Irándúsitás és csirkeirányelv Stresszburgban

"Alig aludtam valamit, a szállodában egész éjszaka hangosan kúrtak a szomszédban" - panaszkodik álmos szemekkel az Európai Parlament épületének folyosóján egy magyar alkalmazott. Persze azt nem állítja senki, hogy ennek bármi köze lenne a februári plenáris üléshez, az viszont tény, hogy minden hónapban négy napra megszállja a teljes brüsszeli adminisztráció a francia várost és ilyenkor az összes hotel megtelik.

Repülő cirkusz

Strasbourgba indul a 732 képviselő és asszisztenseik, a szakértők, bepakolja gurulós bőröndjét az ezer tolmács és fordító, repülőre szállnak a Parlament alkalmazottai. Az üléshez szükséges több tízezer oldalnyi aktát névre címzett dobozokban szállítják Franciaországba a megfelelő irodába.

Havonta négy napra. Aztán vissza az egész Brüsszelbe, mert a képviselőknek ott is van irodájuk, csak tágasabb, a tolmácsok, fordítók és tisztviselők egy része Luxembourg felé veszi az irányt. Az már csak hab a tortán, hogy az EP a belga fővárosban is tart évente hat plenáris ülést.

Strasbourgban annyira nincs szállodai szoba, hogy az EP-ülések idején sokan egy lakóhajóban kénytelenek meghúzni magukat. Van, aki szerint ez az ingázás végtelenül macerás dolog; más viszont azt mondja, jó kiszabadulni néha a brüsszeli kenelből. Olyan ez, mint egy húzós vállalati kirándulás, amibe néhányan a sok kötelező programon kívül egy kis kocsmázást, és esetleg ennek folyományaként a hangos éjszakai sikoltozást is beiktatják. Mivel azonban az ülések sokszor éjfélig tartanak, a képviselők egy része még az elzászi várost is alig látta - életét lényegében az EP hatalmas épületében és a szállodában éli. Nem véletlen az elnevezés: Stresszburg.

Az EP épülete hatalmas befejezetlen gáztartályhoz hasonlít. Belül igazi bábeli zűrzavar - nyelvek, nációk sokasága keveredik. Ugyan mindenki más parfümöt használ, de abból jó sokat. A hatalmas ülésterem - akárcsak a magyar Országgyűlésben - csak a fontosabb szavazások idején van tele, amúgy néha kiábrándítóan üres: egy képviselő beszél a semmibe, illetve a jegyzőkönyvnek, a maradék tíz ember közül kettő telefonál, egy újságot olvas, hárman fújják az orrukat, ketten éppen pakolnak össze, a többiek meg vagy figyelnek, vagy a semmibe bámulnak. Az igazsághoz tartozik azért, hogy ilyenkor másutt mítingek, frakcióülések, bizottsági- vagy munkacsoportülések, illetve - ahogy az egyik tisztviselő megfelelő hangsúllyal fogalmazott - „közösülések” zajlanak.

Az EP magyar hangja

Az ülésterem oldalában lévő fülkékben ülnek a tolmácsok, akik szorgalmasan mindent lefordítanak húsz nyelvre. Minden székhez fejhallgató is csatlakozik, így olyan nyelven hallgathatjuk a felszólalásokat, amilyenen akarjuk. A legjobb játék az, ha egy franciául felszólaló euroatyát szlovákul hallgatunk, vagy mondatonként más-más nyelvre kapcsolgatunk. Kiderül ugyanis, ha magyarul követjük a dolgokat, néha akkor sem sokkal többet értünk a beszédek nagy részéből.

Feltételezzük, hogy ez nem rangsort jelent, mindenesetre a székek karfájába applikált tolmácsgép egyes csatornáján a német tolmácsot halljuk, aztán a következőkön jön az angol, a francia, majd az olasz hang, ezután megkülönböztethetetlen eredetű hablatyolások következnek. A magyar csatorna a 16-os, amelyen kedves női hang fordítja éppen rendíthetetlen kitartással a szörnyű szöveget a "lehetőségek további bővítéséről", az "anyagok jobb kimunkálásának szükségességéről" bla bla bla.

