Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rendkívüli turnéra indítják Olaszország egyik legféltettebb gyűjteményét1999. március 24. Ekkor debütált a mozikban a Wachowski testvérek által rendezett Mátrix című sci-fi akciófilm, melyet a los angeles-i Mann Village Theaterben, mai nevén Fox Theaterben mutattak be. A disztópikus jövőben játszódó alkotás főhőse egy Thomas Anderson nevű programozó (Keanu Reeves), aki nappal egy számítástechnikai cég alkalmazottja, éjjelente viszont Neo néven hackerként tevékenykedik az interneten, és így kerül kapcsolatba a Mátrixszal is.
A férfi később megismerkedik egy titokzatos hackerlánnyal, Trinityvel (Carrie-Anne Moss), valamint Morpheusszal (Laurence Fishburne), aki lényegében felfedi előtte a Mátrix számára addig ismeretlen világát. Neo rájön, hogy a Mátrix valójában egy szimulált valóság, amit a mesterséges intelligenciával rendelkező gépek alkottak meg, és amire az emberek agyát kibernetikus csatlakozókkal kapcsolják rá.
Miután Morpheus válaszút elé állítja az időközben ügynökök célkeresztjébe kerülő Neót, a főhős végül úgy dönt: a piros pirula bevételével folytatja kalandját a Mátrixban, ahol kiválasztottként az ügynökökkel is szembenéz.
A film elsőre valósággal tarolt a mozikban: a kritika és a közönség egyaránt imádta. Összesen négy Oscar-díjat nyert, különleges látványvilágát pedig azóta is számtalanszor méltatta a filmes szakma. Az IMDb adatai szerint a 63 millió dolláros költségvetésből megvalósuló első Mátrix több mint 27 millió dollárt kaszált világszerte a nyitó hétvégén.
Lana és Lilly Wachowski végül 2003-ra készült el a folytatásokkal, melyek az Újratöltve és a Forradalmak nevet viselik. A negyedik epizód 18 évvel később, 2021 decemberében debütált a mozikban.
A történeteket és azok végkifejletét már megismerhettük a rendezők szemüvegén keresztül. Azonban több elmélet is övezi a franchise-t, amelyek között akad olyan, ami első benyomásra nem is tűnik annyira a rajongók belemagyarázásának.
Az első ilyen elmélet, hogy a Mátrix-filmek lényegében a kapitalizmust kritizálják, sőt egyes vélemények szerint egyenesen marxistaként aposztrofálhatók. Egy 2015-ben megjelent elemzés szerint ugyanis a Wachowskiék által elképzelt gépek valójában az „agymosott embereken” keresztül nyerik el saját energiájukat.
Az írásban megemlítik, hogy a Mátrix egyik fő elemét jelenti az úgynevezett eszképizmus is, amely lényegében egy elviselhetetlen élettől való menekülést jelent. A szerző ennél a párhuzamnál azzal támasztja alá a jelenség létezését, hogy Neo és társai az avatarjaikon keresztül különféle szerepeket játszanak egy videójátéknak tűnő rendszerben.
Egy másik elemzés egészen odáig megy, hogy a film valójában a munkásosztály kizsákmányolásáról szól, amit az emberi energiából táplálkozó gépek allegóriájával fejeznek ki az alkotók.
A sorozat első három része nem tér ki arra, miképp alakult ki a néző által már megismert disztópikus jelen és berendezkedés. A Wachowski testvérek által írt Animátrix című, kilenc részből álló animációs filmsorozat azonban válaszol ezekre a kérdésekre is, bemutatva a gépek felemelkedését, valamint az emberiség és a gépek között zajló háborút.
Az írás az első film egyik legikonikusabb jelenetére is kitér, amikor Neo úgy dönt, hogy a piros pirulát veszi el Morpheustól, majd miután bevette azt, egy lebegő tartályban ébred fel. A screencant.com elemzésében megjegyzi, hogy a jelenet az egész emberiség sorsát tárja a néző elé.
