Legfrissebb híreink
- Gyorsabb lett az orosz szuperfegyver, de nem kíméli Vlagyimir Putyin pénztárcáját
- Több ezer diák foglalta el a párizsi Bastille teret, a rendőrök rohamot indítottak
- Moszkva szerint nincs újabb beteg az irkutszki pestiskutató halála után, senki sem fertőződött meg
- Politikai káosz a szomszédban: a csőd szélén áll Románia
- Az Északi Áramlatba is beszállnának az amerikaiak, Donald Trump veje az oroszokkal egyeztet
- A Tisza Párt több képviselője sem szavazott Oroszország elítéléséről
- Össztűz alatt az elit egyetem: fellázadtak a diákok, ezért újranyitják a csoportos erőszak ügyét
- Donald Trump nem lát biológiai fegyvert a szibériai pestiskutató halála mögött
- Kigyulladt egy szálloda a szerbiai Kopaonik síközpontban
- Meghalt Margaret Hamilton, aki nélkül nem jöhetett volna létre az első emberes holdra szállás
Trumpot képtelenség megfékezni, és ennek nem várt hatása lett a politikában
Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben rendszeresen elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
Szeptember 12–13-án Újdelhiben tartották a BRICS idei csúcstalálkozóját. A csoportot Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika, Egyiptom, Etiópia, Irán, az Egyesült Arab Emírségek és Indonézia alkotja. A BRICS célja, hogy erősítse tagjai gazdasági és politikai együttműködését, valamint nagyobb képviseletet biztosítson a feltörekvő országoknak a globális döntéshozatalban és a nemzetközi pénzügyi intézményekben.
A találkozón a közel-keleti háború, a nemzetközi kereskedelmet érintő vámok és szankciók, a nemzeti valuták szélesebb körű használata, valamint a globális intézményrendszer reformja is napirendre került. A tagállamok jelentős érdekellentéteik ellenére közös deklarációt fogadtak el, amely párbeszédet sürgetett a nemzetközi konfliktusok rendezésében, és bírálta az egyoldalú kereskedelmi korlátozásokat, amit széles körben az Egyesült Államoknak szóló üzenetként értelmeznek.
A dokumentum az ukrajnai háborút nem említi, eltérően az előző évi riói deklarációtól, amely még kitért a tagállamok ezzel kapcsolatos eltérő álláspontjaira. Házigazdaként India arra törekedett, hogy a jelentős külpolitikai különbségek ellenére is fenntartsa a BRICS egységét, miközben stratégiai autonómiáját megőrizve Oroszországgal és Kínával, valamint a nyugati országokkal is együttműködik. A nemzetközi értékelések diplomáciai sikerként könyvelték el a közös nyilatkozat elfogadását, több elemző azonban arra figyelmeztetett, hogy a BRICS növekvő gazdasági és politikai súlya mellett továbbra is komoly belső törésvonalak húzódnak a tagállamok között.
Magyarország beállt a nyugati fősodorba, de még kérdés, mit nyer vele
Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben rendszeresen elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
Kosztur András geopolitikai elemzőt arról kérdeztük, hogy vannak-e már kézzelfogható eredményei az új kormány külpolitikájának, és miként változott Magyarország nemzetközi érdekérvényesítő képessége. Arról is szó volt, hogy a határozottabb nyugati orientáció szűkítheti-e az ország külpolitikai mozgásterét, miként egyeztethető össze az euroatlanti igazodás a kínai gazdasági kapcsolatok megőrzésével, valamint milyen lehetőségei maradnak Magyarországnak Oroszország, és tágabban a Kelet felé.
Olyan átrendeződés indult el, amely Magyarország helyzetét is megváltoztathatja
Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben rendszeresen elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
Előző Világjátszma-cikkünkben arról írtunk, hogy Byrappa Ramachandra történész, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója, az ELTE Bölcsészettudományi Karának adjunktusa szerint egy, az észak-európai térségtől a Fekete-tengerig húzódó, általa Új Európai Ívnek nevezett geopolitikai együttműködés körvonalazódik, amely alapjaiban rajzolhatja át a kontinens stratégiai erőviszonyait. Az Indexnek nyilatkozva arra hívta fel a figyelmet, hogy Közép- és Kelet-Európa a kontinens új stratégiai súlypontjává válhat, Magyarország pedig a kormányváltás nyomán kedvező pozícióból kapcsolódhat be a formálódó regionális együttműködésbe.
Cikkünket annak bemutatásával folytatjuk, hogy az úgynevezett Új Európai Ív által átfogott térség egyelőre korántsem tekinthető egységesnek. A térség alapvetően egy északi és egy déli részre különíthető el, szorosabb együttműködés azonban jelenleg elsősorban az északi országok között bontakozik ki. Byrappa Ramachandra úgy véli, amennyiben a déli országok nem reagálnak proaktívan a változásokra, az északi államok felgyorsíthatják az integrációs folyamatot.
A Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója azt állítja, hogy mindez idővel egy új, negyedik európai hatalmi pillér kialakulásához vezethet Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság mellett. Megítélése szerint
gazdasági és ipari adottságai, valamint földrajzi helyzete révén az „Új Európai Ív” által átfogott térség idővel az Európai Unió és a NATO intézményi keretein belül egyfajta regionális alstruktúrává válhat.
Úgy véli, Magyarország sem maradhat ki ebből a folyamatból, az ország ugyanis földrajzi és geopolitikai helyzeténél fogva egyensúlyteremtő szerepet tölthet be a térségen belül.
A kormányváltás után átrajzolhatják Európa térképét, új hatalmi tengely születhet
Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
Az Indexnek Byrappa Ramachandra, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója egy olyan, az észak-európai térségtől a Fekete-tengerig húzódó új geopolitikai együttműködés lehetőségét vázolta fel, amely hosszú távon Európa biztonsági, gazdasági és politikai erőviszonyait is átalakíthatja. Értékelése szerint Közép- és Kelet-Európa a kontinens új stratégiai súlypontjává válhat, miközben Magyarország a kormányváltás nyomán kedvező pozícióból kapcsolódhat be egy új formálódó regionális együttműködésbe. Úgy véli, az „Új Európai Ív” nemcsak a NATO és az Európai Unió működésére lehet jelentős hatással, hanem új fejlődési és befektetési lehetőségeket is teremthet a térség országai számára.
Trump próbára teszi a NATO-t, Európa összezár, Magyar Péter egyensúlyozik
Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben rendszeresen elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
Az Index az ankarai NATO-csúcs legfontosabb geopolitikai következményeiről, az Egyesült Államok és Európa viszonyáról, Ukrajna további támogatásának kilátásairól, a szövetség katonai fejlesztéseiről, valamint Magyar Péter első miniszterelnöki NATO-szerepléséről kérdezte Kosztur András geopolitikai elemzőt.
Vlagyimir Putyin elküldte az üzenetét, a kérdés az, ki érti meg
Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
Kosztur András geopolitikai elemzővel Vlagyimir Putyin szentpétervári beszédének legfontosabb üzeneteit elemeztük. Arra kerestük a választ, milyen kép rajzolódik ki az orosz vezetés jelenlegi helyzetértékeléséről, és a beszéd inkább egy magabiztos győzelmi narratívát tükrözött-e, vagy egy elhúzódó konfliktusra való felkészülés jeleit hordozta. Megvizsgáltuk azt is, hogy az elnök üzenetei elsősorban a Nyugatnak vagy az orosz társadalomnak szóltak-e, illetve melyik közönség meggyőzése lehetett fontosabb a Kreml számára.
