Sevarnadze fénykora

Grúziát a Szovjetunió köztársaságaként kemény kézzel irányította, és képes volt ellenőrzés alatt tartani a nacionalista mozgalmakat. Négy éven keresztül Sevarnadze belügyminiszterként is dolgozott. Ezen a posztján mindenekelőtt a párton belüli korrupció kérlelhetetlen harcosaként szerzett magának nevet.

Politikusi képességeit azzal bizonyította, hogy gesztusokat tett a grúz nacionalistáknak, és Moszkvában engedményeket harcolt ki a köztársaság számára. Így eshetett meg, hogy 1978-ban a köztársaság alkotmányában a grúzt tették meg Grúzia hivatalos nyelvévé.

Gorbi calling

A grúz kommunista párt vezetőjét 1985-ben szólították Moszkvába. Mihail Gorbacsov pártfőtitkár az új szovjet külpolitika kialakításához keresett új partnert.

A "Miszter Nyet" gúnynéven emlegetett Andrej Gromiko után Sevarnadze szimpatikus és tapasztalt külügyminiszterként mutatkozott be, aki képes volt áthidalni a szembenálló tömbök közti ellentétet.

A grúz államférfinak jelentős szerepe volt abban, hogy Moszkva 1990-ben beleegyezzen a német egységbe. Gorbacsov és Sevarnadze megértették, hogy Németország egyesítése elkerülhetetlen, nyilatkozta később a szovjet külügy akkori vezetője.

Amikor a konzervatív kommunisták ellenállása Gorbacsov peresztrojkájával szemben egyre fenyegetőbb méreteket öltött, Sevarnadze 1990 decemberében a fenyegető diktatúra veszélyére figyelmeztetve lemondott hivataláról, írja a dpa.

Háromszor megválasztva

A Szovjetunió felbomlása előtt néhány héttel egy időre visszatért a moszkvai külügyminisztérium díszes épületébe. Nem sokkal később azonban a sorsát ismét hazájával, a Kaukázus déli oldalán elterülő Grúziával kötötte össze.

1992 januárjában a független Grúzia első elnökét, Zviad Gamszahurdiát egykori támogatói erőszakkal elmozdították hivatalából. Sevarnadze visszatért Tbiliszibe, és az 1992-es elnökválasztáson az ország elnöke lett. Ezt követően 1995-ben és 2000-ben megerősítették hivatalában.

Külpolitikai tekintélye, berlini illetve washingtoni kapcsolatai hosszú évek óta a szép fekvésű, ámde szegény hegyi ország egyetlen tőkéjének számítanak.

Szakadárok, háborúk

A Sevarnadze alatt eltöltött évtized során nem volt túl jó a sors az ötmilliós Grúziához. 1992-ben elszakadt Dél-Oszétia, a fekete-tengeri abház tartomány pedig az 1992 és 1994 között dúló háborúkban nyerte el függetlenségét. Abháziában ekkor 300 ezer grúz vált menekültté.

Az országot behálózó korrupció ugyanúgy fékje volt a fejlődésnek, mint az orosz részről Grúziára nehezedő nyomás. Konzervatív moszkvai politikusok mind a mai napig Sevarnadzét teszik felelőssé azért, hogy a Szovjetunió puskalövés nélkül feladta birodalmát, és dicstelenül széthullott.