha meg is állapítja a bíróság, hogy jogot sértett ez a három ország, nem világos, hogy hogyan lehet a jogsértést orvosolni. Azok a menedékkérők, akik jogosultak voltak az áthelyezésre, már elfogytak. Az Európai Bizottság megállapíthat pénzügyi szankciót, de nagyon bizonytalan, hogy ilyet meglépne-e.

Az ügyben először a bíróság kijelölt főtanácsnoka, Eleanor Sharpston ad ki hivatalos véleményt július 29-én. Úgy tűnt, hogy őt a tárgyaláson nem győzte meg a magyar perbeszéd. Jogerős ítélet néhány hónappal később várható. Az ítélet általában meg szokott egyezni a főtanácsnoki véleménnyel.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !