A számlát a szociális miniszter rendezi, közölték a szlovákiai romák

H. K. tiszacsernyői munkanélküli minden héten elmegy egy munkaadóhoz. A vasúthoz, a zöldségeshez, az iskolába. Jelentkezik sarusnak, eladónak, takarítónak. Az állomásfőnök, a zöldséges, az iskolaigazgató széttárja karját: nincs munka. H. K. egy papírlapot vesz elő, és arra kéri az állomásfőnököt, a zöldségest, az iskolaigazgatót, hogy válaszukat írják rá. Egy idő után már csak köszönnek. A munkaadó a papír után nyúl, aláírja, elköszön. Minden héten.

Miért nem mentek Szabolcsba?

Tekintse meg képeinket!

Tiszacsernyő Szlovákia egyik legfiatalabb városa. 1946-ban alapították, a Szovjetunióhoz csatolt Csap pótlására; itt volt Csehszlovákia keleti átrakodó állomása. Hatvannyolc nyarán, az ország lerohanása előtt pár héttel, Dubcsek napokon keresztül győzködte itt Brezsnyevet, bizonygatva, hogy nem akarják megdönteni a szocializmust. A Csapról naponta különvonattal átruccanó Brezsnyev nem hitt neki, a többit ismerjük.

A tiszacsernyői városháza előtt vagy ötven ember. H. K. és sorstársai, akik a hivatal embereinek mutatják be dokumentumukat a hasztalan munkakeresésről. Ha nem így tennének, elesnének a megélhetést jelentő, mégis jelképessé zsugorodott segélytől. A munkanélkülieket magyarul szólítják, itt még a romák is magyarok, de erről majd később. "Miért nem mennek inkább Szabolcsba, ugyanilyen cikket tudnának ott is írni?", kérdezi a szociális iroda igazgatónője szlovákul, aki a járási székhelyről ruccant át Tiszacsernyőre.

Hazavisznek ezt-azt

A városban "fekete rendőrök" - a helyi milícia gúnyneve - kommandósok és katonák cirkálnak február huszadika óta. A romák akkor kapták meg szokásos szociális segélyük töredékét. A háromtagú B. család hétezer korona helyett háromezer-háromszázat kapott (1 SLK = 6,3 HUF). A havi rezsijük befizetése után ötszáz koronából kell megélniük hó végéig. A háromtagú B. család különben magyar nemzetiségű, ahogy H. K. is az.

A romák, akik errefelé magyarok, de erről tényleg csak később, ahogy errefelé mondani szokás, forróbb vérmérsékletűek. A hatvanas éveket idéző Jednota élelmiszerboltnál kezdtek gyülekezni akkor, huszadikán, vagy ötvenen, és egyre hangosabban kezdték bizonygatni, hogy ők most ide bemennek, és hazavisznek ezt-azt, hogy ne haljanak éhen. A rendőrök ezt megakadályozták. A romák továbbmentek a rendőrséggel szinte szemközti Rokokó élelmiszerbolthoz, ahol a regényes nevű Sváb Viola pakolta a kekszeket a gondolán.

Ötven roma zúdult a boltba, ahol tizenhat korona a Zlaty Bazant, és kosárba, zsákba, kabátzsebbe pakolt mindent, amit tudott: fagyasztott csirkét, lisztet, olajat, kávét, édességet, alkoholt, cigarettát. Az árukészletet védő Ilonkának a bordáját törték el, Marikának három csigolyája mozdult el a helyéről. A romák búcsúzóul azt mondták, hogy a számlát a szociális miniszter rendezi. "A gyomrom remegett, sírni nem akartam", beszél magáról Sváb Ibolya, aki másnap is bejött dolgozni, mert "jobb kibeszélni az ilyesmit". (A boltba betörő romákat - a terhes nőkön és a gyermekeken kívül - letartóztatták, a városban cirkáló rendőrök óránként benéznek a boltba, a polcokat feltöltötték.)