Szó esett az ukrajnai háború lezárásának feltételeiről, valamint arról, hogy Vlagyimir Putyin beszéde alapján közelebb került-e a konfliktus rendezése, vagy a felek álláspontjai továbbra is nehezen összeegyeztethetők. Külön kitértünk arra is, mi állhat amögött, hogy az orosz elnök továbbra sem hajlandó személyes találkozóra Volodimir Zelenszkijjel. Emellett elemeztük a szentpétervári gazdasági fórum legfontosabb gazdaságpolitikai üzeneteit, végül pedig azt, hogy a napi politikai kommunikáción túl milyen hosszabb távú stratégiai célok és modernizációs elképzelések rajzolódnak ki Vlagyimir Putyin víziójából Oroszország következő öt–tíz évére vonatkozóan.
Kosztur András szerint a szentpétervári beszédét kettősség jellemezte:
- Egyrészt az orosz elnök úgy vélte, hogy a világrend átalakulása szükségszerű, objektív, és éppen ezért megállíthatatlan folyamat, amely a Nyugat hegemóniájának végét és a nemzetközi erőviszonyok kiegyenlítettebbé válását hozza magával.
- Másrészt egy olyan világ képét rajzolta fel, amelyben minden országnak meg kell küzdenie a helyéért és szuverenitásáért, a nagyhatalmaknak – köztük Oroszországnak – pedig még inkább.
A beszéd egyszerre szolgált helyzetértékelésként és feladatkijelölésként. Az elemző szerint bár az orosz elnök alapvetően optimista képet festett Oroszország lehetőségeiről a formálódó világrendben, ebből az is kirajzolódott, hogy a Kreml tisztában van saját korlátaival és hiányosságaival.
Trump után Putyin is Pekingbe ment, és ennek komoly üzenete van
Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
Az elmúlt hónapokban egymást követték a magas szintű államfői látogatások Kínában: Donald Trump amerikai elnök, Vlagyimir Putyin orosz elnök, valamint több európai vezető is Pekingben tárgyalt. Trump kilenc év után látogatott el újra Kínába, míg Putyinnak ez volt a 25. pekingi útja. A közelmúltban Emmanuel Macron francia elnök, Friedrich Merz német kancellár, Keir Starmer brit miniszterelnök és Pedro Sánchez is Kínában járt, hogy gazdasági együttműködésekről, valamint aktuális világpolitikai kérdésekről egyeztessenek a pekingi vezetéssel. A kínai fővárosba várják a szerb elnököt és a pakisztáni miniszterelnököt is.
Az amerikai–kínai tárgyalások egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a két nagyhatalom egyelőre nem a teljes leválásban, hanem a kontrollált versengésben érdekelt. Kínában úgy látják, hogy az elmúlt évek amerikai szankciói és kereskedelmi korlátozásai ellenére az ország sikeresen alkalmazkodott az új geopolitikai környezethez. Diverzifikálták külkereskedelmüket, megerősítették technológiai önállóságukat, és egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek a belső piac fejlesztésére. A kínai vezetés szerint a hosszú távú stabilitás alapja nem a konfrontáció, hanem a kölcsönös tiszteletre épülő együttműködés lehet
– fogalmazott lapunknak Horváth Levente.
Míg itthon a politikai átrendeződésé a főszerep, egy sokkal nagyobb átalakulás is zajlik
Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
A közelmúltban a politika ütemét és intenzitását a nemzetközi környezetben bekövetkező sokkhatások alakították. A Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója, Byrappa Ramachandra szerint Kanada minden ilyen alkalommal rádöbbent arra, hogy bár az Egyesült Államoktól való függőség hosszú ideig kényelmesnek tűnt, a legrosszabb forgatókönyv is pillanatok alatt valósággá válhat. Ez arra ösztönzi az észak-amerikai országot, hogy diverzifikálja gazdasági és geopolitikai kapcsolatait.
A kutató felidézte, hogy Pierre Trudeau kanadai miniszterelnök egy híres, 1969-es beszédében úgy jellemezte az Egyesült Államokkal való szomszédságot: „olyan, mintha egy elefánttal aludnánk”. Byrappa Ramachandra hozzátette: az azóta eltelt évtizedekben az Egyesült Államok által kiváltott gazdasági és politikai sokkok – a vámháborúktól és határzáraktól a szuverenitási fenyegetésekig – folyamatosan arra figyelmeztették Kanadát, hogy túlzottan függ az amerikai piactól. Bár Pierre Trudeau már az 1970-es évek elején megpróbálta diverzifikálni az ország kapcsolatait, Kanada exportjának ma is mintegy 75 százaléka az Egyesült Államokhoz kötődik.
Byrappa Ramachandra úgy látja, Kanada európai nyitása ezért nem pusztán az Egyesült Államokkal kialakult gazdasági és geopolitikai feszültségekre adott rövid távú reakció, hanem egy régóta formálódó stratégia része. Ottawa célja, hogy hosszú távú partnereket építsen ki világszerte, és megerősítse nemzeti szuverenitását, valamint geopolitikai mozgásterét.
Miközben lángol a Közel-Kelet, Donald Trump legnagyobb vetélytársa lépni készül
Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
Az iráni konfliktus eszkalációja milyen hatással lehet Kína geopolitikai érdekeire, és milyen alapvető célok vezérlik Pekinget a Közel-Keleten? Nyithat-e stratégiai mozgásteret Kína számára, ha az Egyesült Államok figyelmének és katonai erőforrásainak egy része ismét a térségre összpontosul, illetve milyen stratégiát követhet Kína a jelenlegi helyzetben a Közel-Keleten és tágabb értelemben a nemzetközi rendszerben? Hosszabb távon hozzájárulhat-e az iráni konfliktus és az amerikai szerepvállalás ahhoz, hogy Kína erősítse pozícióit a globális erőegyensúlyban? Ezekről kérdeztük az e heti Világjátszmában Horváth Levente Kína-szakértőt, korábbi sanghaji főkonzult, az MCC Ázsiai–Magyar Kapcsolatok Iroda vezetőjét.
Az iráni háborúnak már most súlyosan megfizetjük az árát, de a hatása messzebbre érhet, mint eddig gondoltuk
Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
Három éve magyarul is megjelent India külügyminisztere, Szubrahmanjam Dzsajsankar India útja – Stratégiák egy bizonytalan világban című könyve (MCC Press, 2023), amelyben a szerző amellett érvel, hogy a gyorsan változó nemzetközi környezetben a rugalmas geopolitikai helyezkedés felértékelődik. Szerinte egy képlékennyé váló világrendben kulcsfontosságú, hogy egy állam egyszerre tartson fenn kapcsolatokat a versengő nagyhatalmakkal – az Egyesült Államokkal, Kínával, az Európai Unióval vagy Oroszországgal.
Dzsajsankar úgy látja, a többpólusú világrend felé vezető út egy többpólusú Ázsián keresztül vezet, és a globális rendszernek nagyobb figyelmet kell fordítania India növekvő súlyára. Az indiai diplomácia számára ezért olyan szemléletet sürgetett, amely nem távolságtartóan vagy kelletlenül viszonyul a világhoz, hanem aktívan alakítja kapcsolatait: együttműködik az Egyesült Államokkal, kezeli a Kínával fennálló viszonyt, erősíti európai kapcsolatait, megőrzi az együttműködést Oroszországgal, bevonja Japánt és a szomszédos államokat, valamint folyamatosan bővíti partnerségi hálóját. Mindez Európa számára is tanulságos lehet, hiszen a globális erőviszonyok átalakulásának korában nem elegendő csupán az Egyesült Államokra, Kínára és Oroszországra figyelni: például India szerepét is egyre komolyabban kell venni.
