16,2 százalék. Átlagosan ennyivel keresnek kevesebbet óránként a nők a férfiaknál az Európai Unióban - derült ki az Európai Bizottság által hétfőn közzétett jelentéséből. Arra is fény derül: az arány alig mozdult az elmúlt évben. 2008 és 2011 között mindössze 1,1 százalékkal mérséklődött a különbség. Ez a bizottság értelmezése szerint olyan, mintha a nők évi 59 napot ingyen dolgoznának.

Az Európai Parlament talán legjelentéktelenebb szakbizottsága tegnap kifejezetten fontos jogszabályról szavazott. Az EP Nőjogi bizottsága előírná, hogy a tőzsdén jegyzett vállalatok nem ügyvezetői tisztséget betöltő vezetőinek (pl. igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok) legalább 40 százaléka nő legyen.

A javaslatot még tavaly terjesztette elő az Európai Bizottság, és Viviane Reding alelnök azt szeretné, ha a jogszabályt még a 2014-es választások előtt elfogadnák az EU-s intézmények. Jelenleg a női vezetők aránya uniós átlagban 15 százalék körül mozog.

Magyarországon kevesebb, mint 5 százalék, ennél alacsonyabb arányt csak Máltán és Cipruson mértek.

Ráadásul nálunk az elmúlt években drasztikus visszaesés tapasztalható, a magyar vállalatoknál csak a románok vesztettek több női vezetőt. Azokban az országokban közelít az arány a 40 százalékos szinthez, ahol törvény írja elő a tőzsdén jegyzett cégeknek, hogy részesítsék előnyben a női jelölteket (pl. Belgium, Franciaország, Svédország, Hollandia, Németország, Spanyolország, Olaszország, Szlovénia).

Az államigazgatásban kicsit jobbak a női jelöltek esélyei. A nők aránya a nemzeti közigazgatások felső vezetésében 30 százalékos, a legfelsőbb bíróságok bírái között pedig 33 százalékos. Az állami kutatóintézetekben az igazgatótanácsi tagok 22 százaléka nő. Viszont nincs olyan nemzeti bank az EU-ban, amit nő vezetne, és a nemzeti bankok igazgatótanácsában is 83 százalékos a férfiak aránya.

A 40 százalékos arányt 2020. január 1-ig kellene elérniük a vállalatoknak, úgy, hogy a kiválasztási és kinevezési eljárásokban folyamatosan előnyben részesítik a női jelölteket.

Az EP nőjogi szakbizottsága azt a rendelkezést is törölné a jogszabályból, hogy azokon a helyeken, ahol csak az egyik nem képviselői dolgoznak, ne kelljen alkalmazni a 40 százalékos szabályt. Így akár a szénbányák, építőipari vállalkozások és más férfiak által dominált cégek vezető tisztségében is emelni kellene a női vezetők arányát.

Az esélyegyenlőségi szempontok mellett egyébként gazdasági érvek is szólnak a női kvóta bevezetése mellett. Számos kutatás jutott arra az eredményre, hogy a kiegyensúlyozott nemi arányok jobb teljesítményt eredményeznek a vállalatok és közintézmények vezetésében (az Európai Bizottság angol nyelvű anyaga erről itt érhető el).

Őrületes shitstorm kerekedett az elmúlt napokban a Brüsszel-Strasbourg-Budapest tengelyen

- abból, hogy Herczog Edit szocialista EP-képviselő holnapjára pár napja kitette a Pályázat az MSZP 2014. évi Európai Parlament-i választási listájára című anyagát.

Ebben amellett érvel, miért kellene újra Brüsszelbe-Strasbourgba küldeni őt az MSZP-nek. A "pályázat" megjelentetése érdekes húzás tekintve, hogy brüsszeli körökben kb. kész tényként kezelik, hogy a négy szoci EP-képviselő (Tabajdi Csaba, Göncz Kinga és Herczog Edit és Gurmai Zita) közül csak Gurmai megbízható az új vezetésnek, a többiekkel nem számolnak a következő öt évben.

A Tavares-jelentést is megemlítette Herczog a szövegben, idézzük: "Külön szólnék róla, mert – bizonyos hozzám eljutó információk szerint -, bár négyünk munkájának mintegy bizonyítványa, hiszen az Európai Parlament kétharmados többséggel ítélte az Európai Unió lényegi ismérveitől eltérőnek az Orbán-kormány politikai irányvonalát és utasította el azt, kételyeket ébresztett itthoni – párton belüli – megítélésünkben. Összeállítása elsősorban Göncz Kinga és Tabajdi Csaba érdeme,

végigharcolásában mindannyian résztvettünk (sic!), elfogadtatásáért valamennyien mindent megtettünk."

Most a nyelvtani kérdésekbe nem megyünk bele, ahogy abba sem, miért kell az EP-képviselőknek a saját pártjuk előtt bizonygatniuk, hogy a szoci narratíva szempontjából a jó oldalon álltak a Tavares-jelentés ügyében.

Valószínűleg csak a Fidesz olvassa a szoci EP-képviselők honlapát, mert ők szúrták ki a bejegyzést, amit azóta úgy értelmeznek, hogy a szocik beismerték, ők írták a Tavares-jelentést, tollba mondták Magyarország elítélését és megbüntetését, hazaárulók, és Mesterházy Attila azonnal hívja őket vissza. A keddi fideszes EP-közlemény szerint "A magyar szocialisták cselekedete elfogadhatatlan. Tettük példátlan az Európai Parlament és az európai integráció történetében."

Bizony, parlamenti képviselők is részt vettek egy jelentés összeállításában.

Ez okozza a nagy felháborodást. Emlékeink szerint a Fidesz is részt vett a Tavares-jelentés összeállításában, hiszen módosító-javaslatokat fogalmaztak meg, sőt, a Tavares mellett dolgozó egyik árnyék-jelentéstevő a Fideszhez hasonlóan az Európai Néppárthoz tartozik.

A parlamentekben a jelentések, határozatok úgy készülnek, hogy képviselők részt vesznek azok összeállításában, előkészítésében. Lehet, hogy döbbenetes, de ez így megy Brüsszelben is, még ha ez a Fidesz kormányzás alatt ez a gyakorlat ki is halt Magyarországon.

Feltételezzük, hogy az Orbán-kormány gazdaságpolitikusai nem gondolják komolyan, hogy az energia-kiskereskedelem terén jobban működhet a szocialista gazdasági modell a kapitalistánál. Ezért marad az a felvetés, hogy a miniszterelnök ötlete, „amely kizárja a profitot a lakossági közműszolgáltatásoknál” egy újabb populista politikai húzás, amelynek célja a szabadságharc folytatása, és a Fidesz saját táborának lelkesítése.

A külső ellenséggyártás receptje évek óta jól bevált. A gazdasági szabadságharcot már megnyertük, hiszen kikerültünk a túlzottdeficit-eljárás alól (hogy milyen áron, arról itt írtunk). Az olyan témák, mint „a baloldal rárontott saját nemzetére”, vagy az Európai Parlament „gyűlöl valamilyen okból bennünket” örökzöldnek számítanak, de a végtelenségig ezeket a lemezeket se lehet pörgetni. Új frontot kell nyitni. Így kerültek elő a közműszolgáltatók és a rezsi. Most ellenük indul harcba a kormány.

A rezsiharcban elszenvedett vereség azonban előre borítékolható – feltéve, hogy a harcot a kormány az uniós kereteken belül maradva kívánja megvívni.

Az idén májusban tartott Európai Tanácsülésen döntötte el Orbán Viktor a másik 26 állam- és kormányfővel, hogy az Európai Unió egységes energiapiacról szóló stratégiáját a tervek szerint végrehajtják. A stratégia keretében például azt kérik Magyarországtól, hogy „fokozatosan szüntesse meg a hatósági energiaár-képzést minden fogyasztói szegmensben”. A magyar lakossági áram- és gázszektorban (meg a többi közműszolgáltatónál) pont ennek az ellenkezője történik. A miniszterelnök júniusban jelentette be, hogy októberben újra 10 százalékkal csökken a rezsi, profit pedig nem képződhet a lakossági közműszolgáltatáson.

A politikai konfliktus tehát ezen a téren kódolva van Brüsszellel.

A kormány nem titkolt törekvése (erre utalt egy májusi interjúban Németh Lászlóné, korábbi fejlesztési miniszter is), hogy növelje részesedését a közműszolgáltatókban, amelyek nagy része külföldi többségi tulajdonban van. Ennek módszere, hogy a rögzített hatósági árak folyamatos csökkentésével olyan veszteségek képződjenek a lakossági szektorban, amit a vállalkozásoknak értékesített áramon/gázon/vízen nem lehet beszedni. A magyar közműszolgáltatói díjak nem számítanak kiugróan magasnak a régióban, így aztán valószínűtlennek tűnik, hogy a szolgáltatók lenyelnék a további jelentős árcsökkenést. Végső soron marad az a megoldás, hogy a külföldi tulajdonos nyomott áron eladja a tulajdonrészét valamelyik állami szereplőnek. Az állami kézben összpontosuló, küönböző energetikai szegmensben működő vállalatok azonban szembemennek egy másik uniós törekvéssel, amit vertikális szétválasztásnak hívnak. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy

az energia előállításával (erőmű), szállításával, (hálózat) és értékesítésével (közműszolgáltató) kapcsolatos tevékenységeket egymástól független szereplőknek kell végezni, hogy elkerülhetőek legyenek a versenykorlátozó megállapodások.

Az állam kezében, vagy az állam irányítása alatt álló energiaszektorban azonban ezt lehetetlen megvalósítani. Emiatt szintén politikai konfliktusokra lehet számítani Brüsszellel, ahogy az is valószínű, hogy az Európai Bizottság megvizsgálja, a lépések nem ütköznek-e az uniós jogba (pl. az EU harmadik energia-csomagjába).

A külföldi tulajdonosok nyilván nem mondanak le önként és dalolva a megszerzett magyar piaci részesedésükről, illetve az elmúlt évek során eszközölt befektetéseikről. Panaszkodni fognak az anyavállalatoknál, azok meg a hazai kormányoknál. Hülyék is lennének nem panaszkodni, ha saját maguk kifogytak az eszközökből.

Emiatt nemcsak Brüsszelből, de a meghatározó uniós fővárosokból is politikai nyomás nehezedik majd a magyar kormányra.

