Rejtélyes Munkácsy-festmény került elő egy alföldi ház padlásszobájából

Egy eddig ismeretlen Munkácsy-festményt őriz raktárában a szegedi Móra Ferenc Múzeum. A kép tulajdonosáról semmit nem lehet tudni, gondosan ügyel az inkognitójára: csupán annyi ismert, hogy a festmény korábban egy Bács-Kiskun vármegyei családi ház padlásszobáját ékesítette. Munkácsy Mihály Egy tál meleg leves című festményét a múzeum munkatársai gondosan őrzik a műkincsek tárolására kialakított, lesötétített és légkondicionált helyiségben. „Lehetőségeinkhez mérten igyekszünk mindent megtenni a műtárgyak védelméért” – mondta Magyar András képzőművészeti gyűjteménykezelő, miközben a számos festmény közül kiemelte a gondosan becsomagolt Munkácsy-remekművet.

99 százalék

A festmény előkerülése azért is volt meglepő, mert ez a mű nincs benne a Végvári Lajos-féle, 1958-ban kiadott Munkácsy Mihály élete és művei című monográfiát kísérő felsorolásban.

99 százalék, hogy ez egy eredeti festmény. Nem perdöntő, hogy a mű nem szerepel a Végvári-listában

– mondta el az Indexnek Boros Judit. A művészettörténész szerint a képet 1872-ben vagy 1873-ban készíthette a művész. „Ebben az időszakban volt rá jellemző az egy- és a kétalakos alaktanulmányok készítése” – tette hozzá.

A kép középpontjában egy tányért tartó kislány és egy koldus látható. A férfi ugyanazt a szűrt viseli, mint az Éjjeli csavargók című Munkácsy-mű főhőse. „Lehet, hogy ez a kép egy nagyobb kompozícióhoz készített tanulmány, ugyanakkor önmagában is érvényes zsánerképnek tekinthető” – állította a művészettörténész. Munkácsy tanulmányképeinél a háttér sötét, és az alakok nem annyira kidolgozottak. „A színhasználat jellemző Munkácsyra, a sötét háttérből kivillanó fehér, vörös vagy zöld foltok elevenné tették a képeket, együttes megjelenésüknek azonban nem volt szándékosan nemzeti konnotációja. Mint a hetvenes évek első felében festett realista népi életképeknek, ennek a műnek is érzékelhető társadalomkritikai utalásai vannak” – mondta Boros Judit. 

A művészettörténész szerint a tulajdonos jól tette, hogy letétbe helyezte a festményt a Móra Ferenc Múzeumban. Itt gondoskodnak a megfelelő biztonságról, és néha kiállításokra is kiadhatják a képet, ami növelheti az értékét egy későbbi aukción.

Pötty a térképen

Ma annak az esélye, hogy valaki a padlásán eddig ismeretlen, értékes festményre bukkanjon, gyakorlatilag nulla

– nyilatkozta az Indexnek Virág Judit. A művészettörténész-műkereskedő szerint a 90-es években még előfordult, hogy valaki örökölt egy-egy értékesebb festményt, és csak akkor derült ki számára, hogy milyen kincs van a kezében, amikor bevitte a galériába, de hosszú évek óta már nem ez a jellemző. Sőt, számos esetben okoznak csalódást a szakembereknek, mert az értékesnek hitt műtárgyakról kiderül, hogy közel sem érnek annyit, mint azt a tulajdonosaik remélték.

„A festményaukciókat tekintve Magyarország – a volt szocialista országok közül – az élvonalban van. Világviszonylatban azonban csak egy pötty a térképen” – állította a Virág Judit Galéria és Aukciósház vezetője és társtulajdonosa, aki szerint hosszú távon megéri festményekbe fektetni. Véleménye szerint, ha végignézzük viharos történelmünket, látjuk, hogy az egykori gyárak, birtokok és ingatlanok sokszor odalettek, míg a családi gyűjteményekből nagyobb valószínűséggel maradtak meg az egyes darabok.

