Haldoklik a mozi: a Covid, a letöltés James Bondnál is erősebb

Hogy került kapcsolatba Coppolával?

A Szabadság szerelmen dolgoztunk Andy Vajnával Sheppertonban, amikor valaki hívta telefonon, hogy ismer-e Magyarországon zenéhez is értő hangmérnököt. Megkérdezte, ismerek-e ilyet. Mondtam szerényen, itt lennék például én.

Megadta a számomat valakinek, aki később felhívott, bemutatkozott, hogy ő Francis Ford Coppola line producere. Épp Romániában dolgoznak, de az ottani zenei szerkesztővel történt valami, beugranék-e. Kimentem három napra, utána hat hétig dolgoztam Coppolával.

Hiába csináltam évtizedek óta filmeket, abban a helyzetben előbújt belőlem a rajongó, akinek hihetetlen élményt jelentett, hogy egy asztalnál ebédelhet a Keresztapa zseniális rendezőjével és Walter Murch szakemberrel, aki a film vágója volt. Róla azt kell tudni, hogy az egyetlen élő alkotó a világon, aki ugyanazon filmért kapott két Oscar-díjat. Egyet vágóként, egyet hangkeverésért. Ez a film Az angol beteg. Mindez 2006-ban történt a Youth without youth forgatásán, ami életem egyik legkomolyabb élménye.

Coppolának akkor született unokája, ennek tiszteletére a kollégám, Lev, aki a hangszerelésért volt felelős, egyébként brácsaművész, írt egy dalt. Megmutattuk Francisnek, nagyon tetszett neki. Felvettük a zenekari alapokat, szimfonikus zenekarral a filmzene felvételének utolsó napján, a line producerünk feljátszotta a fuvolaszólót, aztán Francis felénekelte az unokájának szóló zenés üzenetet. Életem egyik legszebb, legtanulságosabb és legnehezebb hat hete volt. Francis Ford Coppola azt mondta később,

hogy ha száz ilyen embere volna, leigázná a világot, és közben énekelte a tequilát: ta tara tara tatam, ta tara tara tam – a végén tequila helyett azt kiáltotta: Attila!

Hány filmben dolgozott itthon?

Hangmérnökként több mint hatvan film van mögöttem. Ezek javarészt magyar filmek, de volt néhány nemzetközi produkció is; 2011 óta pedig producerként is tevékenykedem. Néhány filmcím a produceri munkáimból: Megdönteni Hajnal Tímeát, Halj már meg, Martfűi rém, PappaPia, Drakulics elvtárs, Seveled és a Zárójelentés, Sándor Pállal és Szabó Istvánnal, ami nagyon nagy megtiszteltetés számomra.

Az utóbbi években látványosan javult a magyar filmek presztízse, szélesedett a műfaji skála: a művészfilmek mellett van már magyar horror, musical, vígjáték, készültek kosztümös filmek. Megállíthatja a fejlődést a a vírushelyzet?

Pedig amikor tízéves koromban megjelent a vásznon a Halálcsillag, meghallottam, ahogy a moziterem minden faláról dübörögnek a csillagrombolók hajtóművei, tudtam, én ezt akarom csinálni. Bringával bandáztunk a Margitszigeten a haverokkal, esténként felmásztuk a kertmozi kerítésére, ahonnan látható volt a vászon nagy része. A Jedi visszatér vetítésén a rendőrök lefújtak gázspray-vel, de mindig visszamentünk.

Ma pedig moziba se lehet menni, vagy csak nagyon óvatosan.

