Mihályi Győző nyílt levélben reagált Csernák Jánosnak a szinkronbotrányra

Ahogy arról beszámoltunk az Indexen, Csernák János egészen megalázónak találta, hogy a legújabb Liam Neeson-film szinkronjáért mindössze „negyvenvalahány ezer” forintot kapott volna a stúdiótól, és amikor ennek hangot adott és emelést kért, a stúdió nemes egyszerűséggel leváltotta. Csernák ezután nyílt levélben akadt ki a magyar szinkron helyzetéről, és végül „gratulált” annak az illetőnek, aki ennyiért elvállalta a munkát.

Mint később kiderült, Mihályi Győző kapta a munkát, aki később elnézést is kért először SMS-ben, majd nyílt levélben Csernáktól, hiszen nem direkt vette el a szerepét, de ő meg tudott egyezni a stúdióval, ráadásul nem is tudott róla, hogy kit kéne szinkronizálni. Később azt gondolta, hogy Csernák már megcsinálta a „moziváltozatot”, őt pedig csak egy tévés újraszinkronizálásra hívták. Csernák ebben nem igazán hitt és újabb nyílt levélben támadta Mihályi Győzőt és az egész SzíDoSzt, főleg úgy, hogy még egy Richard Gere-szerepet is elhappolt előle Mihályi. 

Miután a két cikk kiment az Indexen, Mihályi Győző újabb nyílt levelet fogalmazott az ügy lezárására és küldött el szerkesztőségünknek, amelyet kérésének megfelelőn, változtatás nélkül közlünk.

„Most már tényleg utoljára: A korrekt tájékoztatás érdekében

Kedves János!

Még egyszer ismétlem: semmit nem tudtam az előzményekről. Gondolom te sem szeretnéd, ha kétségbe vonnák a szavaidat, én meg egyenesen utálom!… Könnyen kideríthető: egy telefon a gyártásnak… Mint arról tájékoztattalak SMS-ben, nem volt lehetséges otthagynom a stúdiót, mert hamar elhíresztelik az emberről, hogy megbízhatatlan… Ezt a döntést a színész hozta, aki részben ebből tartja fenn magát. Logikus sem lett volna visszautasítani a felkérést, hiszen már szinkronizáltam korábban ezt a színészt. Ahogyan Richard Gere-t is, régebben, amikor Szakácsi Sanyi még élt. Jean-Claude Van Damme-ot én kezdtem el csinálni, majd bejött a képbe Haás Vander Péter, és Jakab Csaba is. Én elfogadtam, hiszen mint tudjuk a rendező dolga a szereposztás, azzal dolgozik, akivel akar, és arra osztja, akit a legjobbnak gondol az adott szerepre… Szerintem kicsit túlreagáltad ezt a dolgot, de persze abban igazad van, hogy elkeserítően alul vagyunk fizetve, és a megrendelő dönthet a fejünk fölött és abban is, hogy mennyi pénzt szán egy tv-s változatra. De mint írtam, nyugodj meg, nem szándékozom átvenni a helyed… A minap éppen a John Wick 4-ben Winstont, a szállodaigazgatót kellett újra fölvennünk, mert olcsóbb újra szinkronizálni, mint megvenni a kész filmet, közölték… Liam Neesonnal kapcsolatban ez is eszembe jutott, hogy már biztos megvan a filmváltozat.

Az SMS-em nyilvánosságra hozása minimum aggályos, de még gondolkodom a jogi lépéseken.

Ami a pénzt illeti, én nem a te tekercsdíjad alapján számolok, hanem az enyémen, ha azt megadják, megyek… nekem természetesen már többet ajánlottak (valószínűleg féltek, hogy én sem vállalom, vagy lehet, hogy a díjaim miatt) és még srófoltam is rajta… Hogy neked miért ajánlottak ilyen magalázóan keveset, és hogyan tárgyaltál, azt csak te, a stúdió és a megrendelő tudhatja.

Nagyon fontos lenne, hogy az ilyen meghatározó emberek, mint te, minél hamarabb belépjenek a szakszervezetbe. Nehéz küzdeni azért, aki nincs bent, és szándékában sincs belépni. (Brad Pitt is tag Amerikában.)

Az »okosok«, ahogy mi a jogászainkat hívjuk, azt tanácsolták, ne a nyilvánosság előtt üzengessünk egymásnak, hanem »két ilyen jelentős művész« (mondták rólunk), üljön le egykávé mellé, és beszéljék meg a dolgaikat.

A SzíDoSz munkájáról annyit:  sehol Európában nincs szinkron ismétlési jogdíj, csak nálunk, méghozzá a SzíDoSz és a MASZK munkájának, illetve az EJI kivételes problémamegoldó készségének köszönhetően.  Ezt a jogdíjat gondolom, te is megkapod minden évben. Mostanáig ennyit tudtunk tenni értetek, de dolgozunk. Éppen a színházi fizetések felemelésén munkálkodunk, főleg vidéken!

Még egy gondolat:  Azért az is pikáns valahol, hogy az ismétlési jogdíjat elfogadja valaki, amit a SzíDoSz harcolt ki neki, de nem lép be a tagjai közé. És itt nem csak Rád gondolok, hanem arra a sok szinkronizálásból élő kollégára, aki tagunk volt valamikor, de most már hátradőlt és nem fizeti a tagdíjat.

Várom hívásodat!”