Az Index Byrappa Ramachandrát, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatóját, történészt és geopolitikai elemzőt kérdezte arról, milyen hatással lehet az Irán körüli konfliktus eszkalációja India geopolitikai és gazdasági érdekeire, miként értékelhető Donald Trump amerikai elnök külpolitikája, és milyen lehetőségeket vagy kockázatokat jelenthet Újdelhi számára az alkukra és közvetlen érdekérvényesítésre építő amerikai stratégia. Emellett arról is beszélt, mekkora geopolitikai mozgástere van Indiának az Egyesült Államok és Kína közötti nagyhatalmi versengés közepette, és hogy a formálódó multipoláris világrendben India idővel önálló pólussá válhat-e, vagy inkább a nagyhatalmak közötti kiegyensúlyozó szerepet tölti majd be.
Történelmi fordulóponton vagyunk, új korszak jön, Magyarország jövője a tét
A megrendült világrend nemcsak a megelőző nemzetközi rendszer felbomlásából származik, és egy újnak a születéséhez vezet, hanem azzal jár, hogy a régi elvek helyébe újak lépnek. […] a 21. század körvonalainak folyamatban lévő alakulása közepette a nemzetközi rendszer geopolitikailag új formát vesz fel, miközben szellemi tartalma is megújul
– írja Békés Márton, akit nemrég megjelent könyvének téziseiről kérdeztünk.
Arra a felvetésre, hogy a most zajló átalakulások valóban világrendszerváltást jelentenek-e, vagy csupán az ismert nemzetközi rend elhúzódó válságáról van szó, Békés Márton több, egymással összefüggő globális folyamatot sorol fel az előbbi alátámasztására.
Értelmezése szerint a 2008-as világgazdasági válság már megingatta a fennálló rend stabilitását. Ezt követte a koronavírus-világjárvány, amely nemcsak egészségügyi, hanem gazdasági és politikai értelemben is rendszerszintű kihívást jelentett. Az orosz–ukrán háború – amely immár negyedik éve tart – tovább mélyítette a geopolitikai törésvonalakat, miközben világszintű következményekkel járt az energiapolitika, az ellátási láncok és a biztonságpolitika területén. Mindehhez társul a globális Dél megerősödő, világméretű önszerveződése.
Békés szerint már pusztán a felsorolt példák is jelzik a világrendszerváltás folyamatának léptékét: világgazdasági válság, világjárvány, globális hatású háború, planetáris energiapolitikai átrendeződés, a globális Dél felemelkedése.
Ezek nem elszigetelt események, hanem egymással összefüggő, a Föld egészét érintő átalakulások.
Úgy véli, a folyamat gyökerei a 2000-es évek végére nyúlnak vissza, majd a 2010-es évek közepétől felgyorsultak, az orosz–ukrán háború pedig kifejezetten akcelerálta az átrendeződést. Ezt megelőzően az Egyesült Államok 2021. augusztusi kivonulása Afganisztánból – különösen Kabul gyors összeomlása – szintén azt jelezte, hogy a korábbi geopolitikai korszak lezárulóban van. A 2022 februárjában nyílt államközi háborúvá szélesedő orosz–ukrán konfliktus pedig végképp nyilvánvalóvá tette: történelmi léptékű változások zajlanak.
A világháború küszöbén? – Iránnál csapnak össze a világrend erői
Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
Volt német külügyminiszter: bármikor felrobbanhat a Közel-Kelet
Az izraeli–iráni árnyékháború bármikor nyílt háborúba csaphat át, ami az egész térséget destabilizálná – figyelmeztetett Joschka Fischer egykori német külügyminiszter 2025-ben, magyarul is megjelent, a HVG Könyvek gondozásában kiadott A jelen háborúi – Egy új világrend születése című könyvében. Tézise szerint az ukrajnai háború, a közel-keleti konfliktusok és a nagyhatalmi rivalizálás nem elszigetelt válságok, hanem egy formálódó multipoláris világrend vajúdását jelzik: egy olyan korszakét, amelyben Európának önálló geopolitikai szereplővé kell válnia, különben végleg mások árnyékában marad.
Könyvében Fischer külön fejezetet szentelt a közel-keleti erőviszonyoknak és az Irán jelentette kihívásnak. Értékelése szerint az iráni rezsim belpolitikai értelemben meggyengült: az utódlás kérdése rendezetlen, nem világos, ki léphet a beteg és idős vallási vezető, Ali Khámenei helyébe; a korrupció elharapózott, a rendszer hosszú távú perspektívái bizonytalanok, fennmaradását elsősorban az elnyomó apparátus biztosítja. Külpolitikai értelemben ugyanakkor Irán a 20. századi amerikai világrend leépülésének egyik nyertesévé vált. Teherán regionális befolyását aszimmetrikus eszközökkel – proxyhálózatokon, rakéta- és drónprogramján, valamint a nukleáris képesség politikai nyomásgyakorlásra való felhasználásán – keresztül növelte. A tartós szankciók és a világgazdasági elszigeteltség arra kényszerítették az országot, hogy saját hadiiparát fejlessze és modernizálja; az iráni drónok és rakéták exportcikké váltak, Oroszország is alkalmazza őket az Ukrajna elleni háborúban. Amíg az olajbevételek biztosítják a pénzügyi hátteret, addig az iráni katonai-ipari komplexum – a hozzá kapcsolódó regionális hálózatok támogatásával együtt – fenntartható marad – állapította meg a volt német külügyminiszter.
Stratégiai hibának nevezte a 2015-ös atomalku meggyengülését, mert szerinte Irán nukleáris küszöbállammá válása regionális fegyverkezési spirált indíthat el.
Úgy látta, Irán már nem pusztán közel-keleti tényező, hanem az Egyesült Államok, Oroszország és Kína közötti nagyhatalmi versengés egyik metszéspontja. Az Oroszországgal és Kínával kialakított együttműködés – polgári és katonai értelemben egyaránt – lehetőséget adott Teheránnak, hogy kitörjön a nemzetközi elszigeteltségből, miközben a globális Dél erősödő szerepe és a Nyugaton túllépő multilaterális struktúrák formálódása tovább növelte mozgásterét.
Ezzel szemben Fischer szerint Izrael stratégiai helyzete a 21. században inkább romlik, mint javul: a Nyugat globális súlyának csökkenése és a globális Dél országainak megerősödése kiélezheti Izrael legitimációs dilemmáit. A volt német külügyminiszter úgy vélte, a közel-keleti konfliktus tartós rendezéséhez olyan új világrendre lenne szükség, amely valóban stabil kereteket teremt. Megfogalmazása szerint a jelenlegi, átmeneti és bizonytalan korszakban már az is eredmény lenne, ha a térség ellentétei nem torkollnának a 21. század során egy szélesebb, nagyhatalmi konfliktusba.
A háború azonban kitört, amikor az Egyesült Államok és Izrael február 28-án átfogó támadást indított Irán ellen. Az első csapások az iráni rezsim több vezetőjét is megölték, köztük az ajatollahot is, ami alapjaiban rengette meg a teheráni hatalmi struktúrát. Fischer könyve rávilágít arra, hogy az amerikai–izraeli akció mögött milyen stratégiai megfontolások és célok húzódhattak meg, de az korántsem világos: milyen regionális és globális következményei lehetnek a most kirobbant háborúnak.
