Nyugati típusú demokrácia már nem lesz Irakban

2003.11.25. 11:32
Drámai gyorsasággal változtatta meg alapjaiban iraki stratégiáját az Egyesült Államok. Az ország nyugati típusú átalakítása helyett a törzsfőnökök harcában dőlhet el, kié lesz a hatalom. Újabb kudarc esetén Bushék egy szimpatikus diktátort választhatnak - vélik elemzők.
Stratégiát váltott a Bush-kormányzat Irakban. Az amerikaiak egy hónapja még alkalmatlannak tartották az irakiakat országuk irányítására, ezért vehemensen ellenezték is a háborút korábban is ellenző európai nagyhatalmak javaslatát a hatalom átadására. Az elmúlt hónapokban folyamatosan emelkedő számú terrortámadások hatására azonban váratlanul kiderült, az iraki nép mégis készen áll az ország irányítására.

Búcsú a nyugati típusú demokráciától?

A váltás Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Stratégiai Védelmi Kutató Központjának vezetője szerint könnyen azt jelentheti, hogy Irak az amerikaiak eredeti terveivel szemben nem lesz nyugati típusú demokrácia.

Drámai döntés

A döntés gyors volt és drámai. A Newsweek információi szerint Paul Bremer, Irak nagyhatalmú ideiglenes kormányzója már hosszabb ideje "idegeskedett", amiért a védelmi minisztérium nem vette komolyan az amerikaiak elleni támadásokat. Dühében felhívta az aznap éppen ritka szabadnapjai egyikét töltő Condoleezza Rice nemzetbiztonsági főtanácsadót - írja a Newsweek. Rice végighallgatta, majd válságtanácskozásra Washingtonba hívta. A sürgősséget a lap szerint jelzi, hogy Bremernek nem volt ideje értesíteni a hozzá látogatóba érkező Leszek Miller lengyel kormányfőt "hivatali elfoglaltságáról".

A stratégiaváltás a döntés meghozatalának körülményeihez hasonlóan drámai. Bár Bush - és főként neokonzervatív tanácsadói - korábban úgy képzelték, az átmenet első lépése az új iraki alkotmány megszövegezése, majd a választás lesz, most nagyot változott a kép.

Államépítés afgán módra

Az új tervek szerint az irakiak előbb - afganisztáni mintára, összhangban az ENSZ javaslataival - a törzseket és népcsoportokat reprezentáló ideiglenes tanácsot és kormányt hoznának létre, és csak ezt követné az alkotmányozás és a választások - melyekre leghamarabb 2005-2006-ban kerülhetne sor.

Ez ugyan lassíthatja, vagy akár el is lehetetleníti a nyugati, amerikai típusú demokrácia építését, "szélesebb alapokon nyugvó politikai konszenzust eredményezhet" - nyilatkozta Tálas az Indexnek.

Kielégíteni a kedvezményezetteket

Irak átalakításának legnagyobb problémáját a szunnita kisebbség helyzete jelentheti. Az ország lakosságának mindössze tizenöt százalékát kitevő szunnita arabok évszázadok óta a hatalom gyakorlói az országban. Most azonban attól tartanak, hogy egy demokratikus választáson teljesen kiszorulhatnak a hatalomból, amit legnagyobb valószínűség szerint a lakosság hatvan százalékát kitevő síiták nyerhetnek meg. Éppen ezért a kormányzótanácsban egyenlő arányú képviseletet követeltek maguknak. Fareed Zakaria, a Newsweek Intrernational főszerkesztője szerint Irak demokratizálásának kulcsa a szunnitakérdés megoldása lehet.

Tálas osztja Zakaria véleményét. Egy közvetlen választás eredményei azonban nem csak a szunnita hatalomgyakorlók, "de az amerikaiak számára is kedvezőtlen lehetnek". A megoldás véleménye szerint politikai kompromisszum lehet, a lényeg a szunniták és a síiták közti egyensúly megteremtése. "Nem katasztrófa" azonban, hogy nem tartanak demokratikus választásokat - nyilatkozta a biztonságpolitikai szakértő az Indexnek. Mint mondta, talán egyetlen háború után sem rendezett a győztes hatalom választásokat a legyőzött országban.

Tálas szerint egyébként még ha kudarcot is vall az amerikaiak újabb kísérlete, akkor is lehetőségük van egy erőskezű, a céljaiknak megfelelő vezető kiválasztására.

Ki áll ellen?

A stratégiaváltás legfőbb indoka az amerikaiak elleni támadások, illetve ezek gyarapodása. Ezek komolyságával kapcsolatban láthatóan nincs konszenzus. John Abuzaid, az iraki hadszíntérért is felelős CentCom parancsnoka alig ötezer főre teszi és szervezetlennek tartja a támadásokat végrehajtó gerillacsapatokat. A CIA ezzel szemben egyre komolyabban veszi azokat a feltételezéseket, hogy a gerillaháborút Szaddám Huszein tervezte el még a háború előtt, és abban nagyobb számú haderő, mintegy ötvenezer ember vesz részt.

Erre utal egy, a Newsweek birtokába került dokumentum is. A 2003 január 23-i keltezésű, a Mukhabarat - Szaddám titkosszolgálata - pecsétjével hitelesített dokumentum 11 pontban ad utasításokat a "megszállók elleni harcra". Az utasítások között fosztogatásra, szabotázsra és vallási vezetők meggyilkolására szólítják a gerillacsapatokat. Ezek mindegyikére sor került már az elmúlt hónapokban.

Vaskalapáccsal a szívekért és elmékért
"Kisebb hadműveletek folynak Irakban" - hűti le az elmúlt napok intenzívebb amerikai támadásai felől érdeklődő Indexet Tálas Péter. Bár az amerika hadsereg az elmúlt napokban AC-130-as légierődökkel és helikopterrekkel is megtámogatott gyalogság bevetésével indított akciókat, a biztonságpolitikai szakértő nem tűnik izgatottnak. "Ne felejtsük el, hogy május 1-én Bush nem a háború, csak a nagyobb hadműveletek végét jelentette be" - nyilatkozta Tálas az Indexnek.

A szakértő egyébként nem tartja feltétlenül jó megoldásnak a hadműveleteket. Az amerikaiak egyrészt "láthatatlan ellenség" gerillacsoportok ellen kűzdenek, kevés eredménnyel. Másrészt a bombázások inkább csak "olajat öntenek a tűzre", azaz csak jobban az amerikaiak ellen hangolják az iraki lakosságot. Pedig a szövetségesek jelenleg még a huszeinisták bázisának tartott szunnita-háromszögben, a diktátor szűkebb pátriájában is élvezik a lakosság többségének támogatását.

A hadműveletek Tálas szerint az amerikaiak újonnan hangoztatott politikai céljaival, a hatalom irakiaknak történő átadásával is ellentétes lehet.