Végül a rezsiháború gazdasági szempontból is nyerhetetlen, mert szembemegy a kapitalizmus logikájával. A jelenlegi magyar miniszterelnök az első sorból nézte végig a hazai szocialista gazdasági rendszer összeomlását, nem is értjük, hogy most mire számít. Ha a vállalatok működésük során nem termelhetnek profitot, akkor még a szolgáltatási színvonal megőrzéséhez szükséges beruházásokat sem végzik el (valószínűleg ez zajlik most). Ha a profit-nélküliség tartós állapot, akkor megunva a veszteséges működést lelépnek (erre számít a kormány). Tulajdonosnak marad az állam, akinek sem pénze, sem szaktudása nincs ahhoz, hogy például drasztikusan javítsa az energiahatékonyságot, érdemben csökkentse az ország külső energiafüggőségét, megújuló energiatermelő kapacitásokat kössön a rendszerre, vagy modernizálja a közműhálózatot.

A rezsiharc ezért nyerhetetlen és értelmetlen.

Viszont, mint minden háborúnak, a rezsi ellen folytatott harcnak is súlyos költségei vannak, amit végső soron a lakosság fizet meg. Ezért csak abban reménykedhetünk, hogy ez a gazdasági nonszensz a választásokat követően sürgősen feledésbe merül.

Az Európai Parlament egy évvel az EP választások előtt felmérést készített az uniós állampolgárok általános hangulatáról, az európai integrációhoz fűződő viszonyáról, illetve általában arról, hogy mennyire érdekli az embereket az EU és az általa képviselt ügyek.

 

• A megkérdezett európaiak többsége nemzeti identitása mellett európainak is érzi magát. Amióta zajlik EU-s statisztikai adatgyűjtés először vannak többségben azok, akik az európai identitást a nemzeti önazonossággal egy lapon említik. A magasabban képzettséggel és munkával rendelkezők, az 55 év alattiak és a férfiak az átlagnál markánsabban vannak jelen ebben a csoportban.


• Az európai identitás legmarkánsabb eleme az euró, amit a szabad mozgás, a letelepedés szabadsága követ, míg harmadik helyen az európai kontinens békéje került említésre. Utóbbi egyébként csak az 55 fölötti korosztályban számít az EU melletti legfőbb érvnek, a fiatalabbak inkább gazdasági szempontok alapján ítélik meg az uniós tagságot.


• A megkérdezettek fele (50%) szerint saját országa EU tagsága alapvetően jó dolog, 31 % szerint se nem jó, se nem rossz, míg 17% szerint az EU tagság rossz az adott országnak. Magyarországon a megkérdezettek 39%-a szerint jó a tagság, ami 7%-al magasabb a Tárki nemrég közzétett (először felcserélt adatokkal, aztán korrigálva) felmérésében szereplő (korrigált) számnál.


• Viszont tízből csak négyen gondolják, hogy a véleményük számít az uniós döntéseknél, ami azt tükrözi, hogy az európaiak többsége szerint az EU és intézményei még mindig távolinak és megfoghatatlannak tűnnek.


• Valószínűleg éppen ezért a válaszadók 70%-a közvetlenül választaná meg az Európai Bizottság elnökét. Az, hogy az EB elnökének személye az európai parlamenti választások eredményének függvényében alakul, szintén tetszik az európaiaknak: a válaszadók többsége legalábbis azt állítja, hogy emiatt nagyobb valószínűséggel megy el szavazni jövő májusban.

A felmérést a TNS közvélemény kutató készítette az EU 28 tagállamában 27624 ember megkérdezésével. Az adatfelvételre június 7-23-a között került sor.

Jövőre átrendeződhetnek erőviszonyok az Európai Parlamentben, és ez akár teljesen új irányt adhat az európai politikának. A baloldal 1999 óta először az Európai Parlament legnagyobb frakciójává nőhet, miközben a jobboldali Európai Néppárt lehet a jövő évi EP választás legnagyobb vesztese. Meggyengülnek a liberálisok, viszont rendkívüli módon megerősödhetnek az EU-ellenes, a szélsőbaloldali és a szélsőjobboldali politikai erők – ez olvasható ki a Policy Solutions kutatóintézet által mind a 28 tagállamra elkészített elemzésből.

A kutatóintézet elemzése szerint, ha az uniós tagállamok legutóbbi közvélemény-kutatási adatait vesszük figyelembe, a jobb- és a baloldal fej-fej melletti küzdelméből, néhány mandátummal ugyan, de az utóbbi jönne ki győztesként. 1999 óta az európai mérsékelt baloldal (jelenleg az Európai Szocialisták és Demokraták Frakciója, amelynek tagja az MSZP) mindig másodhegedűs szerepre volt kárhoztatva a Fideszt is sorai között tudó Európai Néppárti Frakció mögött. Valószínű, hogy a baloldal erősödésének, és a jobboldal gyengülésének legfőbb oka, hogy a gazdasági válság kitörése óta az európai országok többségében a jobboldal vezetésével működtek azok a kormányok, amelyek számos népszerűtlen intézkedés meghozatalára kényszerültek. Ráadásul a fegyelmezett költségvetési gazdálkodást, a keresletélénkítő állami költekezés helyett a megszorításokat szorgalmazó jobboldali válságkezelés számos kritikát váltott ki az utóbbi időben például az Egyesült Államok, vagy a Nemzetközi Valutaalap részéről. Néhány nagy tagállamban, így Németországban, vagy Franciaországban a jobboldal ugyan megőrzi pozícióit, ám számos kisebb tagállamban jelentősen visszaszorul a legfőbb rivális, vagy a szélsőséges pártok javára.

A 2014-es EP választás nagy vesztesei a liberálisok lehetnek, akik hosszú évek óta a mérleg nyelveként egyensúlyoztak az EP-ben, hol a jobb-, hol pedig a baloldallal társulva a szavazásokon. Szintén csökkenne a Zöldek frakciója, viszont jelentősen megerősödne a szélsőbalos képviselőket tömörítő Egységes Európai Baloldal, a keményen EU-ellenes Szabadság és Demokrácia Európája, valamint a politikai formációkon kívül rekedő szélsőséges (jellemzően szélsőjobboldali) erők. A mérsékelten euroszekptikusok Európai Konzervatívok és Reformerek Frakciója kb. ugyanolyan létszámban, de valószínűleg Bokros Lajos nélkül kénytelen folytatni (mellesleg az ő jelenlétét ebben a frakcióban a mai napig nem értjük).

Ahogy arra a Policy Solutions elemzése is felhívja a figyelmet, „a Lisszaboni Szerződés értelmében az Európai Bizottság elnöke párthovatartozásának reflektálnia kell az európai parlamenti választások eredményére, ezért baloldali parlamenti többség esetén 2014 őszétől az Európai Unió „kormányát” is baloldali politikus vezetheti.” Erre pedig a legnagyobb esélye az EP jelenlegi elnökének, a német Martin Schulznak van. Az európai politikai vitákban határozott, markáns álláspontot képviselő, rendkívül jól kommunikáló német politikus akár új lendületet is adhat az utóbbi években meglehetősen színtelenné váló Európai Bizottságnak. Sőt, ha a jelenlegi német és brit közhangulat nem változik érdemben a két országban idén, illetve jövőre sorra kerülő általános választásokig, akkor könnyen lehet, hogy Németországban megint nagykoalíció alakul, Nagy-Britanniában pedig a Munkáspárt veszi át a kormányrudat. Ezért egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a francia, illetve a kisebb tagállamokban megerősödő baloldali kormányokkal együttműködve jelentős változás következik be az EU gazdaságpolitikai irányvonalában.

A 2014-es EP választáson a Fideszé lehet a magyar EP-képviselői helyek fele, de a baloldali Szocialisták és Demokraták Frakciója, amelynek tagja az MSZP is, 1999 óta először az EP legnagyobb politikai erejévé nőheti ki magát. A Policy Solutions az összes uniós tagállamban megnézte, hogy mi lenne az EP választások eredménye, ha most vasárnap tartanák őket.

A Policy Solutions 28 uniós tagállam közvélemény-kutatási adatait összesítette, és ezek alapján megrajzolta a 2014-es európai parlamenti patkót. A kutatást két részben dolgozzuk fel, először a magyar, majd a következő cikkben az európai eredményekre koncentrálunk. A magyar EP-választási kampányt tovább színezi, hogy lehet, az EP-képviselőket az országgyűlési képviselőkkel együtt választhatjuk meg, 2014. május 25-én (hacsak a kormány nem szeretne néhány hét különbséggel 4 milliárd forintot kidobni az ablakon, igaz vannak erre utaló jelek is).

A magyar pártok közül, a Policy Solutions saját mérése szerint a jelenlegi pozíciókhoz képest a legnagyobbat a Fidesz-KDNP bukja (14-ről 10 hely), de még így is messze verik a mezőnyt.

Az MSZP a jelenlegi négyről hat képviselői helyre erősödik, a Jobbik plusz egy helyet szerez a mostani háromhoz, az E2014-PM pedig egyetlen helyet húzhat be. Az intézet úgy számol, hogy a Fidesz-KDNP marad az EP-ben második helyre szoruló Európai Néppárti Frakcióban, az MSZP pedig a legnagyobbra növő Európai Szocialisták és Demokraták Frakciójában.

Az EUrologus azonban a Fidesz-KDNP néppárti tagságára nem venne mérget. A magyar kormánypárt a közelmúltban nyílt küzdelmet folytatott az EU-val, rendszeresen euroszkeptikus hangokat pengetett, ezért egyáltalán nem lennénk meglepve, ha 2014-et követően a fideszes-kádéenpés képviselők eggyel jobbra sorolnának, és a szoft-euroszkeptikus Európai Konzervatívok között kötnének ki. Ez azért is lehet vonzó alternatíva, mert a 10 fős kontingens a Néppártban ugyan erős, de inkább csak stabil második vonalas nemzeti delegációnak számít, még az ECR formációban a brit konzervatívok, és a lengyel konzervatív pártok után a harmadik erő lehet a Fidesz. Az MSZP helye nem kérdéses, bizonyosan maradnának az Európai Szocialisták és Demokraták Szövetsége nevű formációban.

Kérdés, hogy a Jobbik hova ültetné négy EP képviselőjét. EU-ellenes politikusokból a felmérés szerint nem lesz hiány 2014-től.

A Policy Solutions szerint több, mint száz olyan EP képviselő jut mandátumhoz, aki kisebb-nagyobb mértékben, de az EU gyengítésén fog fáradozni, és közel hetven kifejezetten xenofób, szélsőjobboldali képviselő lesz. Ez komoly lehetőséghez juttatja az EU lebontásán fáradozókat, ugyanis, ha képesek lennének frakcióba rendeződni, vagy a fontosabb szavazásoknál együttműködni, akkor az EP harmadik legfontosabb politikai erejévé válhatnának. Szélsőjobboldali frakció létrehozására egyébként már volt kísérlet a közelmúltban: 2007-ben Identitás, Tradíció, Szuverenitás néven hat ország szélsőjobbosai borultak össze, a formáció gerincét a francia Nemzeti Front és a Nagy Románia párt adta. Az együttműködés nem volt hosszú életű, 10 hónap alatt a frakcióban résztvevő pártok úgy összevesztek, hogy a társaság széthullott. Az egymás iránt táplált őszinte utálat valószínűleg 2014-től is akadályát képezi majd a szélsőjobbosok együttműködésének.

