Szíria 'jó célpont'

Az örökké aktív és nem éppen udvarias Donald Rumsfeld védelmi miniszter már az iraki háború alatt azzal vádolta Damaszkuszt, hogy fegyverekkel támogatja az iraki rezsimet. Később azt mondta, hogy az iraki vezetés több magasrangú tagja Szíriában lelt menedéket (ezt egyébként ma egy átállt iraki tábornok is megerősítette), és Damaszkusz jobban teszi, ha vigyáz magára. Aztán a mérsékeltnek tekintett Colin Powell külügyminiszter is beszállt a buliba, utoljára pedig maga George W. Bush fejelte meg az egyre inkább átgondoltnak, szándékosnak és céltudatosnak tűnő fenyegetőzést azzal, hogy mintegy mellékesen kijelentette: Amerika tudja ám, hogy Szíria tömegpusztító fegyvereket fejleszt, konkrétan vegyifegyver-programja van. Mindez aligha véletlen, az amerikaiak láthatóan kezdenek rászállni a szírekre.

Diktatúra

Valóban, az ország sokban emlékeztet Irakra. Szíria katonai diktatúra. Az uralkodó párt a Ba'ath párt, ugyanaz a szocialista-pánarab ideológiát követő, gyakorlatilag egyszerű gengszterekből és gyilkosokból álló szervezet, amely a szomszédos Irakot is kormányozta egészen a múlt hétig. Az elnök Basar al-Asszad, egy viszonylag fiatal, öt hónapig Londonban is tanult ember, aki az elnöki címet apjától, a Közel-Kelet egyik legsúlyosabb játékosától, Hafez al-Asszadtól örökölte.

Az Asszad-rezsim a hetvenes évek eleje óta vezeti Szíriát, ami ugyan nem olyan kemény totalitárius diktatúra, mint Irak, de annyira nem is különbözik tőle. Az állam gyakorlatilag egy csomó, leginkább csempészetből és egyéb sötét üzelmekből álló érdekcsoportból áll, amelyek a katonaság, illetve több, egymást is sakkban tartó kisebb erőszakszervezet (titkosszolgálatok, rendőrség stb.) segítségével maradnak hatalmon. Néha elég komoly véráldozat árán: egy 1982-es iszlámista lázadást az öreg Hafez a lehető legegyszerűbben kezelt le: tankokkal, repülőkkel és katonasággal ment neki a lázadás gócpontjának, Hama amúgy bájos városkájának, gyakorlatilag teljesen szétrombolva annak belső részeit és megölve több mint tízezer embert.

Basar al-Asszadtól néhány évvel ezelőtti hatalomra kerülése után egy ideig sokan azt várták, hogy majd megpróbál lazítani a gyeplőn, és voltak is jelek arra, hogy liberálisabb, mint az apja. Szabadon engedett számos politikai foglyot, nagyobb szólásszabadságot engedélyezett és még a gazdasággal is babrált valamit. Aztán ezekből a próbálkozásokból semmi nem lett, részben talán azért, mert az újból eldurvult izraeli-palesztin válság miatt Asszad nem engedhette meg magának, hogy puhának látsszon. Damaszkuszba akkreditált nyugati diplomaták szerint nyitásnak nem sok jelét látni, noha elismerik, hogy a rezsimnek szinte képtelenség a mélyére látni. Asszadot a környéken megszokott cca. 99 százalékos eredménnyel "választották" meg elnöknek nem olyan rég. A márciusi parlamenti választásoknak hasonlóképpen semmi jelentősége nem volt.

Terror

Damaszkuszi utcakép Fotó: EPA/Louai Beshara

Külpolitikailag Szíria keményvonalas, ami azt jelenti, hogy valamennyi Izrael-ellenes háborúban benne volt, és a mai napig a zsidó állam legkérlelhetetlenebb ellensége. Katonailag gyengébb Izraelnél, viszont a szomszédos Libanonon keresztül (amit évtizedek óta megszállva tart) nyomást tud gyakorolni rá: jórészt Damaszkusz irányítja a Hezbollah síita terrorszervezetet, amely stabilan rakétázza az észak-izraeli településeket a libanoni határ másik oldaláról. Szíriát szálak fűzik pár palesztin csoporthoz is, noha ezekről rutinszerűen azt állítja, hogy csak "sajtóirodát" tartanak fenn Damaszkuszban. Egy ideig Asszad zsoldjában dolgozott a palesztin Abu Nidal is, akit Oszama bin Laden feltűnéséig a nemzetközi terrorizmus legfajsúlyosabb alakjának tartottak.