A Tonik él

A magyar nemzetiségű B. F. a Tonik zenekarban bőgőzött, azonban kellett bizonyos megszorító intézkedéseket hozni, miután a vasút a fél várost kirúgta munkahelyéről. Így lett szintetizátoros - ahogy ő mondja szekrenceres -, két tagtól megváltak. Hiába végezte el a csendőrtanfolyamot - biztonsági őr a magyarországi változat -, sehol sem kell. Azt mondja, hogy megérti a romákat. Ha ő is olyan hirtelen haragú lenne, akkor egy-két rúd szalámit hazavinne fizetés nélkül a Rokokóból (vagy a Jednotából).

Tíz éve szarták el

Tekintse meg képeinket!

A szomszédos Királyhelmecen nyugalom van. A főutcán szép nagy élelmiszerboltok, a romák kis csoportokban beszélgetnek, a Tiszacsernyőn megismert fekete rendőrök a katonásaggal járőröznek. "Tíz éve szarták el" - avat a titokba városházi informátorunk. Óriási segélyeket folyósítottak a romáknak, akik szavazatokban hálálták ezt meg egy Vladimir Meciar nevű ökölvívónak. A nyolcezres Királyhelmec hetven százaléka munkanélküli. Az önkormányzat ötvenhat embert tud alkalmazni közmunkára. A szerencsések ezer koronát kapnak az utcaseprésért, parkrendezésért havonta (emlékeztetőül: 1 SLK = 6,3 HUF). Azt mondja: romakérdés nincs, szegénységi kérdés van. A statisztika szerint különben 262 roma él a városban, valójában két és fél ezer. Állítólag félnek magukat romának vallani, a hátrányos helyzetű nemzetiségek felkarolására kiírt EU-pályázatokból azonban így nem részesülhetnek. Ezzel most szembesülnek.

Szunyókált a romavezető

A romák a városházától ötszáz méterre élnek ötvenes években épített tömbházakban. A falak összefirkálva, ablakkeretek több helyen kiszedve, a gyerekek szemétdombokon játszanak. Lassan hajtunk az autóval, letekert ablak mögül készül egy fotó. "Mit fényképezel, buzi?", szól oda valaki, amúgy jogosan. Balog József romavezetőt keressük. Az egyik ház harmadik emeletén egy férfi integet, mintha csak ránk várna, pedig senkinek sem szóltunk jövetelünkről. "Balog József romavezetőt keressük", szólunk fel. Az alatta lévő lakásra mutat: "Itt lakik."

A Magyar Demokratikus Roma Mozgalom elnöke éppen szunyókált, amikor kopogunk az ajtón. A nappali bútorokkal zsúfolt, minden talpalatnyi területen szőnyeg, a bútorokon terítők. A szomszéd szobából két kisgyerek figyeli beszélgetésünket. "Az éhség miatt fosztogatnak az emberek, az éhség miatt. Mert éhes a gyomor, ha tíz napig nem emészt", foglalja össze tapasztalatait. Nem fogadja el a rablásokra adott magyarázatot, miszerint az uzsorások vették el a romák pénzét. "Az állam a legnagyobb uzsorás. Ha nem 14-én, hanem 20-án fizetem be a számlát, rátesznek tíz százalék büntetőkamatot, ha akkor sem, jönnek az exekútorok."

Schuster vagy Meciar

Hogy Kelet-Szlovákiában miért vállalja származását oly kevés roma? "Nem beszélünk cigányul, nem beszélünk szlovákul. Együtt érzünk a magyarsággal. Magyarok vagyunk, na." Áprilisban Szlovákia elnököt választ. "Schuster vagy Meciar", foglalja össze a magyar romák alternatíváját Balog, majd vészjóslóan hozzáteszi: "Meciar nem szereti a magyarokat, de az ő idejében legalább volt munka."

Pozsonyban ezen a napon több nagy horderejű döntést is hoztak a szociális konfliktus megoldására. Az egyik szerint a romák a hét centiméter átmérőnél kisebb erdei fahulladékot is összegyűjthetik.