Hadházi László: Azért vagyunk ilyen sokan, hogy átsegítsük egymást ezen a sz*ron, amit életnek hívnak

Hadházi László többek között arról beszélt, hogy

• szerinte mi az, ami az ő generációjának megvolt, de a fiataloknak nincs;
• miért fontosak a példaképek;
• lényeges-e még az erkölcs;
• mennyire káros a cancel culture a humorra;
• mit gondol Nacsa Olivér közelmúltbeli botrányáról;
• mi az oka annak, hogy kevesebb a női humorista;
• miért káros a social media és az arctalan kommentelés;
• és miért „ilyen hülyék” a férfiak.

A Comedy Centralon most mutatják be a Légy férfi! című műsorát. Mi a téma aktualitása?

Az alapgondolat az, hogy mennyire megváltozott a világ az életem során, hogy ma vajon ki segít egy fiúnak felnőtté válni. Egyáltalán mi az elvárás, van-e még különbség férfi és nő között? Egykor kialakultak férfias tulajdonságok a munka és az élet terén, amelyekre valaha építettünk, és lehet, hogy ezek ma már nem hasznosak, hanem éppen a kárunkra válnak. Gondolok most például az erőszakosságra való hajlamra, amire valamikor még szüksége volt egy férfinak, hogy megvédje a családját.

Van egyáltalán bármilyen objektív határ ebben a kérdésben? Az egyértelmű, hogy az erőszakra való hajlam megnyilvánulása abszolút káros.

Káros és büntethető. Határokat ebben nem tudok húzni, de a műsor is arról szól, hogy mindig az előző generáció tud segíteni utat mutatni. Nekünk még nagyon sok férfi tanárunk volt. Láttam tőlük, hogyan kell udvariasnak lenni, hogyan oldanak meg férfiak egymás között ügyeket, amiket a nők máshogy szoktak. Szerintem ez a kulcs, hogy voltak példaképek. Nemcsak apánkat vagy az idősebb testvéreinket, hanem más környezetből, más szokásokkal érkező embereket is láttunk. A gyerek azt figyeli, hogyan működik az idősebb, már ha tekintélye van, ha becsületes. Ilyenkor a viselkedése minta lehet.

Generációs értékek

Melyek azok a legfontosabb alapelvek, amelyeket az előző nemzedék továbbadott, és amiket ön a következő generációnak tovább szeretne adni?

A következetesség szerintem nagyon fontos, ugyanúgy, mint a szavahihetőség. Az általános erkölcsi elvárások továbbra is emelik az emberi minőséget. Ezeket nem én találtam ki, hanem már jelen vannak tízezer éve. Olyan törvények, amiket minden körülmények között be kell tartani, mint például, hogy nem hagyunk cserben másokat. Ezek általános dolgok. A gyerekek átveszik őket, ha te ilyen vagy, mert látják, hogy ez a helyes. Nagyon meglepő, amikor az ember nem erőlteti, és mégis így lesz. Nem török pálcát senki fölött, de szerintem ha megpróbáljuk, akkor lehet, hogy a gyerek jobban fogja csinálni. Az is lehet, hogy nem, de ez a legtöbb, amit tehetünk. A példamutatás a legfontosabb.

Ma már sokszor egészen más, amit a gyerekek a társadalomtól kapnak vissza. Van még helye a klasszikus nemi szerepeknek?

Én úgy élek, hogy ha otthon van valami probléma, akkor azt meg tudom oldani. Ilyen beállítottságú vagyok. Ezzel szemben az egyik vejem sebész, akinek nemhogy nem fontos, hanem egyenesen káros, hogyha belemegy olyan szituációkba, mint én, hogy elvágom a kezem, mert erőltetek valamit. Neki vigyázni kell a kezére, mert az az ő kincse.  Én abban hiszek, hogy az olyan helyzetekben, amikor elromlik a motorom – nincs motorom, csak úgy példának mondom –, akkor felhívom a haverom, aki ért hozzá, és ketten megcsináljuk. Ezt tanultam, van is hozzá valamennyi érzékem. A leghasznosabb dolog az, hogy ezt az időt egymással tölthetjük. Azért vagyunk ilyen sokan, hogy átsegítsük egymást ezen a sz*ron, amit életnek hívnak.

Ez nem kerül pénzbe, csupán egy kis mozgás, hogy odamenjünk, ahol a többiek vannak. Utána ki tudja? Lehet, hogy örökre egyedül kell lenni. Nem tudom, épp ezért nincs ennél fontosabb.

Vajon ez az igény ki fog kopni az új generációknál az online tér bővülésével?

A lánygyermekeim könyvkluboznak, meg együtt mennek ide-oda. Nem gondolnám, hogy ez generációs dolog. Az lehet, hogy valakinek ez öregedvén fontosabbá válik, mert van annyi esze, hogy észreveszi. Nem tudok pontos választ adni. Tegnap épp azt olvastam, hogy a beszéd kialakulása megváltoztatta a gondolkodásunkat, és hogy a vizualizáció előretörésével meg fog-e változni újból. Én már olyan sokáig nem élek, de szerintem nem lesz rosszabb a helyzet. Ha meg egyszer elmegy az áram, minden visszarendeződik. Akkor nem lehet nyolc órán keresztül a neten lógni. Akkor előkerülnek azok az értékek – még hatványozottabban –, amelyekkel csak kevés ember rendelkezik. Ezzel már sokszor eljátszottam fejben. Előkerül az akusztikus gitár, a fúvós hangszer, és kiderül, hogy nagyon kevesen képesek erre, azok, akik most mellőzöttek, mert épp nem divatos, amit csinálnak.