Jó műtárgyat venni biztos és jó befektetés. Csak az nem mindegy, hogy mit és mennyiért

– foglalta össze Virág Judit a lényeget. Meggyőződése, hogy kvalitásos műtárgyat venni – ha csak a rendszerváltás óta nézzük a piacot – nagyon jó befektetés volt. Példaként hozta Munkácsy Alvó nagyapó című olajképét. A 90-es évek közepén 4,6 millió forinton koppant a kalapács, majd 180 millióért kelt el 2007-ben egy aukción.

Leonardo a csúcs

A műkincskereskedő szerint a 90-es évek második felében kezdett el rohamosan és ugrásszerűen növekedni a festmények ára a hazai piacon. Ez a lendület 2008-ig tartott, majd egy stagnálás után 2012-13-tól megint emelkedtek az árak. Az elmúlt néhány évben ismét nagy áremelkedés volt a magyar festménypiacon. Ha valaki el akarja adni a festményét, olyan céghez érdemes fordulni, amelyik megbízhatóan jól dolgozik. A cég szakértő munkatársai mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy az adott kép az árverésen a legmagasabb áron keljen el. Egy jól felkészített, szakmailag alaposan megkutatott, adatokkal alátámasztott festmény esélyei jók az árverésen, de a tényleges árat a piac dönti el. Továbbá kulcskérdés, hogy az ügyfél megbízik-e a műkereskedőben, és elfogadja-e például az árra vonatkozó javaslatát.

Általában egy-egy festmény kikiáltási ára az adott mű értékének 75 százaléka szokott lenni, hogy minél többen kedvet kapjanak a licitáláshoz. Ha túl magas a kezdőár, félő, hogy elmaradnak az élénk licitek, illetve a potenciális vevők.

Magyarországon a legdrágábban eladott műtárgy a Virág Judit Galéria és Aukciósház árverésén Csontváry Kosztka Tivadar Titokzatos sziget című festménye volt, amely 460 millió forintért talált gazdára. A nemzetközi piacon a legdrágábban eladott festmény Leonardo da Vinci Salvator Mundi című műve, amely 475,4 millió dollárért kelt el. Az Egyesült Államokban egy-egy kortárs képért 150-200 millió dollárt is fizetnek a licitálók.

Picasso 2 dollárért

Évtizedeken át egy pécsi lakásban díszelgett Tiziano Mária gyermekével és Szent Pállal című festménye. Akkor még nem volt bizonyos, hogy a képet a híres itáliai festő készítette, így Pintér Gyula kockáztatott, amikor 2005-ben 140 milliót fizetett érte egy aukción. Ezt követően nyilatkoztak a szakértők, hogy Tiziano a kép szerzője. Egy évtizeddel később a Magyar Nemzeti Bank 4,5 milliárd forintért vásárolta meg a festményt Pintér Gyulától.

Talán az egyik legmeghökkentőbb eset, amikor 2009-ben egy Teisha McNeal nevű hölgy Louisianában egy lakókocsiparkban 2 dollárért vásárolt egy különös festményt. Később derült ki, hogy a hölgy élete üzletét kötötte:

A szegedi Móra Ferenc Múzeum egyik irodájában évtizedekig lógott Az angyali üdvözlet című méretes festmény, amelyet egy Bronzino nevű mesternek tulajdonítottak. 2007-ben egy bibliai témájú tárlatot készítettek elő, és a Szépművészeti Múzeum restaurátoraihoz került a festmény. A művet több szakértő művészettörténész is megvizsgálta, akik egyértelműen kijelentették: Az angyali üdvözletet valójában Giorgio Vasari festette valamikor 1570-ben. A festményről – amely korábban a múzeum egyik irodáját díszítette – kiderült, hogy milliárdokat ér. 

(Borítókép: A Munkácsy-festmény a Móra Ferenc Múzeumban. Fotó: Papajcsik Péter / Index)