Csicsmann Lászlót, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatóját arról kérdeztük, mit jelentene a konfliktus alakulása szempontjából az iráni hatalmi struktúra fennmaradása. Arra is kíváncsiak voltunk, miként hat a háború rövid és hosszú távon Oroszország geopolitikai pozíciójára, illetve hogyan érinti Kínát a térség destabilizálódása. Végül arra kértük, vázolja fel a konfliktus lehetséges forgatókönyveit, és értékelje az amerikai stratégiai célok megvalósulásának esélyeit.
Történelmi fordulat előtt: Európa jövője is a tét az ukrajnai háborúban
Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
Az orosz–ukrán háború az ötödik évébe lép, ebből az alkalomból Kosztur András geopolitikai elemzőt, a Patrióta YouTube-csatorna külpolitikai szerkesztőjét arról kérdeztük: négy év távlatából beszélhetünk-e stratégiai győztesről, miként alakultak Oroszország eredeti céljai, és milyen célrendszer mentén zajlik ma a konfliktus. Arra is kerestük a választ, hogy a háború inkább egy befagyott konfliktus irányába halad-e, vagy továbbra is mozgó frontvonalú, kimerítő összecsapás marad; valós-e Moszkva nemzetközi elszigetelődése, vagy inkább nyugati narratíváról van szó; Ukrajnában a politikai rendszer megerősödött vagy inkább centralizálódott a háború alatt; és a társadalmi fáradás mennyiben válhat destabilizáló tényezővé. Emellett szóba került az is, hogy a konfliktus valóban új korszakot nyitott-e az európai biztonságpolitikában; a NATO ténylegesen megerősödött-e, vagy csupán a fenyegetettség érzete nőtt; Finnország és Svédország csatlakozása stratégiai fordulópontot jelentett-e; illetve hogy a 2022-ben kirobbant háború inkább következménye volt-e egy világrendszeri átalakulásnak, vagy maga vált annak egyik kiváltó tényezőjévé.
Elkerülhetetlen Kína és az Egyesült Államok összeütközése, egyetlen dolgon múlhat a győzelem
Az Egyesült Államok Kínát a 21. században már nem egyszerűen versenytársként, hanem rendszerszintű vetélytársként kezeli a globális vezető pozícióért zajló küzdelemben. Ez a megközelítés túlmutat a hagyományos geopolitikai rivalizáláson, és a gazdasági, technológiai, katonai és ideológiai dimenziókat egyaránt magában foglalja. A versengés tétje nem csupán az erőforrások és befolyási övezetek újraelosztása, hanem a globális rend szabályainak alakítása is. Ebben az összefüggésben Washington hosszú távú, átfogó stratégiaként tekint a Kínával szembeni kihívás kezelésére, nem pedig egy-egy elszigetelt konfliktusra adott válaszként. A két nagyhatalom rivalizálásával kapcsolatban Salát Gergelyt, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK Kínai Tanszékének vezetőjét, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatóját kérdeztük.
Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
Zelenszkij kockázatos játékba kezdett, szembemegy Trumppal
Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket, és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
A Magyar Külügyi Intézet (MKI) két kutatója, Seremet Sándor és Nagy Angelina Zsófia vázolta fel lapunknak Ukrajna és Belarusz kapcsolatának alakulását. A két ország viszonya a függetlenné válásuk óta hosszú időn át a pragmatikus együttélés keretei között mozgott, Kijev pedig sokáig nem tekintette Minszket stratégiai ellenfélnek. A kapcsolat a 2014-es kelet-ukrajnai válság idején átmenetileg stabilizáló szerepet kapott, Belarusz közvetítői pozíciója miatt, az egyensúly azonban a 2020 utáni belarusz belpolitikai fejlemények nyomán megbomlott. A valódi törést a 2022-es orosz invázió hozta el: Belarusz területének megnyitása az orosz hadműveletek előtt Kijev szemében társagresszorrá tette Minszket, még akkor is, ha belarusz reguláris erők nem vettek részt közvetlenül a harcokban. A kutatók ugyanakkor rámutattak arra is, hogy bizonyos technikai és humanitárius csatornák fennmaradása megakadályozta a kétoldalú viszony teljes befagyását.
Megrázó megállapítás: ez még nem az új világrend, a zűrzavar még csak a kezdet
Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket, és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
Kosztur András geopolitikai elemzőt, a Patrióta YouTube-csatorna külpolitikai szerkesztőjét arról kérdeztük, mit jelez Donald Trump amerikai elnök Béketanácsának létrehozása, valamint a 2026-os Világgazdasági Fórum davosi találkozóján elhangzott beszédek összképe: egy lezáruló világrend tanúi vagyunk-e, egy elhúzódó átmeneti korszakban élünk, vagy már egy új rend első napjairól beszélhetünk. Arra is kerestük a választ, mi határozza meg ma a globális politika működésének logikáját, illetve hogy Davos továbbra is a döntéshozatal egyik központja-e, vagy inkább annak a jele, hogy a tényleges hatalom már más erőterekben koncentrálódik, itt pedig elsősorban az ott zajló folyamatokat értelmezik. Szó esett az Egyesült Államok és Kanada eltérő világrend-értelmezésének jelentőségéről, valamint arról is, hogy Oroszország és Kína a fennálló rend tudatos kihívóiként lépnek-e fel, vagy már eleve egy másik világrend logikája szerint gondolkodnak, miközben a Nyugat saját rendszerének válságát próbálja értelmezni. Felmerült az is, építhető-e új világrend világos szabályok nélkül, pusztán erőviszonyokra támaszkodva, és milyen nemzetközi környezetet vetíthet előre mindez.
Mindenki rémülten figyeli, ahogy Trump hódító hadjáratot indít Európa perifériáján
Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket, és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
Tavaly decemberben az Index felületén jelent meg Donald Trump világrendterve: 2026-ban Európa kerülhet célkeresztbe címmel Byrappa Ramachandra, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatójának elemzése, amely utólag kifejezetten előrelátónak bizonyult. A kutató akkor amellett érvelt, hogy az Egyesült Államok hosszú távú stratégiai célja Európa politikai és gazdasági destabilizálása, és 2026-tól Washington fokozott nyomást gyakorolhat a kontinens meghatározó államaira, különösen Nagy-Britanniára, Franciaországra és Németországra.
Byrappa Ramachandra értelmezésében Donald Trump nagyszabású geopolitikai elképzelése egy olyan Egyesült Államok megteremtésére irányul, amely észak–déli tengelyben az Északi-sarktól az Antarktiszig, kelet–nyugati értelemben pedig az Atlanti- és a Csendes-óceán között érvényesíti befolyását. Elemzésében arra is felhívta a figyelmet, hogy e stratégia szerint Európa „kézben tartása” előfeltétele annak, hogy később Kanada vagy Grönland annektálása egyáltalán felmerülhessen.
Az új év első napjaiban gyorsan világossá vált, hogy a Trump-kormányzat számára Grönland megszerzése kiemelt jelentőségű kérdés, és akár egy hosszú távú geopolitikai stratégia első konkrét lépéseként is értelmezhető. Mindezek fényében kérdeztük meg Byrappa Ramachandrát arról, miként látja a Grönland körül kibontakozó geopolitikai helyzetet, és milyen következményekkel járhat mindez Európa számára.
