Képtelen fogást találni ellenfelén Trump, pedig az idő egyre inkább sürgeti

Sokat változott a világ azóta, hogy Donald Trump ellen merényletet kíséreltek meg, majd pedig diadalittasan elfogadta a Republikánus Párt jelölését: Joe Biden július 25-i visszalépése óta ugyanis a republikánus elnökjelölt csak lohol az események után, nem pedig azok alakítója. Kamala Harris színre lépésével a demokraták pillanatnyi előnyt szereztek, jelenleg igen nagy az érdeklődés az 59 éves alelnök iránt, miközben Donald Trump még továbbra is keresi, mivel tudná legjobban támadni ellenfelét. Elmagyarázzuk, miért volt az elmúlt három hét a Trump-kampány legrosszabb időszaka és ez idő alatt milyen hibákat vétettek a republikánusok.

Úgy tűnik, a nyár továbbra is egy nehéz időszak Donald Trumpnak kampányolás szempontjából: 2016 júniusában és augusztusában is sokan távoztak a kampánystábjából, négy évvel később, 2020 júliusában pedig a kampánymenedzserét váltotta le.

Idén ugyanakkor nem a csapatával lehet elégedetlen a republikánus elnökjelölt, mivel sajtóhírek szerint, de ezen kívül is:

A június végi, Bidennel szembeni első vita után pillanatnyi előnyt szerzett kampányának, sőt a republikánusok jelölőgyűlésének idején ez már egy lefutott meccsnek tűnt Trump és Biden között, amikor a delegáltak hosszú perceken keresztül állva tapsolták meg, hogy immáron hivatalosan is ő az elnökjelölt, miközben ekkor a demokratáknál épp azon tűnődtek, hogyan tudnák rávenni Bident a visszalépésre, amire a 81 éves elnök sokáig nem hajlott.

Ugyanakkor ez a momentum egészen július 21-ig tartott, amikor Biden végül bejelentette, hogy nem indul újra, helyette pedig alelnökét, Kamala Harrist ajánlotta. Harris időközben nemcsak megszerezte a jelöltséghez szükséges delegáltak számát, de színre lépésével az addig letargikus demokrata bázist is felpezsdítette, valamint a napi rendet is friss kampánya dominálja. Ezekkel nem csak hogy zárult az olló Trump és Harris között, de némelyik csatatérállamban már hibahatáron belül Harris vezet.

– erről számol be például a pontos előrejelzéseiről is ismert Nate Silver modellje, ami a közvélemény-kutatások mellett más változókat is figyelembe vesz, például az adott államok korábbi szavazói magatartását, társadalmi összetételét vagy a gazdaság helyzetét.

Ugyanakkor a választásig még több mint nyolcvan nap van, így Harris győzelme egyáltalán nem kőbe vésett, azonban Trumpnak és csapatának valamivel lassan elő kell rukkolnia, hogy kampánya ismét előnyt szerezzen Harrisével szemben. De eddig ez miért nem sikerült neki?

Harris egyszerre veszélyes, erős ellenfél, és egy érdektelen csaló

Annak ellenére, hogy Bidennel szemben folytatott kampányánál Trump gyakran arról értekezett, hogy szerinte Bident vissza fogják léptetni, úgy tűnik, nem készült fel arra a lehetőségre, ha ez valóban megtörténik, vagy pedig jelenlegi stratégiáját nem tudja ehhez igazítani.

A Harris-kampány megindítása óta nem igazán talál fogást a demokrata alelnökön, üzenetei pedig gyakran inkoherensek, egymásnak ellentmondóak.

Ez arra vezethető vissza, hogy maga Trump és csapata egyszerűen nem definálta még sehogy Harrist a választóik felé. Egyszerre mutatják be egy radikális, veszélyes jelöltnek, aki szerintük szélsőségesebb, mint Bernie Sanders, másik alkalommal pedig arról beszélnek, hogy csak egy csaló, és a politikai korrektség jegyében választották őt a demokraták, mert egyszerre fekete és nő.