Nem kérdés, hogy – mint szinte minden gondolkodó ember – a nézők többsége fél a vírustól. Óvatos, mert nem tudja, mi bujkál a terem klímaberendezésében, ki ül mellette a székeken, ki fogta meg előtte a karfát és így tovább. Közben már van otthon tévéje, nem ritkán elég nagy. Házimozirendszerek is akadnak azoknál, akik imádják a filmeket, de a focit is jobb azon nézni. A streaming szolgáltatóknál, mint a Netflix vagy a HBO GO mindent megtalálni. Válogathatunk a tizenöt éve gyártott blockbustertől kezdve a legfrissebb spanyol sorozatig. Mi ebben a jó a bőség zavarán kívül? Például az, hogy megnézel egy spanyol vagy svéd sorozatot, és rájössz, hogy nagyon jók. Ha akarod, a Netflixen Dolby Atmos hangrendszerrel, ami nekem nagyon fontos.

Közben meg féltem a mozit, a moziélményt, mert azért az az igazi! A mozi varázslat és lelke van, egy jó program, amire fel kell készülni, ami esemény és szórakozás.

Hogyan juthatnak el a magyar filmek a mostaninál jóval több nézőhöz?

Jó hír, hogy a televíziók az utóbbi időben megszerették a magyar filmeket. A kereskedelmi tévék is. De válasszuk külön a magyar filmek és a mozik helyzetét. Világhírű alkotóink vannak, ebben aztán tényleg van történelmünk, amire büszkék lehetünk, és van jelenünk is, amire szintén. Ezt tovább kell vinni. A Filmintézet folytatja a magyar játékfilmek finanszírozását, de Káel Csaba nyilatkozataiból azért kiderül, hogy nagyon keresik az alternatív forgalmazási lehetőségeket is. Szerintem is ez az út.

Ha összeveted egy film elkészítésének, több száz milliós költségeit a jó esetben néhány százezres nézőszámmal, akkor felmerülhetnek kérdések. A tévés forgalmazás javít valamit, de tény, hogy a filmgyártás költséges tevékenység.

Akkor ne is gyártsunk mozifilmeket?

A magyar állam nem azért finanszírozza a hazai filmgyártást, mert nagy üzlet, hanem azért, mert ez egy művészeti ág, amire szükségük van az embereknek. 

A film a kultúra része és a kultúrát finanszírozni kell. Amitől viszont gazdaságilag is megéri magyar filmeket finanszírozni, az a magyar szakembergárda.

Ezeknek az embereken a tudásán keresztül „térül meg” a sok befektetett forint. Az ő tudásuk teszi lehetővé a mára kiemelkedően magas számban nálunk forgató nemzetközi produkció kiszolgálását. Az a bevétel, ami onnan érkezik, már minden könyvben látszik és számít, nem beszélve az országról alkotott kép javulásáról. Magyar film nélkül viszont nem lenne magyar szakembergárda sem.

Producerként, filmkészítőként mik a tervei?

Most pályázunk kollégáimmal, Pék Csabával és Herzan Mikával a Filmintézethez egy Haraszthy Ágostonról szóló dokumentumfilmmel. Királyi testőr volt, Wesselényi Miklós és Kossuth Lajos barátja, 1840-ben kivándorolt Amerikába, és kalandos vállalkozásokba fogott. Egyebek mellett ő telepítette be szőlővel a kaliforniai Napa Valley-t. Kiváló figura, szeretnénk később játékfilmet is forgatni róla.

Az a szőlővidék, amit megalapított, mostanra a világ negyedik legjelentősebb borvidéke, az ottani borászkodás 90 százaléka ma is Napa Valley-ben zajlik.

Coppolának szintén ott van borászata, nagyon büszke rá, jártam is nála. Reményeink szerint ő is megszólal a filmünkben. Próbálok olyan témákat találni, ami akár nemzetközi érdeklődésre is számot tarthat. 

Emellett két komoly nagyjátékfilmterv is pályázati stádiumban van, illetve sorozatot is fejlesztünk, kifejezetten nemzetközi porondra. A napi munkáimat illetően most egy Viasatnak forgatott sorozat utómunkáját csinálom hangban, de építettem egy saját stúdiót, ahol Dolby Atmosban tudok dolgozni, ami azt jelenti, hogy például a Netflixnek is tudok készíteni mesteranyagot.