Végül az utolsó nyitott kérdés magyar szempontból, hogy a kutatásban jelzett egy E2014-PM-es képviselő vajon melyik frakcióhoz csatlakozik.

Információink szerint ez a dilemma már belső fórumokon is többször felmerült, de döntés egyelőre nem született. Nehéz is jó döntést hozni ebben a kérdésben. Ha az E2014-PM a szocialista frakcióhoz csatlakozna, akkor először az MSZP által keltett ellenszelet kellene legyűrniük, amire valószínűleg most nincs kapacitás. Ha más frakcióval kötnének együttműködést (liberális, vagy zöld), az olyan bélyeget sütne a pártra, amelyet inkább elkerülnének. Úgyhogy marad a kivárás.

Persze mindez csak előrejelzés, sőt 10 hónappal a választások előtt inkább csak politikai jóslás.Már csak azért is, mert még azt sem lehet biztosan tudni, hogy hány hely jut az Európai Parlamentben Magyarországnak a jelenlegi 22-höz képest. A horvát csatlakozás, illetve a Lisszaboni Szerződés által bevezetett plafon (750+1 fő) miatt 2014-től csökkenni fog néhány tagállam képviselői létszáma, és mivel a magyar helyek száma az ország lakosságához képest még mindig magas, szinte biztos, hogy legalább egy helyet veszteni fogunk. A kampány csak ősszel indul be igazán, és ki tudja, hogyan változik a magyar pártok megítélése jövő májusig. A Policy Solutions ezért ígérete szerint 2014. áprilisában újra elkészíti az európai körképet, amely már a jelenleginél pontosabban mutatja majd a várható eredményeket.

Következő cikkünkben a többi európai ország eredményeit vesézzük ki, és vad jóslásokba bocsátkozunk az uniós vezetők személyét illetően is.

Az Együtt2014-MSZP együttműködési-összeveszési teleregény legújabb fejezete arról szól, hogy legyen-e előválasztás az ellenzéki oldalon 2014 májusa előtt. De hogy zajlott ez ott, ahol már tényleg volt ilyen? A francia baloldal 2011. októberében tartott először előválasztást, aminek azóta is csodájára járnak.

Hogyan lehet öt héten át kisajátítani az összes politikai programot a TV-ben és a rádióban, megtölteni a belföldi hírek rovatot, elárasztani az internetes fórumokat önjelölt kommentelőkkel, akik másról sem beszélnek, mint az általunk felvetett témákról? Hogyan lehet elérni, hogy a közbeszéd több mint egy hónapon át másról se szóljon, mint egy meglehetősen unalmas pártról, amelynek képviselői egyébként vért izzadnak a médiajelenlétért. A Nicolas Sarkozyvel ellen harcba induló, belső ellentétekkel és botrányokkal terhelt Francia Szocialista Párt, valamint a Francia Radikális Baloldal 2011-ben vette át az amerikai Demokrata Párt által 1956-ban kitalált előválasztási rendszert, alakította azt a francia viszonyokhoz, és nyerte meg utána az elnökválasztást. Persze a folyamat ennél sokkal bonyolultabb, és egyáltalán nem biztos, hogy a magyar ellenzék sikerrel venné az akadályt.

Az előválasztás célja a jelölt kiválasztása, lényege azonban az ezzel járó show.

A műsornak érdekesnek, szórakoztatónak, esetenként botrányosnak kell lennie, ahhoz, hogy a média és a közvélemény érdeklődését felkeltse. A francia szociknál annak idején hat jelölt indult. A három esélyes a mérsékelt, középre húzó Francois Hollande, a meglehetősen szürke, de a pártszervezésben komoly érdemeket szerzett Martine Aubry, és az olykor szélsőbalos hangokat pengető Arnaud Montebourg voltak. Az előválasztási kampányok fő témái a francia gazdaság helyzete, a válságra adott válaszok, a pénzügyi ágazat megregulázása, a jobboldali Sarkozy-kormány ekézése, a jövedelem-különbségek csökkentése, az adórendszer átszabása, a munkahelyteremtés, a tanárok fizetésének emelése, és az EU jövője, valamint az ebben játszott francia szerep voltak. Nem nehéz felismerni eddig a pontig a francia és a magyar helyzet közötti hasonlóságokat. Itt is van középre húzó, kicsit szürke, meg kemény-balos jelölt, a felsorolt témák pedig ugyanúgy fontosnak számítanak Magyarországon 2014-ben, ahogy a franciáknál két éve.

Az előválasztás azonban önmagában nem csodaszer, ahhoz, hogy politikai tőkét kovácsoljon belőle az ellenzék, nagyon jól kell csinálni.

Először is az országos választási rendszer megszervezése, és botrányoktól mentes lebonyolítása komoly szervezést igényel. A francia baloldal még 2009-ben döntött a 2011-es választásról, másfél évet hagyva az előkészítésre. Korábban már kétszer próbálkoztak hasonló módszerrel 1995-ben és 2006-ban, ám akkor csak a párttagoknak tették lehetővé a szavazást, és el is maradt a remélt médiafelhajtás.

 

2011-ben kinyitották a részvételt, és a kétfordulós választáson az első fordulóban 2,7, a másodikban már 2,9 millió választó vett részt. Ez már olyan érdeklődés, amire a kereskedelmi tévék is bemozdultak, teret adtak a jelöltek között szervezett három vitaműsornak, a komolyabb jelöltek üzeneteit szerepeltették a hírműsorokban. Az előválasztáson való részvételhez a párttagság nem volt feltétel, elég volt egy 1 eurós hozzájárulást teljesíteni, és aláírni egy nyilatkozatot a baloldali értékek melletti elkötelezettségről. A költségeket nagyjából 3,5 millió euróra becsülték, amit a szavazáson résztvevők által befizetett 1 eurós hozzájárulások, és a párttagok befizetései fedeztek.

A jelölteket a baloldali országgyűlési, megyei és helyi képviselők jelölhettek. A szavazásra két fordulóban került sor, a második fordulóba a két legtöbb szavazatot szerző jelölt (Hollande és Aubry) jutottak tovább, végül Hollande a szavazatok 56 százalékával (1,6 millió) nyert.

Ha ezeket a feltételeket nézzük, akkor már nehezebb a magyar és a francia helyzet között közvetlen párhuzamot vonni. A magyarországi előválasztásnak legkésőbb 2014. elején le kellene zajlania, hogy a közös jelöltnek jusson ideje kampányolni.

Az MSZP és az E2014 egyelőre még a lebonyolítás legalapvetőbb kérdéseiben sem tudott megegyezni, a jelöltindítási és a részvételi feltételek teljesen ismeretlenek, a szervezést senki nem kezdte meg.

A Mesterházy Attila által szorgalmazott változat (szavazás minden egyéni körzetben) lebonyolítása a hátramaradt szűk negyed évben még az MSZP országos infrastruktúrájával is reménytelennek tűnik. A Bajnai Gordon által felvetett „mérjék meg a közvélemény-kutatók” megoldással pedig az a baj, hogy pont a folyamat demokratikus jellege szenved csorbát. Ez alapján az EUrologus úgy gondolja, hogy még ha lesz is valamifajta előválasztás a magyar ellenzéki oldalon a 2014-es országgyűlési/EP választásokra készülve, az szervezettségben, figyelemfelkeltésben és a társadalmi vita tematizálásában messze elmarad majd a francia, pláne az amerikai mintáktól. Ennek oka szerintünk az, hogy az ellenzék elkésett az előválasztás megszervezésével. Ez pedig azt is megkérdőjelezi, hogy egyáltalán van-e értelme belevágni.

A ma zajló moszkvai G20 csúcson Andor László, magyar uniós biztos képviseli az EU-t. Elcsíptük egy villáminterjúra, amiben elmondja, hogy mit próbál tenni az EU a munkanélküliség ellen.

- Hogy kerül egy magyar a G20-ak találkozójára?

- Nem az számít, hogy magyar útlevelem van. Az Európai Uniót képviselem.

- Miért találkoznak most a legerősebb gazdaságok vezetői?

- Arról egyeztetünk az amerikaikkal, kínaiakkal, oroszokkal és a többiekkel, hogy miként gyűrhetjük le a munkanélküliséget. Ez mindenhol probléma. az EU-ban most különösen nagy probléma, főleg a fiatalok munkanélkülisége.

- Van ellenszere?

- Van. Mindenekelőtt gazdasági fellendülés kellene hozzá. Ez sok uniós tagországban sajnos egyelőre hiányzik. De az EU tudja enyhíteni a problémákat, például az általam előterjesztett európai ifjúsági garanciamodell jelentős összeggel finanszírozza az ifjúsági garanciaprogramokat, amelyek célja a fiatalok munkához segítése.

- A magyart is?

- Ha lesz ilyen, akkor igen.

- Mi a lényege a programnak?

- Ha egy 25 év alatti fiatal munkanélkülivé válik, vagy a tanulmányai befejezését követő 4 hónap után sem talál magának munkát, akkor az állam szakképzést, gyakornoki programot, vagy továbbtanulási lehetőséget biztosít a számára.

- Ez jól hangzik, de mennyibe kerül?

- Sokkal kevesebbe, mint a munkanélküliség. Ez ráadásul a legjobb humánerőforrás-befektetés. Kilobbiztuk, hogy az uniós büdzsé, kiegészítve a jelenleg is rendelkezésre álló forrásokat, további 6 milliárd euróval támogassa az ifjúsági munkahelyteremtést.

- Mikortól működik élesben a rendszer?

- A politikai megállapodás létrejött, most ezt végre kell hajtani a z uniós országokban. A programoknak működniük kell legkésőbb jövő év elejétől.

- Mekkora összegre számíthat Magyarország?

- A 7 régiónkból 4 jogosult lesz támogatásra az EU új ifjúsági munkahelyteremtési programjából. Ez 2014-2020 között nagyságrendileg 15 milliárd forint uniós forrást jelent. Ráadásul ehhez hozzáadódnak az Európai Szociális Alapból megszerezhető, ennél is jelentősebb támogatások.

Az EUrologus leleplezte a magyar kormány elleni zöld összeesküvés titkos csodafegyverét!