A humor női képviselői

A férfi és női szerepekkel kapcsolatban épp a napokban jelentette ki Nacsa Olivér, hogy a humor nem női műfaj. Mit gondol erről?

A legnagyobb szájú nőnek nekimenni? Hát az nem hasznos. Függetlenül mindentől, miért kell mindig megbántani valakit? Lehet, hogy nem gondolta, hogy megbántja őket, de olyan szélsőségesen reagál manapság mindenre az internet. Tudjuk, milyenek az emberek, ha nincs rajtuk felelősség, könnyedén elítélnek bárkit. Rögtön más, ha névvel kell kimondani. Az én véleményem erről az, hogy Olivérnek nem kellett volna.

Ez az arc nélküli beleállás mennyire bántja a humort?

Az csak egy virtuális dolog. Az nincs. Nem foglalkozom vele, nem olvasom el a kommenteket. Nekem többnyire az a nézőm, aki eljön, és megnézi a műsort. Amikor lefut egy előadás, mint most a Légy férfi!, akkor az átkerül a tévébe, megörökítik, hogy megvolt, majd elmúlik. Ettől függetlenül én tudom, hogy első sorban az a néző, aki ott van, és megvette a jegyet. Ő reagál arra, amit mondok, én pedig tudok arra reagálni, hogy ők mire kíváncsiak. Ez az igazi műsor, ez az igazi előadás. Ott nincs komment, ott élő ember van. Lehet, hogy bekiabál, lehet, hogy nincs jókedve, de nekem az a dolgom a jó estét és a viszontlátásra között, hogy amennyire csak lehet, eltereljem a figyelmét a saját gondolatairól, hogy szórakoztassam. Amikor egy műsor lemegy mindenhol, azt a tévé meg szokta venni és levetíti. Utána lehet, hogy kommentelnek, de én azt már nem keresem, nem fog eljutni hozzám.

Sokszor olyanokat írnak, hogy azt sem tudják, miről beszélnek. Nem is az ír, aki ott volt, hanem valaki mesélte neki, hogy ezt meg ezt mondtam. Ennek mi értelme van? Rúgtak már ki amiatt rádiókból, amit nem is én mondtam vagy írtam. Én ezzel már nem foglalkozom. Nem viszi előrébb a napomat, nem leszek tőle jobb humorista, nem lesz jobb a műsorom. Nagyon ritka, hogy valaki azért ír, mert segíteni akar és tud. Nem tartom jónak ezt, de tudok tőle függetlenedni. Nagyon sok szabadidőt ad. Ez a műsor végén is szóba kerül. Úgy csinál, mintha fontos lenne, elveszi a valós léttől a levegőt, és sokszor nem is tudjuk, hogy ami virtuális, az van-e, vagy nincs. Nincs, és ezt tudni kell! A smiley az nem ölelés, az nem egy puszi, az egy semmi – az én szememben legalábbis.

Visszatérve Nacsa Olivér kijelentésére, jelenleg milyen a női humoristák helyzete a szakmában? Mi lehet az oka, hogy a humor világában kisebb arányban vannak jelen? Ez a társadalom hibája lenne?

Társadalmi nyomás szerintem nincs rajtuk. Ha csak Csala Zsuzsára gondolunk, aki színésznőként egész életében humorista szerepben volt mint komika. Lehet, hogy ez azért van, mert a nők nem szeretik annyira kinevettetni magukat, mint a férfiak. Mi kevésbé vesszük zokon. 

A nők sokkal érzékenyebbek erre, de jobban is értik a humort, mint a férfiak, még nézőként is. Ha nincs női néző, ha teljesen homogén férfiközönségnek kell játszani, az valami katasztrófa. A nők sokkal érzékenyebbek. Vannak dolgok, amiket a nők nemigen csinálnak, főként, ami veszélyes, nem úgy, mint a pasik.

Erre szokták mondani, hogy ezért élnek tovább a nők.

Azt is szokták mondani, hogy azért élnek tovább, mert nincs feleségük. Szerintem a nők nem keresik a veszélyt. A férfiak sokkal inkább erre vannak teremtve. Ez a műsorban is elhangzik. Azáltal, hogy a nők saját testüket láthatják újjászületni – mert újjászületik jó eséllyel egy életen belül háromszor is, hisz ma már egy nő lehet dédnagymama is –, valójában ők az öröklét jogát kapták meg, mi viszont nem. 

Ettől előrébb jutnak, fejlődnek és kiderülnek dolgok. A vékony ág letörik, a vastag ágon kell menni. Biztos, hogy a férfiak így jöttek először a fáról is. „Mi csináljunk? Nézzük meg, mi van ott!”. Mások az indíttatások. A nők gyereket tudnak szülni, a saját testüket nem kell kockáztatniuk. Az nem egy embert kockáztat, hanem generációkat. Szerintem így meg lehet magyarázni, hogy miért ilyen hülyék a férfiak.

(Borítókép: Hadházi László 2013-ban. Fotó: Zih Zsolt / MTI)