Neo ébredése alapján ugyanis az a kép alakulhat ki, hogy az emberek valójában állandó szimulációban élik az életüket, a gépek pedig az ő bioenergiájukat használják fel saját energiaellátásukra.
Az elemzés szerint mindez fordulópontnak tekinthető a franchise-ban, hiszen kontextusba helyezi az eseményeket, és tájékoztatja a nézőt. Ugyanakkor képes arra is, hogy teljesen megfordítsa a disztópikus jövő eredetét, amit az Animátrixból ismerhetünk meg.
Az emberek és a gépek nem különböznek egymástól, ugyanis mindkettő kizsákmányolás útján építi ki saját birodalmát.
A Mátrix-filmeket körülvevő teóriák közül az egyik legismertebb, hogy az alkotások valójában a nemváltásról és a transzneműségről szólnak. Lilly Wachowski egy korábbi, a negyedik rész megjelenése előtti nyilatkozatában elmondta, hogy már az első film is a transzneműségről szólt, de szerinte a világ akkoriban még nem állt készen erre.
A rendező szerint a 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején azért nem beszélhettek erről a szálról, mert az üzleti élet és a vállalati világ sem volt még elég nyitott ehhez.
Mostanra viszont szerinte már eleget változtak a körülmények ahhoz, hogy elfogadják az igazságot.
A „transznemű Mátrix” elmélete széles körben elterjedt a rajongók között: Lilly Wachowski elmondása szerint rendszeresen előfordult, hogy transznemű emberek köszönték meg neki a filmeket. A Wachowski testvérek későbbi sorsát figyelve sokak számára érthető lehet, miért vált népszerűvé ez a teória annak ellenére, hogy hivatalos megerősítést sosem kapott. A testvérek együtt írták és rendezték az első három Mátrix-filmet, ahogy valamennyi későbbi filmjüket, kivéve a negyedik Mátrix-epizódot.
Az első három részen még Larry és Andy néven dolgoztak férfiként, azóta mindketten nemet váltottak, így most már nőként, Lana és Lilly Wachowski néven alkotnak tovább.
A Mátrix-filmek az általánosabb identitáskrízisek megfogalmazásaiként is értelmezhetők. Ott van maga Neo alakja, aki annyira kényelmetlenül érzi magát a világban Thomas Andersonként, hogy inkább másik néven folytat titkos tevékenységet. Ez egyes vélekedések szerint ahhoz hasonlítható, mint amikor valaki kényelmetlenül érzi magát a saját testében.
Neo a virtuális világban ismeri meg Trinityt, akiről egészen addig azt hiszi, hogy férfi, amíg személyesen nem találkoznak. A főszereplő csodálkozására Trinity mindezt egy mosollyal fogadja, és csak annyit fűz hozzá, hogy róla minden fiú ezt hiszi.
Neo és Trinity képezik a franchise központi szerelmespárját, és sok tekintetben hasonlítanak egymásra, már a külső tulajdonságokat tekintve is. Mindketten magasak, karcsúak, rövid, sötét hajuk van, és testhez tapadó fekete ruhákat viselnek a Mátrixban.
Trinity a filmek más női karaktereihez, Switchhez, Niobéhez hasonlóan kemény, határozott, sokszor akár férfiasnak tűnő nő. Vele szemben Neo, főképp a film elején, egy elveszett, gyámolításra és tanításra szoruló férfi benyomását kelti.
A való világban ugyanakkor mindketten uniszex, szakadt pulóverben és nadrágban járnak. Bizonyos arcvonásaik is hasonlóak, lényegében olyanok, mintha testvérek lennének. Vagy ha úgy tetszik,
ugyanannak a személynek a férfi és női változatai.
(Borítókép: Részlet a Mátrix 1999-ben megjelent filmjéből. Fotó: InterCom)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
