Koronavírus adatok

2022. jan. 18.
Oltottak Kórházban Elhunytak Fertőzöttek
Sára, Márió
-6 °C
5 °C

Veretes hazugságok szlovákokról, magyarokról

2007.12.17. 10:40
A francia–német megbékélés egyik lépcsője volt annak a közös történelemkönyvnek a megjelenése, ami még úgy is ötven éven keresztül íródott, hogy az igazán problémás, 1945 előtti események kimaradtak belőle. A szlovák és a magyar közös történelemkönyvön, vagy annak mítoszán, alig néhány éve dolgoznak a két ország tanárai – feszültségek idején mindig egy kicsit nagyobb figyelem mellett.

"Történetileg sem aktuális, és nem is közvetlen cél, hogy ugyanabból a könyvből tanuljanak szlovák gyerekek Zsolnán és magyar gyerekek Nyíregyházán – hűti le az azonnali eredményekre várók lelkesedését Jakab György történelemtanár, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet tudományos munkatársa. – A történelemoktatás alapvetően mindig egy közösség múltjáról szól, alapvetően nemzetközpontú nem hiszek a nagy szent olvasztótégelyekben."

"A magyar történelemtanárok egyfajta népi diplomáciája ez a tanári együttműködés. Különösen fontos az ilyen kapcsolatrendszer, a schengeni határok kiépülése miatt. Ezért is kezdtünk el szerb és ukrán viszonylatban is a magyar–szlovák együttműködéshez hasonló vállalkozást"- mondja Jakab. Eddig is volt olyan, hogy történelemtanárok a szomszédos országok gimnáziumába látogattak. (Jellemző mai közállapotainkra, hogy például Budapesten két olyan iskolaigazgató is volt, aki közölte: amíg a Benes-dekrétumokat vissza nem vonják, addig szlovák embert nem enged be az intézményébe. Ráadásul ez két éve történt, amikor még sokkal jobb viszony volt a két ország között, a szlovákiai magyar párt a pozsonyi koalíció tagja volt.)

Ján Slota szerint is igazságos Mátyás

A közös történelemkönyvet író vállalkozás úgy kezdődött, hogy Jakab Györgyöt a 90-es években meghívták egy új szlovákiai történelemkönyv lektorálására, és rájött: tényleg létezik a közös történelem, Mátyás király vagy a magyar korona a magyarok mellett Ján Slotának és bármely szlovák embernek az identitásához hozzátartozik. Szent István nem nemzetet, hanem államot, egy soknemzetiségű birodalmat alapított, amely része a különféle népek identitásának.

És ugyanez fordítva is megvan, a szlovák oldal történelemkönyveiben is létezik egyfajta kisajátítás. Csák Máté középkori szlovák államot alapított, vagy a mai Szlovákia területén született olimpiai bajnokok ügye (lásd keretes írásunkat!). "Mi egy múltbeli állapotot akarunk jelenvalóként is értelmezni, ők pedig egy mai állapotot vetítenek vissza a múltba – mondja Jakab György. – A meg nem értés abból adódik, hogy a mai magyar történelemkönyvek hősei a szlovák tankönyvek nemzetelnyomói, az ő hőseik pedig a mi történelemkönyveink szeparatistái, börtöntöltelékei, ügynökei."

Halmayra és Prokoppra a szlovákok is büszkék

A monarchia idején magyar színekben versenyzett kétszeres olimpiai úszóbajnok Halmay Zoltán és az olimpiai aranyérmes hadipuskás Prokopp Sándor neve is olvasható volt a szlovák olimpiai érmesekről készült 2004-es kiadványban. Nevük mellett olvasható volt egy megjegyzés, miszerint 1896 és 1912 között Magyarországot képviselték a játékokon.

A két ország sokáig vitatkozott a monarchia olimpiai érmesein. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság állásfoglalása szerint a sportolók annak az országnak szereznek dicsőséget. A Szlovák Olimpiai Bizottság honlapján most is olvasható a Kassán született Prokopp és a napvilágot Pozsony mellett meglátó Halmay neve, akik az első világháború után elhagyták a frissen alakult Csehszlovákiát.

"A szlovák és a magyar tanárok közti közös munkához (és persze sörözésekhez) hozzátartozik, hogy mindkét oldalról olyan történelemtanárok jönnek el, akik a párbeszédet nem az ördögtől valónak tartják. Csoportunk a magyar–szlovák történész vegyesbizottság tanári tagozataként működik."