Az EUrologus a minap gyanútlanul bolyongott az Európai Parlament brüsszeli épületében. Még alig voltak az épületben. A múlt heti strasbourgi plenáris ülés kifárasztotta a társaságot. Mert ugye ott volt a méltán híres-hírhedt Tavares-jelentés, de azért az EP-képviselőknek más dolguk is volt: például az uniós költségvetésről szóló állásfoglalás, az amerikai megfigyelési botrány vitája, és annak hatása az USA-EU szabadkereskedelmi tárgyalásokra, az emissziós kvótarendszer sorsa, a lett euró, az OLAF megreformálása, az ír elnökség búcsúztatása, a litván elnökség köszöntése - csak, hogy párat említsünk.

A kihalt épületben kóborolva a Magyarország-ellenes nemzetközi összeesküvés egyik idegközpontjába, a "zöldek folyosójára" tévedtünk, ahol ezt találtuk.

A fideszesek rémálmait megtestesítő kétméteres zöld medveszörny szemeiben azonnal felfedeztük a magyarok felé megnyilvánuló izzó gyűlöletet. Éreztük, hogy megpróbál tudatunkba hatolni, és elfojtani a a genetikailag belénk kódolt szabadságvágyat, hogy megpróbál minket is a zöld medvebirodalom silány kis alattvalójává tenni.

Azonnal megértettük, hogy milyen kegyetlenül nehéz lehet a magyar kormánynak, és a zöld medve hatalmával nap, mint nap szembesülő fideszes EP-képviselőknek.

Ahogy óvatosan hátráltunk és kivontuk magunkat a fenevad bűvköréből, megpróbáltuk kideríteni, hogy ki kezelheti a fegyvert, és mikor várhatjuk bevetését. Egy unott asszisztens annyit közölt velünk, hogy "biztos valami kampányhoz kell". Szóval kampány, azaz hadjárat, tehát az ország lerohanásának terve készülődik, a zöld medve vezetésével.

 

A fényképes dokumentációt eljutattjuk Szaniszló Ferencnek az Echo TV műsorába, hogy hitelesen tájékoztatni tudja a magyar közvéleményt.

Szomorú és abszurd nap volt a tegnapi az Európai Parlamentben.

Orbán Viktor ismét megjárta Strasbourgot, hogy megvédje a magyarokat a szerinte egyre birodalmibbá váló EU-tól, és bebizonyítsa az otthoni választóknak: a baloldal a liberálisokkal, a bankokkal, az energiszállítókkal, meg még ki tudja kivel (majd a kampányban meglátjuk) összeesküdött Magyarország ellen, hogy letörjék a rezsicsökkentést, és megbuktassák őt.

 

Orbán többször párhuzamot vont az Európai Unió és Magyarország egykori külső kommunista elnyomása közé, amelyből „a magyaroknak egyszer már elege lett.” Szerinte azok, akik ma megszavazzák a jelentést Magyarország és a magyarok ellenségei. Szavaiból azt lehetett kiérezni:

vigyázat, ha túlfeszítitek a húrt, akkor most is elegünk lesz a külső elnyomásból, aztán kalap-kabát, lelépünk.

Az esetleges véleménykülönbségek érzékeltetésével nem különösebben foglalkozott, igazi vezérként minden magyar nevében adta át ezt az üzenetet.

Család, nemzet, kereszténység - ezekkel a jelszavakkal próbálta magához édesgetni a konzervatív képviselőket (és választókat), miközben saját pártcsaládjában is rengeteg az olyan konzervatív, aki ezeket a fogalmakat már rég máshogyan értelmezi, mint ő. Például Franciaországban, Spanyolországban, Nagy-Britanninában és Németországban is legális a melegházasság.

Mindezek mellett még arra is futotta idejéből és szónoki tehetségéből, hogy ismét megmutassa Európának, micsoda gazdasági hanyatlásban van, miközben Magyarországon rakétaként tör felfelé az életszínvonal. Jó tudni ezt, meg azt is, hogy Orbán Magyarországon megvédi a zsidókat.

Megnyugodhatunk, mert akit ő a szárnya alá vesz, annak bántódása nem eshet.

Orbán arról is biztosította az európai képviselőket, nem hagyja, hogy Brüsszelből Moszkva legyen, az EU-ból pedig birodalom. A „független európai nemzetek közössége” mellett tört lándzsát, és ezzel gyakorlatilag meg is kezdte a kivonulást az Európai Néppártból. Nem lepődnénk meg, ha a 2014-ben felálló Európai Parlamentben a Fidesz már a konzervatív, enyhén euroszkeptikus Európai Kozervatívok és Reformerek formációban folytatná.

 

A nyári szünet előtti utolsó összecsapásra készülődik Orbán Viktor az Európai Unió általa balliberálisnak nevezett erőivel. Az Európai Parlament ma délután harmadik alkalommal vitázik a kormányfő jelenlétében a magyar demokratikus helyzetről, holnap pedig szavaz a magyar demokrácia helyzetével foglalkozó a Tavares-jelentésről.

 

Az EP tavaly februárban döntött úgy, hogy készüljön egy részletes jelentés arról, összeférhető-e az Orbán-kormány által végrehajtott nagyszabású, és számos nemzetközi fórum által erősen bírált alkotmányos átalakítás az EU alapértékeivel. A portugál zöldpárti Rui Tavares kritikus hangvételű tervezete két hete jelentős néppárti tartózkodás mellett simán átment az alapjogi szakbizottságon. Ez akkor igen kellemetlen volt a Fidesznek, tekintve, hogy az Európai Néppárt az ő pártcsaládjuk, amely eddig következetesen kiállt mellettük.

A plenáris elé kerülő jelentéstervezet semmilyen szankcióval nem fenyegeti Magyarországot, de azt rögzíti, hogy voltak és maradtak is aggályok, amiket kezelni kell. Arról, hogy be kell-e indítani a hetes cikk szerinti eljárást, majd egyszer valamikor a házbizottság tagjai dönthetnek.

Ma délután maga Orbán Viktor védi meg a megvédeni valót Strasbourgban az ellene szövetkező balliberális, zöld, kommunista és nagy valószínűséggel néppárti, valamint a tőlük még jobbra álló konzervatív politikai erőktől. A jobboldalon is sokaknak elegük van Orbán Viktorból, vagy - ahogy fogalmaznak - "szeretnének még tükörbe nézni". Orbán minden bizonnyal nem is nekik, hanem az otthoni közönségnek beszél majd: akit nem érint a trafikmutyi, biztosan megelégedve nézi a tévében, ahogy Orbán Viktor visszaszól az izgatott Daniel Cohn-Benditnek, vagy a libsi Guy Verhofstadtnak.

Az eredményt már úgyis tudjuk: Viktor a győztes, Európa meghátrál a kemény érvektől.

Azonban nem csak Orbán Viktor kormányfő használja fel az eseményt némi kampányolásra. A liberálisok is belekezdtek a jövőre esedékes EP-választási felkészülésbe. Ezért eleve egy keményebb jelentéstervezettel jelentkeztek eredetileg, amelyben konkrét utalás szerepelt volna a szankciók bevetésére. Ennek azonban nem volt támogatottsága már a szakbizottságban sem.

 

 

A frakcióvezetők mellett egy csomó képviselő is fel fog szólalni a vitában, ki jobban, ki kevésbé érti, ismeri Magyarországot. Kettős mércéről viszont már nem lehet szó: Magyarország után Bulgáriáról vitatkoznak a képviselők néppárti kezdeményezésre, ugyanis ott a szoci kormány tűnik nagyon gáznak.

Az Európai Bizottság is beszáll a csatába, a vitára állítólag a legkeményebb arcokat küldik, Jose Manuel Barroso elnököt, és a kormányfő személyes kedvencét, Viviane "nem ismerem Bajnait" Redinget. Aki tehát kiváncsi az Orbán-Barroso-Reding lézerkard-csatára, délután háromkor mindenképpen üljön tévé-, vagy netközelben.

 

 

Bohócot csinált magából az Európa Tanács parlamenti közgyűlése, miután arra jutott: nem indítanak Magyarországgal szemben monitoring eljárást, de "szorosan figyelemmel kísérik" a magyarországi fejleményeket. Kirsten Lundgren, a témában illetékes svéd jelentéstevő szerint a "figyelemmel követés" monitoringot jelent, viszont a helyzet az, hogy

ilyen eljárás nem is szerepel az ET eszköztárában.

Akkor mi történt Strasbourgban kedd este? Messziről indulunk... Az Európa Tanács nem uniós intézmény, hanem egy 47 tagot számláló, a demokráciát, jogállamiságot és emberi jogokat védő szervezet. Nemrég itt is felmerült, hogy

kéne valamit mondani arra, amit a Fidesz-kormány csinál

az alkotmánnyal, a  törvényekkel, és úgy általában. Hiszen aggályok vannak. A Velencei Bizottság, ami az ET szakértői testülete azóta rendszeresen vizsgálja a magyar törvényeket, aggodalmaskodik, és az ET főtitkára, Thorbjorn Jagland is rendszeresen találkozik Navracsics Tibor igazságügyi-, és közigazgatási miniszterrel, hogy megvitassák az "aggályokat".

Aztán felmerült, hogy most már akkora a baj, hogy Magyarországot az úgynevezett monitoring eljárás alá helyezik.

Ez tulajdonképpen egy átvilágítás, amit a tagnak jelentkező, vagy olyan eleve gyanús országokkal szemben indítanak, mint Albánia, vagy Oroszország. Kineveztek két jelentéstevőt is, hogy derítsék ki, elég nagy-e baj ahhoz, hogy beinduljon a megfigyelés,

ami nyilván semmilyen szankcióval nem jár, hiszen ez Európa.

Az egyikük a svéd liberális Kirsten Lundgren lett, a másik a cseh konzervatív Jana Fischerova. Két évig vizsgálódtak, háromszor jártak Budapesten. Fischerova két év vizsgálódás után a jelentéstervezet nyilvánosságra kerülése előtt két nappal jött rá, hogy ő mégsem ért egyet az abban foglaltakkal, és azóta nem is áll ki mellette, bár a neve még most is rajta van. Rossz nyelvek szerint a Fidesz kért szívességet a most egyébként nagyot szívó cseh jobboldali ODS párttól, akik leállították Fischerovát.

A monitoring bizottság áprilisban kritikus jelentéstervezetet fogadott el (egy szavazaton múlt).

Javaslatot tettek a monitoring megindítására, amiről az ET közgyűlése dönthet. Aztán tegnap délelőtt a monitoring bizottság még egyszer végigment a javaslaton, és állítólag szintén szoros eredménnyel befogadott egy olyan (nem fideszes) módosítót, amely nem javasolja a monitoring beindítását, csak egy senki számára sem ismert "figyelemmel követést". Ez az európai szemmel verés tipikus esete.

Az egyébként online is követhető (csak perverzeknek!) vitán világossá vált, hogy

a képviselők nem szeretnék Magyarországot Oroszországgal azonosítani.

