Megőrül a világ a mongol torokhang-énekesekért

A folk metal világa a 2010-es években új erőre kapott. Számos banda indult el akkor, és akadtak, akik hatalmas sikereket értek el az ágazatban. Közéjük tartozik a nemzetközi színtéren is elismert The HU. A csapat, amely a tradicionális mongol zenét a modern rock és metál világával keveri, olyan sztárzenekarok tagjaival dolgozott már együtt, mint a Papa Roach vagy a System of a Down.

Közelgő, július 17-i budapesti koncertjük apropóján sikerült a csapat ikonikus torokhangénekesével és morin khuur-használójával, Galbadrakh „Gala” Tsendbaatarral beszélgetnünk – tolmács segítségével.

Az interjúban szó esik többek között arról, hogy

• milyen élményekkel gazdagodtak, amikor legutóbb Budapestre látogattak,
• miért tartják a magyarokat a testvéreiknek,
• mit takar saját stílusuk, a hunnu rock,
• hogyan fogadták kezdetben az ötleteiket a mongol és a nemzetközi színtéren,
• mi volt a céljuk híres daluk, a Yuve Yuve Yu klipjének forgatásakor,
• melyek a jelenlegi terveik, és mit szeretnének elérni hosszú távon,
• mi Gala filozófiája a tehetségről,
• hogyan próbálják a közönség összes igényét kielégíteni, és
• a jövőben van-e kilátás kooperációra magyar művészekkel.

Gulyás az Urálon innen és túl

Hogyan érezték magukat legutóbb, amikor Budapesten jártak? Milyen emlékek villannak be a legutóbbi magyarországi fellépésről?

Csodálatosnak találtuk magát a várost és a helyi kultúrát. A történelmünket tekintve ismerjük egymást, a nemzeteink olyanok, mint amelyek egy tőről fakadnak. Hasonló a nyelvünk, az ételeink. Az egyik kedvencünk a gulyás, amit otthon, Mongóliában mind a mai napig gulyásnak hívunk mi is. Mindegy, melyik étterembe mentünk, mindenhol a magyar gulyást kértük, ami itt természetesen csak szimplán gulyás. A magyarok különleges és kedves emberek. Nagyon izgatottak vagyunk, hogy visszatérhetünk. A korábbi koncertünk volt az első alkalom, hogy ellátogathattunk ide.

Ezúttal több napra maradnak, vagy a turné miatt erre nincs lehetőség?

Mivel egy európai turné közepén járunk, rengeteg fesztiválra és koncerthelyszínre kell még eljutnunk. A fellépés után rögtön tovább kell majd állnunk. Mondtam a turnémenedzserünknek, szervezzük úgy, hogy minél hamarabb érkezzünk Magyarországra. Ha lehetőségünk adódik rá, megpróbálunk korábban jönni, hogy tölthessünk itt némi időt.

Az első európai és amerikai turnén hogyan fogadta a közönség a mongol népzenei elemekkel kevert rock és metál műfajt?

A zenei piacon a The HU új ágazatot teremtett: ez a hunnu rock. A zenekarunk producere több mint egy évtizeden át dolgozott azon, hogy megtalálja a kapcsolatot a tradicionális és a modern hangszerelés között. A mai napig folyamatosan ezen dolgozik. A hunnu rock azóta már elterjedt a világban. Nálunk úgy tartják, hogy az a hely, ahol tradicionális hangszerekkel ad elő az ember, megtisztul a negatív energiáktól. Ezt a jelenséget szeretnénk a hangszereink által magunkkal vinni a világ különféle helyeire, hogy az emberek átérezzék azt a derűt, amit a zene képes adni.

Amikor először elindult a csapat a hunnu rockkal, a mongol közönség nyitott volt az új stílus progresszivitására, vagy meg kellett küzdeni a kétkedéssel?

