A csodagyerekeknek nem biztos, hogy az életük is csodás lesz

A kérdés előkerülhet szemantikai és szociológiai oldalon is, de talán az a legegyszerűbb megfogalmazás, hogy csodagyerek az, aki már tízéves kora előtt is olyan teljesítményre képes – legyen szó művészi, tudományos vagy bármilyen egyéb törekvésről –, amely a felnőtt populáció szintjén is értékadó, kiemelkedő.

Ez lehet fontos kutatási eredmény, jelentős tudományos elmélet, sportteljesítmény, de beszélhetünk olyan alkotói készségről is, amely nem csupán a kortársait tekintve, de az adott terület professzionális művelőit figyelembe véve is magasan átlagon felülinek számít.

A nagyközönség szemében ilyen volt a híres zeneszerző, Wolfgang Amadeus Mozart, aki már tízéves kora előtt zenét szerzett, hangszeres tudása pedig jelentős volt profi szemmel nézve is. Mozart mindössze 35 évet élt, és nézőpont kérdése, hogy élete csodás volt-e, vagy sem, de érdemes megnézni e témában Miloš Forman Amadeus című zseniális filmjét.

Születésnapjának évfordulója január 27. – 1756-ban jött világra –, ezért úgy döntöttünk, megnézzük pszichológiai oldalról, milyen is a csodagyereklét, hogy áll ehhez ma a társadalom, és milyen hírességek vannak, akiket szintén ebbe a csoportba soroltak pályájuk elején – természetesen a teljesség igénye nélkül.

hiszen a sikerhez sokszor szerencsére is szükség van. Nincs olyan egzakt lehetőség tesztelni a kimagasló zenei érzéket vagy érzelmi intelligenciát, mint a logikai tudást. Számos emberre, akiről kiderül, hogy IQ-szintje jóval az átlag feletti, azonnal a zseni szót aggatják, ha pedig erre már gyerekkorban fény derül, az belendítheti, de alkalomadtán meg is bélyegezheti az adott személy életét. A művészetben ez némileg máshogy csapódik le.

Nagy siker, nagy kockázat

Az Australian Financial Review közölt a témáról egy hosszabb cikket, amiben több csodagyerek szemszögén keresztül próbálta bemutatni a jelenség pozitív és negatív oldalait. Az írásban egy Tom nevű kisfiúról mesélnek, aki már ötévesen a fekete és fehér lyukak közötti tér-idő kapcsolatokat vizsgálta. Az asztrofizika volt a mindene, ebben képzelte el a jövőjét.

Bár sokan úgy vélik, a magas intelligencia és a jó kognitív képességek alapvetően előnyt jelentenek az életben, a cikkben kitérnek arra is, hogy Tomnak például nem volt könnyű dolga kiépíteni a kapcsolatot a többi gyerekkel, hiszen érdeklődési körük merőben eltért. Még a szüleivel sem volt egyszerű neki. Noha édesanyja támogatta fiát, nem értette azokat a dolgokat, amikért gyermeke rajongott. Emellett az is bonyolította a helyzetet, ahogyan a társadalom reagált Tom különleges adottságára. Ezt a fiú és anyja is nehezen kezelte.

Abszolút nem értem azokat a szülőket, akik erre vágynak. Én képtelen vagyok megbirkózni vele. Csak azt szeretném, ha valahogy megszabadíthatnám tőle

– idézte a lap Tom édesanyját.

Noha elsőre erősnek hat, de az anya aggódott gyermekéért a már említett problémák mellett azért is, mert gyakran gyötörték fiát sötét, depresszív gondolatok. Már ötévesen öngyilkosságot fontolgatott, mivel elveszettnek érezte magát. A világra egyfajta folyton növekvő labirintusként tekintett, amiből nem találta a kiutat. Hogy ezekről elterelje figyelmét, gyakran éjszakákon át próbálta magát különféle logikai feladatokkal lekötni, ami idővel alvászavart is eredményezett nála.

A Very Well Family cikke alapján az egzisztenciális depresszió már igen korán, akár ötéves korban is ki tud alakulni az emberben, amire a csodagyerekek némileg hajlamosabbak. Minthogy valamilyen módon kitűnnek – logikai, érzelmi intelligenciájukkal, művészi érzékükkel vagy kíváncsiságukkal –, hamarabb rálelnek az „élet nagy kérdéseire”, amikkel viszont nem tudnak még mit kezdeni. Gyakran jutnak arra a pontra, hogy nem képesek értelmet találni a létezésben, így begyűrűzik a depresszió. Noha ez a jelenség nem korlátozódik csupán a csodagyerekekre, náluk gyakoribb az előfordulása.

Nem választás kérdése

A csodagyereklét azonban nem választható. Noha vannak befolyásoló tényezők, nem válik senkiből filozófus vagy hegedűvirtuóz csak azért, mert az ágya mellett Nietzschét olvastak neki, vagy klasszikus zenét hallgattattak vele. 

A szakemberek egy része úgy véli,

Számít az is, hogy az adott szegmensben mennyire képzett a gyerek környezete, valamint az anyagi háttér, az oktatás és a kapcsolatok is közrejátszanak, ám ezek mind csupán részeit képezik a teljes képnek.