Itt mégsem ölnek, vagy zárnak börtönbe ellenzéki politikusokat, senkit nem kínoznak. Lesznek választások is, ahol majd kiderül, mennyire jön be a magyaroknak a Fidesz ténykedése, és egyelőre elégedetlen tömegek sem hömpölyögnek az utcán (lásd pl. Törökországot). A liberális-szoci tábor viszont azért aggódott, hogy mi lesz így az Európa Tanács hitelével. Azzal érveltek, hogy a kétharmados felhatalmazás nem ingyenjegy az alkotmány és az ország átalakítására úgy, hogy a veszteseket minimum kizárják a hatalomból, de inkább ellehetetlenítik.

Szép európai gondolatok hangoztak el, mindhiába.

Kicsit meglepődve figyeltük Gaudi-Nagy Tamás jobbikos képviselő érvelését, miszerint kerüljön be a jelentésbe: az ET közgyűlése üdvözli, hogy az alkotmányban szerepel, hogy a kommunista idők emberi jogi vétségeinek elkövetőit felelősségre lehet vonni. Még inkább érdekessé vált a dolog, amikor javasolta, hogy ezt terjesszék ki a 2002-2010 közötti a szocialista-liberáis kormányzás alatt elkövetett emberi jogi vétségekre is. Ezt végül leszavazták. Az a módosító viszont átment, amely szerint az alaptörvény az első, amelyet szabadon választott parlament alkotott, méghozzá intenzív parlamenti vita és a civil szervezetek részvételével, és amely egy csúnya kommunista irományt cserélt le.

Az Orbán kormány vs. Európa történet a jövő héten, az Európai Parlamentben, a Tavares-jelentés szavazásával folytatódik.

31 igen, 19 nem és 8 tartózkodással ment át a Tavares-jelentés az Európai Parlament alapjogi bizottságának ülésén. A lényegi következtetés benne marad:

a nagy átalakítás, az alkotmánymódosítások nem összeegyeztethetők az uniós szerződés kettes cikkében foglalt alapértékekkel (emberi méltóság, szabadság, demokrácia, egyenlőség stb....) és ez a trend a cikk súlyos megsértésének veszélyét eredményezi.

Ez a megállapítás azért fontos, mert bármilyen eljárásnak, legyen az hetes cikk, atombomba, vagy összevont szemöldökű megfigyelés, ez lehet a jogi alapja.

 

A másik lényeges pont, hogy az Elnökök Konferenciája, azaz Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke és a frakciók vezetői dönthetnek arról, hogy szükség van-e a hetes cikk szerinti eljárásra, miután elemezték a magyar kormány válaszait a jelentésben foglalt ajánlásokra.

Az ajánlások végrehajtását pedig egy az uniós intézményekből álló bizottság ellenőrzi majd.

Új elem, hogy a jelentés arra kéri a magyar kormányt, kérje fel a Velencei Bizottságot és az EBESZ-t (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet), hogy vizsgálja meg az új választási szabályokat, sőt, hívjon választási megfigyelőket Magyarországra - ami példátlan lenne egy uniós tagállamban.

Az ajánlások egyébként megmaradtak, így például az, hogy csökkentsék a sarkalatos törvények számát és garantálják az igazságszolgáltatás függetlenségét.

A Fidesz módosítóit rendre leszavazták.

A végső szavazás eredménye is árulkodik: nyolcan tartózkodtak, ami azt jelenti, a konzervatív oldalon sem aratott siker a magyar kormány lobbihadjárata. A szavazás titkos, de az EUrologus spekulál. Annyit tudunk, hogy két, az Európai Konzervatívok és Reformerekhez tartozó képviselő tartózkodott. Már csak az a kérdés, ki a másik hat. Gál Kinga, fideszes EP képviselő az ülés után azt közölte, 4 néppárti tartózkodott, de más forrásból hatról hallottunk.

Ráadásul úgy halljuk, hogy az északi és a nyugati-európai néppárti EP képviselők  - akik  finoman szólva nincsenek elájulva Orbántól - egyre kevésbé hajlandók a Szájer József által diktálni próbált (és Győri Enikő által megtámogatott) irányt elfogadni.

A belső néppárti lázongás Orbánék ellen állítólag elérte azt a szintet, hogy például az egész német néppárti képviselőhad szabad kezet kapott a szavazáson, és szabadon szavazhatnak majd akkor is, amikor a jelentés a plenárisra kerül.

A mai szakbizottsági szavazás egyébként egy Morvai-performanasszal kezdődött. A jobbikos szőkeség nehezményezte, hogy csak hajnalban kapták meg a módosítókat, és így szerinte pont a Tavares-jelentésében kifogásolt magyar törvénykezési tempót diktálják az EP-képviselőinek is. Szóváltásba keveredett a levezénylő szoci elnökkel, aki lefasisztázta a jobbikos képviselőt, majd mindketten üvöltöztek egy jót. Morvai kirakott egy “EU dictatorship” feliratú szöveget maga elé, melyet aztán leszedettek vele. Akkor bezzeg nem hőbörög a mélymagyar honanya amikor az EP-től a fizetését kapja- dörmögi európaira vágott magor bajsza alá az EUrologus.

Megvitatták a Tavares-jelentéshez érkezett 551 módosító-javaslatot az Európai Parlament állampolgári jogok, bel- és igazságügyi szakbizottságában. A történetet közelről figyelők valószínűleg már maguktól, fejből meg tudnák írni az ilyen viták forgatókönyvét, a politikusok annyira kiszámíthatók. Az egyetlen meglepetés az volt, hogy Rui Tavares, a portugál zöldpárti jelentéstevő belenézett a nemzetbiztonsági törvénybe is, mert szerinte az több szempontból is aggodalmat kelt. Ezért kért egy hivatalos fordítást a kormánytól.

Rui Tavares azt is elmondta, nem érti, miért támadja több módosító a jelentés alapvetéseit, például az uniós alapértékek felsorolását. Frank Engel luxemburgi néppárti képviselő erre úgy felelt, hogy ezek evidenciák, nem kell állandóan felsorolni őket, mert akkor olyan, mintha azt sugallnánk, hogy Magyarországon már nem is léteznek.

Ahogy várható volt, a szocik és a liberálisok elmondták, hogy szerintük nincs gond azzal, hogy a jogállamiságot szemügyre veszik Magyarországon, és ez nem kettős mérce, egyszerűen a felmerülő kérdésekre, aggályokra keresik a választ. A svéd liberális Cecilia Wikström a hetes cikk elindítása mellett érvelt, mondván mikor használnánk, ha nem most! Többen is kikérték maguknak azt, hogy a magyar kormány úgy kezeli az ügyet, mintha támadás alatt állna a balliberális oldal részéről.

Mint várható volt, Járóka Lívia EP-képviselő ismét megvédte a kormány romapolitikáját: úgy tűnik, ha a magyar kormányt antiszemita, vagy romaellenes vád éri, Járóka dolga megnyugtatni arról a nemzetközi közvéleményt. Így derült ki, hogy a romák sokkal jobban érzik magukat most Magyarországon, mint az elmúltnyolcévben. Gál Kinga fideszes EP-képviselő pedig ismét elmondta, hogy hemzsegnek a tárgyi tévedések a szövegben, és hogy még senki sem tudott felmutatni egyetlen egy jogsértést sem Magyarországon. Nem mellékesen hozzáfűzte, hogy a szakbizottságnak egyáltalán nincs felhatalmazása kötelező ajánlásokat megfogalmazni a magyar kormány számára olyan kérdésekben, amelyek a nemzeti parlamentek hatáskörébe tartoznak.

Az 551 módosító jó részét egyébként Gál Kinga fideszes EP-képviselő nyújtotta be, de szorgosan módosítgatna Sógor Csaba RMDSZ-es, és Bauer Edit szlovákiai MKP-s képviselő is. Maga Tavares is nyújtott be módosítót, főleg pontosításokat, például a magyar fél kérésére javította, hogy az alaptörvényt nem egy hónap, hanem - pardon - 35 nap alatt fogadta el az Országgyűlés.

Ha az EUrologus-olvasó azt hinné, hogy egy ilyen tervezet, és a hozzá érkezett több mint 260 oldalnyi módosító unalmas, akkor téved. Rengeteg gyöngyszemet találni a módosítók között, ezeket gyűjtöttük most ki, természetesen a teljesség igény nélkül:

Gál Kinga betenné a jelentésbe, hogy

"mivel 2006 szeptemberében – azután, hogy kiszivárgott Gyurcsány Ferenc volt szocialista miniszterelnök felszólalása, amelyben bevallotta, hogy a választási kampány idején a szocialista kormány adatokat hamisított meg az ország tényleges gazdasági helyzetének elleplezése céljával, és kijelentette, “hazudtunk reggel, éjjel meg este, hogy megnyerjük a választásokat” – az EU semmilyen intézkedést sem tett, hogy beavatkozzon, és mivel az EP baloldali blokkja azt is megakadályozta, hogy ezt a kérdést az Európai Parlamentben fel lehessen vetni;"

és

"mivel 2006 szeptemberében és októberében emberek ezrei tüntettek folyamatosan Budapest utcáin a szocialista kormány ellen, és e tüntetéseket a rendőrség brutálisan leverte; mivel az emberi jogok súlyos megsértésére tömeges számban került sor békés tüntetőkkel szemben; a kormány utasítására fellépő rendőri egységek a legalapvetőbb jogokat és az emberi méltóságot megsértve, minden elismert európai értéket lábbal tiporva ártatlan polgári személyeket és több újságírót megvertek, megkínoztak és jogtalanul fogva tartottak; és mivel ezekben az esetekben az Európai Parlament hallgatásba burkolózott;"

és

"mivel a Portik–Laborc-ügyben cáfolhatatlan bizonyítékra derült fény, amely tanúsítja, hogy 2010 előtt, a szocialista kormányzás alatt a titkosszolgálat szoros kapcsolatban állt és együttműködést folytatott a magyarországi szervezett bűnözés legismertebb szereplőivel, többek között azzal a céllal, hogy az akkor ellenzékben lévő FIDESZ hitelét lerombolja, és megakadályozza sikerét a küszöbön álló 2010-es választásokon;"

Pelczné Gáll Ildikóval karöltve pedig ezt:

"mivel a szocialisták és a liberálisok 8 éven át tartó, katasztrofális következményekkel járó kormányzása idején, 2002 és 2010 között Magyarország államadóssága a GDP 53%-áról annak 80%-a fölé emelkedett, és emiatt Magyarország volt az EU első tagállama, amely 2008-ban, a gazdasági válság kezdetén az IMF-hez folyamodott segítségért."

Hankiss Ágnes EP-képviselő pedig nemes egyszerűséggel: "Javaslom, hogy a teljes jelentést vonják vissza és vegyék le a napirendről."

