Nyit a Magyar Zene Háza – még a munkatársakat sem lehet leszedni a játékokról

Az utolsó simítások is befejeződtek a Magyar Zene Háza épületén és a környezetében, ezért kiváló hétvégi családi programnak ígérkezik, ha felkerekedünk, és elmegyünk megnézni. Már csak a japán sztárépítész, Sou Fujimoto által tervezett épület kedvéért is érdemes ellátogatni az intézménybe, hiszen most már körbe lehet járni a pincétől a padlásig, vagyis a föld alatti térben található kiállítástól a földszinti koncerttermeken át a könyvtárat és klubhelyiséget rejtő emeletig. Közben megcsodálhatjuk többek között azokat a fénykutakat, amelyeken keresztül a világosság eljut az alsóbb szintekre.

De ennél sokkal több minden várja a látogatókat: nehéz lesz otthagyni a zenetörténeten végigvezető, labirintusszerűen kialakított interaktív kiállítást, talán csak a hangdóm kedvéért jönnek majd ki a látogatók, hiszen ott megtapasztalhatják, hogy a hangok és a zörejek 360 fokban vesznek minket körül. Mindemellett a földszinti termekben zeneakadémisták váltják egymást ingyenes koncertekkel, és aki kisétál az épületből, egy interaktív zenei játszótéren találhatja magát, ahol bárhova lép az ember, azonnal megszólal valami, ugrálni lehet, dallamokat kilépdelni – Batta András elmondása szerint ez annyira érdekes, hogy a munkatársait az elmúlt napokban alig tudta leszedni ezekről a játékszerekről.

A beszélgetésben szó esett még a következő témákról: 

• A ligetvédők korábbi harca és az azóta a ház iránt megváltozott hangulat. 
• Mennyire lehet kitörni abból, hogy csak háttérként hallgatjuk a zenét?
• Divatba lehet-e hozni a klasszikus zenét?
• A jazz, a pop és az elektroakusztikus zene is helyet kap a házban.
• Mi lenne, ha csak a fülünkkel látnánk?
• Lehet-e két kaviccsal zenét csinálni?
• Hogyan néz ki az, amikor szerzetesek énekelnek egy templomban?

Ha valaki lemaradt volna az arútluK múlt heti adásáról, ide kattintva meghallgathatja. Abban a beszélgetésben Szirtes Edina Mókus és Vári Bertalan, a Varidance alapítója, a Bartók Táncszínház vezetője arról mesélt lelkesen, hogy amit Dunaújvárosban, a Bartók Színházban már láthattak a nézők, és nagy örömmel fogadtak, azt most elhozták a fővárosba is.

(Borítókép: Batta András. Fotó: Kaszás Tamás / Index)

Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!