Olyan ruhákat ad másra, amitől mindenki megváltozik

ZS 3093
Egyáltalán nem hétköznapi forma, de munkája sem az. Mégis azt mondja, hogy alkalmazott művészeti ág az övé. A rivaldafény azoknak jár, akiknek ruhát, jelmezt készít. Cselényi Nóra az arútluK podcast vendége.

Tényleg nem mindennapi művész ő. Munkáját igen magas, művészi szinten végzi. Ha jelmezről és ruháról van szó, nem ismer megalkuvást. A szíve azonban aranyból van, és csak kevesen tudnak úgy mosolyogni, mint Cselényi Nóra. A Jászai Mari-díjas jelmeztervező idén két díjat is kapott:

  • a Szabadtéri Színházak Szövetségétől a Gedeon József Amfiteátrum-díjat,
  • a Szegedi Nemzeti Színháztól a Dömötör díjat.

És ennek örül, nagyon is, mégis van a hangjában némi fátyolosság, amikor a jelmeztervezők munkájáról mesél. A beszélgetésből kiderül, hogy szavai közül/mögül kihallani a szomorúságot, és közben mégis nevet.

Nagybőgőtől a jelmezekig

Cselényi Nóra pályája rendhagyó, és éppen ezért példamutató. Mert az addig rendben is volna, hogy valaki nem szereti az eredetileg neki választott hangszert, a hegedűt, ugyanakkor a nagybőgőért rajong, mert azt megszerette. És hiába lesz az instrumentum játékának mestere, a szíve a színészet felé húzza, hogy aztán jelmeztervezőként találja meg mindennapjainak boldogságát.

A beszélgetésből sok mindenre választ kapunk, például arra, hogy

  • mitől jobb egy nagybőgő a hegedűnél,
  • mi a jó abban, ha egy szemüveg egyik fele kerek, a másik meg nem,
  • hogyan lesz egy színészből jelmeztervező,
  • miért játszotta el a gonosz boszorkány szerepét, amikor a lelke mélyén tündér,
  • melyik színházban választották örökös taggá, ahol még ma is társulati tag.

Tartsanak velünk ezúttal is, és ismerjék meg Cselényi Nórát, az arútluK vendégét!

Aki pedig lemaradt volna az arútluK podcast előző adásáról, az ide kattintva meghallgathatja.

(Borítókép: Cselényi Nóra. Fotó: Szollár Zsófi / Index)