Aki kedvére böngészne, itt tegye (egyelőre csak angolul és franciául).

Következő lépésben Tavares a pártokat képviselő "árnyék-jelentéstevőkkel" együtt megpróbál kidolgozni egy kompromisszumos szöveget, amiről két hét múlva szavaznak. Utána, júliusban kerülhet a szöveg az EP plenárisa elé.

Mivel ma - csatalkozásunk óta először - az Európai Bizottság kiengedte Magyarországot  a túlzottdeficit eljárás alól, az EUrologus infógrafikába gyűjtötte miképpen is fest az Orbán kormány gazdasági eredményessége egyéb téren. Megnéztük a maastrichti kritériumokban megszabott 3 százalékos költségvetési hiánycél betartása mellett mire volt elég az unortodox gazdaságpolitika. Ezúttal tehát az EUrolologus helyett beszéljenek a számok.

Előválasztásokkal választják ki az Európai Zöldek, hogy ki legyen a jelöltjük 2014-ben az Európai Bizottság elnöki pozíciójára. Az EUrologusnak tetszik az ötlet és arra bíztatja nem csak az európai pártokat, de akár a széttöredezett magyar ellenzéki erőket is, hogy hasonló előfutamokkal keltsék fel a megcsappant választói érdeklődést, illetve találják meg a legalkalmasabb jelöltet.

A Zöldeknél jelöltként az indulhat, aki a hamarosan 28 tagállam 33 tagpártja közül legalább 5 támogatását megszerzi. Az 5 legtöbb támogatást szerző jelölt idén novemberben és decemberben végigturnézza az európai fővárosokat, előadja a programját, győzködi a választókat az EU, és a választás fontosságáról, meghallgatja mindenki nyűgjét. Magyarán azt csinálja, amit egy európai politikusnak csinálnia kell, csak éppen tízszeres erőbedobással.

A Zöldek jelöltjére előzetes regisztrációt követően jövő januártól bárki közvetlenül szavazhat, bár ez elsősorban az LMP és a PM szimpatizánsait hozhatja lázba. Vagy mégsem? Az előválasztások egyik legnagyobb kockázatának azt tartják, hogy ha nem sikerül megfelelően mobilizálni a saját tábort, viszont a politikai ellenfél ki akar tolni az előválasztást hirdető párttal, akkor ál-szavazók tömeges hadba állításával egy esélytelen jelöltet hoz ki győztesnek. Az egyelőre nem létező magyar analógia kapcsán képzeljük el mondjuk Schmuck Andort a demokratikus ellenzék közös jelöltjeként, és azt, hogy mi várna ránk ezt követően a kampányban. További kockázat, hogy az előválasztáson induló jelöltek hónapokon át a figyelem középpontjában állnak, a legkisebb botlásukról is tudósít a sajtó, ezért könnyebben "elhasználódnak". Végül tegyük hozzá, hogy az előválasztás drága mulatság, hiszen a kampány hosszabb ideig tart, és több választási eljárást kell tartani.

Mindezen hátulütők ellenére az EUrologus előválasztás-párti, mert az eljárás megmozgatja a tespedt választókat, nyílttá és átláthatóbbá teszi a demokratikus politikai versenyt. Ráadásul, ha egy olyan politikai őskövületnek, mint a Francia Szocialista Párt, sikerült előválasztással jelöltet állítani, akkor ez a magyar politikai mezőny számára sem teljesíthetetlen kihívás.

Tegnap miniszteri beiktatása óta első alkalommal Varga Mihály képviselte Magyarországot az uniós pénzügyminiszterek tanácsülésén, ahol olyan dolgokról szokott szó esni, mint a túlzottdeficit eljárás, meg az európai gazdaság nem túl derűs helyzete. Hogy ezúttal miről beszélgettek, azt sajnos csak közvetett forrásból tudjuk megmondani, mert Varga csak a közmédiának volt hajlandó nyilatkozni a kedd délutáni ülést követően Brüsszelben. A titkolózást azért sem érti az EUrologus, mert kivételesen most nem volt szó rólunk, ráadásul Vargát Matolcsy Györgyhöz képest kiegyensúlyozottabbnak, mérsékeltebbnek, "szakmaibbnak" tartja a közvélekedés.

A pénzügyminiszterek tanácsán egyébként Ausztria és Luxembourg egyelőre betett annak a javaslatnak, amely az unión belüli adóparadicsomok felszámolását szolgálná, és a tagállamok között automatikussá tenné bizonyos gyanús esetekben a banki adatok megosztását. Nem is csoda, hiszen Ciprus megzuhanásával e a két tagállam maradt a tisztázatlan eredetű pénzek hatékony tárolásának piacán, ahol némi számlavezetési díj ellenében eltekintenek a banki adatok kiadásától.

Ausztria és Luxemburg cserébe beleegyezett abba, hogy az EU megpróbáljon egyezséget kötni az európai adóparadicsomokkal, Svájccal, Andorrával, San Marinóval, Monacóval és Liechtensteinnel az EU-s polgárok oda menekített vagyonának megadóztatásáról. Utóbbiak persze addig erről hallani sem akarnak, amíg a banki adatcserében nincs unión belüli megállapodás, amit ugye az osztrákok és luxembourgiak akadályoznak. Szóval az EUrologus szerint itt a bank- és adóparadicsomok csendes összjátékáról van szó, ami ismét csak Orbán Viktort és a nyugat hanyatlásáról kifejtett nézeteit igazolja.

Akadozik a bankunió építgetése is, mindenki mást gondol arról, hogy kinek és milyen mértékben kellene részt vennie a bajba jutott bankok megmentésében, és finanszírozásában: a betétesek, a tulajdonosok, a részvényesek, vagy a hitelezők, és milyen arányban? Pedig az Európai Központi Bank siettetné a kérdést, hiszen hamarosan átveszik az eurózóna bankjai felett a felügyeletet, és addigra látni kéne az egységes bankszanálási mechanizmus körvonalait is. A közös európai bankbetétgarancia-alap teljesen lekerült a napirendről. Ez biztosította volna, hogy a betétesek pénzét ne a nemzeti költségvetések védjék, hanem egy közös európai pénzeszsák. De mint minden ilyen közös pénzeszsákot, ezt is megfúrták a németek. Ők attól tartanak, ezeknek a pénzeszsákoknak egyetlen célja van: a német adófizetők pénzével betömni azokat a lyukakat, amelyet más ország felelőtlen vagy szerencsétlen politikája okozott.

Na ezt titkolta Varga Mihály a nem állami pénzből eltartott sajtó elől. Ja meg azt, hogy a tárgyalás szünetében elkapta Olli Rehn pénzügyi biztost, aki "biztatónak" nevezte a nemrég bejelentett magyar korrekciós intézkedéseket. Gratulálunk.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint sérti a tulajdonhoz fűződő jogot a köztisztviselők fizetésére kivetett 98 százalékos különadó, és mint ilyen ellenkezik az Emberi Jogok Európai Egyezményével. A verdiktet az N.K.M néven azonosított panaszos keresetére hozta a strasbourgi testület.

Emlékeztetőül: a vonatkozó törvényt 2010-ben szavazta meg a parlament, majd októberben alkotmányellenesnek nyilvánította az Alkotmánybíróság. A módosított jogszabály 2011-ben újra elbukott az alkotmányossági próbán, végül újabb módosítást követően 2011-ben lépett hatályba. N.K.M-et 30 év munkaviszony után két hónappal a törvény hatályba lépését követően bocsátották el, a munkaszerződés szerint járó 3,5 milliós végkielégítésből pedig az állam beszedte a különadót. A strasbourgi bíróság elismerte, hogy a magyar kormány a társadalmi igazságérzetet akarta helyreállítani a magas végkielégítések megadóztatásával, de az intézkedéssel aránytalan sérelmet okozott a keresetet indító köztisztviselőnek. A magyar államnak az ítélet értelmében 11.000 euró pénzbeli kártérítést és 6000 euró költségtérítést kell fizetnie N.K.M-nek.

Nem lepődnénk meg, ha ezt követően a hasonló helyzetben lévő magyar köztisztviselők tömegesen vinnék Strasbourgba az elbocsátásukkal kapcsolatos jogvitákat (feltéve, hogy az összes magyar jogorvoslati lehetőséget kimerítették). Az ítélet csak az egyedi esetre vonatkozik, a strasbourgi bíróság nem mondhatja ki a vonatkozó törvény érvénytelenségét, de az ítélet hasonló esetekben iránymutató a magyar bíróságoknak is.

A jövő évi EP választások előjátékaként az MSZP elnöksége kedden este felsorakozott Brüsszelben, és kétnapos látogatáson paroláz a bajtársakkal az internacionáléban. A 25 tagú delegációban az összes aktuális szocialista nagyágyú ott van, úgy, mint a következő EP lista vezetőjeként emlegetett Szanyi Tibor, Mesterházy Attila pártelnök, Botka László választmányi elnök, Bárándy Gergely, Horváth Csaba alelnök, vagy a szintén EP képviselő jelöltként emlegetett Újhelyi István.

Az EUrologus kissé értetlenül áll a látogatás időzítése előtt. Alig pár hete ugyanis Brüsszelben járt Mesterházy és végig is látogatott hat uniós biztost. A biztosok ezúttal kimaradnak, ahogy halljuk azért, mert az MSZP a látszatát is el akarja kerülni annak, hogy az Unió végrehajtó testületét akarná befolyásolni a magyar ügyekben. Persze ettől még nem lesz nehéz ezt a látszatot kelteni, főleg úgy, hogy tegnap mutatták be az Európai Parlamentben a magyar helyzettel foglalkozó jelentéstervezetet, amelynek kapcsán a Fidesz rögtön nemzetköziballiberálisösszeesküvést kiáltott. És akkor tessék, egyet alszik az ember, és tényleg itt vannak a szocialisták, falatozzák a langusztát, meg a crème brulé-t a külföldi bajtársakkal. Ráadásul a kedd esti bemelegítő vacsorán egyesek kamuflázsba burkolva felismerni vélték Andor László foglalkoztatási és szociális ügyekért felelős magyar uniós biztost is.

Az úttörő kirándulócsapat ma meglátogatja Györkös Pétert, Magyarország EU-hoz rendelt nagykövetét, ebédel egy jót Martin Schulz EP elnökkel, végül találkozik a brüsszeli szoci frakció elnökségi tagjaival. Bár úgy hallottuk kevesen érnek rá, de biztosan ott lesz például Hannes Swoboda, az S&D EP frakcióvezetője.

