Verandai mise Wadowicében

A szuvenirboltnak szombaton egy órakor be kellett volna zárnia, ehelyett még este is nyitva van. Bent tolonganak a vevők: pápás videókazetta, kulcstartó, mellszobor, plakát a slágercikk. Egy most érkezett amerikai turistacsoport frissnyugdíjasai aggódva lobogtatják dollárjaikat. Az eladó megnyugtatja őket: igen, dollárban is lehet fizetni.

A pápa haláltusájának kezdete óta Wadowice - ez a húszezres kisváros Auschwitz és Krakkó között félúton - Európa egyik legérdekesebb városa lett. Zarándokok százai és főként lengyel és német forgatócsoportok várják a vatikáni híreket Wadowicéből a pápa szülőhelyéről.

Az egyszerű emeletes verandás ház - egykor egy zsidó család tulajdona -, ahol Karol Wojtila 1920 május 18-án világra jött még ma is áll, múzeum van benne. Most a hívek foglalják el az előtte vezető kis utcát. A régi ház verandájáról plébános celebrál misét. A hívek néha a köztük tolongó fotósoknak váratlanul a macskakőre térdepelnek. Ilyenkor a fotóriporterek igyekeznek minél előbb kimenekülni közülük.

A háztömb másik oldalán van az a templom - ma bazilika -, amelynek keresztelőkútjában Wojtilát megkeresztelték. Egy kis ministráns gyereket állítottak a kapuba. Neki jutott a kínos feladat, hogy feltartóztassa a zarándokokat. Előre lekötött esküvő van, a meghívottakon kívül más nem mehet be.

A pápa tizennyolc éves koráig élt Wadowicében. Egyházi pályafutása alatt sokszor visszajárt szülővárosába, de pápává választása óta csak háromszor, utoljára 1999-ben volt rá alkalma. A város temetőjében nyugszanak szülei.

"A legjobb lenne, ha itt temetnék el." - mondta az egyik helyi általános iskola angoltanárnője, aki fagylaltot nyalogatva sétált ki a cukrászdából a II. János Pálról elnevezett térre. Körülöttünk gyerekek bicikliznek. A násznép már a templom előtt fényképezteti magát. Az amerikai turisták dolláron vett ereklyéikkel elégedetten szállnak fel a buszra, irány Krakkó.

Mintha mindenki megfogadta volna II János Pál szavait: "Derüs vagyok, legyetek ti is azok."