Szíria emellett hagyományosan vezető szerepre törekszik az arab világban, és így ellenérdekelt egy Nyugat-barát, demokratikus, olajban gazdag Irakban. Néhány elemző ezért már most azon spekulál, hogy Damaszkusz majd megpróbál bekavarni valamit az Egyesült Államoknak: akadályozni az iraki újjáépítést, destabilizálni az új rezsimet, és lehetőleg minél hamarabb az országon kívül tudni az amerikaiakat.

Vegyi fegyver

A vád, hogy Szíria vegyi fegyvereket fejleszt, nem új. Régóta tudható, hogy az Asszad-rezsim a hetvenes évek eleje óta folytat tiltott vegyifegyver-programot, és nagy mennyiségű szarin és VX ideggáz birtokában van. Damaszkusz ehhez egyiptomi és szovjet segítséget kapott, de német cégek is részt vettek a projektben. A szíreknek valószínűleg Scud rakétáik is vannak (ezek akár egytonnás terhet is célba tudnak juttatni), és suttognak valamilyen biológiaifegyver-programról is. Nukleáris ambíciókról nem tudni.

Tehát akkor háború?

Összességében tehát Szíria kiváló célpontnak tűnhet Washington számára: tiltott tömegpusztító fegyverei vannak, nyíltan és huzamosabb ideje támogat terrorista szervezeteket, komoly akadálya mindenfajta béketörekvésnek a Közel-Keleten, és nem mellékesen elég keményen elnyomja saját népét.

Tony Blair és Basar al-Asszad Szíriai elnök Fotó: EPA/Michael Crabtree

Nehéz megjósolni, mit fog tenni Amerika. Amerikai újságok értesülései szerint Donald Rumsfeld a múlt héten utasítást adott a Pentagonnak, hogy készítsenek elő terveket Szíria esetleges megszállására. Rákérdezésre Rumsfeld és Bush eddig kitérő válaszokat adtak, tagadva, hogy Amerika Szíria ellen készülne, de nem is zárva ki azt. Viszont alacsonyabb rangú tisztviselők, köztük Paul Wolfowitz védelmiminiszter-helyettes, az Irak elleni háború értelmi szerzője, azt hangoztatták, hogy noha az Egyesült Államok nagyon komolyan veszi a tömegpusztító fegyverek elterjedését, elsősorban békés eszközökkel akarnak fellépni. Ezek a tisztviselők az elmúlt napokban többször megismételték, hogy minden fenyegetés - így Szíria, Irán és Észak-Korea - különböző választ igényel, Irak pedig "speciális eset" volt, ami szükségessé tette a katonai beavatkozást.

Szakértők szintén kétlik, hogy Amerika máris új háborúra készülne. Valószínűleg inkább csak arról van szó, hogy az Egyesült Államok megpróbál minél több diplomáciai tőkét nyerni a gyors iraki győzelemből, és a diadalmas hadsereg jelenlétét kihasználva minél nagyobb nyomást akar gyakorolni Szíriára. Colin Powell amerikai külügyminiszter hétfőn nem zárta ki a diplomáciai és gazdasági szankciók bevezetését sem. A háborús fenyegetés, az invázió lebegtetése nyilván ennek a stratégiának a része, hadd illetődjenek meg minél jobban Damaszkuszban.

Szíria megtámadása azért sem valószínű, mert Bush annyira nincs jó helyzetben odahaza politikailag, hogy máris új háborúba kezdjen - jövőre választási év van. A gazdaság még mindig nem tért teljesen magához, és az iraki akciót is elutasította az amerikaiak jó harmada. A háború ráadásul akkora kárt tett Amerika hagyományos szövetségesi rendszerében, a transzatlanti kapcsolatokban, hogy még erről a sokak által arrogánsnak tekintett kormányról is nehéz volna feltételezni, hogy most hirtelen még egy országot lerohanjon. De az biztos, hogy a washingtoni keményvonalasokat felbátorította az iraki győzelem, és ki is akarják használni Amerika többi ellenségével szemben is.