Az EUrologus azon körkérdésére, hogy mi a vizit valódi célja, eltérő válaszokat kapunk. Egyesek szerint Tabajdi Csaba, Göncz Kinga, Herczog Edit és Gurmai Zita a négy magyar MSZP-s EP képviselő a legjobb arcukat igyekeznek mutatni az otthoni párttársaknak, akiktől jövő évi EP választási lista helyezésük alapvetően függ. Kérdés, hogy a magyar politikai iszapbirkózásból a ritka brüsszeli napsütésbe toppanó hazaiak közül hányan éreznek majd hirtelen csillapíthatatlan elhivatottságot az európai politizálás iránt. Az óvatosabb hangok szerint persze erről szó sincs, csak politikai egyeztetések, és a 2014-es EP kampány átbeszélése zajlik. Hiszi a piszi.

A Fidesz nem késlekedett, és délután máris újabb szóvirágokkal, és őrületes képzetekkel támadta meg az először az EUrologuson nyilvánosságra hozott jelentéstervezetet, amelyet az Európai Parlament egyik szakbizottságában kezdenek megvitatni kedd délután.

A Fidesz európai parlamenti képviselőcsoportjának sajtóközleménye szerint a dokumentum egy precedens nélküli, balliberális politikai ultimátum, amely direkt utasításokat ad a magyar polgárok által választott Országgyűlés részére, az országot pedig tulajdonképpen nemzetközi gyámság alá helyezné. "Ez az eljárás példátlan és szembe megy az Európai Unió alapvető elveivel" - áll a fideszes újbeszél-gyár újabb gyöngyszemében.

A Fidesz EP-delegációja szerint a dokumentum nem más, mint a jövő évi európai parlamenti választási kampány baloldali nyitánya, egy példátlan politikai ultimátum Magyarország számára. A kormányzati érvelés szerint a jelentés megkísérli átvenni a magyar polgárok által választott Országgyűlés szerepét és ez nem más, mint Magyarország alkotmányos gyarmatosításának kilátásba helyezése.

Nem meglepő, hogy a delegáció teljes egészében elfogadhatatlannak tartja a jelentést, "mind annak hazugságokon, tévedéseken és csúsztatásokon alapuló megállapításait, mind annak sértő stílusát." Kár, hogy ezt a részt sem fejti ki a közlemény, ugyanis pont a stílussal nem lehet gondja a Fidesznek. Minden kormányzati érzékenységre próbált reagálni a szöveg, és Magyarország érdemeit a demokráciáért folytatott küzdelemben, vagy az uniós szerződés alapértékekkel foglalkozó 2. cikkének szövegezésében mind megemlíti.

Az sem meglepő, hogy a delegáció elutasítja Magyarországgal szemben alkalmazott kettős mércét. "A dokumentum olyan elemeket kér számon a magyar Országgyűlésen, amit más országoktól az Európai Parlament nem követel meg" - hivatkozik a közlemény. Naná, mert máshol nem írták át az egész alkotmányos berendezkedést pár hónap alatt az ellenzéki erők marginalizálásával, folyamatosan alakítva úgy, hogy a hatalom a kormányzó pártnál koncentrálódjon. Ezzel együtt a jelentés is kitér rá: minden tagállamtól számon kell kérni a jogállamiság betartását, és a jelentéstervezet ajánlásokat is megfogalmaz az uniós tagországoknak.

"A fideszes európai parlamenti képviselők mindent meg fognak tenni, hogy ez az igazságtalan, a magyar Országgyűlés jogkörét korlátozó, a magyar polgárok méltóságát sértő dokumentum ne kerülhessen elfogadásra" - gyönyörű mondat ez, különösen a "kerülhessen elfogadásra" fordulat a legszebb magyar nyelvi hagyományokra emlékeztet minket. De tudják még fokozni is: "A képviselőcsoport nevében Gál Kinga írásban kezdeményezte, hogy a jelentés tárgyalása mindaddig kerüljön felfüggesztésre, amíg a dokumentum nem tér ki a többi uniós tagállami gyakorlatokra a jelentésben vizsgált kérdéskörökben." Igen ám, de a vizsgálatra felszólító EP-határozatban csak Magyarország szerepelt.

Megpróbálják sarokba szorítani a szocikat is: "A Fidesz európai parlamenti képviselőcsoportja ezúttal felszólítja a magyar szocialista EP-képviselőket, hogy ne támogassák a jelentést és mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy a szocialista frakció is álljon ki a dokumentum támogatása mögül." Valószínűleg, ha nem így tesznek, kénytelenek lesznek azzal a tudattal élni, hogy minimum hazaárulók - gondolná az EUrologus egy képzelt Fidesz képviselő archetípusának agyából szemlélve a leírtakat.

Az Európai Néppárt tagjainak többsége valóban elutasítja azt, hogy a nemzetállam szuverenitásba bármilyen szinten belenyúljon az EU ott ahol erre nincs közvetlen felhatalmazása. Nem hiába erre játszik rá a Fidesz, de kérdés, hogy az Orbán-rendszertől émelygő európai néppártiak mit gondolnak minderről.

"Haza csak ott van, hol jog is van." A hetes cikkely első bekezdésének életbe léptetését javasolja bizonyos feltételekekel az a jelentéstervezet, amelyet az Európai Parlament állampolgári jogi bizottsága készít Magyarországról. A javaslatot kedden mutatja be Brüsszelben a portugál jelentéstevő, a zöld párti Rui Tavares.

• Az EP jelentéstervezete szerint a nemzeti konzultáció vicc volt


• Egypárti az alkotmány és hiányzott a társadalmi párbeszéd az elfogadásakor


• Gyakorlatilag visszavonatná a negyedik alkotmánymódosítást


• A kormány saját menetrendjét az uniós intézmények tartatnák be


• A kényszernyugdíjazott bírákat és az AB jogait is rehabilitálná


• Mindez persze még tervezet, több száz módosítás érkezhet az EP képviselőktől

Az EUrologus birtokába került dokumentum (délutántól elérhető itt, és élőben nézhető a vita 16.45-től itt) több ajánlást is tesz a magyaroknak, amelyek megvalósításáról a magyar kormánytól kérnek menetrendet. A szövegben foglaltak betartását az Európai Parlament jelentéstevője (Tavares), az Európai Bizottság valamint az Európai Tanács egy-egy delegáltja ellenőrizné. Amennyiben úgy értékelnék, hogy nem felel meg a magyar kormány a menetrendnek, akkor javasolnák a 7.1 cikk beindítását.

 

Meglendítik a furkósbotot

"Haza csak ott van, hol jog is van" - idézi az EP jelentéstervezet Petőfi Sándort egy suta angol fordításban is (There is no homeland where there are no rights). A 31 oldalas dokumentum részletes áttekintést ad arról, ki és miért vizsgálta eddig a magyar alkotmányosságot, és milyen aggályok merültek fel. Rui Tavares jelentéstevő ügyelt arra, hogy méltassa Magyarország úttörő szerepét a demokratikus átalakulás során, és hangsúlyozza, a tagállamok olyan alkotmányt írnak, amilyet csak akarnak, egészen addig, amíg az megfelel a 2. cikkben foglalt értékeknek.

 

A nemzeti konzultáció vicc volt

A szöveg több súlyos megállapítást tesz, amelyek így összegezhetőek: a nemzeti konzultáció vicc volt, és nem meglepő, hogy több intézmény is elkezdte vizsgálni az új magyar alaptörvényt, tekintve, hogy egyetlen politikai erő akaratát képviselte, és rendkívül gyorsan született meg minimális társadalmi inputtal. Kifogásolja, hogy a törvénytervezeteket rendre egyéni képviselői indítványokként nyújtotta be a Fidesz ezzel  visszaszorította a társadalmi párbeszédet. Azt is megállapítják, hogy a negyedik alkotmánymódosításban foglaltak életbe lépésével az Alkotmánybíróság már nem tudja betölteni alkotmányvédő szerepét. Sajnálatát fejezi ki a dokumentum azért is, hogy az MTI az egyetlen hírforrása a közmédiának, és lényegében a nagy kereskedelmi médiumoknak is, monopolhelyzetbe hozva az állami hírszolgáltatót.

A dokumentum a hosszas bevezető után következtetésképpen megállapítja, hogy a magyar alkotmány ilyen tempójú, és ilyen tartalmú módosítgatása összeegyeztethetetlen az EU-s szerződés 2. cikkével (alapjogok), a 3. cikk első pontjával (értékek előmozdítása), és a 6. cikkel (az Európai Unió Alapjogi Chartájára való hivatkozás). Ez a jelentéstervezet szerint azt eredményezi: egyértelmű veszélye áll fenn annak, hogy súlyosan sérülnek a második cikkben felsorolt értékek - ami a hetes cikk beindítását indokolja.

 

Ezt kérik a kormánytól

A tervezet ennek elkerülése érdekében azt kéri a "magyar hatóságoktól", hogy vegyenek ki minden olyan rendelkezést az alaptörvényből, amelyet korábban alkotmányellenesnek minősített az alkotmánybíróság. Ezzel tulajdonképpen a negyedik alkotmánymódosítás visszacsinálására szólítják fel a magyar kormányt. Teljes megfelelést kér a tervezet a Velencei Bizottság ajánlásaival. különösen a sarkalatos törvények számának visszaszorításában. Azt kéri a kormánytól, tegye lehetővé az élénk, valódi vitát a parlamentben, és tisztelje meg az ellenzéket azzal, hogy hagy elég időt a vitákra, továbbá vonja be a nyilvánosságot is a jogalkotásba.

A jelentéstervezet azt kéri továbbá Budapesttől, állítsák vissza az Alkotmánybíróság (AB) azon jogát, hogy minden jogszabályt megvizsgálhasson, s tegyék ismét meg az AB-t az alkotmányvédelem legfőbb szervének. Azaz a testület vizsgálhassa az alkotmánymódosításokat, és ne szüntessék meg két évtized AB-határozatainak érvényét.

A Költségvetési Tanács  jogköreinek visszanyesése mellett a jelentéstervezet a hivatalukból elmozdított tisztségviselők (pl. az adatvédelmi ombudsman) helyzetének megoldását is kéri. Magyarán, ne lehessen többször hivatali idejüket töltő közjogi személyeket elmozdítani csak úgy.

Az igazságszolgáltatás függetlensége szempontjából a jelentéstervezet azt ajánlja a magyaroknak, hogy a bírák elmozdításának tiltását, az igazságszolgáltatás irányító szerveinek struktúráját és összetételét, és az AB függetlenségének biztosítékait vegyék bele az Alaptörvénybe.

Bár korábban dicséri az erről szóló magyar törvényt, a jelentéstervezet felszólítja a magyar hatóságokat, hogy azoknak a bíráknak, akiket nyugdíjba kényszerítettek (ami az Európai Bíróság szerint uniós jogot sértett), tegyék lehetővé, hogy eredeti pozíciójukba kerüljenek vissza, ha akarnak - azokat is, akiknek posztját időközben betöltötték. Objektív kritériumok megállapítását kérik az ügyáthelyezések kapcsán, és azt hogy, az igazságszolgáltatás kérdésében tegyenek eleget a Velencei Bizottság ajánlásainak.