A rock- és metálközösség kimondottan nyitott és elfogadó. Valahol belül mindig vágynak a jófajta újításra. A követőink elképesztően lojálisak. Amikor kijöttek az első dalaink, a Yuve Yuve Yu és a Wolf Totem, hamar eljutottunk a száztizenegy millió megtekintésig a YouTube-on. Ez a siker azért is jelent rengeteget számunkra, mert ezekben a klipekben, főként a Yuve Yuve Yu című szám esetében Mongólia legszebb vidékeit, festői tájait, természeti világát szerettük volna megmutatni. Két héten át forgattuk a videót közel ötezer kilométert utazva. Azok a rajongók, akik ezeknél a daloknál csatlakoztak be hozzánk, a mai napig töretlenül követnek minket, épp ezért elmondhatatlanul hálásak vagyunk és leszünk mindig is a metálközösségnek.

Kemény munka és együttműködés

Most, hogy a hunnu rock már kezd ismertté válni a világban, a stílus terjesztése a hosszú távú cél továbbra is, vagy más is van tervben?

Történelmet szeretnénk írni. Optimistán is csupán azt mondhatom, hogy az átlagembernek talán még száz éve van ezen az életszínvonalon. De utána is ebben a világban kell a gyermekinknek élni generációkon keresztül. A célunk, hogy Mongóliát feltegyük a térképre – elsősorban a metál zene világtörténeti térképére. Szeretnénk azok a legendák lenni, akik ezt valóra tudják váltani. Rengeteg munka áll még előttünk, de azon vagyunk, hogy a történetünk fonalát tovább szőjük, és valóra váltsuk mindezt.

Rengeteg dalból készült nemzetközi kooperáció is, akár a Wolf Totem esetében Jacoby Shaddixszel. Sosem érezték hiányát annak, hogy ez a számtalan együttműködés nem tud egy turné folyamán megvalósulni élőben is?

Úgy gondoljuk, hogy a hunnu rock korlátok nélküli jelenség. Rengeteg követőnk van, akik megértik a dalokban rejlő üzenetet, de akadnak rajongók, akik másra vágynak. Egyeseknek az tetszik, ha csakis mongolul éneklünk, mások igénylik az angol feliratot a dalokhoz, megint mások örülnek, ha hallanak egy-egy angol nyelvű versszakot. Épp ezért készítünk deluxe albumot is. A kiadónk szerencsére támogat bennünket ebben, és segít terjeszteni az európai és az angol nyelvű rajongóink felé is az üzenetet. Szeretnénk a jövőben is így dolgozni, mindenkinek megadni azt a fajta zenét, amire vágyik.

Van rá lehetőség, hogy idővel akár magyar előadókkal is kooperáljanak?

Mindenre nyitottak vagyunk. Úgy tekintünk a magyarokra, mint a testvéreinkre, és ha adódik rá lehetőség a jövőben, hogy együtt dolgozzunk, akkor örömmel vágunk bele. Háttérinformációként annyit elmondhatok, hogy jelenleg is folynak tárgyalások arról, hogy a magyar filmiparral közös projektet készítsünk, és egy magyar művésszel együtt dolgozzunk. Részünkről a nyitottság megvan, és ha ez mindenkinek előnyös lesz, akkor készen állunk a közös munkára.

Tegyük fel, hogy van egy zenei dzsinnem, amely teljesíti három kívánságát. Mit kérne tőle?

Az én filozófiám az, hogy a tehetség csupán kemény munkával teljesedhet ki. Az ember születik egy adottsággal, de elképesztően sokat kell dolgozni ahhoz, hogy ez beérjen. Ha akarsz valamit, mindent bele kell adnod. Épp ezért sosem töprengtem ehhez hasonló dolgokon. Hadd feleljek erre a kérdésre legközelebb, amikor találkozunk. Addigra biztos meglelem a választ.

(Borítókép: Galbadrakh „Gala” Tsendbaatar 2021. október 9-én. Fotó:  Josh Brasted / FilmMagic / Getty Images Hungary)