Trump most olyat tett, amelynek beláthatatlan következményei lehetnek
Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket, és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
Seremet Sándort, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatóját a venezuelai amerikai fellépésről kérdeztük: arról, mit mutat meg az Egyesült Államok lépése a világnak, valóban egy korszak lezárását vagy egy új időszak kezdetét jelenti-e, valamint milyen tanulságokat vonhatott le az ügyből Oroszország és Kína – elrettentésként vagy felhatalmazásként értelmezve a történteket. Emellett arra is kerestük a választ, hogy mindez mit üzen a közepes és kisállamok számára a nemzetközi garanciák megbízhatóságáról, illetve milyen kockázatokat hordoz, ha más nagyhatalmak „zöld lámpának” tekintik az amerikai fellépést, és hol jelenhet meg a következő hasonló konfliktus.
Öt nagyhatalom dönthet rólunk, ijesztő forgatókönyv körvonalazódik 2026-ra
Mit árul el az Egyesült Államok geopolitikai irányultságáról az új amerikai Nemzetbiztonsági Stratégia (NSS), és mit jelent mindez Oroszország, illetve Kína számára? Mekkora esélye van annak, hogy létrejöjjön egy Core5 nevű nagyhatalmi együttműködés az Egyesült Államok, Kína, Oroszország, India és Japán részvételével? Mit jelezne egy ilyen formátum az USA globális szerepéről, és miként viszonyulhat ehhez Oroszország és Kína? Végül: mit várhat a 2026-os évtől a három globális szereplő? Három olyan elemzőtől kértünk válaszokat, akik rendszeresen nyilatkoznak Világjátszma rovatunknak.
Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket, és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
Hatalmas a titkolózás a Putyinnal folytatott tárgyalásról, és ennek meg is van az oka
Kedden Moszkvában tárgyalt az amerikai delegáció, amelyet Steve Witkoff különmegbízott és Donald Trump veje, Jared Kushner vezetett. A küldöttség Vlagyimir Putyin orosz elnökkel folytatott megbeszéléseket az orosz–ukrán háború lezárásának lehetőségeiről. A találkozóról egyelőre kevés részlet ismert; a Kreml „konstruktívnak” minősítette az egyeztetést, ugyanakkor jelezte, a béketerv több eleme továbbra is elfogadhatatlan Moszkva számára. Jurij Usakov, az elnök külpolitikai tanácsadója közölte, még nem sikerült kompromisszumos változatot találni, a legfontosabb nézetkülönbségek pedig továbbra is fennállnak. Az úgynevezett béketervezet az elmúlt hetekben már több átdolgozáson ment keresztül.
Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
Kosztur András értékelése szerint az orosz politikai kommentátorok alapvetően derűlátóan fogadják a tárgyalások megkezdését, noha akadnak olyan hangok is, amelyek a korábbi tapasztalatokra hivatkozva óvatosságra intenek Washingtonnal szemben.
Összességében azonban az orosz fél úgy érzi, a jelenlegi helyzet számukra kedvező: az amerikaiakkal zajlanak az egyeztetések, a fronton előrejutást látnak, miközben Ukrajna egyre mélyülő politikai és energetikai válsággal küzd
– fogalmazott az elemző.
Úgy látja, éppen a romló ukrán fronthelyzet késztetheti az Egyesült Államokat arra, hogy felgyorsítsa a tárgyalásokat. Washington attól tarthat, hogy ha az orosz pozíciók tovább erősödnek, Moszkva nem kisebb, hanem jóval nagyobb engedményeket követel.
Kosztur András szerint az alaszkai találkozó környékén még úgy tűnt, Moszkva beérné a Donbasz ukrán kézen lévő részeinek átadásával, és lemondana Herszon és Zaporizzsja megye nem ellenőrzött területeiről, valamint más régiókra vonatkozó esetleges igényeiről. Ez azonban könnyen megváltozhat, ha az orosz erők számottevő előrehaladást érnek el ezekben a térségekben. Pokrovszk eleste és Mirnohrad bekerítése, amelyek ha még nem is következtek be, bármikor megtörténhetnek. Kijev számára a legaggasztóbb fejlemény ugyanakkor az orosz csapatok Zaporizzsja megyei előretörése Huljajpole térségében, ami ukrán katonai elemzők szerint is az ottani védelmi vonal északról és keletről történő átkarolásával fenyeget.
Kosztur hozzátette, Ukrajna egyre nehezebben tudja betömni a fronton keletkező rések egy részét, az újonnan mozgósított állomány pedig nagy arányban választja az önkényes eltávozást a szolgálat helyett. Az elmúlt két évben már több százezren hagyták el engedély nélkül a szolgálati helyüket. Közben a drónháborúban, ahol egy ideig Ukrajna számított előnyben lévő félnek, szintén fordulat történt: az oroszok ma már mennyiségi és minőségi értelemben egyaránt megelőzhetik az ukrán erőket.
Az elemző ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, reális esély van rá, hogy Ukrajna helyzete tavaszra rendkívül súlyossá válik, Moszkvának – noha gazdasági és társadalmi okokból maga is lezárná már a háborút – nincs különösebb oka siettetni a tárgyalásokat. Inkább kivárnak, és a számukra kedvező ajánlatra várnak.
Úgy tűnik, az oroszok továbbra is hajlandóak lehetnek bizonyos kérdésekben engedményeket tenni – legalábbis ezt kommunikálják Washington felé –, még olyan ügyekben is, amelyek Ukrajnának szimbolikus jelentőségűek a békekötés szempontjából. Az amerikaiak pedig nyitottnak mutatkoznak arra, hogy ők vállalják át e kényes pontok rendezését, például az elfoglalt területek elismerésének kérdését
– fogalmazott Kosztur András.
Az ukrán fél mindeközben továbbra is kitart a maximalista követelései mellett – tűzszünetet a jelenlegi frontvonalakon, a NATO-tagság perspektívájának fenntartását, valamint a hadsereg korlátozásának elutasítását –, Moszkva pedig ennek fényében „mossa kezeit”, és a felelősséget Kijevre hárítja.
Elkerülhetetlen volt Orbán moszkvai útja, Zelenszkij közben sarokba szorult
Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
Orbán Viktor Moszkvában tárgyalt Vlagyimir Putyinnal, az egyeztetés pedig itthon és Európában egyaránt jelentős visszhangot váltott ki. A magyar sajtó figyelme ugyanakkor nemcsak a találkozó politikai súlyára irányult: nagy teret kapott az a protokolláris, nyilvános esemény is, amelyen a magyar miniszterelnök tolmácsa félrefordította az orosz elnök szavait, illetve a megszólalás több lényeges elemét kihagyta.
Kosztur András geopolitikai elemző szerint Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin moszkvai találkozóját két fő tényező tette időszerűvé.
- Az egyik a béketárgyalások körüli fokozódó diplomáciai aktivitás: Magyarország igyekszik előmozdítani a békefolyamatot, elsősorban Moszkva és Washington közeledését. A magyar miniszterelnök mindkét nagyhatalom vezetőivel fenntartott jó viszonya miatt a folyamat felgyorsulása elkerülhetetlenné tette a személyes egyeztetést is.
- A találkozó másik meghatározó témája az energetika volt, amely Kosztur szerint az ukrajnai háborútól sem választható el.