A várpalotai Trianon múzeumban

"Nagyon sok türelem, meg sör, meg egyebek kellenek ahhoz, hogy akkor le tudjunk ülni nyugodtan, tehát anélkül, hogy az egymást kizáró dolgok ne fosszanak meg minket a párbeszédtől is" – mondja Jakab György. Nyilvánvaló, hogy Trianont nem fogjuk soha nemzeti ünneppé nyilvánítani, a szlovákok meg soha nem tekintik nemzeti gyásznak, ebben nincs kompromisszum.

A két népnek meg kell tanulnia, hogy egymás mellett élnek eltérő vélemények is. A történelemtanárok vállalkozása azt tűzheti ki célul, hogy pontosan megfogalmazzák: miben értenek egyet, miben vitatkoznak, és miben nem értenek egyet.

Jó hosszú lista lehet, amiben nem értenek egyet, jegyezzük meg. Jakab György szerint a 18. századig "jók vagyunk", a történelem értelmezése alapvetően nyelvi, terminológiai kérdés: hogy írjuk át a személyneveket, meg a helyneveket, milyen keretben értelmezzük a közös múltat stb. A másik probléma az etnocentrikus – érzelmektől sem mentes megközelítések közös értelmezése: például mi kalandozunk, ők rabolnak; a mi uralkodónk erőskezű, az övék diktátor; mi rendezetten visszavonulunk, ők fejvesztve menekülnek, satöbbi.

Egyébként is, a két nép együttélése nyolcszáz éven át nem volt ugyan problémamentes, de nem elsősorban a konfliktusok jellemezték a kapcsolatot. Az etnikai ellentétek mindig is megvoltak, de az identitás szerkezete jóval bonyolultabb volt. Mondjuk, egy felvidéki város polgára a nyelvtestvéreivel volt közeli rokonságban, de lehet, hogy templomba más nyelvűekkel ment, a céhben megint más nyelvűekkel dolgozott.

A dualizmus időszakában kezdődnek az egymást kizáró történetek. Magyarországon azt tanítják, milyen fantasztikus nemzetiségi törvényt alkottak Eötvös Józsefék, a szlovákok szerint is jó volt, csak éppen a magyarok elfelejtették végrehajtani. Trianonnal kezdődött az, ami nekünk megemészthetetlen, majd a Felvidék visszacsatolásával (szerintük elrablásával) folytatódott, aztán a magyarok jogfosztottságát kimondó Benes-dekrétumok következtek, majd a Varsói Szerződés katonáinak, így a 11 ezer fős zalaegerszegi 8. gépkocsizó lövészhadosztálynak, 1968-as csehszlovákiai bevonulásával.

Ez utóbbi máig nincs kibeszélve Szlovákiában, mondta Jakab György. A szlovákoknak megvan a maga magyarfóbiájuk, de csehfóbiában is szenvednek. Hitler kezéből kaptak egy államot, mégis győztessé váltak a csehek révén. Egy kicsit azonban úgy élték meg, hogy a csehszlovák államban Benesék a szlovákokat is elnyomták.

Zalaegerszegen köszöntik a hazatérő magyar katonákat 1968 őszén

A csehekkel ellentétben hatvannyolc nemcsak azt jelentette nekik, hogy eltiporták a prágai tavaszt, hanem azt is, hogy végre emancipációs helyzetbe kerültek.

A szovjet beavatkozást formálisan el kéne ítélniük, de a szlovák közgondolkodás szerint végre a történelem igazságot tett, és Gustáv Husák első titkár révén jó pozícióba kerültek. Az országot 1969-ben föderalizálták, megindult a szlovákiai gazdasági fejlődés, a vidékies Pozsony szocialista nagyvárossá vált.

Szlovákia fiatal állam, amelyet nagyon sok lakója szeretne hagyományosan homogén nemzetállamnak látni. Magyarország viszont régi államisággal rendelkezik, ami másféle nemzerti identitást jelent. Ez nem okoz nehézséget egymás megértésében?, vetjük fel. Jakab György szerint valóban fáziskésések vannak. Az ideológia és a függetlenségi eszme rendkívül erős volt a magyar és a szlovák közgondolkodásban és mindig valamivel szemben fogalmazódott meg, a mienk habsburgok, németek, oroszok, a szlovákoké a magyarok és a csehek ellen.