Utóbbival kapcsolatosan egyébként ellentmondásba került önmagával is Trump. Miközben azt állította, hogy Harris egy ún. DEI-jelölt (diversity, equity and inclusion, azaz sokszínűség, méltányosság és befogadás), máskor épp az etnikumát kérdőjelezi meg, amikor például azt állította a fekete újságírók előtt tartott beszédében, hogy a jamaikai apától és indiai anyától származó Kamala csak politikai okokból lett fekete, és szerinte mind a fekete, mind az indiai örökségét sérti.

Annak ellenére, hogy ezzel vélhetően a célja az lett volna, hogy a fekete és ázsiai szavazókat elbizonytalanítsa, ez a visszájára is üthet, hiszen ettől rasszistának és bigottnak tűnhet, miközben egyébként Harris beiktatása előtt huzamosabb ideig sokan nem tudták értelmezni, hogy akkor ő most kétrasszú emberként fekete vagy indiai, vagy a kettő egyszerre.

Először nevezte nevető Kamalának, utalva Harris jellegzetes nevetésére – amit a demokraták azzal védtek ki, hogy a jelöltjük szimplán életvidám és emberi –, de elővette a két korábbi ellenfelére, Hillary Clintonra és Joe Bidenre is használt crooked jelzőt is, míg máskor Trump hazudozónak, butának vagy egyszerűen őrültnek nevezi. Jelenleg egy állandó jelző sincs, legutóbb pedig Kamablának kezdte el nevezni Truth Socialjára feltöltött üzeneteiben, ami kapcsán lehet, hogy csak egy elgépelésről van szó, vagy a Kamala és a blabla szavakat próbálta összemosni.

A becenevek kapcsán is az látszódik, hogy Trump továbbra sem definiálta, hogy saját politikai értelmezése szerint pontosan kicsoda Kamala Harris, ráadásul kampányának jelenleg hibája, hogy emiatt nem is tudja egyvalamire beskatulyázni, hogy arra egy koherens stratégiát és üzenetet vigyen. Trump lefektetett stratégia helyett továbbra is leginkább a megérzéseiben bízik interjúhelyzetben vagy kampányeseményeken is, ahol van, hogy akár egy percen belül két különböző módon mutatja be Harrist.

Azonban kampányának nem csak ez az egyetlen hibája, de ez a kiindulópontja.

Inkoherens definícióra inkoherens üzenetek

Azt már fentebb kifejtettük, hogy a republikánus elnökjelölt nem definiálta kellőképpen demokrata ellenfelét, emiatt beszédeiben gyakran egymásnak ellentmondó szerepeket aggat Harrisre, amit mindig épp a megérzései szerint az adott pillanat hevében használ.

Rendezvényein visszatérő elem Joe Biden kritizálása, akiről az utóbbi időben még azt is elkezdte állítani, hogy vissza szeretne térni elnökjelöltként, ezenkívül pedig a Biden ellen kidolgozott üzeneteket most egyszerűen Harrisre akarja tolni – leszámítva a Biden öregsége miatt megfogalmazott támadásokat.

Miközben Harris olykor erős, olykor gyenge jelölt, Trump szerint az alelnök felelős a gazdasági helyzetért, a migráció és a bűncselekmények mértékének emelkedéséért. Ugyanakkor ahelyett, hogy koherensen végig egy dolgot állítana, csapong aközött, hogy egyszer Harris volt a felelős valamiért, míg máskor Harris semmihez sem ért, és nem is csinált semmit az elmúlt négy évben.

Arra, hogy miként kampányol továbbra is valójában Bidennel szemben, jó példa, hogy a demokraták által bevezetett, Biden és a közgazdaság szavakból összeillesztett Bidenomics kifejezést egyszerűen lecserélte Kameonomics-ra, ezenkívül a gazdaság kapcsán rövid ideig használt kifejezés volt a Kamala Crash, ami az augusztus eleji tőzsdei esésre utalt.