Később a kávézóban össze is futunk néhány magyar tolmácskisasszonnyal. Azt mesélik, hogy mindig becsúszik egy-egy jó baki. Ha nem hallják jól a szöveget, könnyű összecserélni például a németben a Tourist és a Terrorist szót, ami ugye nem mindegy. A hét slágere az, hogy valamelyikük a nagy sietségben az „iráni urándúsítás” helyett egyszerűen „irándúsítást” mondott.

A Parlament plenáris ülése egyébként sok esetben csak a színpad, ahol a folyosókon, a büfében, a találkozókon már kilobbizott és eldöntött kérdések kerülnek terítékre. Egy bennfentes szerint a leglényegesebb kérdések amúgy a brüsszeli ülésterem mellett lévő Mickey Mouse nevű bárban dőlnek el (a hely a zöld-piros-kék sárga egérkékre hasonlító székek miatt kapta becenevét).

Néha tényleg lelombozó belehallgatni abba, miről is folyik a szó. Kívülállóként nehéz érdeklődést mutatni például az unió erdészeti stratégiájáról, az azerbajdzsáni helyzetről vagy a légi irányítók mobilitásának növeléséről szóló napirendi pontok iránt.

Az EP február 13-16 között azért fontosabb vagy jobban érthető témákról is tárgyalt. Így szó volt a Mohamed-karikatúrákról, és elfogadták a magyar fodrászok és vízvezetékszerelők előtt utat nyitó szolgáltatási irányelvet is, de mint ígértük, ez a cikk most nem erről szól.

Ágy, asztal, vécé

Térjünk be inkább a Parlament egyik büféjébe a sok közül. Egy sarokban rálelünk Olajos Péterre az egyetlen MDF-es EP-képviselőre, aki magányosan sajttortát majszol. „A magányos percek áldott pillanatot jelentenek a férfiembernek, amúgy sokat kell rohangálni, ezzel-azzal találkozni, munkacsoportok ülésén részt venni, válaszolja jókedvűen. Olajos Péter szerint az EP-ben éppen az az érdekes, hogy az ember megtanul globálisan gondolkozni. „Hiába mondják, hogy nekünk Libériához semmi közünk. Ha azonban ott rendezetlen a helyzet, a menekültek áradata hamar eléri Európát és Magyarországot is” – említ egy példát a képviselő.

Mennyire aktívak euroatyáink? A legutóbbi ülésen a fideszes Őry Csaba és a szocialista Herczog Edit szólalt fel önálló jelentéssel, a különböző vitákban szólásra emelkedett még Szájer József, Tabajdi Csaba és Gurmai Zita is. Felkeressük irodájában Herzog Editet, hogy megkérdezzük, mi is volt a jelentősége A globalizácio hatása a belső piacra című felszólalásának.

Az iroda alig tíz négyzetméteres, ezen a kis lukon azonban a képviselőnő asszisztensével és egy gyakornokkal osztozik. Minden irodához tartozik egy kis fürdőszoba zuhanyzóval és egy inkább fekvésre mint alvásra alkalmas kihúzható ülőalkalmatosság is, ami leginkább az NDK-s vonatok hálókocsijára emlékeztet.

"Az ilyen felszólalásokra azért van szükség, hogy egyértelművé tegyük, a globalizáció nem negatív jelenség, s az Európai Unió egyik legerősebb fegyvere, ha kihasználja az ebben rejlő lehetőségeket. A jelentésemet nagy többséggel elfogadtak, így ha bárhol korlátozni akarnák a szabad piacot, ez a későbbi vitákban már hivatkozási alapot jelenthet" - magyarázza Herczog Edit.