A rendszerváltással, a nemzeti függetlenség visszanyerésével megkezdődik a globalizáció is, az Európai Unióhoz való csatlakozás, és egy sor beavatkozás a nemzeti függetlenségi viszonyokba. A szlovák nemzettudat arról szól, hogy a nemzeti függetlenség ezeréves álom, amit kétszer kaptak meg, egyszer Hitler kezéből, így nem igazán szalonképes, meg most. A szlovák elitnek és a közgondolkodásnak is erős meghatározója a függetlenség féltése. Emiatt bizonyos EU-ellenesség, illetve a magyarsággal szemben megfogalmazott nemzeti érzékenység jellemző. Szlovákiában jelenleg erős kultúrharc zajlik, egyik oldalon állnak a hagyományos "nemzeti" (szlovák) értékeket védők, a másikon a modernizáció, illetve az Európai Unió hívei - akárcsak nálunk.

És mégis, mikorra lesz ebből közös tankönyv? Németország és Franciaország az ötvenes években félretette a sérelmeit, és úgy döntött, hogy valamit elkezd közösen ebből, ebből fejlődött ki az Európai Unió. Ez a közös politikai akarat hiányzik Magyarországon és Szlovákiában.

Versailles-tól Versailles-ig

Nagy út vezetett a német–francia megbékéléséig. 1870-ben Franciaország támadta meg Bismarck Németországát, de Sedannal vereséget szenved, százezer katonájával maga III. Napóleon is fogságba kerül. A Német Császárságot a párizsi kommün leverése után Versailles-ban kiáltják ki, Franciaország elveszti Elzász-Lotaringiát. Az utolsó német katona 1873-ban hagyja el az országot.

Német csapatok a Champs-Elysees-n 1940-ben

Az első világháború után Németország veszít, Elzász-Lotaringia a franciáké, az újjászervezett Saar-vidék Németországé maradt, de nem használhatta katonai célra és minden állami erőszakszervezetről le kellett ott mondania. Tizenöt évvel később a terület lakosai népszavazáson úgy döntöttek, hogy Németországhoz akarnak tartozni. A Rajna bal partja szövetségi megszállás alá került, a jobb parton ötven kilométer mélységben demilitarizált övezetet alakítottak ki.

A második világháborúban a németek ismét bevonultak Párizsba, és egy bábállamot is létrehoztak. A világháborús vereségük után Németországot és Berlint megszállási zónákra – köztük franciára – osztották, az elcsatolt Saar-vidéket 1957-ig francia protektorátus alá helyezték. Innen kellett megbékélnie a két ősi ellenségnek.

Chirac és Schröder Versailles-ban

Németország és Franciaország 1954-ben – a Benelux országokkal, Nagy-Britanniával és Olaszországgal – megalapítja a Nyugat-Európai Uniót. 1963-ben De Gaulle és Adenauer aláírja a történelmi megbékélésről szóló szerződést (Elysee megállapodás). A mindenkori francia elnök és a német kancellár jó viszonya végig a kapcsolatok motorját jelenti. Willi Brandt és Pompidou, Giscard d"Estaing és Helmudt Schmidt, Kohl és Mitterand, Schröder és Chirac.

A francia és a német parlament 2003-ban, az Elysee Megállapodás jubileumán, közös ülést tartott Versailles-ban, ahol korábban előszeretettel alázta meg egymást a két nagyhatalom.

A közös német–francia történelemkönyv írása 1954-ben kezdődött, létrehoztak egy kifejezetten összehasonlító tankönyvkutatással foglalkozó kutatóintézetet Braunschweigben, majd több mint ötven év után megjelent az első közös történelemkönyv. (Közkeletű félreértés szerint a német és a francia gyerekek ebből a könyvből tanulják a porosz–francia háborút vagy a két világháborút. Ez nem igaz. Csupán egy alternatív kiegészítő, illetve választható tankönyv készült el, amelya két ország 1945 utáni történelméről szól, és az adott tanártól függ, hogy ebből tanítja-e a történelmet vagy más könyvből. A német–francia közös történelemkönyvről itt olvashat>>>

A közös német–francia könyv egy oldalpárja

"Mi az 1945 utáni korszakkal is nagy bajban lennénk, még tán a középkorig jók vagyunk" – mondja Jakab György. Reális cél szerinte egy alternatív tankönyv lehet. Mindkét oldal leírja, hogyan értelmez egy adott eseményt, és mellétesszük a forrásokat is.

"Trianonnak nemcsak az a fő szörnyűsége, hogy elvették a területeinket, hanem az, hogy elveszett Pozsony nekem, mint kulturális kapcsolat, elveszett a saját szlovák őseimhez való viszony, miközben elemi érdek lenne, hogy a politika ne játssza ki megint egymás ellen a szlovákokat és a magyarokat" – mondta Jakab György.



  • Vennék
  • Hírek