George Bush elfogadta pártja jelölését

Bush elfogadta pártja jelölését

George W. Bush, texasi kormányzó csütörtök este elfogadta pártja jelölését az elnöki posztra a republikánusok gyűlésén Philadelphiában. A négy napja tartó, alaposan megszervezett, minden elemében kidolgozott médiaesemény csúcspontja volt ez. A kormányzó pedig, aki az elmúlt hetek kampányolása után remek időzítéssel az utolsó nap érkezett meg a konferenciára, alaposan megtervezett beszédével feltette a pontot az i-re.

,,Együttérző konzervativizmus"

A beszéd, bár gazdagabb volt általánosságokban, mint konkrétumokban, komoly kihívással ajándékozza meg a demokrata ellenfelet, Al Gore-t. Bush láthatólag komolyan gondolja a sokak által túlzottan ideologikusnak, túl konzervatívnak tartott republikánusok középre kormányzását. Védjegye, kedvenc szlogenje, az ,,együttérző konzervativizmus" ezúttal is központi szerepet foglalt el retorikájában.

Nagy az öröm

Bush értékelése az elmúlt nyolc év demokrata kormányzásáról: elmulasztott lehetőség. Elmulasztott lehetőségek a nemzetbiztonság terén, az egészségügy kérdésében, a nyugdíjak ügyében. ,,Megvolt az esélyük. Elmulasztották. Mi nem fogjuk." - utalt a Clinton-Gore vezette Fehér Házra, és nem véletlen, hogy az említett területek nagy része - egészségügy- és nyugdíjbiztosítás, oktatás - hagyományosan ,,demokrata" témák. Bush határozottan középre tart. És valóban: a kormányzó, jóval demokrata ellenfele előtt, határozott elképzelésekkel állt elő a reformra, bár több vád érte, hogy részletekben gyakran hiányosak ezek az elképzelések.

Nehéz persze elmulasztott lehetőségekről beszélni, amikor Amerika gazdaság az egész évtizedben növekedni tudott, amikor polgárai módosabbak, mint valaha. Amikor a jelenlegi adminisztrációval többé-kevésbe mindenki elégedett. De elhanyagolt területek mindig vannak, és Bush azzal, hogy nem átallott a republikánusok számára ilyen ,,tabutémákról" beszélni, ráadásul látszólag el tudta fogadtatni elképzeléseit talpig konzervatív pártjával, valóban lépéselőnybe került. ,,Jó időkben nagy célokat kell kitűzni" - mondja Bush, utalva Amerika a világban betöltött szerepére, világpolitikai felelősségére is.

Bush visszaállítaná az elnöki hivatal méltóságát

Bush visszaállítaná az elnöki hivatal méltóságát

Hab a tortára személye, George W. Bush maga. Bush tudja, hogy az amerikai közvélemény alaposan ráunt Clinton magánügyeivel való piszkálására, a szexbotrányokra, a személyeskedésre. Nem is említette nevén az elnököt, viszont nem mulasztotta el kívülállóként, Washington zárt, klikkesedett politikai életén kívülről származóként prezentálni magát. Egyben választ is próbált adni azoknak, akik azzal vádolják, tapasztalatlan, nem ismerné ki magát Washingtonban, nem ismeri az embereket, a trükköket, a fogásokat. Lehet - mondja Bush - de ellenségeim sincsenek így. Engem nem fogott meg Washington piszka.

Egységes, mérsékelt, együttműködésre hajló pártot akar az elnökjelölt

Annak ellenére, hogy nem mulasztotta el Gore-t, annak kampányát, személyét, politizálását támadni, Bush igyekezett száműzni a republikánusok retorikájából a megszokott ,,háborús" formulákat, a demokraták öncélú kritizálását. Sőt, kétpárti együttműködést szorgalmazott fontosabb kérdésekben, emlékeztetve arra, hogy kormányzóként remekül együtt tudott működni pártja ellenzékével Texasban is. Ez is enyhülésnek számít.

Az igen ügyesen és alaposan megszervezett konvención Bush emberei gondoskodtak róla, hogy az egyébként roppantul sokszínű republikánus párt egységesnek tűnjön, és a kormányzó programjával szemben álló, elképzeléseibe nem illő emberek vagy ne jussanak szóhoz, vagy ott se legyenek. Hiányzott a résztvevők közül például Newt Gingrich, a Clinton-éra meghatározó republikánus vezetője is, a párt jobbszárnyának sokáig ideológiai vezetője. Mégis lehet, hogy az egységesnek szánt kampányon Bush alelnökjelöltje, Dick Cheney rést üthet.

A barátságos image és az egység még illúziónak bizonyulhat

Dick Cheney, alelnökjelölt

A volt védelmi miniszter és szenátor ugyanis kőkemény jobboldali konzervatív. Beszéde is inkább emlékeztetett a régi, merev, ideologikus és görcsösen mindenért a demokratákat hibáztató republikánusokra, mint a Bush által elképzelt pártra. Kongresszusi tevékenységéért a demokrata stratégák nem is mulasztják el támadni: stabilan és minden ügyben pártja keményvonalát képviselte, kompromisszumra alig-alig hajlandó, a középutat nem ismerő politikusnak tűnik. Legemlegetettebb döntése az volt, amikor nemmel szavazott a nyolcvanas évek végén egy javaslatra, ami Nelson Mandela kiszabadítására noszogatta volna a dél-afrikai apartheid kormányzópártját. Cheney nemes egyszerűséggel ,,terroristának" nevezte Mandela polgárjogi mozgalmát.

Nincs garancia tehát Bush győzelmére. A konvenció mesterien megkomponált volt - de az amerikaiak csütörtök este nem politikai műsorokat, hanem a ,,Friends" aktuális részét nézik; a vízió nagyszerű - de a részletekkel még adós Bush; az image barátságos - de az elfogadott, hagyományosabb hangú programmal gyakran ellentétes; a párt egységesnek, mérsékeltnek mutatkozik - de a mélyben sokkal színesebb, és egy másik éra dinoszauruszaival van tele; Bush ügyesen közelít meg fontos hazai kérdéseket - de a külpolitikához alig konyít; új embernek, kívülállónak tűnik, aki két lábbal áll a földön - valójában privilegizált politikusdinasztia gyermeke, akit apja tanácsadói és barátai vesznek körül, sokan a lenézett Washington pártkatonái. Mégis, a demokratákhoz intézett kihívás nagyon komoly. Bush sikeresen és lendületesen tör előre, népszerű, pártja pedig látszólag ellenkezés nélkül ad fel komoly tabukat. Gore két hét múlva felveheti a kesztyűt, a demokraták konvencióján, Los Angelesben.