„Az új amerikai szankciók ugyan nem érintik Magyarországot, a megváltozott körülmények mégis indokolttá teszik a további egyeztetéseket, különösen a térségben kialakult helyzet fényében. A napokban derült ki, hogy a Mol szerepet vállalhat a szankciók alá került orosz gáz- és kőolaj-érdekeltségek kivásárlásában Szerbiában, és az orosz energetikai miniszterelnök-helyettes, Alekszandr Novak is megerősítette, hogy ez a kérdés felmerült a közel négyórás tárgyaláson. Szijjártó Péter pedig arról beszélt, hogy felgyorsulhat a Paks II. beruházás is, amelynek munkálatai február 5-én indulhatnak. Mindez a Magyarország számára biztosított különleges szankciómentességnek köszönhető, amelyet az amerikai fél nemrég ismételten megerősített” – fejtette ki az elemző.
Mint rámutatott, az ukrajnai háborúval összefüggésben a felek keveset árultak el arról, pontosan miről esett szó Moszkvában. Vlagyimir Putyin mindössze annyit közölt, hogy értékeli Magyarország kiegyensúlyozott álláspontját, és támogatja Donald Trump javaslatát, amely szerint Budapest lehetne egy jövőbeli orosz–amerikai találkozó helyszíne. Orbán Viktor ugyancsak hangsúlyozta, hogy Magyarország számára biztonsági és gazdasági okokból is kiemelten fontos a mielőbbi béke.
A tárgyalások jelenlegi szakasza rendkívül érzékeny. Látható, hogy az amerikaiak és az oroszok egyaránt igyekeznek minimális információt nyilvánosságra hozni – bár ez nem mindig sikerül –, mert továbbra is sok szereplő próbálná akadályozni a béketörekvéseket. Természetes tehát, hogy a megbeszélések tartalmáról kevés részlet ismert; ezek legfeljebb később, szivárogtatásokon keresztül válhatnak hozzáférhetővé
– vélekedett Kosztur András.
Orbán Viktor amerikai útja előtt Moszkvában furcsa dolgok történtek zárt ajtók mögött
November 7-én Orbán Viktor miniszterelnök Donald Trump amerikai elnökkel találkozik Washingtonban. A megbeszélés középpontjában várhatóan a korábban Budapestre tervezett orosz–amerikai békecsúcs sorsa, valamint a két ország közötti gazdasági együttműködés bővítése áll majd. Arról, hogy pontosan milyen megállapodások születhetnek, az Index korábban részletes cikket közölt, kormányzati forrásokkal folytatott háttérbeszélgetések alapján. Ehhez kapcsolódóan a tárgyalásokon várhatóan szóba kerülnek az Oroszország ellen bejelentett új amerikai szankciók, valamint a Magyarország számára kiemelt jelentőségű energiapolitikai kérdések is.
Ugyanakkor olyan forgatókönyv is felvetődött, amely szerint Donald Trump felajánlhatja az orosz olajra vonatkozó amerikai szankciók alóli mentességet, amennyiben Budapest enyhíti ellenállását Ukrajna uniós csatlakozásával szemben.
A magyar miniszterelnök a Trump-kormányzattal történő stratégiai-gazdasági együttműködés kialakítását nevezte washingtoni látogatása céljának.
Gladden Pappin, a Magyar Külügyi Intézet elnöke lapunknak adott interjújában úgy fogalmazott, hogy a Trump–Orbán-találkozó új fejezetet nyithat a magyar–amerikai kapcsolatok történetében. Mint mondta, mindkét ország számára kiemelt cél, hogy olyan energetikai megoldásokat dolgozzanak ki, amelyek elősegítik az önállóság növelését és erősítik a gazdasági versenyképességet. Pappin szerint ez a törekvés jól illeszkedik a stratégiai irányba, amely a kölcsönös előnyökön alapuló, hosszú távú együttműködésre épít.
Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
Kosztur András geopolitikai elemző szerint az Orbán–Trump-találkozó újabb megerősítése annak, hogy a jelenlegi magyar–amerikai kapcsolatok kifejezetten jók, önmagában azonban ez nem tekinthető újdonságnak. Mint rámutatott, a két ország viszonya Donald Trump elnökségének kezdete óta kiegyensúlyozott, Orbán Viktor és Trump között pedig már csaknem egy évtizede fennáll a személyes, bizalmi kapcsolat.
Az elemző emlékeztetett arra, hogy Trump külpolitikájának egyik alapvetése a személyes diplomácia, vagyis az államközi viszonyokat gyakran az egyes vezetők közötti viszony határozza meg.
Trump nagy hangsúlyt fektet a más vezetőkkel való személyes kapcsolataira, külpolitikája pedig alapvetően a kétoldalú kapcsolatokra épül. Tágabb kontextusban Magyarországnak az Egyesült Államok szempontjából a nyugati világon belüli politikai küzdelmekben lehet szerepe
– mondta Kosztur András.
Hozzátette, Trump és szövetségesei nem titkolják, a politikai irányváltást az úgynevezett „patrióta erők” javára szeretnék elősegíteni Európában (ez nemcsak a hivatalosan is Patrióták néven létrejött európai parlamenti frakciót, hanem az Európai Konzervatívok és Reformisták frakcióját is magában foglalja). Magyarország pedig az egyik legrégebbi, legstabilabb és legkövetkezetesebb képviselője ennek a politikai tábornak.
Kosztur András szerint Magyarország sajátos szerepet tölthet be a Nyugat és a világ más térségei között: „egyedüliként őrizte meg jó kapcsolatait a nem nyugati nagyhatalmakkal, így hidat képezhet a különböző geopolitikai pólusok között”. Ugyanakkor – hívta fel a figyelmet – Washington e téren inkább a saját befolyására épít, mégis, a budapesti békecsúcs ötlete azt mutatta, hogy az Egyesült Államok adott esetben nem zárkózik el attól, hogy a szövetségesei diplomáciai csatornáit is igénybe vegye.
Trump és Putyin játszmája: a budapesti találkozó csak egy lépés a táblán
Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
A washingtoni találkozó a hírek szerint lesújtóan zárult az ukránok számára, főként korábbi reményeikhez képest. Napokkal Zelenszkij útja előtt még a levegőben lógott a Tomahawk rakéták átadásának kérdése is, Kijev és támogatói pedig abban bízhattak, hogy Washington – ha lassan is – visszatér a bideni útra az ukrajnai konfliktusban. Erre azonban nem került sor, és ha két héten belül nem is lesz budapesti csúcstalálkozó, ahogy ezt az amerikai elnök hangoztatta, az oroszoknak mindenképpen jó hír, hogy az ukrán elnök üres kézzel tért haza Kijevbe.
„Trump elmúlt hetekben elhangzott kijelentései biztatóak voltak ugyan az ukránok számára, az amerikai elnök azonban vélhetően végig az orosz elnökhöz szólt velük, abban bízva, hogy engedményekre bírhatja Putyint. A múlt heti telefonhívás alapján részben működött az elképzelés, az oroszok továbbra is hajlandóak a tárgyalásokra, a követeléseikből azonban, úgy tűnik, nem engednek. Moszkva számára Zelenszkij washingtoni útjának eredménye az, hogy egy gonddal kevesebbel kell foglalkozniuk: a Tomahawk rakéták ugyanis – bár a háború menetét nem tudnák megfordítani – kellemetlenséget okozhattak volna. Trump viszont időt nyert, hiszen nyilvánvaló, hogy sem a rakéták átadása, sem a súlyos másodlagos szankciók bevezetése nem szerepelt a tervei között” – fogalmazott Kosztur András az Indexnek.
