Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMÚjabb üzenet, az íróháború folytatódik
További Kultúr cikkek
- Rendkívüli turnéra indítják Olaszország egyik legféltettebb gyűjteményét
- Tilda Swinton rangos elismerést vehet át
- Felrobbantott Duna-híd Esztergomban – így telt Magyarország legborzasztóbb karácsonya
- Világraszóló versenyt rendeznek a Normafán
- Elképesztő összegű adományt kapott a Magyar Nemzeti Múzeum
A most kibontakozott vita kezdetei a nyári Tokaji Írótáborra vezethetők vissza, ott is egy L. Simon László által vezetett kerekasztal-beszélgetésre, ahol elhangzott többek között az, hogy az írók két nagy táborra oszthatók. A beszélgetésről az Index is beszámolt.
Ezt követően interjút kértünk a kerekasztal egyik résztvevőjétől, Kukorelly Endrétől, aki az interjúban az írótáborról elmondta, hogy annak nincs semmi súlya: „Írót ott gyakorlatilag nem lehet látni. Sokat jártam hajdan, és mindig úgy éreztem, hogy nemigen jönnek írók, ehhez képest azonban jobb volt a helyzet. (...) Nehéz ügy, szembe kéne nézniük ezzel: én megértem azokat, akik a NER-hez futnak-dörgölőznek – de hol vannak a könyvek?”
Szíven ütött, szíve joga
Az interjúra reagált Petőcz András (a kerekasztal harmadik résztvevője), majd L. Simon László is, aki ezt írta: „Kukorelly Endrének szíve joga azt gondolni, hogy nincsen súlya a tábornak, még akkor is, ha ő maga is évtizedek óta a látogatója, sőt évekig a vezetőség tagja is volt. De az azért szíven ütött, hogy vagy nem ismeri az irodalmi életet, vagy ennyire rossz a véleménye a kollégáiról.”
Később a cikkben L. Simon ezt írja: „A négynapos Tokaji Írótábor 140 résztvevője között viszont sok ismert és elismert kiváló szépíró, költő, műfordító, irodalomtörténész volt, közülük csak néhányat sorolok fel”, majd valóban felsorolja az ott megjelent írókat, költőket.
Kukorelly viszontválaszában így reagált: „Nem egyszerűen »szívem joga« azt írni, amit írtam, tehát hogy gyakorlatilag írók nem voltak: egyenesen kötelességem. Sorolsz vagy huszonöt nevet: tényleg úgy érzed, hogy ennyire kell véde(kez)ned? Mert akkor reménytelenül nagy a baj!” Ő is felsorol egy sor írót, aki az előző években még ott volt, és ezt is írja:
Megértem, hogy véded a védhetetlent – értem, de baromira nem értek vele egyet. Odáig menve, hogy épp itt van a probléma gyökere: tudomásul kell vennem, hogy, pedig súlyosan az érdeketekben állna, nem akartok konszolidációt. Melynek királyi útja elismerni azt, ami nem oké.
Minderre L. Simon a Facebookon reagált. „Bandi, abból, hogy valamikor több író volt a Tokaji Írótáborban, mint idén, még nem következik, hogy az általam felsoroltak (Lackfitól Iancu Laurán át Szentmártoni Jánosig, vagy Cselenyák Imrétől Mezey Katalinon át Petőcz Andrásig) ne lennének azok. Ennyi. Kár a további szóért. Minden más ugyanis méltatlan lenne” – írja. A kommentekben további adalékokat találunk a vitához.
A nyári kerekasztal-beszélgetés negyedik résztvevője, Turczi István pedig épp a napokban kap rangos nemzetközi kitüntetést.
(Borítókép: Petőcz András, L. Simon László és Kukorelly Endre. Fotó: Szabó Réka / Index)