Késő bánat

"Egy-egy témát hallgatva néha erőt vesz az emberen a szkepszis, de az EP minden bürokratizmusa ellenére hatékonyabban és szakmaibb alapon működik, mint a magyar Országgyűlés" - állítja Őry Csaba a Herczog Editéhez hasonlóan szűkös irodájában. A fideszes képviselő volt a témavezetője Az optikai sugárzásnak kitett munkavállalók védelméről szóló irányelv kimunkálásának. Ezt három éven belül a magyar Országgyűlésnek is törvénybe kell iktatnia. „Ki mit fog ebből érzékelni otthon” – érdeklődünk ártatlanul. "Akik lézerek gyártásával foglalkoznak, azoknál pontosan meghatározzák, milyen szintű sugárzás lehet veszélyes az egészségre. Ha a sugárzás túllépi a határértéket, a dolgozók orvosi vizsgálatra mehetnek" - hallunk egy példát.

Hogy egyik párt se maradjon ki, megiszunk egy kávét az SZDSZ-es Szent-Iványi Istvánnal. "Bármennyire is nem érdeklődik a magyar közvélemény mondjuk a csirketartás szabályozásáról folyó strasbourgi vita iránt, igen fontos kérdésekről van szó. Sokan akkor kapnak észbe, amikor néhány év múlva az Országgyűlés meghozza otthon az itteni irányelvnek megfelelő jogszabályt és kiderül, a termelőknek egy csomó pénzébe kerül a megfelelő ólak kialakítása. Akkor már késő lesz ez ellen tiltakozni. Azt kell megtanulnunk, hogyan tudjuk itt idejében befolyásolni a döntést" - mondja kávéja mellől a képviselő. (Itt bővebben tájékozódhat arról, hogyan akar az EU minden csirkének baromfihoz méltó életet biztosítani.

Eurobulvár

European widow, európai özvegy - ezzel a kifejezéssel illetik a brüsszeli képviselők házastársát vagy párját. A sok utazgatás és távollét bizony nem tesz jót a házaséletnek. A válások aránya nem véletlenül magas a képviselők és a brüsszeli alkalmazottak között.

A több helyszínen zajló élet, érdekes családmodelleket szül. Kezdetben például Herczog Edit három gyermeke is Brüsszelben élt. Az egyik gyerek azonban nem tudta megszokni a kinti életet, így ő visszatért a karrierje miatt otthon maradó apukához Csákvárra, két gyerek pedig az anyukával Brüsszelben maradt. "Nagyon fontos a család, ezért csak a stratégiailag fontos utazásokra megyek el. Amikor csak tudunk, indulunk haza Csákvárra és együtt vagyunk" - mondja a képviselőnő.

Este a belvárosban lévő Perestroika Barban arról kérdezzük a francia csapost, jó üzlet-e nekik egy plenáris ülés. A srác nincs igazán elragadtatva, mint mondja, kicsit nő meg csak a forgalom, amúgy törzsközönségüket inkább egyetemisták teszik ki. Szavaira rácáfolva egyre másra érkeznek meglazított nyakkendőben a fiatalabb és idősebb bohém eurobürokraták.

Asztalunkhoz téved egy angol, aki megosztja velünk, hogy a magyar képviselőket éles eszűnek, aktívnak és jófejeknek tartja, csak ne jönnének elő mindig az erdélyi magyarokkal, mert abból már nagyon elege van. Az angolnak eddig két magyar képviselő tűnt fel igazán a Parlamentben, a fideszes Schöpflin György és a fentebb már idézett Szent-Iványi István.

Ahogy fogy a vodka és a Meteor sör, indulnak a flörtök a bárban az észt, görög, francia, angol és meg ki tudja honnan származó tisztviselők között. Egy lassan tompuló erkölcscsősz osztrák tudni véli, hogy sok itt szórakozónak van férje, felesége a távolban, de itt mindenki szeret kicsit „kilazítani”. A pult felé nézünk és látjuk, amint a kiégett, negyvenes éveit taposó finn szinkrontolmács nő az asztalok között támolyog és mindenkire rálöttyinti a bort, a magyar tisztviselő fűzi az észt titkárnőt, az angol sajtós meg a francia újságírónőt.