Ophelia Gregorynál is sok minden adott volt, hiszen kimagasló tudása apropóján 12 évesen intelligenciatesztnek vetették alá. Akkor 162-es kvóciens jött ki eredménynek – amellyel gyakorlatilag Stephen Hawkinggal került egy szintre. Arra külön kitér a Financial Reviews írója, hogy az IQ-szint az ember élete során nem sokat változik, mindössze néhány pontot tud eltolódni felfelé vagy lefelé – ezalól egyedüli kivétel az agysérülés.

A jó háttér ellenére a fiatal lánynak többször kellett iskolát váltania, mivel a támogató családi környezettől függetlenül a csodagyerekstátusz idővel inkább bélyeggé vált számára. Arról is írnak a cikkben, hogy a szülők sokszor tudatosan titkolják csemetéjük kimagasló tehetségét, nehogy atrocitások érjék őket azért, mert adottságuknak hála különleges lehetőségeket kapnak.

Magyarok is vannak

A Polgár lányok – Zsuzsanna, Zsófia, Judit – története igazán unikális. Bár azt tudjuk, hogy a talán legsikeresebbnek mondható Judit IQ-ja 170, ami önmagában is igen magas, édesapjuk hitvallása szerint az ő módszerével bármely átlagos gyerekből nevelhető zseni. Annyi bizonyos, hogy ez sakkozó lányai esetében megkérdőjelezhetetlen. 

1997-ben került a köztudatba az akkor tízéves Szász Marci, akit a Friderikusz show-ban ismert meg az ország. A fiú 2,5 évesen megtanult írni, háromévesen tudott olvasni, ötévesen mindössze két hónap alatt abszolválta az első osztályt, 15 évesen pedig már egyetemre járt.

Bár kisgyerekként is rengeteget bántották, a 195-ös IQ sok volt a tanárainak, minduntalan azt akarták bebizonyítani, hogy Marci nem zseni. Ezért a tanulmányait félbehagyta, és vállalkozásokba kezdett. Ma sikeres informatikai mérnök, de alighanem kimondható, hogy nem futotta be azt az ívet, amire a képességei predesztinálták, és az is egyértelműsíthető, hogy ez nem az ő hibája.

Akadnak, akiknek sikerült

A számos negatív tapasztalat sok kimagasló tehetségből kiöli a törekvést vagy a fejlődési vágyat, azonban akadnak olyanok, akik abszolút sikerre vitték már fiatalon megmutatkozó képességeiket. A művészvilágban – azon belül is a könnyűzenében – ilyen volt Stevie Wonder, akinek neve is utal rá, hogy csodagyerekként tört be a zeneiparba. Még tízéves sem volt, de már több hangszeren játszott. Tehetségére hamar felfigyeltek, és

A rajongók számára talán nem meglepő információ, hogy szintén csodagyereknek számított Beyoncé is, aki már hétévesen versenyeket nyert énektudásával, ösztönös, belső hallása pedig tanárait is lenyűgözte. Már tizenévesen az Elektra Recordshoz szerződött, akkor még a Girl’s Tyme tagjaként, ebből született  később  a híres Destiny’s Child.

Ha már énekesek, a listáról nem hiányozhat minden idők egyik legsikeresebb szólóelőadója, aki a The Jackson 5 tagjaként vált híressé. Michael Jackson még tízéves sem volt, amikor a családi zenekarral már több tehetségkutatót megnyertek, és államokon átívelve turnéztak. Felismerve az ifjú Jacko tehetségét, a csapat már hétévesen szólistaszerepeket bízott rá, amiből tinédzserkorára független előadóvá nőtte ki magát.

Szintén zenészcsalád sarja volt Justin Timberlake is, aki tízéves kora előtt is aktívan énekelt, fellépései voltak, akkor még country és gospel stílusban. 11 évesen már tehetségkutatóban láthatta a közönség, majd nem sokkal később, tinédzserként vált világszinten ismertté az NSYNC tagjaként.

Ugyancsak gyerekként vált ismertté a sokak számára megosztó énekesnő, Britney Spears is, aki már háromévesen színpadon állt. Tízéves koráig több állami versenyt és tehetségkutatót nyert, az ügynökségek pedig hamar felfigyeltek tánc- és énektudására,

Sok életrajzi mű és dokumentumfilm készül a fent említett előadókról. Több szempontból is láthatta a nagyközönség, hogy nem mindegyikük gyermekkora volt olyan varázslatos, mint azt sokan gondolnák. Noha a fent említett hírességek közül nem mindegyiknek alakult fényesen az élete, a csodagyerekstátusz és a korán előbukkanó tehetség egy életre beírta nevüket a poptörténelembe.

Hogy mindannyian pozitívan emlékeznének-e vissza a kezdeti időkre, és vajon mennyi nehézség és atrocitás érte őket fiatal korukban azért, mert valamiben kitűntek, és ezért nagyobb figyelmet kaptak, már egészen más kérdés. Egy dolog azonban bizonyos: a szerencséjük mellett az akkor még támogató környezet lehetőséget biztosított számukra, hogy képességeiket fejleszthessék, tehetségüknek teret adhassanak, és kiaknázzák a bennük rejlő lehetőségeket. 

(Borítókép: Wolfgang Amadeus Mozart. Fotó: Universal History Archive / Getty Images)