Etelka, Aletta
-5 °C
0 °C

Eszkimó asszony fázna

2007.10.11. 11:43
A találgatások szerint idén a klímaváltozással foglalkozó környezetvédőknek lehet a legnagyobb esélye a Nobel-békedíjra. Közülük mi Sheila Watt-Cloutier-t, az inuitok jéghez való jogának élharcosát tartjuk a legérdemesebbnek. Fogadni azonban a díj hagyományainak megfelelően egy viszonylag ismeretlen jelöltre, a csecsenföldi jogsértések feltárásán dolgozó Lidia Juszupovára fogadnánk.

Október eleje van, egy nap múla kihirdetik a Nobel-békedíj idei nyertesét, így mi is ismét csatlakozunk a világsajtó éves tippversenyéhez, amennyiben kísérletet teszünk a díj nyertesének eltalálására. Hat évnyi tippelői tapasztalattal egyetlen dolgot merünk biztosan kijelenteni. Nem Al Gore kapja idén a Nobel-békedíjat.

Hogy miért? Mert a világsajtó őt tartja a legnagyobb esélyesnek, a legnagyobb esélyes pedig eddig még sosem kapta meg a díjat. A Nobel-tippelés egyik alaptörvénye, hogy sosem kapja a díjat esélyesnek kikiáltott ember. Üdítő kivétel Jimmy Carter volt, akit az Index külpolitika-rovata egyértelmű esélyesnek tartott 2002-ben, amikor meg is nyerte a díjat. A telitalálat értékét kicsit csökkenti, hogy az Index külpolitika-rovata minden évben esélyesnek tartja Jimmy Cartert, ahogy annak tartja Horn Gyulát is, akinek titkon most is szurkol.

De a múlt helyett foglalkozzunk a jelennel. A nagy esélyes tehát Al Gore. A Bill Clinton elnöksége idején még az internetguru szerepében tetszelgő, a 2000-es amerikai elnökválasztást drámai körülmények között elbukó Gore-t nem politikusi kvalitásai, hanem a globális felmelegedés témakörében elkövetett filmje teszi a világsajtó szerint a díj első számú várományosává. Al Gore filmje a Kellemetlen igazság, ami részben Gore fáradhatatlan környezetvédelmi kampányát mutatja be, részben pedig figyelmeztet a közelgő apokalipszisre. A Kellemetlen igazság valóban kellemetlen. Leginkább azért, mert sok tudós szerint igazából kellemetlen féligazságokat fogalmaz meg. Tovább rontotta Gore hírét, hogy hatalmas otthona egy átlagos amerikai család egyéves áramfogyasztásával megegyező havi villanyszámlát produkál, miközben a film végén arra figyelmeztet mindenkit, hogy kapcsoljuk le a villanyt.

Az mindenesetre biztos, hogy ha Al Gore mégis nyerne, a díj jelentősen növelné elnökválasztási esélyeit. Gore mögött viszonylag széles csoport sorakozott fel, akik a díj elnyerésével járó publicitást kedvencük elnökjelölti esélyeinek javítására használnák.

Sokkal inkább érdemesnek tűnik a díjra Sheila Watt-Cloutier, akit Gore-ral közös jelöltként emleget a világsajtó. Az inuit asszony is a globális felmelegedés ellen harcol, de egészen megkapó és sajátos érvrendszerrel. Az ötvennégy éves Watt-Cloutier szerint az inuitok a jégmezőkön szeretnek élni, azaz a globális felmelegedés alkotmányos jogaikat sérti. Ahogy alkotmányos jogaikat sérti az olyan szerves szennyező anyagok termelése, mint például a DDT nevű gyomirtószer vagy a poliklór-bifenil nevű vegyület, amit hűtőfolyadékokban és szigetelőanyagokban használnak. Ezek a nem lebomló vegyületek szépen felhalmozódnak az arktiszi tápláléklánc tagjaiban, ismételten veszélybe sodorva az inuitok hagyományos életformáját.

A klímaváltoztatók közül az esélyesek között emlegetik még az ENSZ Klímaváltozás-munkacsoportját is, ami az év elején hozta nyilvánosságra azóta is sokat vitatott tanulmányát, amiben az embert teszi felelőssé a klíma változásáért. Sok kutató azonban cáfolta a jelentést, mondván a természet ciklikussága magyarázza az utóbbi idők melegebb éveit.