A média területén többek között azt ajánlja a jelentéstervezet, hogy legyenek jogilag kötelező eljárások és mechanizmusok a közszolgálati média vezetőinek, igazgatóságok, a médiatanács és a szabályozó testületek kiválasztására és kinevezésére. Az egyházakra vonatkozó új szabályozások helyett az AB idei határozatát vegye alapul, melyben az egyházak jogállásáról szóló 2011-es törvényt semmisítette meg az AB.

Öri-hari lesz!

A jelentéstervezet arra szólítja fel a magyar hatóságokat, hogy tudassák a parlamenttel, a bizottsággal és a tanáccsal is, hogyan és milyen menetrend szerint akarnak ezen ajánlásoknak megfelelni. Az EP-jelentéstevője, a tanács és a bizottság által delegált egy-egy emberrel ezután megvizsgálja az ajánlások végrehajtását. És ha a magyaroktól kapott válaszok nincsenek összhangban a kettes cikkel, akkor a 7.1-es mechanizmus beindítását kérik.

Ez a szöveg azonban egyelőre csak jelentéstervezet, amelyhez rengeteg módosító érkezik a következő hetekben, és lehet, hogy a végső dokumentumra rá sem ismerünk. A liberálisok ugyanis a hetes cikk elindítását követelik, az Európai Néppárt pedig hallani sem akar róla. Rui Tavares jelentéstevő valószínűleg úgy ítélte meg, a tervezetben szereplő megoldás lehet a közös halmaz a két szélsőséges álláspont között.

 

EU szájbarágó

A 7.1 az EU töltet nélküli "atombombája": ez a hetes cikk egyes pontja, amely szerint többek között az Európai Parlament indoklással ellátott javaslatára, és az EP-vel egyetértésben az uniós tagállamok négyötödös többséggel megállapíthatják, "hogy  fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy egy tagállam súlyosan megsérti a 2. cikkben említett értékeket." Mielőtt azonban ilyen megállapítást tenne, az uniós országokból álló tanács  meghallgatja a kérdéses tagállamot, és ajánlásokat tehet neki. A tanács ezek után a cikk szerint rendszeresen ellenőrzi, hogy azok az okok, amelyek alapján ilyen megállapítást tett, továbbra is fennállnak-e. Magyarul egy monitoring eljárás megindításáról van szó, de a 7.2, illetve 7.3-as pontok, azaz a szavazatmegvonás lehetőségéről nincs szó.

A 2. cikkben az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, az emberi jogok – beleértve a kisebbségekhez tartozók jogait – tiszteletben tartásának értékei, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség szerepelnek.

Idénre 3,0 százalékos, jövőre pedig 3,3 százalékos költségvetési hiányt jósol az Európai Bizottság tavaszi gazdasági előrejelzésében Magyarországnak. Ez azt jelenti, hogy a bizottság továbbra is fenntarthatatlannak tartja a magyar hiánycélt. Kérdés, hogy az eddigi intézkedések által hozott bevételeket nem látják-e biztosítottnak, vagy újabb intézkedéseket akarnak-e látni.

Szintén kérdés, hogy a mostani számokra figyelemmel mit javasol május végén a túlzottdeficit-eljárás keretében a Bizottság a Pénzügyminiszterek Tanácsának. A szankciók kizártak, hiszen a hiányszámot hozzuk. Az a kérdés, hogy kiengednek-e az eljárás alól, vagy benne maradunk arra hivatkozva, hogy a korrekció nem fenntartható módon valósult meg. Az is elképzelhető, hogy csak ősszel dönt Magyarországról az Európai Bizottság, és addig megfigyeli, hogy az eddig bejelentett intézkedések, különösen az autópályadíj és a pénztárgépek NAV-hoz történő bekötéséből eredő bevételek valóban megérkeznek-e.

Olli Rehn, pénzügyekben illetékes EU-biztos a sajtótájékoztatón már közölte: új intézkedések meghozatalával a kormány biztosítani tudná a küszöbérték alatti költségvetési hiányt. Rehn szerint „Olaszország mellett Magyarország is kikerülhet az eljárás alól, ha a pénzügyi politika fenntartható marad”. Mindez természetesen nem választható el a politikai csatározásoktól. Elképzelhető, hogy a Bizottság csökkenteni akarja a feszültséget, és el akarja kerülni azt a látszatot, hogy politikai megfontolások alapján hoz gazdasági döntéseket. Az államadósságot a bizottság 2013-ban 79,7 százalékra, 2014-ra pedig 78,9 százalékra, a gazdasági növekedést pedig 2013-ra 0,2 százalékra, jövőre pedig 1,4 százalékra teszi.

Ma kilenc éve vagyunk tagjai az Európai Uniónak, miután a csatlakozásról tartott 2003. áprilisi népszavazáson a résztvevők 83%-a igent mondott erre. Három évvel később tagjai lettünk a szabad utazást lehetővé tevő schengeni övezetnek, egyszerűbbé vált a munkavállalás és a letelepedés külföldön, ezermilliárdokban mérhető fejlesztési támogatás érkezett az országba, a magyar mezőgazdaságra hulló áldást nem is számítva. Kilenc éve teljesen megnyílt a hazai piac a külföldi vállalatok előtt, a magyar vállalkozásoknak pedig már nem csak a hazai, de az uniós piacon is nyílt versenyben kell megállniuk a helyüket a versenytársakkal szemben. Megjelent a hazai közbeszédben a misztikus ’Brüsszel’, amely hétfejű sárkányként, vagy igazságos jótündérként osztja az áldást, vagy az átkot. Egy áprilisban végzett közvélemény kutatás szerint a magyar lakosság többsége úgy véli, hogy a tagság inkább hátrányos, mint előnyös. Magyarországgal szemben kettős mércét alkalmaznak Brüsszelben, az EU nem korrekt az országgal szemben, és kapcsolatainkat nem kellene tovább erősíteni a közösséggel.

2004 előtt az ország EU csatlakozását - a szélsőjobbot, és a szélsőbalt leszámítva - politikai konszenzus övezte. A csatlakozást követően, de különösen az elmúlt néhány évben ez a konszenzus megbomlott. A kilépés gondolatát egyelőre határozottan elutasítja a politikai közép. De a kormánypárt egyes kérdések kapcsán (pl. euróövezeti csatlakozás, bankunió) lényegében kizárja a szorosabb együttműködés lehetőségét, miközben számos kérdésben politikai hidegháború folyik Brüsszel és Budapest között.

A tagsággal járó előnyök és hátrányok részletes felsorolása és összemérése jóval nagyobb lélegzetű írást igényelne, mint ez. Ráadásul még a legrészletesebb elemzés sem mond igazán semmit arról, hogy ezek az előnyök és hátrányok mit jelentenek az egyén szintjén. Így aztán a nyájas olvasónak be kell érnie egy nem túl meglepő és szubjektív állásfoglalással: az EUrologus bizony a messzemenőkig támogatja Magyarország uniós tagságát. Nem azért, mert vakok lennénk, és ne látnánk az uniós tagságból fakadó nehézségeket és kihívásokat. A kevésbé tőkeerős, képzetlenebb munkaerővel és gyengébb technológiával bíró magyar cégeknek nehéz versenybe szállni az évszázados kapitalista múlton edződött nyugatiakkal. Az uniós standardok bevezetése egyrészt egy rakás adminisztrációt rakott a nyakunkba, másrészt bizonyos területeken csökkentette a minőségi elvárásokat (persze más területeken meg növelte). És valóban kellemetlen érzés, hogy lassan minden második héten beszólnak Brüsszelből: Viktor ne túrd az orrod, mert rávágunk a kezedre.

Nem is csak azért támogatjuk az uniós tagságot, mert az alternatíva egyszerűen nem létezik, vagy ha igen, akkor abba nem szívesen gondolunk bele. Képzeljük el, milyen nagyszerűen boldogulnánk frissen visszanyert nemzeti szuverenitásunkkal, miközben az otthonainkat fűtő földgáz 80%-a az oroszoktól jön, az általunk fogyasztott termékek minőségét meghatározó szabályokat Brüsszelben írják, a magyar állampapírok negyede pedig egy nemzetközi befektetési alap kezében van. A 21. században a nemzeti szuverenitás meglepően sok szempontból és erősen korlátozott egy olyan kis ország számára, mint Magyarország. Az uniós tagsággal ugyan bizonyos szempontból csökken a nemzeti szuverenitásunk, de számos területen meg is nő, pl. éppen az energetika, a belső piacon alkalmazott kereskedelmi szabályok, vagy a pénzügyi világ szabályozása kapcsán.

Hanem elsősorban azért támogatjuk az uniós tagságot, mert történelmi, gazdasági, politikai és kulturális értelemben Magyarországnak nem az ázsiai határmezsgyén húzódó bizonytalan szürke zónában, hanem az Európai Unióban van a helye. Mert Szent Istvántól Mátyáson át Széchenyiig és Deákig a magyar történelemben a nyugati orientáció testesítette meg a haladást, a gazdasági és politikai felzárkózást. Mert a Nyugat, bár veszít befolyásából és talán már kevésbé vonzó, mint 20 éve, még mindig sokkal gazdagabb, élhetőbb és fejlettebb mint mi, és azt szeretnénk, ha egyszer Magyarország is legalább ennyire gazdag, élhető és fejlett lenne. Az uniós tagsággal ez rengeteg munka, kitartás és küzdelem árán elérhető. Nélküle sosem.

A luxembourgi biztos egy hónapja adott interjút a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak, amiben a Francis Ciarán Tobin ellen 2002-ben hozott ítélet kapcsán azon lamentált, hogy a magyar igazságszolgáltatás függetlensége a közelmúltban romlott. A két dolognak nyilván semmi köze nincs egymáshoz, és Reding valószínűleg saját politikai céljai miatt tette ejtette el a megjegyzést. Az, hogy a magyar kormánypárt egy sajtónyilatkozat miatt országgyűlési határozatot fogad el, szintén nem az ügy megoldását szolgálja. A két lépés ugyanannak a politikai játszmának a része, erről írtunk reggel.

Jobb lett volna, ha Reding inkább arról beszél, hogy a Lisszaboni szerződés hatályba lépésével, és a vonatkozó ír jogszabály megváltoztatásával az a joghézag, amelyre hivatkozva Tobin mentesülni igyekezett a büntetés alól bezárult. Jobb lett volna, ha a magyar kormány elégedetten nyugtázza, hogy Tobin végül beleegyezett az ítélet letöltésébe, és nem csinál a Tobin-ügyből Reding-ügyet. De nem lett jobb.