Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMA gyilokfolyosón is lehet most sétálni Pannonhalmán
További Kultúr cikkek
- Nehéztüzérséget is bevetnek az idei előszilveszteri műsorban
- Ennyit keresett az első Deadpool rendezője, sokkolta az összeg
- 36 év után visszatért Salman Rushdie műve az indiai könyvesboltokba
- Van egy ország, ahol az emberek boldogok azért, mert oda születtek
- Rendkívüli turnéra indítják Olaszország egyik legféltettebb gyűjteményét
A kolostor kapujába öreg testvért ültessetek, akit éltes kora nem enged elcsatangolni, írja Szent Benedek a regulájában. Erre pedig azért van szükség, mert a vendégek sosem hiányozhatnak a monostorból, és már a IV-V. században is úgy gondolták, hogy kell valaki, aki a kapuban várja őket és értelmes választ tud nekik adni. Ha tehát vendég kopogtat vagy szegény kiált, akkor az első válasz mindig az, hogy: „Istennek legyen hála!” Vagyis még mielőtt tudnám, ki érkezik hozzám vendégségbe, már Isten ajándékának tekintetem.
A vendégségről szólva ezt a történetet mesélte el az Index kulturális rovata arútluK podcastjának vendégeként Dejcsics Konrád, a XVIII. Arcus Temporum Kortárs Művészeti Fesztivál fesztiváligazgatója, hiszen a pannonhalmi monostor szellemi és fizikai értelemben is vendégül látja a meghívott művészeket és a közönséget.
Az Arcus Temporum fesztiválnak négy lába van: a zene, a képzőművészet, az irodalom és a spiritualitás. Idén Mácsai Pál a házigazda a három nap alatt, ő már hazajáró vendég Pannonhalmán. A zenei programért Keller András művészeti vezető felel, aki ezúttal Amerikából hívta meg egy barátját, Lera Auerbach kortárs zeneszerzőnőt, aki a fesztiválon fel is lép. Az irodalomban az idén nyolcvanéves Nádas Péter lesz a vendég, a képzőművészetben pedig fiatal hazai és külföldi alkotók. A fesztivál családias miliőjében valahogy mindenki egymás mellé keveredik és mindenki megszólítható, este pedig nagy borozások és éjszakába nyúló beszélgetések teremtenek közösségi alkalmat.
A rendezvény idén a „megújulás” fogalma köré szerveződik. Mindig olyan kifejezést választanak, ami a szerzetesek világából, hagyományaiból fakad: ilyen volt 2016-ban a „közösségben vagyunk”, 2017 a „közös ház” éve volt, 2018-ban a „kibékülés”, 2019-ben a „csend”, 2020-ban a „vendégség”, 2021-ben pedig az „emlékezet” került fókuszba. 2023-ban lesz a „zarándoklat” éve, s mindez már előremutat 2024-re, ekkor lesz a pannonhalmi bazilika 800 éves, a fesztivál szava pedig az „ünnep”. Pont a Covid évére választották – jóval korábban egyébként – a „vendégség” kifejezést, amikor az eltervezett programokból semmi nem lett, de éppen ezért a vendégségről más módon kellett elgondolkodniuk.
A beszélgetésben szó esett még arról is, hogy
- csudabogár-e a szerzetes,
- be lehet-e nézni a falak mögé,
- mit jelent „azonos szemmagasságban” beszélgetni,
- hogyan kerültek a turisták az imádság közepébe,
- mi történt, amikor Nádas Péter a monostorban kávézott,
- micsoda közvetítő ereje van a gyógynövényeknek,
- beleférhet-e a rockzene a pannonhalmi fesztivál világába,
- min gondolkodik Konrád atya futás közben, és miért Kispál- és 30Y-rajongó,
- hány kilométer van Bakonybél és Pannonhalma között, és ez miért fontos,
- mire tanít a csend művészete,
- a fesztivál ideje alatt a gyilokfolyosóra is ki lehet sétálni: itt védték meg a monostort a szerzetesek a tatároktól.
Aki nem hallotta volna az előző arútluK podcast-adást, amelyben az Index kultúra rovatának újságírói beszélgettek arról, hogy merre halad a világ, az ide kattintva megteheti.
(Borítókép: Dejcsics Konrád. Fotó: Karip Tímea / Index)