Szintén nagy esélyesként tartják számon Martii Ahtisaari volt finn miniszterelnököt, akit az elmúlt három évben már sokan elképzeltek a díjátadón, a koszovói béke megteremtése miatt. Az, hogy ezért díjat kapjon, talán az idén a legkevésbbé indokolt, hiszen a közelgő határidő ellenére sem sikerült az Ahtisaari-terv alapján véglegesíteni a koszovói rendezést.

A Nobel-békedíjat hagyományosan inkább részben vagy teljesen ismeretlen helyi jogvédők szokták kapni - mint például Wangari Maathai kenyai környezetvédő, vagy Shirin Ebadi iráni bírónő kitüntetése is bizonyítja. Ezért most térjünk rá az esélyesekre, az ismeretlenekre.

Listájukat a már csak félismeretlennek számító, tavaly is az esélyesek között emlegetett Rebija Kadír ujgur aktivista vezeti, aki a Kína észak-nyugati részén élő, elnyomott muzulmán népcsoport érdekében fejti ki munkáját. Vele könnyű dolgunk van, hiszen ismerjük a tavalyi jelölése indoklását. Eszerint Kadír az ujgur népcsoport jogaiért küzdők vezére, egyben az első számú kínai nőjogi aktivista, aki erőforrásait felhasználva kereskedelmi vállalatot alapított, ami fontos képzési és elhelyezkedési lehetőséget kínál az ujguroknak.

A világsajtóban az idén csupán egy másik, a széles közvélemény számára ismeretlen személy neve bukkant fel az esélyesek között. Lidia Juszupova Csecsenföldön, Groznijban született 1961 szeptemberében.

A törékeny asszony a Csecsenföldön történt jogsértések felderítésén dolgozó Memorial nevű civil szervezet vezetője - ennél kevés veszélyesebb munka van most a világon. Hiszen a csecsenföldi jogsértések legjavát vagy konkrétan a KGB-utód Szövetségi Biztonsági Szolgálat, vagy pedig a hatalmon lévő Moszkva-barát csecsenek követik el, akik előszeretettel tüntetik el nyomtalanul kritikusaikat. Nem életbiztosítás belekötni bármelyikükbe.

Nem véletlen, hogy Juszupovát a BBC és az Amnesty International is "Európa, de talán a világ legbátrabb asszonyaként" jellemzi. Tevékenységét 2004-ben és 2005-ben is nemzetközi díjakkal jutalmazták.

Az elmúlt tíz év győztesei

1997 - A Nemzetközi Mozgalom a Gyalogsági Aknák Betiltásáért (ICBL) és Jody Williams, az ICBL koordinátora, a taposóaknák betiltását célzó nemzetközi erőfeszítéseikért.
1998 - John Hume és David Trimble, északír politikusok az 1998. április 10-én Belfastban aláírt északír békemegállapodás létrejöttében játszott szerepükért.
1999 - Az Orvosok Határok Nélkül (MSF) szervezet a Föld több kontinensén folytatott humanitárius tevékenységért.
2000 - Kim De Dzsung dél-koreai elnök a demokrácia és az emberi jogok melletti elkötelezettségét, kiváltképpen pedig az Észak-Koreával való megbékélés érdekében kifejtett állhatatos erőfeszítéseiért.
2001 - Az Egyesült Nemzetek Szervezete és Kofi Annan ENSZ-főtitkár az emberi jogokért és a globális konfliktusok rendezése érdekében kifejtett erőfeszítésekért.
2002 - Jimmy Carter, a világbéke érdekében kifejtett évtizedes, fáradhatatlan munkájáért.
2003 - Shirin Ebadi iráni emberjogi harcos, az ország első bírónője "a demokráciáért és az emberi jogokért" kifejtett tevékenysége miatt.
2004 - Wangari Maathai kenyai környezetvédő "a fenntartható fejlődés, a demokrácia és a béke érdekében tett erőfeszítéseiért".
2005 - Mohamed el-Baradei az ENSZ Nemzetközi Atomenergia-ügynökségének (IAEA) igazgatója "az atomenergia háborús felhasználásának megakadályozásáért és békés, a lehető legbiztonságosabb használatáért tett erőfeszítéseiért".
2006 - Muhammad Yunus és a Grameen Bank az "alulról építkező szociális és gazdasági fejlődésért" végzett munkájukért ".

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!