Németország vasárnap választ

"Amennyiben a kormány négy év alatt nem tudja félmillióval csökkenteni a munkanélküliek számát, nem érdemli meg, hogy újraválasszák." Ezek a szavak a 16 évi kereszténydemokrata uralmat megtörő Gerhard Schröder szájából hangzottak el a választások megnyerését követően 1998-ban. Nos, ebben az évben rekordszámú, több mint négymillió munkanélkülit tartanak számon Németországban. A szociáldemokraták másik nagy választási szózatát, a gazdaság élénkítését szintén nem sikerült végrehajtani. Jelenleg az EU leglassabban növekvő gazdaságát tudhatják magukénak a német választók.

Ellenzéki aduk

Az ember úgy vélné, hogy ilyen körülmények között egy ellenzék gyakorlatilag nem veszítheti el a választásokat. Edmund Stoiber, és csapata is így gondolta, és pontosan ezeket a kérdéseket lovagolta meg a választási kampányban. Stoiberék adócsökkentést, a munkahelyvédelmi törvények enyhítését ígérték, mint egyetlen eszközt a gazdaság életre keltésére. Persze, hogy a konzervatív értékek se csorbuljanak, hat nappal a választások előtt a bevándorlási törvény szigorítása is ismét napirendre került. "Túl sok külföldit hívtak idealisztikus elképzelésekkel az országba" - hangzott el az egyik kereszténydemokrata tartományi miniszter szájából.

Előfordult az is, hogy néha "balról" támadták a szociáldemokrata - zöld koalíciót, azt vetve a kormányzó pártok szemére, - nem teljesen alaptalanul - hogy túlságosan a nagyvállalatok érdekeit képviselik, és ennek a politikának a választási kampányokban oly sokat emlegetett "kis- és középvállalkozások" isszák meg a levét.

Ha az SPD győz, akkor Schröder győzött

Ilyen körülmények között érkezett az "évszázad árvize". A kormány cselekedett, pénzt ígért, és gumicsizmában járta a gátakat. A nép pedig lelkesedett.

Kormánypárti politikusok joggal reménykedtek abban, hogy a választási televíziós viták újabb szavazatokat hozhatnak a konyhára, mivel kancellárjuk "médiaérettebb", mint az állandóan befejezhetetlen körmondatokba keveredő Stoiber. Ezt a lehetőségek csak a viták második fordulója során tudta az SPD kihasználni, ekkor a műsort nézők 60 százaléka vélte úgy, hogy Schröder jobban szerepelt. A kancellár magabiztosságára jellemző, hogy egy parlamenti vitában kihívója felé fordulva kijelentette: "Uram, ön szeretne kancellár lenni, de nincsenek meg hozzá az adottságai".

A külpolitika elvérzett a választások oltárán

A németek a második világháború óta iszonyodnak attól a gondolattól, hogy katonáikat külföldre küldjék. Schröder felismerve a lehetőséget hirtelen hevesen ellenezni kezdte a német részvételt egy esetleges iraki akcióban, még akkor is, ha az ENSZ erre felhatalmazást ad. Ez bár rengeteg szavazatot hozott, de kiváltotta a külföld rosszallását.

Elemzők úgy vélik, hogy Schröder a belpolitika érdekében feláldozta az ország kapcsolatrendszerét. Ezt támasztja alá az a hír is, hogy egy amerikai szenátor kijelentette, amennyiben Schröder Amerika-ellenes kampányával megnyerné a választásokat, a kongresszus megfontolás tárgyává tenné a csapatkivonást. A katonákat ebben az esetben olyan NATO tagállamok területén állomásoztatnák, "amelyek támogatják az Egyesült Államokat, és komolyan gondolják a részvételt a szövetség munkájában."

Bárki nyerhet

Eddig páratlan módon a közvélemény-kutató cégek is részrehajlanak a választás kimenetelének megítélését illetően. Legalábbis egyikük mindenképp. A kereszténydemokratákhoz közel álló Allensbach 2000 választó megkérdezésével arra az eredményre jutott, hogy orrhossznyi előnnyel, 0,3 százalékkal de a CDU/CSU áll nyerésre. A szociáldemokratákhoz húzó Forsa intézet szerint azonban két százalékkal (40 - 38) de az SPD áll jobban.