Ezenkívül Trump kampánya sokszor ahelyett, hogy olyan szakpolitikai vagy ideológiai kérdésekben támadná Harrist – egyébként a gazdaság, a migráció és a bűncselekmények kapcsán így tesz –, amelyek Trump számára kedvezőek, helyette inkább személyes jellegű kijelentéseket tesz:

Ilyen, amikor egyszerűen csak arról beszél, hogy szerinte nem elég okos, vagy hülye, amikor etnikai hovatartozását kérdőjelezi meg, vagy amikor a nevetéséről azt mondja, hogy így csak olyan ember nevet, akinek súlyos problémái vannak – legutóbb szerdán Észak-Karolinában elmondott, elméletileg kizárólag a gazdasági tervéről szóló értekezésében váltott át ilyen jellegű személyes támadásokra.

Trump emellett úgy tűnik, mintha megsértődött volna, mert a kampányolni és tömegeket felrázni nem igazán tudó Biden helyett egy, a tömegekkel Trumphoz hasonlóan bánni tudó, sőt a 78 éves Trumphoz képest jóval energikusabb 59 éves Harris lett az ellenfele.

Erre utal, amikor arról beszél, a demokraták csaltak a jelöltváltással (ami miatt Trump felvetette, hogy az eddig Biden ellen elköltött reklámok összegét valakinek vissza kéne fizetnie neki), vagy amikor Harris rendezvényein jelenlévő tömeg nagyságát megkérdőjelezi, míg a sajátját túlértékeli.

Utóbbi kapcsán például alaptalanul azt állítja, Harris egyik rendezvényén a tömegről készített képeket mesterséges intelligenciával állították elő, és szerinte valójában senki sem volt ott, vagy úgy kérdőjelezi meg Harris mobilizációs képességét, hogy olyan, egyébként nem valós kijelentést tesz, hogy a Trump rendezvényein olykor nagyobb a tömeg, mint Martin Luther King híres I have a dream kezdetű beszédének elhangzásakor.

Nem lefutott még a mérkőzés, de nehéz heteken van túl Trump

A republikánus elnökjelölt esélyei mindezek ellenére nincsenek elveszve, viszont amennyiben Trump vissza szeretne kerülni a Fehér Házba, akkor ennél jobb és fegyelmezetettebb kampányra van szüksége, hiszen saját választói bázisát ezekkel az inkoherens üzenetekkel is el tudja érni, viszont a független szavazókat már nem. Ráadásul a Harris elleni személyeskedő támadásokkal elidegenítheti a fehér külvárosi nők, valamint a feketék szavazatait.

A közel 80 perces előadásában megpróbálta Harris eddigi elért vélt vagy valós eredményeit lekicsinyíteni, gyengeségeire felhívni a figyelmet, miközben több fontos, például gazdasági vagy migrációs kérdésben őt tette felelőssé a helyzet romlásáért. Ezenkívül azt állította, Harris csak a választásokig próbál moderáltabbnak tűnni, és utána ismét egy San Fransiscó-i liberális lesz, mivel az „új ál-Harris” ígéretei másak, mint a „valódi Harris” politikai nézetei.

Ha Trump szeretné lassítani Harris előnyét, vagy akár visszaszerezni tőle – erre leghamarabb csak augusztus végén lesz lehetősége, hiszen az augusztus 19–22. között megrendezett demokrata jelölőgyűlés során minden szem a demokratákra és Harrisre fog szegeződni –, akkor személyeskedő üzenetek helyett szakpolitikai kérdésekkel kell támadnia Harrist: ez pedig a gazdaság helyzete, valamint a migráció, melyek kapcsán a választók továbbra is azt gondolják, hogy Trump határozottabban tudná kezelni.