Közbeszólt a budapesti találkozó, Zelenszkijt csalódás várhatja a Fehér Házban
Budapest vált a nemzetközi figyelem középpontjává, miután kiderült, hogy Donald Trump és Vlagyimir Putyin újabb egyeztetésük helyszíneként a magyar fővárost választották. A találkozó időzítése és helyszíne geopolitikai üzenetet hordoz: mindkét vezető számára lehetőséget kínál arra, hogy pozícióját erősítse a háborúval, a szankciókkal és az európai biztonsági rend jövőjével kapcsolatos vitákban. A budapesti csúcs egyszerre utalhat a kelet–nyugati viszony újraértelmezésére és a közép-európai térség diplomáciai szerepének felértékelődésére, miközben Kijev és Brüsszel is feszült figyelemmel követi a fejleményeket.
Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
A béke útja szűk, de nyitva
Mint kiderült, Donald Trump javasolta a magyar fővárost a találkozó helyszíneként, Vlagyimir Putyin pedig támogatta az ötletet. Kosztur András geopolitikai elemző rámutatott:
Budapest azért lehet megfelelő helyszín az amerikai elnök szempontjából, mert egy szövetséges állam fővárosáról van szó, amely ugyanakkor fenntartotta a normális kapcsolatokat Oroszországgal.
Magyarország a háború kezdete óta a mielőbbi békés rendezés mellett állt ki, és nem támogatta fegyverekkel Ukrajnát, így az orosz–nyugati viszonyban bár nem teljesen semleges, az orosz–ukrán háborúból gyakorlatilag kimaradó helyszínnek számít. Ez tette korábban Törökországot és Szaúd-Arábiát is alkalmas tárgyalási helyszínné.
„Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő azt is elmondta, hogy Magyarország NATO-n belüli sajátos pozíciója, amellyel következetesen kiáll a saját érdekei mellett, Trump és Putyin tiszteletét egyaránt kivívta” – tette hozzá Kosztur András.
Trump békét épít a Közel-Keleten, de kiderült: ingatag a terv
Nagy diplomáciai áttörésként értékelhető az a gázai béketerv, amelyet Donald Trump amerikai elnök és Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök szeptember végén jelentett be, majd október 13-án az Egyesült Államok, Egyiptom, Törökország és Katar vezetői is aláírtak. A közvetítők erőfeszítéseinek köszönhetően a Hamász is elfogadta a megállapodást – értékelte az Indexnek Sárkány László, az Eurázsia Központ kutatója.
A húsz ország vezetőinek részvétele jelezte a találkozó nemzetközi súlyát és diplomáciai jelentőségét. A kutató kiemelte: az a tény, miszerint Magyarország miniszterelnökét nemcsak meghívták az eseményre, hanem maga Donald Trump elnök hívta meg személyesen, és nyilvánosan méltatta is, jól mutatja: hazánk a méretéhez képest jóval nagyobb geopolitikai befolyással bír.
Ez – Sárkány László megítélése szerint – a jelenlegi kormány és a miniszterelnök külpolitikai aktivitásának eredménye, függetlenül attól, hogy ezt hazai és nemzetközi bírálói miként értékelik.
Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
Putyin visszavág a drónok háborújában, Európa fizetheti az árát
Ukrajna az elmúlt hetekben sorozatos dróntámadásokat hajtott végre az orosz energetikai infrastruktúra ellen, részben az Egyesült Államok hallgatólagos támogatásával, illeszkedve Washington azon törekvéséhez, hogy gyengítse Oroszország energiaexportját. Bár az ukrán csapások látványos károkat okoztak, Moszkva válaszul kiterjesztette saját támadásait, amelyek most Ukrajna energetikai hálózatát bénítják meg: a gázkitermelés hatvan százaléka leállt, több erőművet eltaláltak, és súlyos közműkimaradások fenyegetik az országot a tél közeledtével. Mindemellett Oroszország fejlettebb dróntechnológiával mozdonyokat és vasúti célpontokat is támad, ami az ukrán utánpótlást veszélyezteti. Az EU anyagi támogatása akadozik, Ukrajna költségvetése egyre súlyosabb hiánnyal küzd, az orosz gazdaság azonban nem omlott össze. Kosztur András, az Indexnek rendszeresen nyilatkozó geopolitikai elemző úgy látja, hogy az energetikai háború Ukrajna számára a kezdeti sikerek ellenére balul üthet ki, és hosszabb távon stratégiai hátránnyá válhat.
Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
Az orosz energetikai létesítmények elleni ukrán támadásokkal kapcsolatban Kosztur András rámutatott: a nemzetközi sajtóban megjelent beszámolók szerint az Egyesült Államok közvetlenül is részt vesz ezekben, elsősorban az orosz olajipart érintő műveletekben. Bár korábban is értek ukrán csapások orosz olajtárolókat és feldolgozóüzemeket, a hírek szerint a tavalyi amerikai elnökválasztási kampány idején a Biden-adminisztráció kérte ezek átmeneti felfüggesztését.
Értelemszerűen az év elején a feszült ukrán–amerikai viszony és Washington Moszkva felé mutatott közeledési szándéka nem kedvezett a támadások újraindításának. A békefolyamat megtorpanása után azonban az amerikaiak úgy vélték, lépniük kell. Azóta stratégiájuk központi eleme, hogy az orosz kőolaj-kereskedelmet próbálják nehéz helyzetbe hozni, mindeddig kevés sikerrel
– fogalmazott az elemző.
Putyin odaszúrt a NATO-nak, és hátborzongató kijelentést tett
A hagyományoknak megfelelően idén is beszédet mondott, majd újságírói kérdésekre válaszolt Vlagyimir Putyin a Valdaj nemzetközi vitaklub éves rendezvényén, Szocsiban. Kosztur András geopolitikai elemző szerint magára az eseményre, és különösen az orosz elnök beszédére úgy is lehet tekinteni, mint a néhány évente megújított orosz külpolitikai doktrína élő, az aktuális helyzetre is reagáló kommentárjára.
Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
A lapunknak nyilatkozó Kosztur András emlékeztetett rá, hogy az orosz elnök a Valdajon olykor egészen friss eseményekre is reagál – tavaly például Donald Trump újraválasztásához gratulált –, alapvetően azonban stratégiai szemléletű előadást tart, és válaszait az adott problémák mélyebb gyökereinek feltárására való törekvés jellemzi.
Putyinra egyébként is jellemző, hogy alapos felkészültségről és mély történelmi-kulturális ismeretekről árulkodó módon reagál egy-egy kérdésre. A külpolitikai fókuszú Valdaj különösen jó alkalmat nyújt számára, hogy ilyen kitérőket tegyen. Idén például Puskin egy verséből is idézett egy hosszabb részletet, amelyre állítása szerint néhány napja bukkant és az 1812-es borogyinói csatáról szól
– hívta fel a figyelmet az elemző.
Donald Trump megtette az ajánlatát, és ettől sokan idegesek lettek
Donald Trump amerikai elnök és Recep Tayyip Erdogan török államfő még szeptember 25-én Washingtonban találkozott, ahol a két vezető a védelmi együttműködésről, az orosz energiafüggőség csökkentéséről és a közel-keleti békefolyamatokról tárgyalt. A megbeszélések középpontjában az F–35-ös vadászgépek lehetséges törökországi visszatérése, a Patriot rendszerek ügye, valamint egy gázai fegyvernyugvás előmozdítása állt, amelyben Ankara és Washington egyaránt előrelépést emlegetett. Sárkány László, az Eurázsia Központ kutatója az Indexnek elmondta: Törökország a NATO és Oroszország között egyensúlyozva, stratégiai autonómiáját megőrizve vált a Közel-Kelet meghatározó középhatalmává.
Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
Az Egyesült Államok után Törökország rendelkezik a NATO második legnagyobb védelmi kapacitásával, amelynek jelentőségét tovább növeli az Incirlik légibázis kulcsszerepe a szövetség déli szárnyának védelmében. Ankara ugyanakkor sajátos külpolitikai stratégiát folytat: miközben a nyugati szövetségi rendszer része, régóta fennálló multilaterális politikájának jegyében szoros gazdasági és védelmi kapcsolatokat ápol Oroszországgal is. Ez különösen ellentmondásos helyzetet teremt, hiszen Moszkvát a NATO hivatalosan fenyegetésként kezeli, az Európai Unió pedig háborús gazdasági működésre készül átállni ellene. Ilyen körülmények között Törökország egyszerre szövetségese és partnere egy olyan hatalomnak, amellyel a nyugati blokk de facto már közvetett háborús viszonyban áll.
Törökország sajátos helyzete is azt mutatja, hogy a szinte követhetetlen gyorsasággal átalakuló világrendben a jelenlegi multipolaritás egyre inkább két- vagy többpólusú tömbösödés felé tart.
„A NATO és a Kína–Oroszország–Irán-tengely mellett legújabb fejleményként az arab országok saját »NATO«-ja is formálódik, részben a katari incidens nyomán kialakult Egyesült Államokkal szembeni bizalomvesztés következtében. Ha ezen az úton haladnak tovább az események, a diverzifikáció már nem sokáig lesz fenntartható. A hídszerep és a stratégiai autonómia egyre kevésbé tűnik járható útnak, és a vagy-vagy logikájának erősödése választás elé állíthatja az olyan középhatalmakat is, mint Törökország” – mutatott rá Sárkány László, az Eurázsia Központ kutatója.
Az évszázad legnagyobb projektje felforgatja a világrendet, de bármikor összeomolhat
Az Ázsiát és Európát összekötő gazdasági folyosók közül két meghatározó példa emelkedik ki: Kína Övezet és Út kezdeményezése (BRI), valamint az India–Közel-Kelet–Európa Gazdasági Folyosó (IMEC). A határokon átívelő, integrált gazdasági hálózatok kiépítésén túl a BRI és az IMEC a globális geopolitikai versenyt is tükrözi. Sárkány László, az Eurázsia Központ kutatója szerint a két gazdasági folyosó rivalizálása könnyen feszültségeket szíthat az államok között, elsősorban az Egyesült Államok és Kína vetélkedésében, de abban is, hogyan osztják el az előnyöket a résztvevők, illetve kiket vonnak be vagy zárnak ki a projektekből.
Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
Az új kereskedelmi és energia-útvonalak nemcsak a gazdaságot szolgálják, hanem a nagyhatalmak közötti verseny részei is. Ez önmagában is feszültségeket kelt, ráadásul mind a BRI, mind az IMEC a Közel-Keleten halad át, a világ egyik legérzékenyebb térségén. Itt rendezetlen határviták, modern technológiák és ősi törzsi ellentétek találkoznak, amelyek könnyen kiélezhetik a helyzetet. A gazdasági folyosók önmagukban nem tudják megfékezni ezeket a válságokat, ezért biztonsági szövetségekre és katonai garanciákra is szükség van
– fejtette ki Sárkány László az Indexnek. Hozzátette: az új világrendben a gazdasági és biztonsági kérdések összefonódnak.
A nagy kérdés az, hogy a verseny megmarad-e a gazdaság és a diplomácia keretei között, vagy egy olyan eszkalációs spirál indul el, amely egyre több országot sodor magával.
A partnerségek működnek, de törékenyek: Izrael kulcsszereplő, India helyzete bizonytalan, Jordánia pedig a leggyengébb láncszem.
Európa egyre gyengébb, már alig maradt eszköze, hogy rendezze viszonyát Oroszországgal
Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
A Szibéria Ereje 2 egy új, Mongólián át vezető gázvezeték, amelyről szeptember elején Oroszország, Kína és Mongólia jogilag kötelező megállapodást írt alá. A vezeték évente 50 milliárd köbméter orosz földgázt szállítana Kínába, részben pótolva az Európa felé elveszített exportot. A projekt Moszkva számára létfontosságú, mert növeli a részesedését a kínai piacon, Pekingnek pedig stratégiai előnyt jelent: hosszú távon stabil és olcsó gázforrást kínál, miközben csökkenti az LNG-importtól való függőségét. Geopolitikai szempontból a beruházás tovább erősíti az orosz–kínai energetikai szövetséget, amely komoly kihívást jelenthet az Egyesült Államoknak is, hiszen Kína energiaellátása biztonságosabbá válik, az amerikai LNG pedig nehezebben talál vevőre az ázsiai piacon.
Az Indexnek nyilatkozó Seremet Sándor, az Eurázsia Központ és a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója kiemelte: Moszkvában mindig is szükségesnek tartották az orosz energiaexport diverzifikálását, ám erre csak válsághelyzetek idején tettek tényleges erőfeszítéseket. Korábban, amikor az Európába irányuló gáz közel 90 százaléka Ukrajnán keresztül érkezett, a tranzitútvonalak diverzifikálása volt a fő kérdés, de az első orosz–ukrán gázvitákig erre sem került sor. Hasonló a helyzet magukkal a piacokkal is: az első komoly intézkedések szükségességét 2014-ben, a Krím elcsatolása után ismerték fel, és ekkor született meg a megállapodás a Szibéria Ereje vezeték megépítéséről, amelyet 2019-ben helyeztek üzembe.
A Szibéria Ereje 2 megépítése régóta napirenden van, de Kína sokáig nem mutatott különösebb érdeklődést a projekt iránt. Most azonban, hogy igen kedvező feltételek mellett juthat az orosz gázhoz, a helyzet megváltozott
– mutatott rá a kutató.
Ugyanakkor szerinte a Szibéria Ereje 2 megépülése nem feltétlenül jelent valódi diverzifikációt, inkább az egyik függőség felváltását egy másikkal.
Az ilyen jellegű függőség ugyanazokkal a kockázatokkal jár, mint az európai volt, azzal a különbséggel, hogy a jelenlegi geopolitikai körülmények egymás mellé sodorták Pekinget és Moszkvát. Mindkét fél engedményeket tesz: Oroszország az európai árakhoz képest jóval olcsóbban szállít majd Kínának – ahogy ezt a meglévő vezetéken már most is teszi –, mert számára a kisebb bevétel is jobb a semminél. Kína viszont megvalósít egy olyan projektet, amelyre ugyan nincs rászorulva, de biztosítja számára a szárazföldön érkező, megbízható energiát, amely így nem függ az amerikai befolyástól, és amelyért jórészt saját valutájában fizethet
– fejtette ki Seremet Sándor.
Hozzátette: összességében Oroszország sokkal nagyobb mértékben van kitéve Kína jószándékának, mint fordítva. Az orosz részesedés Kína importportfóliójában alig 5 százalékot tesz ki, amit szükség esetén könnyen pótolhat. Ráadásul míg az európai piacon a Gazprom több nemzeti vállalattal és kormánnyal is szerződhetett, így manipulálva az árakat, Kína esetében egyetlen vásárlóról van szó, amely adott helyzetben jóval keményebb feltételeket diktálhat.
Rovataink a Facebookon